Hogyan hazudnak a térképek? Földrajzi narratívák Ukrajnáról a Kreml-párti érvelésben
A Kreml-párti propagandában felbukkanó térképi ábrázolások Nyugaton is terjednek, kontextusukból kiragadva az orosz propaganda, illetve dezinformációs törekvések eszközévé válva. Geográfus vendégszerzőnk elmagyarázza, hogyan. Segyevy Dániel a Lipcsei Egyetem Graduate School for Global and Area Studies doktorandusza és a Pangea blog egyik szerkesztője. Jelen írásának magva a Political Capital-nál eltöltött szakmai gyakornoki időszakában készült 2022 januárjában.
Erről szól az írás:
- A Krím-félsziget státusát övező térképi propaganda
- Kreml-párti földrajzi metanarratívák Ukrajna esetében
- Kreml-párti térképi dezinformációs akciók a nyugati sajtóban
- Nyugati térképek Kreml-párti felhasználásának lehetőségei
- Nyugati Ukrajna-térképek korlátai
A területi propaganda kialakulása
Napjainkban a legtöbb területi konfliktust a területi viszonyokra koncentráló propagandaháború is kíséri a fősodratú médiában, különböző hírportálokon, véleményoldalakon vagy éppen a közösségi médiában. A katonai és politikai erőviszonyok alapján eldőlő konfliktusok területi vonatkozásai kapcsán a különböző felek évszázadok óta igyekeznek valamilyen tudományos(nak tűnő) keretrendszerben a lakosság és a másik fél előtt legitimizálni a területi változások szükségességét vagy éppen azok káros voltát. Ez a jelenség az 1871-es porosz-francia háborút követő béketárgyalásokon erősödött meg, majd az első világháborút követő béketárgyalások idején teljesedett ki. Ez a körülmény számos tudomány, így a földrajztudomány intézményesülését is meggyorsította, ugyanakkor ezen tudományok bizonyos részei jelentős mértékben összefonódtak a politikai hatalommal, ebből kifolyólag megítélésük, presztízsük korszakonként hullámzóvá vált.
A területi érveléshez használt térképek alapvetően két csoportba tömörültek aszerint, hogy azokat tudományos háttéranyagként szakmai diskurzusban, illetve konkrét béketárgyalásokon használták-e, vagy pedig a nagyközönségnek szánt egyszerűbb alkotásokról van-e szó. Mi itt a nagyközönségnek szánt térképi ábrázolásokkal foglalkozunk. Az ilyen jellegű térképek sokszor és sok tekintetben manipulatívak, meghatározott területi üzenetet, földrajzi metanarratívátát, „nagy elbeszélést” igyekeznek átadni az olvasóknak oly módon, hogy a befogadó mentális térképét igyekeznek alakítani. A kelet-európai és orosz földrajzi metanarratívák jó összefoglalóját adta Mihail Szuszlov, míg a Magyarországon uralkodó földrajzi metanarratívákról például Balogh Péter nyújtott összefoglalót. A geográfiai metanarratívákat és egyéb területi üzeneteket erősítő térképi manipulációs technikák tárgykörébe tartozhatnak például: a térkép méretaránya, vetülete, nyelve, kivágata, a térképen alkalmazott szimbólumok, helynevek, a határok jelölése, a tematikus tartalom ábrázolásmódja és az ábrázolt és nem ábrázolt területek. Az ilyen jellegű térképi technikák egyik legjobb összefoglalója Mark Monmonier How to lie with maps? című könyve.
Ebben a cikkben a 2013-14 fordulóján kiéleződött és az elmúlt napokban háborúvá szélesedő orosz-ukrán konfliktus szimbolikus kivetüléseit, illetve a területi érvelés jellegzetességeit mutatom be néhány térképi példán keresztül. A kiválasztott térképek valamilyen formában az online médiában jelentek meg, de a kontextus nagyon változatos:
1; Lehet a térképi ábrázolás az adott hír, online szöveg központi eleme, a hozzá kapcsolódó szöveg pedig a térképet és a hozzá kapcsolódó reakciókat, interpretációkat írja le.
2; Lehetséges, hogy az adott térkép csak „képbe hozó” illusztrációként szerepel valamilyen elemzés vagy hír szövege mellett.
3; A térkép úgy szerepel az adott szövegben, hogy nincs közvetlen köze az adott cikk szövegéhez, hanem a tágabb narratívát igyekszik támogatni, pl. címlapképként vagy borítóképként.
Kreml-párti földrajzi metanarratívák a Krím-félsziget esetében
Az első példa egy köztéri plakát Szevasztopolból, amely a 2014. márciusi krími népszavazásra készült. A plakáton szereplő térképpáron csak és kizárólag a Krím körvonalait lehet kivenni, sem településeket, sem pedig a környező területeket nem lehet látni, így a térkép azt sugallja, mintha a Krím-félsziget lakossága egyfajta légüres térben, minden befolyástól mentesen dönthetne saját sorsáról, miközben valójában ekkorra már bevonult az orosz hadsereg a nemzetközi jog szerint Ukrajnához tartozó területre. A propagandaplakát üzenete két sztereotípiára igyekszik leegyszerűsíteni a választási lehetőségeket: a terület vagy “büszke orosz” lesz vagy szögesdróttal körülvett náci. A népszavazáson az 1992-es krími alkotmány visszaállítására és az Ukrajna részeként való folytatásra vagy az Oroszországhoz való csatlakozásra lehetett szavazni. Az ukrán vezetés nácinak titulálása kedvelt toposz az orosz politikai propagandában, melynek propagálására egészen szélsőséges példák is akadnak, sőt a „náci-kártya” a mostani háború megindításában is fontos hivatkozási pont volt (miközben egyébként Zelenszkij, Ukrajna jelenlegi elnöke zsidó származású).
A plakát propagandisztikus jellegét mutatja, hogy az orosz nézőpontot erősítő fodrozódó orosz trikolórra emlékeztető háttérrel szemben a másik térképen semmilyen közvetlen utalás nincs Ukrajnára, mintha az nem is létezne (amit a nem ábrázolt dél-ukrajnai területek is aláhúznak), hanem egyszerűen náciként ábrázolja a másik lehetőséget. Az orosz fegyverek árnyékában megtartott, azonban a Föld országainak többsége által el nem ismert népszavazáson a hivatalos eredmények szerint több mint 96% szavazott az Oroszországhoz való csatlakozásra 83%-os részvételi arány mellett, de ez erősen megkérdőjelezhető.
A referendum nyomán Oroszországhoz csatolt Krím-félsziget határvonalai, kontúrja az elmúlt években számos, az orosz területi narratívát támogató grafikai ábrázolásról visszaköszönnek, és az etnikai érvelés helyett inkább a területi szempontok dominálnak. Jól látható ez például a 2017-ben bevezetett új orosz kétszáz rubeles bankjegyen, ahol szintén szerepeltetik a Krím határvonalait. Ez – mivel a készpénz-formátumú rubel a dollárral vagy az euróval szemben – világszinten nem túl elterjedt, leginkább az orosz lakosságnak demonstrálja az ország területi gyarapodását, orosz nézőpontú „revíziós sikereit”.
Kreml-párti földrajzi metanarratívák Ukrajnáról
A magyar sajtóban a kormányközeli Magyar Demokrata hetilap online kiadásában, egy 2020. februári cikkben láthatunk olyan térképet, amely – noha Magyarország Külügyminisztériuma a krími népszavazás idején hivatalosan is kiállt Ukrajna területi egysége mellett – nem Ukrajna részeként tünteti fel a Krím-félszigetet. Ezt a térképet azóta többször is használták a hetilap Facebook-oldalán a témába vágó cikkeknél borítóképként akár úgy is, hogy a vonatkozó cikkben valójában a térkép nem is szerepel (a közelmúltban pl. 2022. január 22-én), ezzel is folyamatosan felvillantva a térkép üzenetét az olvasók felé.
Az angol nyelvű térkép eredetét nehéz kideríteni, ugyanis az egy stockfotó oldalról származik, és a Demokrata cikke is ezt adta meg forrásként. A térkép jelmagyarázattal nem rendelkezik, Ukrajna területét a Krím nélkül ábrázolja. Megfigyelhető, hogy bár külön feliratot kapott, a Krím színezése Oroszország színezésével azonos, így erősítve a terület Oroszországhoz való tartozását, ukrajnai relációt már kérdőjellel sem ábrázol a térkép ezen a területen. A vastag piros vonallal lehatárolt ukrajnai területeken belül hangsúlyosan jelen van a „fantomhatárokkal” elválasztott duális Ukrajna koncepciója: narancssárgával jelölik a nyugat- és közép-ukrajnai területeket, az “Ukraine” feliratnak az ezen belüli (és nem az egész ukrán államterületen belüli) központi elhelyezése azt sugallja, mintha igazából csak ezt a területet lehetne „joggal” Ukrajnának hívni. A pirossal lehatárolt terület „másik felét” azonban nem néven nevezett orosz érdekeltségű területként, hanem „etnikai” és – Donyeck és Luhanszk esetében – „konfliktus” régióként jeleníti meg azt sugallva, hogy ezen területek nem tisztán ukrán etnikai jellege miatt azok esetleg nem feltétlenül stabilan Ukrajna részei, de ezt a hatást konkrét cím és jelmagyarázat híján a térképi nyelv finomabb eszközeivel éri el.Ráadásul a térkép arra sem reflektál, hogy valójában néhány nappal ezelőttig a két közigazgatási egység területének kevesebb mint fele volt tartósan a szeparatista erők kezén az elmúlt években. Ugyancsak „etnikai” régióként címkézi fel Kárpátalja egészét.
Ez a térkép a háború kitörése utáni napokban újra népszerű lett, sőt az elmúlt napok egyik legvirulensebb Kreml-párti posztjának illusztrációjaként is szerepelt a közösségi médiában, amelyet aztán kommentekbe másolva is tömegével osztottak tovább. Az eredeti poszt jelenleg csaknem 2900 kedvelésnél és 5500 megosztásnál jár.
Különösen 2014 körül erősödött meg térképi toposzként az orosz területi propagandában az Északkelet-Ukrajnától Kelet- és Dél-Ukrajnán át Transznisztriáig terjedő, a 18. századi orosz gyarmatosítást felidéző Novorosszija (Új-Oroszország) koncepciója (Laurelle, 2016; Szuszlov, 2017), melyet többek között az Orosz Tudományos Akadémia is támogatott.
Novorosszija fogalma számos térképi ábrázolásról visszaköszönt az elmúlt években. A fenti térkép a lehető legegyszerűbb formában osztja ketté Ukrajna területét, és csak a zölddel színezett részt nevezi Ukrajnának, a rózsaszín terület „Novorosszija”-felirata az Ukrajna-felirattal egyenrangúnak tűnik fel, sőt a szedése még valamivel vastagabb is annál. A Krím-félsziget nem kapott színezést, így a térkép már áttételesen sem jelzi ukrán érdekeltségű területként, hiszen a szeparatisták azt Oroszország részének tekintik. A térkép alsó részén látható Novorosszija zászlaja is.
A térfelosztás rímel Ukrajna duális felosztásának koncepciójára, az azonban az elmúlt években változó volt, hogy Ukrajna déli-keleti, az orosz területi terjeszkedés homlokterében álló részét mennyire hangsúlyosan nevezték Novorosszijának a Kreml álláspontját visszhangzó médiában. A terület pontos lehatárolása a modern propagandában is változó, azonban a leggyakrabban, ahogy azt a fenti térképen is láthatjuk, a lehatárolás alapja Ukrajna jelenlegi adminisztratív felosztása. A Kreml-párti propagandában felbukkanó területi aspirációk elsősorban erre a régióra fókuszálnak, de nem volt példa nélküli ezekben az években a Malorosszijának (Kis-Oroszoroszág) is nevezett „maradék” ukrán területek Dnyeper folyótól keletre eső zónájának bevonása sem. A Novorosszija elnevezés leginkább 2014 körül volt népszerű, mára kissé háttérbe szorult az orosz területi propagandában, mivel 2017-ben Donbaszban Novorosszija helyett éppen Malorosszija néven kiáltották ki átmeneti államukat a szeparatisták. Így tehát a történelmi elnevezésekre visszavezetett régiók elnevezései a modern propagandában földrajzilag is vándoroltak valamelyest, ha úgy hozta a szükség. A Warsaw Institute 2017-es elemzése szerint emögött a néhány évvel ezelőtti koncepcióváltás mögött az állhat, hogy míg a korábbi Novorosszija-projekt súlypontja az etnikai jellegű szeparatizmus volt a dél- és kelet-ukrajnai régióban, addig Malorosszija inkább a teljes ukrán államterületen belüli orosz befolyás projektje, amely az ukrán állam felbomlására törekszik.
A Kreml-párti propagandában elterjedtek a hasonló térképi ábrázolások, sőt sokszor az orosz állami médiában is találkozhatunk hasonló példákkal. Az alábbi térkép az Orosz Állami Televízió 1-es csatornáján (Rosszija-1) jelent meg 2018. szeptember 21-én. A térkép az orosz dezinformációs törekvéseknek a már korábban is bemutatott, visszatérő eleme, amely Ukrajna területi egységét próbálja aláásni azáltal, hogy azt sugallja, hogy éppen a nyugati országok, Ukrajna nyugati szomszédjai destabilizálják Ukrajnát vélt területi követeléseik által. Noha területi igényeket – Oroszországon kívül – egyetlen szomszédja sem támaszt Ukrajnával szemben, a térkép alkalmas a bizonytalanság fokozására.
Az orosz nyelvű térkép a korábbi példákhoz képest is sematikusnak hat, a vélt területi igények lehatárolása sok helyütt, így például Kárpátalján is egyszerűen geometriai formákba rendeződik. Kelet-Ukrajnát egyszerűen egy észak-déli irányú határvonallal választották el az ország többi részétől. A Csernovic/Csernyivci környéki területeket például le sem határolja, csak Csernovic/Csernyivci városát emeli ki, míg Kárpátalja (ukrán terminológiában Kárpáton Túli Terület) környékét egy, a valós földrajzi kiterjedésénél nagyobb, szögletes határvonalú területként jellemzi, amelybe a Kárpátokon túli (ukrán nézőpontból Kárpátokon inneni) Ivano-Frankivszk városát is beleérti. A kiszínezett terület alapvetően a magyarok zöld színét kapta, csak a legészakabbra eső sáv egy része kapta a lengyelek sárga színezését. A Fekete-tenger menti Budzsákot román érdekeltségű területként jelzi a térkép.
A következő példa egészen friss, csak 2022. február 23-a körül, közvetlenül az Oroszország Ukrajna ellen indított átfogó háborúját megelőző időszakban bukkant fel a Rosszija-24 orosz állami televíziócsatornán. A térkép magyarítva már február 24-én megjelent a magyar közösségi médiában is, mégpedig, ahogy azt a Political Capital elemzése kimutatta, az elmúlt napok egyik legvirulensebb Kreml-párti posztjának illusztrációjaként, amelyet aztán több százszor másoltak be különböző szereplők a legkülönbözőbb kommentszekciókba, hasonlóan a feljebb bemutatott duális Ukrajna-képre ráerősítő térképhez. Csak a térképpel ellátott eredeti poszt több mint 1600 kedvelésnél és 3500 megosztásnál jár jelenleg a Facebookon.
A térkép azt sugallja, hogy a mai Ukrajna egyes régiói csak különböző orosz, illetve szovjet birodalmi vezetők egyszemélyi döntése nyomán kerültek a Szovjetunión belüli, majd önálló Ukrajna közigazgatási területéhez. Valójában a magyarított térkép még kedvezőtlenebb az ukránok számára, mint az eredeti orosz. Az orosz térkép még a teljes Dnyitropetrovszki területet és a Mikolajivi valamint a Zaporizssjai terület északi részét is Ukrajna „kezén” hagyná, míg a magyar ábra kizárólag a Kirohovgrádi terület szerepelteti „Ukrajnaként”. A magyar térkép ezen a ponton (is) Ukrajna közigazgatási beosztásán alapul, az orosz viszont nem, de erre az eltérésre a poszt szövege nem ad magyarázatot. Ahogy arra sem, hogy miért éppen a sárgával jelölt területet tekintik „Ukrajnának” a magyar térképen (egyébként az orosz térképen éppen ennek a sárga területnek a határára esik az orosz támadások következtében kigyulladt, majd az oroszok által elfoglalt zaporizzsjai atomerőmű is). Ez a térkép már szintlépés az előzőekhez képest, hiszen nem csak Ukrajna egyes területeit vitatja, hanem magát a teljes ukrán államot igyekszik dekonstruálni, és az ukrán népnek az orosszal való azonosságát erősíteni azáltal, hogy csaknem minden ukrajnai területet „orosz ajándékként” mutat be.
Kreml-párti födrajzi metanarratívák a nyugati sajtóban
Az alábbiakban nyugati térképi példákra térünk rá. A következő térképi példa háttere talán a legösszetettebb az itt bemutatottak közül, és jól rámutat az Kreml-párti területi propaganda többrétegű működésére is.
A fenti térkép először a Lengyel Állami Televízióban (TVP1) jelent meg 2014. március 23-án. A térkép egy tudósításhoz készült illusztrációként annak kapcsán, hogy Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz Állami Duma korábbi alelnöke, a szélsőségesen populista Liberális Demokrata Párt elnöke levelet intézett a lengyel, a román és a magyar külügyminisztériumhoz Ukrajna felosztását illetően.
A térképen azt láthatjuk, hogy Ukrajnát Zsirinovszkij levele szerint oly módon volna érdemes felosztani, hogy az előszeretettel Novorosszija néven hivatkozott délkelet-ukrajnai területek Oroszországhoz kerüljenek, Lengyelország pedig népszavazás útján formáljon igényt a Lviv környéki öt területre, Magyarország Kárpátaljára (miközben valójában csak a határmenti keskeny sávban magyar többségű a népesség), Románia pedig a Csernovic/Csernyivci-környéki egykori Észak-Bukovinára. A térkép szerint csak a mai Ukrajna központi területei maradnának meg ukránnak, ezt az ukrán zászló színeivel jelezték. Noha a lengyel készítésű térkép Zsirinovszkij szöveges formában közölt területi javaslatait vitte térképre kizárólag bemutatás céljából, az orosz média ezt a lengyelek ellen fordította: körülbelül egy évvel később az orosz NTW televízió egyik, Andrej Norkin által vezetett politikai talkshow-jában – többek között éppen Zsirinovszkij részvételével – azt elemezték, hogy már a lengyel állami média is Ukrajna területi felosztásának lehetőségéről beszél, mégpedig olyan kontextusban, mintha épphogy a lengyelek foglalkoznának komolyan a gondolattal. Ez a momentum már túllép a klasszikus területi propaganda tárgykörén, egyértelműen a dezinformáció tárgykörébe tartozik. Az orosz lakosság politikai befolyásolásának egyébként is az egyik jelentős fóruma a sokak által követett, sokszor meglehetősen vulgáris hangnemű, időnként tettlegességig fajuló jelenetekkel tűzdelt politikai talkshow-k műfaja. Az NTW televízió felvétele a neten már nem érhető el, azonban a lengyel média hírt adott az esetről.
A térkép eredetileg elsősorban a hazai közönséget célozta, de később a Kreml-párti nemzetközi internetes szférában meglehetősen virulenssé vált, sőt a neonáci tartalmakat felvonultató harcunk.info oldalán is megtalálhatóak egy változat nyomai. Ezen a változaton az eredeti lengyel nyelvű ország- és városneveket téglalapokkal kitakarták, és magyar nyelvű nevekkel helyettesítették, továbbá az eredeti lengyel híradó-felvételből származó, a pontos időt mutató időbélyegzőt egy Hídfő.net-es logóval takarták ki. A térkép az elmúlt években számos propagandaoldal, sőt mértékadó médium kommentszekciójában is felbukkant. Jó példa erre az a Neokohn portálon 2022 januárjában megjelent cikk, amely arról tudósít, hogy a britek szerint Moszkva oroszbarát kormányt segítene hatalomra juttatni Ukrajnában. A Neokohn Facebook-oldalán egy, a cikk által vélt orosz terveket helyeslő kommentárban bukkant fel a térkép.
Egyébként az orosz média is szoros figyelemmel kíséri a nyugati médiában megjelent térképeket, szinte napra pontosan egy hónappal az orosz támadás megindulása előtt például az RT-n jelent meg egy összeállítás olyan térképekről, amelyek az ukrajnai lehetséges orosz invázió nyugati szereplők által valószínűsített forgatókönyveit veszik sorra, illetve álhírnek nevezve őket élcelődnek rajtuk.
Nyugati térképek Kreml-párti felhasználásának lehetőségei
Az utolsóelőtti példa eredetileg a Szabad Európa Rádió oldalán jelent meg még 2014-ben, de a mai napig kedvelt illusztráció mind a nyugati mértékadó sajtó, mind a Kreml-párti propaganda számára. A 2021. novemberi Székelyföld.ma-n megjelent cikkben szereplő térkép áttételesen kapcsolódik csak a cikkhez. A cikk alapja, hogy Rumen Radev bolgár elnök egy választási vitában a Krímet Oroszország részének nevezte. A rövid cikk körüljárja a később nemzetközi aggodalmakat is kiváltó nyilatkozatot, és idézi az ukrán külügyminisztérium álláspontját, illetve a bolgár választási esélyeket is felvillantja. Ugyanakkor szövegszerűen nem szól az orosz álláspontról, illetve törekvésekről, ám a cikk egyetlen illusztrációja a fenti térkép. Ha utánanézünk a forrásoknak, akkor kiderül, hogy a térképet eredetileg a Szabad Európa Rádió készítette, feltehetőleg 2014 tavaszán, majd az ábra felbukkant egy 2014. április 10-i, az orosz régiós törekvéseket bemutató Szabad Európa-cikkben is. A térkép Székelyföld.ma-n történt „újrahasznosítása” során megfigyelhetjük, hogy abból a Szabad Európára vonatkozó utalásokat eltüntették, illetve a térkép fejlécét is levágták. Ennek nyomán a térkép maga tulajdonképpen az eredeti céljával ellentétes környezetben került újrafelhasználásra és újra-interpretálásra.
Hogy a dolog bonyolultabb legyen, az ábrát egy 2014-es Buisness Insider-cikkben is felhasználták, ahol a térkép aljáról már hiányzik a szabad európás forrás, azonban ezt a szerző külön a térkép alatt megadja. A térkép eredeti fejléce viszont ebben a cikkben is szerepel. Ily’ módon tehát valószínűbbnek tűnik, hogy a Székelyföld.ma-ra került ábra a Buisness Insider-en megjelent változatból származik, azonban az az újrafelhasználás során tovább csonkult. Az eredeti térkép amúgy azóta is felbukkan különböző híradások, elemzések illusztrációjaként, jó példa erre a prágai Károly Egyetem Geopolitika MA Facebook-oldalán megjelent poszt a 2022. januári kazah helyzet kapcsán.
A térkép az oroszországi területeken kívül regionális szinten mutatja az oroszok arányát (pontosabban egyes területeken az orosz anyanyelvűek, míg máshol az orosz etnikumúak, vagy éppen az orosz útlevéllel bírók arányát), míg Oroszország területét külön, egységes színnel emeli ki. A barna szín különböző árnyalatainak használata a Szabad Európa számos térképéről és infografikájáról is visszaköszön. Szerencsésebb lett volna Oroszország területén is regionális szinten ábrázolni az oroszok arányát (Oroszország közel sem homogén nemzetállam), vagy pedig a többi ország területéhez hasonlóan fehéren hagyni a területet. A térkép eredeti, szabad európás kontextusa a lehetséges orosz területi aspirációk terepeként mutatta be az ábrázolt kelet-európai területeket, külön kiemelve az olyan orosz érdekeltségű régiókat, mint Transznisztria, vagy a Krím, de a fennálló nemzetközi jogi szempontból pontosan fogalmaz a térkép jelmagyarázata.
Ezen a ponton az újrafelhasznált változat sem változtatott a térképen, ugyanakkor annak a cikknek a mondanivalójához nem kötődik, csak mintegy „mellékes illusztrációként”, szöveges érvelés nélkül, képi elemekkel erősíti az orosz befolyás legitimitását (hiszen az eredeti magyarázó szöveg eltűnt a térképről), amit ráadásul egy forrásmegjelölés nélküli újrafelhasználással old meg. Összességében tehát a térkép jó példája annak, hogy látszólag minimális átalakításokkal, illetve a kontextus megváltoztatásával ugyanazon térkép látens módon hogyan támogathat két teljesen különböző narratívát az orosz befolyás kapcsán.
Nyugati Ukrajna-képek korlátai
A fenti eset Ukrajna kapcsán rámutat számos, a nyugati, mértékadó hírforrásokban is használt egyéb térképi interpretáció (lásd például ezt a 2014-es Washington Post-ban megjelent térképet) használhatóságának korlátaira is. Mint a fenti példákból is láthattuk, a Kreml-párti propaganda az elmúlt években előszeretettel láttatta Ukrajna térszerkezetét egyfajta etnikai és történeti(nek mondott) eredetű duális térszerkezet mentén, amelyet egyértelmű határvonallal igyekeznek elválasztani. Ugyanakkor az etnikai eredetű térszemlélet a nyugati interpretációktól sem idegen az ukrán-orosz konfliktus leírásánál. A szakirodalom ezt a fajta mesteréges határhúzást Ukrajna kapcsán fantomhatároknak hívja (Hirschahausen et al. 2019; Löwis 2015; 2019). Az angolszász médiában az ukrán konfliktusról megjelent térképeket ilyen szempontból Steven Seegel elemzi, aki egyébként a Trianon-kérdéskör földrajzi vonatkozásainak is az egyik legismertebb nemzetközi kutatója (Seegel, 2018).
A térképi ábrázolásmódszerek szempontjából problematikus, hogy ezek a zömmel felületi módszert használó térképek sokszor túl magas területi szintre, jellemzően régiókra aggregálják az adatokat, így könnyedén orosznak tűnik fel enyhe orosz többségű régió is, amelyen belül az orosz népesség valójában területileg rendkívül koncentráltan van jelen. Ha települési szinten nézzük az etnikai megoszlást, területi szempontból már önmagában a területi szint megváltoztatásával is sokkal árnyaltabb képet kapunk (bár itt sem szabad elfelejteni, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai több mint 20 évesek, sem pedig azt, hogy ennek az ábrázolási módszernek komoly korlátai vannak a népsűrűség és a helyben élő kisebbség ábrázolásának tekintetében):
Az ilyen jellegű felosztások egyik fő kritikája azonban leginkább abban gyökerezik, hogy az anyanyelv (egyébként maga Zelenszkij ukrán elnök is orosz anyanyelvű), az etnikai hovatartozás és az állampolgárság nem feleltethető meg tökéletesen egyfajta állam iránti lojalitásnak. Az területenként, időben és etnikai csoportonként is nagy változékonyságot mutat, ahogy arra az elmúlt napok eseményei is rámutattak – jelentősen eltérve attól a várakozástól, mint amit a hazai hírfogyasztók a Kárpát-medencei tapasztalatokból fakadóan esetleg vártak volna. Az ilyen jellegű térképek használata tehát sokszor sugall leegyszerűsítő látásmódot, indirekt módon pedig elfogadtathatja az orosz érvelés egyes elemeit.
A nyugati interpretációk vizsgálatával számos elemzés foglalkozott, és egyrészt felvetődött a vizsgálatokban is tetten érhető orientalista látásmód kritikája, illetve a tudományos közösség „mulasztásának” kérdése is.
Összefoglalás
A fenti példákon keresztül láthattuk, hogy a Kreml-párti propaganda térképek segítségével miképpen igyekszik Ukrajna területi egységét kétségbe vonni, aláásni. Érvelése elsősorban etnikai, illetve történeti, jellemzően a duális térszerkezetet igyekeznek hangsúlyozni. Ezt teheti úgy, hogy a kifejezetten orosz érdekeltségű területek jelentőségét igyekeznek a térképeken vizuálisan felnagyítani (pl. a Novorosszija-koncepció), de úgy is, hogy valamennyi nem ukrán érdekeltségűnek feltüntetett területet igyekeznek feltüntetni, mint Ukrajna potenciális területvesztését. Láthattunk példát olyan dezinformációs manőverre is, ahol a szöveges formában közölt orosz megszólalást térképre vivő lengyel riportot az orosz kommentár már úgy interpretálta, mint a lengyelek saját ötlettől vezérelt, valós területi aspirációit. Láthattuk azt is, hogy számos nyugati térképi interpretáció is túlhangsúlyozza az etnikai jellegű megközelítés jelentőségét, indirekt módon erősítve ezzel az orosz területi érvelés állításait. Arra is láttunk példát, hogy Kreml-párti, vagy azzal legalábbis elnéző weboldalak szívesen újrahasznosítják a nyugati térképeket is akár eredeti, akár nyelvileg aktualizált, az eredeti forrást elkendőző formában, és ezek az alkotások a különböző közösségi médiás kommentszekciókban is nagy karriert futhatnak be.
Olvasásra ajánljuk:
Aust, Martin: Nicht wie im “Leben des Brian” Replik auf Anna Veronika Wendlands Kritik. Eurozine, 2015. 05. 06. 10 p.
Balogh, Péter: Returning to Eurasia from the heartof Europe? Geographical metanarratives in Hungary and beyond. In: Törnquist-Plewa, B. – Bernsand, N. – Narvselius, E. (szerk.): Beyond Transition? Memory and Identity Narratives in Eastern and Central Europe. Lund, Lund University, CFE Conference Papers Series. 2015. No. 7., pp. 191-208.
Hirschhausen, B. von – Grandits, H. – Kraft – C., Müller, D. – Serrier, T.: Phantom Borders in Eastern Europe: A New Concept for Regional Research. In: Slavic Review. 2019. Vol. 78 No. 2, pp. 368-389.
Krasznai Zoltán: Földrajztudomány, oktatás és propaganda. A nemzeti terület reprezentációja a két világháború közötti Magyarországon. Pécs, Publikon Kiadó, 2012. 262 p.
Laruelle, Marlene: The three colors of Novorossiya, or the Russian nationalist mythmaking of the Ukrainian crisis. In: Post-Soviet Affairs. 2016. Vol. 32 No. 1, pp. 55-74.
Löwis, Sabine von: Phantom Borders in the Political Geography of East-Central Europe: An Introduction. In: Erdkunde. 2015. Vol. 69. No. 2. pp. 99-106.
Löwis, Sabine von: Umstrittene Räume in der Ukraine – Politische Diskurse, literarische Repräsentationen und kartographische Visualisierungen. Einführung. In: Löwis, Sabine von (ed.): Umstrittene Räume in der Ukraine – Politische Diskurse, literarische Repräsentationen und kartographische Visualisierungen. Göttingen, Wallstein Verlag, 2019. pp. 7-38.
Monmonier, Mark: How to lie with maps? Chicago – London, The University of Chicago Press, 1991. 176 p.
Seegel, Steven: Any Lessons Learned? Echo Chambers of Staged Geopolitics and Ethnocentrity in Maps of the Russian-Ukrainian Conflict in February-March 2014. In: Löwis, Sabine von (ed.): Umstrittene Räume in der Ukraine – Politische Diskurse, literarische Repräsentationen und kartographische Visualisierungen. Göttingen, Wallstein Verlag, 2019. pp. 125-149.
Seegel, Steven: Map men. Transnational Lives and Deaths of Geographers in the Making of East Central Europe. Chicago, The University of Chicago Press, 2018. 320 p.
Seegel, Steven: Ukraine under Western Eyes. The Bohdan and Neonila Krawciw Ucrainica Map Collection. Cambridge (MA), Harvard University Press, 2011. 327 p.
Suslov, Mikhail: The Production of ‘Novorossiya’: A Territorial Brand in Public Debates. In: Europe-Asia Studies. 2017. Vol. 69. No. 2. pp. 202-221.
Suslov, Mikhail: Geographical Metanarratives in Russia and the European East: Contemporary Pan-Slavism. In: Eurasian Geography and Economics. 2012. Vol. 53 No. 5. pp. 575-595.
Wendland, Anna Veronika: Hilflos im Dunkel. “Experten” in der Ukraine-Krise. Eurozine, 2015. 01. 28. 22 p.
Nyitókép: Ukrajna területi veszteségeit bemutató térképet fest egy tüntető a kijevi parlament épülete előtt 2014-ben (fotó: Sergei SUPINSKY / AFP)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
