„Nem az érsek urat támadtam, az értékeinket védtem” – ezért kell Márfi Gyulának távoznia Veszprémből

·2022.08.08

Udvardy György, Veszprém harmadik érseke levélben szólította fel elődjét, Márfi Gyulát, hogy a nyár folyamán költözzön el Veszprémből, lényegében azért, mert zavarja őt hivatali teendőinek ellátásában. A királynék városában általános döbbenet fogadta, hogy az emeritus érsek távozni kényszerül, és vasárnap esti búcsúmiséjén sem jelentek meg az egyházmegye elöljárói. Az érsekség korábban nemtelen támadásnak nevezte a hívek tiltakozását az ellen, hogy a 39 milliárdos állami támogatásból el akarják távolítani a műemlék székesegyház festett üvegablakait, neogótikus oltárát és lemeszeltetnék a falfestményeket. Márfi Gyula a nyilvánosság előtt eddig hallgatott, most először beszél távozásának okairól.

– Igaz a hír? Búcsúzik Veszprémtől?

– Igen, augusztus 14-én lesz 25 éve, hogy II. János Pál pápa kinevezett veszprémi érseknek, de az évfordulót már nem tudom itt megünnepelni, mert elköltözöm Szombathelyre. 

– Szeretnénk megérteni, mi történt. 75 éves volt, amikor Ferenc pápa nyugdíjazta, és kinevezte az addigi pécsi püspököt, Udvardy Györgyöt Veszprém érsekének. Három éve történt mindez, és kívülről úgy látszott, örömmel fogadja az utódját. 

– Így is volt. Rögtön be is szerettem volna vonulni a veszprémi várban levő papi otthonba, abba a lakrészbe, ahol az elődöm, Szendi József érsek úr korábban lakott. 

– Veszprém első érseke.

– Igen, Udvardy érsek úr azonban azt mondta: az a lakrész érsekhez nem méltó, bővíteni, komfortosítani kell. A sok millió forintos beruházás miatt fél évig, 2020 márciusáig várnom kellett a költözéssel. 

– Udvardy érsek úr tavaly meglátogatta az új otthonában, felköszöntötte a névnapján. Még akkor is úgy nézett ki, mintha minden rendben volna. 

– Igen, de a beköltözés után egy évvel kiderült: az érsek úr meg kívánja szüntetni a veszprémi várban a papi otthont. 

– Benne a sok millióból felújított apartmannal? Miért? Úgy tudom, megszokott, hogy a székesegyházak közelében vannak a papi otthonok, mert így a nyugalmazott atyák segíthetnek a misézésben, gyóntatásban. Győrben is így van.

– Szombathelyen is, és Veszprémben is így volt eddig. Éppen egy éve mindannyiunknak el kellett hagynunk a papi otthont, mert abból az érsek úr zarándokszállást és lelkigyakorlatos házat akar kialakítani. 

– Nincs elég egyházi ingatlan erre a célra a Várban, amely attól olyan különleges, hogy néhány létesítményt kivéve csaknem az egész az egyházé?

– Én sem értem, hiszen három új épülettel gyarapodott az érsekség. Ráadásul azóta birtokába került a Gizella Hotel is, de az érsek úr joga erről dönteni. Az idős atyák többsége az általam alapított hévízi Szent Lukács Idősek Otthonába került. 

– Hévíz egy másik megyében van, ráadásul szociális, nem pedig papi otthon. 

– Valóban.

„Az évfordulót már nem tudom itt megünnepelni” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Nem is örültek az idős atyák, hogy Zalába kell költözniük. Két hete az érseknek írt levelükben már egyenesen az „eltakarításukról” beszélnek, és azt írják: nem ők „bujtogatják” a zúgolódó híveket. Mintha a költözés büntetés lenne. Ön sem ment el Hévízre. 

– Nem, engedélyt kértem az érsek úrtól, és az egyetértésével beköltöztem a Várban levő plébánia káplánlakására.

– Itt beszélgetünk most, de innen is mennie kell. 

– Igen, a múlt hónapban levelet kaptam Udvardy érsek úrtól, és szóban is azt kérte, hagyjam el otthonomat és Veszprém városát is. Költözzem olyan helyre, ahol számomra állandó egészségügyi felügyelet biztosított, és az aktuális egyházkormányzati ügyektől is távolságot tudok tartani. 

– Udvardy érsek „szükséges és egészséges távolságtartást” kért öntől. Túlzottan belefolyt az aktuális ügyekbe? 

– Dehogy folytam bele.

– Valami csak történt. 

– Kitudódott, hogy az érsek úr át akarja alakítani a székesegyházat, el akarja tüntetni a festett üvegablakokat, mondván, nem egységesek, mert újak kerültek a háború alatt megsérültek helyére. Köztük el akarja tüntetni a Szent Mihályt ábrázoló üvegfestményt is

– A bazilika és Veszprém védőszentjéét. 

– Igen, az üvegablak Árkayné Sztehlo Lili elismert és nemzetközi díjakkal is kitüntetett művész alkotása. Az érsek atya le akarja festetni a bazilika díszítő festményeit is, mondván, rosszul lettek restaurálva. Ugyancsak eltünteti a stallumokat is. 

– Vagyis a szentély két oldalán levő ülőbútorokat. 

– Igen, meg a gyönyörű főoltárt is. 

– Egyetért ezzel?

– Nem.

– A közvélemény számára februárban derültek ki az érsekség tervei, de most először hallom ezt öntől. 

– Nem hangoztattam a véleményemet. 

– Mégis úgy gondolja, hogy valójában nem egészségügyi okokból, hanem a véleménye miatt kell elmennie? 

– Két veszprémi civilszervezet, a Hét Domb Egyesület és a Szent Mihály Védegylet még májusban szervezett egy konferenciát a székesegyház értékeiről. Talán az érsek úr úgy sejti, az egész mögött én állok. 

– A tudományos konferencia mögött, amin műemlékvédelmi szakemberek beszéltek a fehér minimalizmus terjedéséről az egyházi építészetben és a székesegyház ablakainak művészi értékéről? 

– Igen. 

– És ön áll? 

– Dehogy, ebből egy szó sem igaz. A Hét Domb Egyesület elnöke személyesen hozta el nekem a konferenciára a meghívót, és rögtön mondtam, hogy nem megyek el. 

– Miért? 

– A meghívóból láttam, hogy a szervezők a székesegyház értékeit akarják a védelmükbe venni, szemben azokkal a szándékokkal, hogy ezeket átmeszelik, eltüntetik.

Nem mentem el, mert nem akartam a nyilvánosság előtt szembeszállni az érsek úr álláspontjával.

Az egyesület elnöke kérésére írtam néhány udvarias sort ezzel az írógéppel, ami ott van ön mellett. Csak annyit, hogy köszönöm a meghívást, sajnos nem tudok részt venni, de szeretettel köszöntöm az előadókat és a résztvevőket. 

– Vastaps. 

– Hogy érti? 

– Vastaps volt a teremben, amikor felolvasták. 

– Ez volt az én bűnöm? Soha nem az érsek urat támadtam, ekkor sem. Csak az értékeinket védtem. 

– Hogyan, ha a nyilvánosság előtt eddig nem szólalt meg? 

– Személyesen megmondtam az érsek úrnak, amit most önnek is. A székesegyház tervezett átalakítása először is szakmai kérdés. Mivel én nem vagyok szakértő, kénytelen vagyok ismert és elismert szakemberekre hivatkozni. Ezek közt vannak a már említett május 26-i konferencia előadói is, mint például Rainer Péter Ferenczy Noémi- és Reitter Ferenc-díjas építész, műemlékvédelmi szakember; Gy. Lovassy Klára, a Magyar Építőipari Múzeum nyugalmazott igazgatója; Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE professzor emeritája; Gopcsa Katalin művészettörténész; Veszprém korábbi műemlékvédelmi felügyelője, a Forster Gyula-díjjal kitüntetett Németh Katalin, és mások. Szerintük az üvegfestményeket nem szabad eltávolítani, a díszítőfestményeket pedig restaurálni kellene, nem fehérre lekenni. Már én teszem hozzá: mikor lesz az érsekségnek ennyi pénze a restaurálásra, mint most, amikor 39 milliárd forint áll rendelkezésre?

„Írtam néhány udvarias sort ezzel az írógéppel” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– A székesegyház az érsekség tulajdona. Nagyon úgy néz ki, hogy nem a műemlékvédők, hanem az érsek szava a döntő.

– Számomra különösen nehéz kérdés ez. Jogi szempontból a székesegyház nem magántulajdon, ahogy a plébániatemplomok sem. Egy barátomnak pár éve áldottam meg a magánkápolnáját egy zalai szőlőben. A kápolnájával ő azt csinál, amit jónak lát, mert az az övé. A székesegyház azonban közösségi tulajdon, nem is csak a székesegyházi főplébánia plébánosának és híveinek tulajdona, hanem az egész Veszprémi Érsekségé. Az érsekség egyik levelében azt írta, hogy a székesegyház rangjának és céljának megfelelő alakítása kizárólag az egyházmegye főpásztorának joga és felelőssége. Nem vagyok jogász, de azt mondhatom, hogy én az Egyházi Törvénykönyvben ezzel kapcsolatos paragrafust nem találtam. Úgy vélem ezért, minden lényeges átalakításhoz ki kell kérni a tulajdonos közösség képviselőinek a véleményét. Emellett a jogi szempontokon túl az egyházban figyelembe kell venni a legfőbb parancs követelményét is. 

– Melyik a legfőbb parancs? 

– A szeretet. A búcsújáró helyek kegyszobrai és kegyképei között egy sincs, amelyet Michelangelo, Raffaello vagy más hozzájuk fogható művész készített volna. Mégsem cseréljük le vagy dobjuk ki, mert a hívek áhítata és szeretete övezi őket. 

– A papsággal sem egyeztettek?

– Nem tudok róla. 

– Tehát négyszemközt megmondta az érsek úrnak, hogy nem ért egyet a székesegyházzal kapcsolatos terveivel, de nyilvánosan nem támogatta a rekonstrukció ellen felszólalókat. 

– Így történt.

– Miért szólalt meg most mégis? 

– Mert nem értem el semmilyen hatást. 

– Viszont megromlott az érsekkel a viszonya, mert önt sejti a tiltakozások mögött, és ezért elküldheti Veszprémből?

– Nem sarkítanám ki ennyire a kérdést. Érsek atya Veszprémen kívül látja a jövőmet. Úgy gondolja, nekem mint szívbeteg embernek olyan egészségügyi felügyeletre van szükségem, amely itt – ahol beszélgetünk – nem biztosítható. Nekem ugyanis még 2000-ben volt egy súlyos infarktusom, akkor a haláltól a veszprémi kórházban, illetve a balatonfüredi szívkórházban mentettek meg. 2001-ben a pécsi szívklinikán Papp Lajos szívsebész professzor úr műtött. Panaszaim másfél éve újultak ki, azóta újabb beavatkozásokat végeztek, és a vérhígító szerek két ízben veszélyes orrvérzést okoztak. 

– Nem vitatom, hogy ez a fiatal papoknak kialakított puritán szoba nem alkalmas lakhely önnek, és azt sem, hogy 79 évesen felügyeletre szorul. Azt azonban nem értem, szívbetegként miért lenne jobb helyen egy fürdővárosban, mint tíz percre a megyei kórháztól? Miért nem lehet Veszprémben helyet találni önnek?

– Azért, hogy az egyházmegye kormányzásának gondjaitól – saját érdekemben – megfelelő távolságot tudjak tartani. 

– Ezt írta Udvardy érsek úr? 

– Igen. Érsek atya úgy látja, a jelen állapot nem segíti az én nyugalmamat és a főegyházmegye életét sem, sőt néhány ebből fakadó történés erősen hátráltatja ordináriusi szolgálatában.

– Kemény szavak. Ha jól értem, az ütközőpont a székesegyház ügye, amit állami pénzből újítanak fel, ráadásul műemlékről van szó, amihez az engedélyt szintén az állami szervek adják ki. Önnek sok befolyásos kormányzati ismerőse van. Már érseksége alatt is a kormányzati üzenetek egyik fő rezonátora volt az egyházon belül. A migrációval, az LMBTQ-val kapcsolatos álláspontja közelebb áll a kormányéhoz, mint Ferenc pápáéhoz. 

– Így van. Érthető, hiszen a szentatya ősei nem álltak harcban 300 évig muszlimokkal, és neki a 150 éves török megszállásról sincsenek olyan emlékei, mint nekünk. Azonkívül az ősei is migránsok voltak Argentínában, ahol befogadták őket. Ő nagyon jó ember, ezért is kerülhette el a figyelmét, hogy a szülei keresztény emberként mentek keresztény országba, hozzánk pedig muszlimok jöttek.

hirdetés

– A miniszterelnökkel való közeli kapcsolatára utal, hogy 2019-ben ön szentelte fel a Karmelita kolostort, a kormányfő új hivatalát. 

– Igen. 

– Az állami hatóságok engedélye nélkül viszont nem lehet fehérre festeni a székesegyház falfestményeit, hiszen egy műemlék épületről van szó. Próbált kormányzati segítséget kérni? 

– Nem, nem helyezkedhetek szembe az érsek úrral, legfeljebb tájékoztatást adhatok akár a miniszterelnök úrnak is arról, én hogyan látom az aktuális helyzetet.

– Hogyan emészti meg, hogy kormányzati támogatásból rakják ki az 1956-os forradalom után a székesegyházból eltávolított Badalik Bertalan püspök által megrendelt üvegfestményeket, mázolják le a falfestményeket, tüntetik el az oltárt, amelynél Mindszenty bíboros veszprémi püspökként misézett?

– Nehéz erre válaszolni. A helyzet ellentmondásos, mivel én az érsek úrban törvényes utódomat látom, a miniszterelnök úr pedig írásaimat pozitívan értékelte, köztük a Jegyzetek az iszlámról – keresztény szemmel című kis könyvemet is.

– Az ön érseksége alatt mégis csak csepegtek a források az egyházmegyébe, most 39 milliárd forintos rekordösszeg érkezett.

– Nézze, amikor az én időmben kiderült, hogy a beázások miatt nem lehet az Érseki Palota tetőzetét javítani, és az egészet le kell cserélni, megírtam Orbán Viktor miniszterelnöknek: „a szobában, amelyben volt szerencsém önt már több ízben fogadni, már két évben beesett az eső. A teljes tetőcseréhez több mint egymilliárd forintra lenne szükség, kérem, amennyiben lehetősége nyílik rá, nyújtson támogatást.”

Jött egy telefon egy államtitkártól: „Érsek úr, megvan a pénz.”

Négy évvel ezelőtt meg is történt a teljes külső felújítás. Most megnézi a palotát, megint fel van állványozva. 

– Miért? 

– Majdnem mindenről, amit mi felújítottunk, megállapítják, hogy rosszul sikerült: a székesegyház orgonájáról, a Ferences templom belsejéről, az érseki hivatal tetőterében kialakított Gizella teremről, amit már el is bontottak. Az érsek atya egy száztagú szakembergárdára hivatkozik, de az ő személyüket titok övezi.

„Most megnézi a palotát, megint fel van állványozva” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Ahogy a hatósági engedély nagy részét is. Az érsekség szerint a székesegyházat egy hetvenes években történt, elrontott restaurálás miatt kell lefesteni. Amikor 1997-ben ideérkezett, érzékelte, milyen nagy a baj a bazilikával? 

– Semmi ilyet nem vettem észre, de nem vagyok szakember. Ha rosszul lett restaurálva, akkor csinálják meg jól, és ne festessék le az egészet. 

– Szóval ön szerzett 1,1 milliárd forintot. 

– Az érsek úr 39 milliárdot. 

– A politika érdekeit önnél jobban nem lehet szolgálni, miért eredményesebb lobbista mégis az utódja? 

– 2023-ban Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa és Veszprém szíve a vár, amelynek épületei többségükben egyházi tulajdonúak. Azt azonban szeretném elmondani, hogy

én nem szolgáltam a kormány érdekeit, soha mást nem mondtam, mint amit igaznak gondoltam.

A 2015-ös párizsi terrortámadás idején, amikor a Charlie Hebdo című lap meggyilkolt karikatúristái miatt mindenki azt mondta magáról: „Je suis Charlie”, én akkor is azt mondtam, nem vagyok Charlie, mert a fegyveres erőszak rettenetes, elítélem, nem menti semmi, de abban az újságban borzalmas dolgokat írtak, rajzoltak a Mennyei atyáról és Mohamedről is. 

– Visszatérve a veszprémi történésekre. Ha ön nem ért egyet a székesegyházzal kapcsolatos tervekkel, június közepén miért állt ki mégis Udvardy érsek úr mellett, és írta alá, hogy az őt ért „nemtelen támadások” az egyház egysége ellen is irányulnak

– Az érsek atya két diakónust pappá szentelt, őket még én vettem fel a szemináriumba, egyiküket római tanulmányútra is kiküldtem. Mi sem természetesebb, hogy a szertartás végén az újonnan szenteltekről készül egy közös kép a szentelő püspökkel és a jelenlevő papokkal. Közvetlenül a szertartás kezdete előtt, Takáts István érseki helynök úr bejelentette, hogy ez demonstráció lesz érsek atya mellett, akit „nemtelen támadások értek”. Így lett a csoportképből demonstrációs dokumentum. 

– Tönkretette volna az ünnepi pillanatot, ha ön nem vesz részt a fotózáson. Értjük, de miért írta alá a nyilatkozatot?

 –A nyilatkozatról semmit sem tudok. Nem is láttam. 

– Egyébként milyen nemtelen támadás érte az érseket? 

– Nemtelen támadásoknak én is ki voltam téve, mint minden vezető pozícióban levő ember, de az nem nevezhető nemtelen támadásnak, hogy valaki konferenciát szervez a székesegyház üvegablakainak és falfestményeinek védelmében. Az persze előfordulhat, hogy olykor egy-egy hozzászóló alpári hangot üt meg, de az ilyet – szerintem – nem kell komolyan venni.

– Eredetileg azt hittem, Udvardy érsek úrnak az a gondja, hogy általa felfüggesztett papok is megjelentek a konferencián. A híveknek háttal miséző papokról van szó, meg olyanokról, akik a súlyos koronavírusjárvány idején nem voltak hajlandóak kézbe áldoztatni, hogy csökkentsék a fertőzésveszélyt. 

– A háttal misézés nem tiltott, de minden templomban kell lennie egy körüljárható és szembemisézésre alkalmas oltárnak. A helyzet tiszta, mert a felfüggesztett paptestvérek a szembemiséző oltárt is kidobták, és a koronavírus járvány súlyos szakaszaiban – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az érsek úr rendelkezése ellenére – nem voltak hajlandóak kézbe áldoztatni. Makacsságukat nem lehet igazolni, hiszen a kézbe áldoztatás közelebb áll az első szentmisékhez. Jézus sem az apostolok szájába tette az átváltoztatott kenyeret, hanem azt mondta: „Vegyétek és egyétek!” 

– Bár a hívek egy része értetlenül fogadta a döntést, de az érseknek igaza van? 

– A felfüggesztések jogosak voltak, de talán meg kellett volna próbálni az atya és az idősebb testvér szeretetével kísérletet tenni a meggyőzésükre.

 – Hány pap közül függesztett fel négyet? 

– Emlékeim szerint 104 aktív pappal adtam át az érsekséget, most csak 86 van. Néhány olyan papot is nyugdíjba küldtek, aki még nem érte el a 75 éves papi nyugdíjkorhatárt, és nem is kérte a nyugdíjazását. 

– Nagy a paphiány, miért küldenek mégis papokat idő előtt nyugdíjba és teszik át őket egy másik megye idősotthonába? 

– Az érsek úrtól tessék megkérdezni. Nekem nincs jogom megkérdőjelezni a nyugdíjazások jogosságát.

„Tökéletes püspök nincsen, nyilván én sem voltam az” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Ugyanakkor azt is hallottam, hogy Udvardy érsek veszprémi beilleszkedését nehezíthette, hogy kénytelen volt meghozni néhány olyan konfliktusos intézkedést, amit ön nem tett meg. Például elfogytak a kispapok, de nem záratta be a papi szemináriumot

– Tökéletes püspök nincsen, nyilván én sem voltam az. Azért azt vissza kell utasítanom, hogy káoszt hagytam volna az utódomra. Ami a szemináriumot illeti, ott mindig tanultak más egyházmegyés kispapok is. Összesen tizenkét kispapot hagytam érsek úrra, ebből van most egy – hármat felszentelt, két diakónust felfüggesztett, hármat elküldött, nem tudom miért, három elment. Közülük hármat már máshol pappá, illetve diakónussá szenteltek. Azonban egyikünknek sincs jogunk, hogy érsek atya döntéseit kritizáljuk. A döntéseinek okát ő tudja, nekünk nincsenek erről megbízható információink. Az viszont kötelességünk, hogy imádkozzunk új hivatásokért, ha ilyenek nem születnek, azért mi is felelősek vagyunk. 

–  Vasárnap búcsúzott Veszprémtől, ezután Szombathelyen fog élni. Miért ezt a várost választotta?

– Szerettem volna Veszprémben maradni, de Szombathelyre tulajdonképpen hazatérek, 25 évig voltam Veszprémben, de korábban 17 évig szolgáltam ott is, mint püspöki titkár és irodaigazgató. Az ottani papi otthonban fogok élni. Megpróbálok segíteni Székely János püspök úrnak, misézek, gyóntatok, ahogy eddig itt is tettem. 

– Ezzel végleg kivonul a veszprémi ügyekből? 

– Az egyházmegye kormányzásába eddig sem avatkoztam bele. A székesegyházzal kapcsolatban is csak a véleményemet mondtam el, ami talán nem beavatkozás. Érsek úr úgy határoz, ahogy jónak látja. Imádkozom, hogy a Veszprémi Érsekség javát szolgáló döntéseket megtalálja. 

– Érsek úr, nem könnyű pillanatokban találkoztunk, végül is miért vállalta ezt az interjút? 

– Őszinte leszek: nem jó kedvemben, de szerettem volna hangsúlyozni, hogy itt nem a saját személyemről van szó, nem is Udvardy György érsek úrról, csakis szeretett főegyházmegyénkről. A jó Isten kegyelme legyen mindannyiunkkal. Úgy éreztem, ha már megkerestek, kötelességem néhány kérdést tisztázni abban a reményben, hogy érsek atyának, a székesegyház festményeit sirató híveknek és talán még a jószándékú kívülállóknak is segítek.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ez az interjú nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Interjú