Az oroszok beléptek, és megfordult az ország sorsa: ma 75 éve vitték el Kovács Bélát, új film tárja fel az ügy titkait
A kommunizmus áldozataira 2000 óta azon a napon emlékezünk, amikor egy idegen megszálló hatalom beavatkozott Magyarországon: az oroszok ma 75 éve tartóztatták le teljesen jogszerűtlenül a kisgazdák egyik legfontosabb politikusát, Kovács Bélát. Az évfordulóra megjelent történelmi ismeretterjesztő film, A KORONATANÚ bemutatja a nem-kommunista politikai alternatíva ellehetetlenítésének módszertanát Kovács párttársa, Arany Bálint sorsán keresztül. A film forgatókönyvét kollégánk, Borbás Barna írta. Hogyan függ a magyar sors a világpolitikától? Hogyan lehetetlenült el a minden hódítóval szembeszálló harmadik út 1946 után? Hogyan bizonyítja Arany Bálint története, hogy a leginkább beszorított helyzetben is van mozgástér? Rendhagyó és fájóan aktuális történelmi filmajánló.
„Lapzártakor érkezett: A magyarországi szovjet megszálló hadsereg főparancsnoksága a Magyar Távirati Irodát a következők közlésére kérte fel: A szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én Budapesten földalatti, szovjetellenes, fegyveres terroristacsoportok alakításában és a Szovjet Hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében való aktív részvétele miatt letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt volt főtitkárát” – adta hírül a Magyar Kommunista Párt központi lapja 75 évvel ezelőtt.
Az ekkor 39 éves politikus, volt földművelésügyi miniszter Kovács Béla persze nem alakított terrorcsoportot, nem kémkedett az oroszok ellen és nem szervezkedett „a föld alatt”. Volt viszont egy, a politikai riválisai által nehezen tolerálható tulajdonsága: ő testesítette meg az egyik leghatározottabb kommunistaellenes álláspontot a közéletben. Kisgazda párttársainál hangosabban képviselte, hogy „amíg mi politikai tényezők vagyunk Magyarországon, addig nem lehet róla szó, hogy az ország a Baloldali Blokk, vagy közelebbről megjelölve a Kommunista Párt hitbizománya legyen”. (Kovács Béla: Nélkülünk nincs demokrácia. Kis Újság, 1946. szeptember)
Február 25-én tehát az oroszok beavatkoztak: az idegen megszálló erő katonái a magyar országgyűlés egyik mentelmi joggal rendelkező képviselőjét vitték el, figyelmeztetés nélkül, mellőzve bármiféle jogi eljárást. Ez tényleg határpont Magyarország 1945 utáni történelmében.
Határpont, de nem a hajsza kezdete. Az ügy, amelyben Kovács elhurcolása kulcspillanat volt, akkor már hetek óta uralta a magyar belpolitikát és a nyilvánosságot. „Az államvédelmi szervek veszedelmes és széles kiterjedésű köztársaság-ellenes összeesküvést lepleztek le” – világított a hír az összes lap címoldaláról 1947. január első napjaiban. A „leleplezés” egy titkos társaságra utalt: a Magyar Testvéri Közösségre. A belügyi szervek jelentése szerint a közösségi tagok titkos „ellenkormányt” és a „fasiszta hatalomátvételt” szerveztek. (Spoiler: valójában nem szerveztek egyiket se.) Egészen addig a Magyar Közösség létezéséről sem lehetett tudni, innentől viszont szó szerint elborította a napi sajtót a velük való foglalkozás.
És hogy hogyan jön össze Kovács Béla és a Magyar Közösség? A választ a Szabad Népben találjuk: „Kovács Béla céltudatosan szolgálta a Magyar Közösség céljait, és a Kisgazdapártot tudatosan állította ezek szolgálatába”; „Számítottak Kovács Béla részvételére az ellenkormányban”; „Kovács Béla szolgálta a földalatti összeesküvés céljait”. A Magyar Közösséget és Kovácsot – ismét csak a Szabad Nép szerint – bizonyos Arany Bálint konspirálta össze. Készen is volt az 1945 utáni történelmünk első koncepciós ügye,
minden későbbi hamis vád ősképe, egyben az ország szovjetizálásának kulcspillanata, amikor orosz szándéknak megfelelően, szisztematikusan kezdik felszámolni a nem-kommunista kormányzati alternatívát Magyarországon.
Erről szól A KORONATANÚ című történelmi ismeretterjesztő film, mely a Magyar Közösség-ügy évfordulójára jelent meg, pontosan 75 évvel azután, hogy Kovács Bélát letartóztatták.
Az újságírás mellett évente egyszer foglalkozom történelmi ismeretterjesztő filmek írásával olyan témákban, amelyek valamilyen évfordulóhoz vagy más aktualitáshoz kötődnek. A KORONATANÚ az elmúlt időszak meghatározó munkája volt, közösen a Réti László, Szalai Márk és Szita Barnabás alkotta filmes csapattal, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával és az Országház Filmműhellyel. Az alapanyag, Arany Bálint mérnök, volt kisgazdapárti szervezési vezető Koronatanú című, a rendszerváltáskor megjelent – napjainkra sajnos már-már elfelejtett – visszaemlékezése egészen zseniális, forrásértéke felbecsülhetetlen, a tágabb téma pedig igencsak homályos mind a közoktatásban, mind a „történelmi köztudatban”. A KORONATANÚ műfaja dokudráma, vagyis források alapján forgatott kosztümös jelenetek és történészi értelmezések (Kiss Réka, Feitl Írisz, Szekér Nóra) alkotják.
A 33 perces film a Youtube-on tegnap este óta végignézhető, őszintén és nagy szeretettel ajánlom. Mivel a filmírás lassú, szőrözős folyamat, az emberben mindenképpen kikristályosodik néhány – személyes vagy általános – tanulság, amit alább szeretnék megosztani.
Életünk a világpolitika függvénye
Az imént szándékosan nem spóroltam a szavakkal: Arany Bálint Koronatanúja tényleg zseniális munka. Nemcsak azért, mert a mérnök-politikus a ’45 utáni történelmünk kulcsmozzanatait dokumentálja, hanem azért is, mert az események leírásába bele-belesző tűpontos politikai vagy történelmi megállapításokat. Az egyik így hangzik:
„Amióta a Kisgazdapárt szervezése révén közelebb kerültem a politikához, egész életem alakulására kiható dolgok történtek velem. Rájöttem, hogy életem, jövőm, hazám sorsa, egyszóval minden a világpolitikai helyzet alakulásának függvénye.”
Arany ezzel a két szög egyszerűségű mondattal jobban leírja egy kicsi ország geopolitikai realitásait, mint több száz oldalnyi okoskodás. És hogy miért kezdett már 1946-ban szorulni a hurok a kisgazdák nyaka körül? Padányi-Gulyás Béla író, Arany párttársa így foglalta össze A magyar parlamentarizmus végnapjai című munkájában: „Az év végén a nyugat-európai országokban megindult a gazdasági és politikai újrarendeződés. A Truman-doktrína alkalmazásával az amerikai külpolitika aktivizálódott. A francia és olasz kormánykoalíciókból kizárták a kommunista pártokat, ennek folyományaképpen mindkét állam, ugyanígy a nyugatnémet federális állam is részesült a Marshall-terv dollármillióiból. A Szovjetunió idegesen figyelte az amerikai gazdasági és politikai befolyás erősödését, mely csábító erővel hatott a kelet-európai, szovjet zónába került, elszegényedett államokra is.”
Világpolitikai mozgás – ez lett Arany Bálinték sorsa. Ezért kell időben detektálni és jól azonosítani a nagy folyamatokat keleten és nyugaton is. „Életünk, jövőnk, hazánk sorsa” múlik rajta.
Van harmadik út
A Magyar Közösség nevű titkos társaságot az 1947-es „leleplezése” és a koncepciós ügy megindítása után a kommunisták által kézben tartott államvédelem és sajtó is fasiszta szervezetként, a Horthy- és Habsburg-restauráción (igen, ez így együtt megfért a propagandában) dolgozó ügynökökként azonosította. Mint ahogy a Közösség kutatója, Szekér Nóra a filmben elmondja, ez borzasztó igazságtalan, hiszen a közösségi tagok jó része – például sok kisgazda – a Horthy-rendszer alatt ellenzékben volt, a német megszállás után pedig részt vett az ellenállásban, aminek következtében a Gestapo vagy a nyilasok börtönében élte meg a háború végét.
A Magyar Közösségnek nem volt direkt programja és egységes „ideológiája”, de az egyik legfontosabb szellemi vonulata a függetlenség és a szuverenitás volt. Emiatt törvényszerűen kerültek szembe a németekkel és az oroszokkal, a nácikkal és a kommunistákkal is. Padányi-Gulyás Béla szerint „ez a közösség először a Horthy-féle kiugrási tervek idején hallatott magáról. A közéletbe és hadseregbe benyomult német-nyilas infiltráció ellen verődött össze, s célja az volt, hogy a kulcspozícióba németellenes színmagyar származású vezetők kerüljenek.” Gombos Gyula szerint „leginkább az időközben kibontakozó népi mozgalommal rokonszenveztek, s ezen belül legközelebb állt hozzájuk a harmadikutas törekvés. Nem voltak forradalmárok, mindenben a békés eszközök hívei voltak, szemben álltak a német és az orosz hódító szándékkal.”
Természetesen nem állítható, hogy a Közösségben ne lehetne problémás figurákat vagy gondolatokat találni. (Ezt boncolgatta irodalmi eszközökkel Závada Pál író az Idegen testünk című regényében, kétes eredménnyel. Ajánlom Papp István történész recenzióját.) De a függetlenségi és „harmadikutas” gondolat oroszok általi levadászása szimbolikus és óriási jelentőségű. Az összeesküvési perbe kevert értelmiségiek és politikusok egy életre ellehetetlenültek, vagy pedig emigrációba kényszerültek. A Magyar Közösség-ügy és Kovács Béla elhurcolása a nem-kommunista vezetési alternatíva megsemmisítésének története.
A filmünk végén van egy rövid arcképcsarnok arról, hogy kivel mi lett a történet fontosabb szereplői közül. Nézzük meg ezeket a sorsokat és ismerjük fel: ezért lett ilyen a 20. századunk!
Vesztesként is lehet győzni
Az Arany Bálint-történetben van egy kisebb fordulópont, ami azt bizonyítja, hogy vesztesként is lehet győzni, illetve hogy a leginkább beszorított helyzetben is lehet mozgástér. Ezt a pillanatot a filmben is megörökítettük, a személyes visszaemlékezése és más források alapján. Nem szeretném a konkrét történést „lelőni”, csak utolsó tanulságként rögzíteni, hogy ugyan Arany Bálintot letartóztatták, minden lehetséges fizikai és lelki eszközzel meggyötörték, az ügy a felsőbb akaratnak megfelelően ért véget – de ő mégsem vesztes. Amikor olvassuk, hallgatjuk, nézzük, pontosan tudjuk, hogy nem az.
Ugyanis azt tette, ami „joga és kötelessége volt”.
Nyitókép: orosz katonák A KORONATNAÚ c. filmből (Youtube / Országház Filmműhely)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
