A járványspecialista vallomása: „A betegséget már ismerjük, de egyre nehezebb elképzelni, hogy teljesen eltűnik”

·2022.01.03

A Válasz Online a pandémia korábbi hullámai idején több Asian Boss-videó leiratát elérhetővé tette magyarul – Dél-Korea járványügyi specialistái ugyanis mind tapasztalatban, mind kommunikációban a világ előtt járnak. Minden általunk közölt eddigi epizód után arra számítottunk, hogy javulnak a Covid-kilátások, de aztán jött egy-egy új variáns – legutóbb az omikron –, és megint „végtelennek” tűnik ez a történet. Két éve még arra kerestük a választ Jerome Kimmel, a szöuli Nemzetközi Vakcina Intézet (IVI) vezetőjével, hogy mikor lesznek kész a Covid-19 elleni vakcinák. 2021 elején aztán a szakértő azt mondta, igenis mindegyik vakcina nagyszerű. A vele készült legújabb beszélgetés eredetije egy hónapja került ki az éterbe – és mivel Kim kendőzetlen őszinteséggel beszél arról, hogy a tudósok hol hibáztak a járványügy kommunikációjában, most ezt a monstre interjút is közreadjuk magyarul (némi szerkesztés után) – hála a fordítónak, Mezei Violának. A lényeg: a betegséget már ismerjük, tudjuk, hogy a védőoltás segít, vannak módszereink a fertőzöttek kezelésére, de a továbbfertőzéssel kapcsolatban még nagy a bizonytalanság a tudományban.

Főbb állítások:

A tudósok nem egészen arra számítottak az oltásokkal kapcsolatban, amit most látunk. Jerome Kim szerint világosabban kellett volna kommunikálniuk, hogy a vakcinákat nem a fertőzés, hanem az enyhe és közepesen súlyos tünetekkel járó megbetegedések megelőzésére tesztelték. Ha az a kérdés, hogy hogyan lehet megelőzni a Covid-19-et, akkor a legfontosabb még mindig a maszk, a távolságtartás, a higiénia.

Ha nem tesztelünk eleget, akkor nem tudjuk, mekkora valójában a járvány, és az Afrikából érkező omikronos esetek elég jól illusztrálták is ezt. Tudtuk, hogy ez a betegség kialakulóban van? Tudtuk, hogy Dél-Afrikában sok fertőzés volt? Nem tudtuk.

A tudósok sokszor azt mondják, hogy ha a vírus könnyebben terjed, akkor kevésbé lesz súlyos. Csakhogy a delta nem ilyen volt. Könnyebben terjedt és a kezdeti adatok arra utaltak, hogy az általa okozott megbetegedés súlyosabb lehet. Az omikronról még nem tudunk eleget.

Idővel azért biztosan alkalmazkodni fogunk a vírushoz, vagy a vírus fog alkalmazkodni hozzánk: egy hatékonyan terjedő, de potenciálisan kevésbé súlyos fertőzés alakul majd ki.

Eljutunk-e valaha is oda, hogy az összes koronavírusra, a MERS-re, a SARS-CoV-1-re, a SARS-CoV-2-re és a szezonális koronavírusokra is egyetlen oltást adjunk? Ez még évek kérdése.

Lassan elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor rengeteg, különböző fajtájú vakcina áll majd rendelkezésre, ezért tudnunk kell, hogyan lehet a legjobban és leghatékonyabban bevetni ezeket az eszközöket.

– Dr. Kim, Dél-Koreában már a lakosság több mint 80 százaléka két oltást kapott, mégis azt látjuk, hogy az esetek száma meredeken emelkedik. Az omikron kapcsán az emberekben most sok kérdés merül fel. Hogy állnak a dolgok? Önök erre számítottak 2021 elején?

– Nem egészen. Persze most már sokkal több ismeretünk van a vakcinákról, és arról, hogy mit tudnak és mit nem. Ahogy telt a 2021-es év, és egyre több embert oltottak be nemcsak Koreában, hanem Izraelben, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, majd más európai országokban is, világossá vált – különösen a delta megjelenésével –, hogy a vakcinák nagyszerű eredményt érnek el a súlyos fertőzés, a kórházi kezelés és a halálozás megelőzésében, ami nagyon fontos. Másrészről viszont voltak fertőzési hullámok, és egyre többen fertőződtek meg a beoltottak közül is. Ahogy a lakosság egyre nagyobb részét oltjuk be, az úgynevezett áttörést jelentő esetek egyre nagyobb része az oltottaknál fog bekövetkezni, vagy azoknál, akiknek már volt korábbi fertőzésük. Egyrészt tehát sokkal jobb, ha beoltanak és nem kerülünk kórházba, másrészt viszont ez a hatás az idő múlásával csökken. Kérdés, hogy ez vajon azért van-e, mert megjelent a színen a delta, amely különbözik a korábbi variánsoktól, és az antitestek kicsit nehezebben semlegesítik. Vagy azért is, mert a vakcinák – miközben elsősorban a megbetegedéseket csökkentik –, kevésbé jók a fertőzés megelőzésében. És hogyan előzzük meg a fertőzést? Ezt már korábban, az oltások előtt is tudtuk: maszkkal, távolságtartással, kézmosással és a tömeg kerülésével.

Néhány országban viszont szinte csak az oltásra építettek. Koreában nem az oltás volt az egyetlen eszköz, mert az viszonylag lassan haladt előre,

így az embereket továbbra is arra ösztönözték, hogy használjanak maszkot és tartsák a távolságot. Itt nem is tört ki akkora járvány, mint mondjuk az Egyesült Államokban vagy Európa számos más országában. A másik oka ennek az, hogy Koreában az oltások eloszlása sokkal egységesebb. Az USA-nak vannak olyan területei, ahol viszonylag magas az átoltottság – ezek a partvidékek. De ha megnézzük az ország középső részét, és arra ráhelyezzük a fertőzési gócok térképét, láthatjuk, hogy az oltatlan emberek nagyszámú populációja szinte olaj a tűzre. Sokan az Egyesült Államokon belül is utazgatnak, minden gond nélkül átléphetik az államhatárokat, a fertőzés pedig terjed, és átterjed az oltott populációkra is. Szerencsére utóbbiaknál – még ha a PCR- vagy más tesztek alapján pozitívak is lesznek –, nem alakul ki súlyos fertőzés, nincs szükség kórházi kezelésre, és nem haláloznak el nagy számban. Koreában nagyon érdekes a helyzet. Mivel sok ember be van oltva, a kérdés az, hogy azoknak, akiket 2021 elején oltottak, szükségük van-e emlékeztető vakcinára? A más országokban tapasztaltak alapján valószínűleg igen, különösen az időseknek. A mostani fellángolásban a fertőzések nagy része 60 év felettieknél fordult elő, olyanoknál, akik viszonylag korán kapták meg a védőoltást. Sok esetben ők AstraZeneca-oltást kaptak. Nemrég kezdődött az újraoltásuk az egyik mRNS-vakcinával.

– Azt gondoltuk, hogy a vakcina beadása lesz a megoldás, vagyis ha megkaptuk a két oltást, különösen az mRNS-vakcinák esetében, akkor minden rendben lesz, nem fogunk megfertőződni. De nyilvánvalóan nem ez történik. A vakcinaszakértők erre számítottak?

– Ha a klinikai vizsgálatokat nézzük, akkor kellett volna előre látnunk, és talán világosan kellett volna kommunikálnunk, hogy a vakcinákat nem a fertőzés, hanem a megbetegedés megelőzésére tesztelték. Ha az a kérdés, hogy hogyan lehet megelőzni a Covid-19-et, akkor fontosabb a maszk, a távolságtartás, a higiénia. A nagy kérdés, amire még mindig nincs válaszunk, hogy megakadályozzák-e a vakcinák a fertőzést. Ehhez átnézzük az összes vakcinavizsgálatot. A Pfizer vakcina talán 60 százalékkal csökkentheti a tényleges fertőzés esélyét, az AstraZenecánál ez 45 százalék. Ha megakadályozza a fertőződést, akkor valószínűleg megakadályozza a továbbadást is, hiszen kevesebb lesz a fertőzött. A másik kérdés, hogy az oltásnak van-e hatása a fertőzés terjedéséért felelős jellemzőkre, és melyek ezek. Ne feledjük, hogy a felső légutakon, az orrjáratokon és a garaton keresztül történik a megfertőződés, majd innen terjed át a tüdőre. Az alfa esetében úgy tűnt, hogy az oltottaknál kevesebb vírus volt az orrban és a torokban, és ha ott kevesebb a vírus, akkor potenciálisan kisebb a terjedés kockázata. A delta vírus esetében úgy tűnik, függetlenül attól, hogy beoltottak-e valakit vagy sem, az orrban és a torokban lévő vírusmennyiség ugyanannyi. Elméletileg ez az egyik olyan mechanizmus, melynek révén a delta a védőoltás ellenére is képes terjedni. Ön ugyan védett, de a környezetében lévő emberek nem. És mi védi meg őket a fertőzéstől? A maszkviselés, távolságtartás. Tehát a kétféle védekezés együttesen működik. A delta esetében az oltottak orrából és torkából vett PCR-minta valószínűleg rövidebb ideig pozitív, mint az oltatlanoknál, tehát fertőzőképesek és átadhatják a betegséget, de valószínűleg ez az időszak rövidebb náluk, ami befolyásolhatja a járvány terjedését. És végül, még egy fontos kérdés: ha az új, szájon át szedhető gyógyszerek egyikét, például a Pfizer vagy a Merck által gyártott gyógyszereket vagy a monoklonális antitesteket alkalmazzuk, az csökkenti-e a továbbfertőzés kockázatát? Potenciálisan igen. A HIV-vírust is részben így kontrolláljuk. Olyan gyógyszert adunk az embereknek, amelyről tudjuk, hogy csökkenti a vírus mennyiségét a vérükben, és ez megakadályozza a HIV átvitelét. Működne ez a Covid-19 esetében is? Valószínűleg, de ezeket a vizsgálatokat még el kell végezni. Sok kérdés van tehát még a fő problémával, a továbbfertőzéssel kapcsolatban. A betegséget már ismerjük, tudjuk, hogy a védőoltás segít, és vannak módszereink a fertőzöttek kezelésére, de a továbbfertőzéssel kapcsolatban még mindig sok kérdésünk van.

– De nem az volt az egész vakcinatörténet lényege, hogy megpróbáljuk tömegesen beoltani a lakosságot, és ezzel elérjük a nyájimmunitást? Mintha azt mondták volna, hogy a 80-90 százalékos oltási arány esetén megszűnik a fertőzés problémája. Ezt még mindig így gondolják, vagy akkor is folyamatosan emelkedne a fertőzések száma, ha az embereknek már a 100 százaléka be lenne oltva?

– Nézzük a vakcina működőképességét megállapító vizsgálatokat. Kezdetben vannak az első, második és harmadik fázisú vizsgálatok, ez utóbbiban teszteljük a biztonságosságot és a hatásosságot. De a hatásosság nem arra vonatkozik, hogy a vakcina megvédi-e a többi embert, hanem arra, hogy megvédi-e önt az enyhe vagy közepesen súlyos tünetekkel járó Covid-19 ellen. Ez az, amit a harmadik fázisú vizsgálatok megállapítottak: az egyén védelme. Most a hatékonyságot vizsgáljuk. A való életben ez azt jelenti, hogy beoltják például Izrael teljes lakosságát vagy annak nagy részét, és jelentős csökkenést tapasztalnak a súlyos fertőzések, kórházi kezelések és halálesetek számában. A kórházak már nem zsúfoltak, az intenzív osztályok nincsenek tele covidos betegekkel. Ami nagyszerű. Ez a lakosság védelme, a közvetlen védelem. Minket most egy még érdekesebb kérdés érdekel, de ezt valamivel nehezebb tesztelni: ez pedig a populáció közvetett védelme. Tehát ha elég sok embert beoltunk, akkor az oltottak már kevésbé vannak kitéve a fertőzésnek? Meglehet. De vajon megakadályozzák-e az oltatlanok megfertőződését? Ez lenne a nyájvédelem. Ezt nehéz tanulmányozni, nincs sok jó adatunk róla, és gyakran másfajta oltások esetében is csak a vakcina használata után derül ki. Speciális tesztekkel, klinikai vizsgálatokkal lehet ezt értékelni. Például most a Fülöp-szigeteken teszteljük, hogy az egyik újabb vakcina képes-e megakadályozni az egy háztartáson belüli átadást. Nemrégiben megjelent néhány ilyen tanulmány az AstraZeneca és a Pfizer kapcsán. Ez arról szól, hogy beoltunk egy személyt, és megnézzük, hogy megfertőződik-e, és a háztartásában élő emberek szintén megfertőződnek-e. Ezeket a vizsgálatokat nehéz elvégezni, de nagyon fontosak, mert segítenek megérteni, hogy a vakcinák képesek-e ilyenfajta védelemre, és ha igen, ez meddig tart. A delta esetében nehéz volt kimutatni a háztartáson belüli továbbfertőzés elleni védelmet az AstraZeneca vakcinánál. Mivel a variánsok különbözőek, és lehet, hogy az immunválaszok, a védelmi válaszok idővel csökkennek, így a továbbfertőzés a kulcskérdés. Léteznek olyan vakcinák, amelyek működhetnek ezen a téren? Ez még tesztelés alatt áll. Az is kérdés, hogy vajon csak az antitestek szintjét kell-e nézni? Ezt kell a lehető legmagasabbra növelni? Öt, hat, hét Pfizer adagot kell felvenni, vagy keverni kell a Pfizert és a Modernát? Vagy inkább a Novavaxot kell felvenni, amint Koreában is engedélyezik? Nem tudjuk. Úgy tűnik, minél magasabb a semlegesítő antitestek szintje, annál kisebb a progresszió kockázata. De vannak tudósok, akik szerint ez nem így van, ezért nagyon óvatosan kell kezelnünk, amit itt-ott vagy a tévében látunk-hallunk, mert közben nagyon őszinte és fontos tudományos vita zajlik még a háttérben.

– Tehát a vakcina önmagában nem feltétlenül csökkenti a fertőzések számát, mert úgy tervezték meg, hogy az elhalálozást akadályozza meg…

– Igen.

– Csökkent a halálozási ráta az oltások eredményeképpen?

– Az amerikai adatok szerint az oltottaknál 11-szer kisebb a kockázata az elhalálozásnak. Az oltás jelentős mértékben véd a kórházba kerüléstől is, de idővel ez a hatás csökken. Hogy ez a csökkenő immunválasznak, vagy a variánsoknak köszönhető-e, még nem teljesen világos. A vakcinák valószínűleg valamilyen szinten megelőzik a fertőzést. Csak a delta esetében ez nem elég, hiszen négyszer vagy ötször fertőzőbb lehet, mint a Covid-19 eredeti változata.

– Amikor legutóbb megnéztük az adatokat, Koreában a halálozási arány valahol 0,83 százalék körül volt.

– Ez azért érdekes, mert Korea olyan sok tesztet végez, hogy elég pontosak az adatok a fertőzöttek és a halálos áldozatok számát illetően. Vannak más országok, ahol nem végeznek rutinszerűen tesztelést, így előfordulhat, hogy emberek ugyan meghalnak Covidban, de nem kerülnek be a statisztikába. Ha nincs széleskörű tesztelés, akkor az elvégzett tesztek száma alapján a halálozási arány magasabbnak tűnik. Tehát így nehéz, ha csak a halálozási arányt nézzük. Fontos, hogy ezt az adatot az oltott és oltatlan emberek kontextusában vizsgáljuk, és még ezen a csoporton belül sem lehet összehasonlítani a beoltott 85 éves embereket az oltatlan 18 évesekkel. Hasonló korcsoportokat kell összehasonlítani, mert az időseknél sokkal nagyobb a kockázata a fertőzés rossz kimenetelének.

– Határozottan tanúsíthatom, hogy itt sokat tesztelnek. Csak az elmúlt hónapban engem körülbelül öt-hat alkalommal teszteltek, így ez már nagyon rutinszerűvé vált. A kormány ezt ingyenesen biztosítja, így talán Koreában pontosabbak az adatok.

– Igen, és a pozitív tesztek számát is nézni kell. Ha egy ország nem végez széleskörű szisztematikus tesztelést, akkor a pozitivitási arány 10-15 százalék vagy magasabb is lehet. Koreában ez az arány 1 százalék, vagy annál kevesebb, ami azt jelenti, hogy sok embert tesztelnek le ahhoz, hogy megtalálják azt a néhány fertőzöttet. Némely országban ez az arány ennél jóval magasabb, ami azt jelenti, hogy valószínűleg jelentős számú fertőzöttet nem vesznek észre, mert azok nem mutatnak tüneteket, vagy nincs kontaktkutatás és nem tesztelik őket. Tehát a tesztek száma az egyik olyan jelzőszám, amely alapján tudhatjuk, hogy az adott ország által jelentett arányok pontosak-e. Ez rávilágít arra, hogy a vakcinák egyenlőtlen elosztása mellett a diagnosztikai egyenlőtlenség is létező probléma. Ha a magas jövedelmű országokat nézzük, ott 100 ezer lakosra több száz teszt jut, de az alacsony jövedelmű országokban szinte nem is érzékelhető a tesztelés, alig több mint nulla. Ha nem tesztelünk eleget, akkor nem tudjuk, mekkora a járvány, és az Afrikából érkező omikronos esetek, azt hiszem, elég jól illusztrálták ezt. Tudtuk, hogy ez a betegség kialakulóban van? Tudtuk, hogy Dél-Afrikában sok fertőzés volt?

– Nem.

– Nem tudtuk. Ráadásul az esetek egy része Nigériából érkezett. Tehát van egy diagnosztikai hiányosság, és van egy szekvenálási hiányosság is. Érdekesség, hogy az omikron első szekvenciáinak azonosítása előtti hónapban 200 teljes hosszúságú szekvencia állt rendelkezésre Afrika szubszaharai régiójából. Európából 161 ezer (!) szekvenciát jelentettek. Ez azért fontos, mert

ha mutánsokat keresünk, elegendő tesztet kell végeznünk. Tudnunk kell, hogy hol tört ki a járvány, és szekvenálnunk kell a vírusokat, amelyek ezt okozták.

Az egyenlőtlenség nemcsak a vakcinák igazságtalan elosztását eredményezi, hanem azt is, hogy a világ más részein, ahol valóban tudni szeretnénk, mi történik, nem áll rendelkezésre elegendő teszt és nincs szekvenálás. Így előfordul, hogy amikor afrikai országokba megyünk vizsgálatokat végezni, és olyanokat oltanánk, akiknél nincs bizonyíték a korábbi védőoltásra vagy fertőzésre, a szűrővizsgálatok során azt találjuk, hogy az emberek jelentős része fertőzött volt, de nem tudott róla. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg nagy járvány volt arrafelé és többlethalálozás is történt. Tehát azokban az országokban, ahol a fertőzések és halálesetek jelentésére szolgáló rendszerek nem elég jók, a járványok kitörését nem észleljük, és ennek következményei vannak, mert ilyenkor keletkeznek a variánsok.

– Beszéljünk az omikronról, mert most szinte csak erről van szó mindenhol. Miben különbözik az eredeti SARS-CoV-2-től vagy akár a delta variánstól?

– Még mindig nem sokat tudunk róla. Szekvenáltunk egy teljes hosszúságú genomot, és egyre több szekvencia áll rendelkezésre a világ minden tájáról. A többi variánstól eltérően az omikron jelentős számú mutációval rendelkezik, különösen a tüskékben. Attól függően tehát, hogy ki és hol végezte a szekvenálást, valószínűleg 50 körüli, vagy talán valamivel több mutációról van szó, egy 30 ezres genom alapján. De ezek potenciálisan nagyon fontos mutációk lehetnek. Ezek közül 20-26 a tüskefehérjében található, ami azt jelenti, hogy a deltához képest lényegesen több olyan változás van a genetikai szekvenciában, amely megváltoztatja a fehérje szekvenciáját. És ha a fehérje szekvenciájában változás történik, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a tüskefehérje alakja kissé megváltozik, és lehetővé válik, hogy könnyebben kapcsolódjon az emberi sejtekhez. Jelenleg tehát megvannak a szekvenciák és megvannak a mutációk, amelyekből néhányat már láttunk korábban is. Meg tudjuk állapítani, hogy igen, ez a mutáció lehetővé teszi a vírus hatékonyabb terjedését. Vagy: ez a másik lehetővé teszi, hogy a vírus könnyebben bejusson a sejtekbe, ami összefüggésben lehet a betegség súlyosságával. Vagy: ezeket a mutációkat itt még soha nem láttuk, ezek aggasztóak. Ezek a mutációk pedig lehetővé teszik, hogy a tüskefehérje elkerüljön néhány terápiás monoklonális antitestet – mint például a Regeneron vagy az Eli Lilly vagy a Celltrion által gyártottakat –, vagy lehetővé teszik, hogy a vírus kevésbé legyen érzékeny a vakcina által kiváltott védelmi válaszokra. Tehát mindezt úgy tudjuk levezetni, hogy elvégezzük a szekvenálást, és aztán megállapítjuk, hogy igen, ezt és ezt a mutációt már láttuk, tudjuk, hogy mit okoz izoláltan. De azt nem tudjuk, hogyan működnek együttesen, mert nem olyanok, mint a legódarabok, ahol az egyik darab hozzá van illesztve a másikhoz, hanem a fehérjék hajtogatásának módja miatt az egyik helyen bekövetkező változás távolabbi pontokon is változásokat okozhat. Nemcsak a szekvenciákat kell megvizsgálnunk, hanem kémcsőben is kell tesztelnünk. Körülbelül két hetet vesz igénybe, amíg olyan vírusokat hozunk létre, amelyek hasonlítanak az omikron vírusra, és teszteljük őket úgynevezett neutralizáló vizsgálatokkal. Így legalább lesz kémcsöves bizonyítékunk arra, hogy a vakcina által kiváltott védelmi válaszok továbbra is működnek-e, vagy csökkennek, vagy teljesen eltűnnek. Aztán következik a klinikai elemzés, amely sokkal több időbe telik, mert azonosítanunk kell majd a betegeket. Nyomon kell követnünk a betegségük klinikai lefolyását, dokumentálnunk kell, hogy oltottak voltak-e vagy nem, vagy hogy a fertőzés után oltották-e be őket. Tehát ha megvan a szekvencia, két hét múlva lesznek meg a kémcsöves adatok. És még hónapokba telik, mire lesznek klinikai vizsgálati adatok, így sajnos még sok mindent nem tudunk. De úgy tűnik, ez egy olyan variáns, amely jelentős hatással lehet a vakcinák által nyújtott védelem szintjére és a terápiás monoklonális szerek hatásosságára. A gyógyszerek valószínűleg továbbra is csökkenteni fogják a kórházba kerülés kockázatát azoknál az embereknél, akik megfertőződtek. Talán még túl korai lenne ezt megmondani, de Dél-Afrikában az omikron az új fertőzések jelentős százalékát teszi ki, és néhány helyen, különösen az egyik körzetben, valóban uralja a terepet. Tehát feltételezhetően ott korábban mindenhol delta volt, most pedig túlnyomórészt omikron. Na de ez vajon fertőzőbb, mint a delta? Fertőzőbb, mint az alfa vagy a béta volt? Ezekre a kérdésekre még nem tudjuk a választ.

– Az eddig látottak alapján mire tippel?

– Eddigi ismereteink alapján ezek a változások azt sugallják, hogy ez a variáns nagyon is terjedőképes. Néhány korai jelentés szerint ez lehet a helyzet a világ azon részein, ahol a vírus feltehetőleg már egy ideje jelen van. Lehet, hogy súlyosabb betegséggel jár, de az is lehet, hogy nem, az első omikronos betegeket gondozó orvosok mindenesetre azt mondták, hogy nem tűnik olyan súlyosnak. A legtöbb embernél enyhe tüneteket mutat. Van egy orvos, aki saját magáról számolt be esetként – ami mindig nagyon érdekes. Ő Angliában fertőződött meg, majd visszament Izraelbe, és lázas lett. Pedig a repülőút előtt is, és leszálláskor is tesztelték, de csak napok múlva lett pozitív. Azt gondolom, hogy az omikron igen zavaró jellemzőkkel vagy szekvenciákkal rendelkezik, és mielőbb meg kell értenünk, ez hogyan befolyásolja a biológiáját.

– Amikor azt mondja, hogy zavaró, akkor ezt úgy érti, hogy olyasmiről van szó, amit még soha nem láttunk, és nem értjük a lehetséges következményeit? Vagy mi az, ami annyira zavaró?

– Sokszor azt mondjuk, hogy ha a vírus könnyebben terjed, akkor kevésbé lesz súlyos. De a delta nem ilyen volt. Könnyebben terjedt és a kezdeti adatok arra utaltak, hogy az általa okozott megbetegedés súlyosabb lehet. De ezeknek az adatoknak az összegyűjtése sokkal hosszabb időt vesz igénybe, és ezt még bonyolítja, hogy vannak olyanok, akik korábban már elkapták a fertőzést, de a delta miatt másodszorra is megfertőződtek, és vannak olyanok is, akik ráadásul oltottan kapták el. Például egy olyan országban, mint az Egyesült Királyság, ahol az emberek jelentős része kétszeresen oltott. Így ez komplikálja a helyzetet, mert a vakcinák csak azt teszik, amit tenniük kell: csökkentik a súlyos fertőzés, a kórházba kerülés és a halálozás esélyét. Tehát nagyon óvatosnak kell lennünk, és jól kell megterveznünk a vizsgálatokat, mert ha néhány torzítás véletlenül benne marad, az hamis következtetésekhez vezethet.

– Tegyük fel, hogy az elkövetkező hónapokban további vizsgálatokat végzünk az omikron variánson, és aztán rájövünk, hogy a vakcina jelenlegi változata nem nyújt semmilyen védelmet, vagy sokkal kisebb védelmet nyújt, mint amire eredetileg számítottunk. Van egyáltalán értelme egy újabb oltásoknak, vagy ezen a ponton át kell lépnünk a következő fázisba, és ismét a semmiből kell új vakcinát fejleszteni?

– Elméletileg – anélkül, hogy bármilyen tanulmányból származó tényleges információ a birtokomban lenne –, a vakcina által kiváltott bizonyos szintű védelem jó, valamilyen szinten megakadályozza a súlyos fertőzést, kórházba kerülést és halált. Minél több antitested van, annál valószínűbb, hogy védett vagy ezekkel a következményekkel szemben, így elméletileg az emlékeztető oltás jó koncepció. De a fertőzés átadása megint csak egy nagyon érdekes dolog. A delta már rég megjelent Indiában, Észak-Amerikában és Európában, de Koreába csak hetek, sőt, hónapok múlva érkezett meg, és csak később vált igazán problémává. Az omikron ugyanilyen lehet. Egyelőre még mindig a deltával kell foglalkoznunk, tehát egyszerre kell küzdenünk a meglévő és a jövőbeni problémákkal is. Tudjuk, hogy a cégek képesek gyorsabban kifejleszteni ezeket az új vakcinákat, mert már rendelkeznek a létrehozott platformokkal.

Az amerikai FDA vagy a koreai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Minisztérium most már sokkal bátrabban használja az RNS-t: csak módosítják a szekvenciát, tesztelik, hogy megfelelő szintű antitest termelődik-e, és viszonylag gyorsan lesz valami, amit vizsgálhatunk embereken is.

Így legalább fel lehet gyorsítani az új vakcinák jóváhagyását is. Tehát van remény új vakcinákra, de még mindig aggódnunk kell a delta miatt is, mert nagy probléma.

– Jelenleg úgy tűnik, hogy az emberek félnek a vakcinák mellékhatásaitól. Terjed az a felfogás, hogy szinte garantált, hogy az oltás beadása után megbetegszünk. Édesanyám az első Pfizer-oltásnál még egész jól volt, de a második oltás után egy hétig olyan rosszul volt, hogy majdnem kórházba kellett vinni. Lehetett ezt előre látni a klinikai vizsgálati fázisban?

– Rengeteg információt gyűjtünk a mellékhatásokról a klinikai vizsgálatok során, sőt még a gyorsított klinikai vizsgálatok során is. A leggyakoribb mellékhatások lokális jellegűek, az injekció beadásának helye, a kar fájdul meg, vagy kis csomók keletkezhetnek. Mint például a feleségemnél, az emlékeztető oltása után. Ezekről vannak is adataink. A mellékhatások fontosak, de úgy gondolom, hogy a Covid-fertőzés kockázatához és annak következményeihez képest az oltásból eredő mellékhatások kockázatai elenyészőek, még akkor is, ha úgynevezett áttöréses fertőzésre kerül sor, ami az oltás után alakul ki. A potenciálisan jó hír az, hogy van már számos fehérjevakcina is. Tehát vannak az mRNS vakcinák és a vírusvektoros vakcinák, mint az AstraZeneca vagy a Janssen, és most már vannak fehérjevakcinák. A Sanofinak van egy, az SK Bioscience-nek is van egy, és egy kínai cég is nemrégiben publikálta a harmadik vizsgálati fázis adatait. Ez a Clover, őket támogatja Bill Gates, a CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations – Járványkészültségi és Innovációs Koalíció) és mások. Ezeknek a fehérjevakcináknak már sokkal kiszámíthatóbb a mellékhatásprofilja, hiszen évtizedek óta használjuk őket. Tudjuk, milyen mellékhatásokat okoznak. Adtunk már fehérjevakcinákat gyerekeknek is, így az emberek talán elfogadhatóbbnak találják majd ezeket. A Novavax is ilyen, azt hiszem, hogy a koreai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Minisztérium, az amerikai FDA és az egyesült királysági MHRA valószínűleg a következő egy-két hónapban fogja jóváhagyni. Ha megnézzük a második fázisú vizsgálatok eredeti adatait, a Novavaxnál volt a legmagasabb az antitestek szintje, de eltartott egy darabig, amíg engedélyezték. Dr. Fauci egyszer azt mondta: „Én várok, nem veszek még fel emlékeztető oltást, megvárom a Novavaxot”. Sajnos eltartott egy darabig, amíg engedélyezték, és még mindig várunk rá, de a Novavax, a Sanofi, az SK és a Clover mind fehérjealapú vakcinákkal áll elő, és talán ez egy másfajta megközelítés lesz.

– Tehát az összegyűjtött adatok szerint a legtöbb ember arra panaszkodik, hogy fáj a karja néhány napig, vagy valami ilyesmi. De miért van az, hogy néhányan annyira rosszul lesznek, hogy azt mondják: ez pokoli volt?

– A vakcinák esetén gyakran az adjuvánsokat hibáztathatjuk. Az mRNS-vakcinában nem csak az RNS van, hanem az be is van csomagolva valamibe. Ez volt az egyik nagy előrelépés, ami lehetővé tette, hogy az mRNS-vakcinák mai formája kialakuljon. Az első sorozatok nem hoztak létre ugyanolyan szintű védelmi választ. Még néhány évvel ezelőtt is komoly kérdések vetődtek fel azzal kapcsolatban, hogy valaha is elérjük-e velük a megfelelő szintű védelmet. De tovább dolgoztak rajtuk és fejlesztették őket, megváltoztatták az mRNS-vakcina előállításához használt vegyi anyagokat, módosították a lipidbevonatokat is. Kiderült, hogy ezek voltak a legfontosabb előrelépések. Sajnos ezek a lipidbevonatok mellékhatásokat váltanak ki, és néhány cég most úgy véli, hogy ennek módosításával meg tudnák változtatni a mellékhatásprofilt. De a nagy kérdés az, hogy most van-e szükségünk a vakcinára? Ha most belepiszkálunk a formulába, a szabályozó hatóság azt fogja mondani, hogy ez egy új vakcina, és azt újra vizsgálni kell. Ez eltart egy ideig. Tehát ahelyett, hogy kidobnánk valamit, amiről tudjuk, hogy biztonságos és hatásos, inkább dolgozzunk egy univerzális Covid-vakcinán, ami néhány cégnél már folyamatban van azzal a céllal, hogy ne kelljen minden alkalommal újraoltani, ha megjelenik egy új variáns.

– Ha valaki megkapta a második oltást és nagyon beteg lett, akkor az emlékeztető oltás után még betegebb lesz? Vagy kevésbé lesz beteg, mert már egyszer beteg volt?

– Ez azért is érdekes, mert már vannak erre vonatkozó adatok, és a cégek azt állítják, hogy a harmadik oltásra nem feltétlenül reagálnak rosszabbul az emberek. Ez persze nem mindig igaz, de néhány régi vágású oltóorvos úgy tartja, hogy minél erősebb a lokális mellékhatás, lehet, hogy annál jobban fog működni a vakcina, mert a szervezet jelzi, hogy „ez nem ide való” és így erősebb immunválaszt generál. De például, van egy új GSK-vakcina a bárányhimlő ellen, illetve nem is maga a bárányhimlő, hanem annak visszatérő formája ellen, amit övsömörnek hívunk. Ez a vakcina nagyon hatásos, de az adjuváns, amit beletesznek, és ami a vakcinát működőképesebbé teszi, sok helyi reakciót okoz. Voltak olyan kollégáim, akiknek a karja megdagadt tőle. De ha valaha is volt övsömöröd, soha az életben nem szeretnéd újra elkapni. Tehát még mindig jobb az oltás, mint az övsömör. Ráadásul annyira hatékonyan csökkenti a betegség kockázatát, hogy a GSK nehezen tudta kielégíteni az oltóanyag iránti globális keresletet. Ugyanígy: a Covid egy pusztító betegség, ami nagyon terjed, közel 300 millió fertőzést és több mint ötmillió halálesetet okozott. Tehát a vakcinák nagyon fontos szerepet játszanak a járvány kontrollálásában.

– Ennek ellenére egyre nagyobb az oltásellenes hangulat, és talán itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel.

– Vannak már legfelsőbb bírósági ügyek annak kapcsán, hogy egy kormány megkövetelheti-e az oltást. Például úgy, ahogyan az iskolások esetében a helyi önkormányzatok előírhatják az oltást az iskolakezdéshez. Vagy megteheti-e például ugyanazt, amit az Európai Unió néhány országa, ahol azt mondják, hogy vannak bizonyos jogaid, de nincs jogod megfertőzni és megölni más embereket. Ugyanúgy, ha autót akarsz vezetni, engedélyre van szükséged, ha fegyvert akarsz viselni, engedélyre van szükséged, ha cigarettázni akarsz, ki kell menned a szabadba. Vannak dolgok, amelyek másoknak kárt okoznak, ezek nem áldozat nélküli bűncselekmények. Tehát a kormány úgy érzi, hogy felelős, és van felhatalmazása is arra, hogy bizonyos szintű védelmet előírjon, ha te szabadságot akarsz. Ezt az álláspontot képviseli néhány európai ország. Aztán vannak más európai országok, amelyek kötelezővé tették a védőoltásokat, de megint csak az a kérdés, hogy hogyan kezeljük a vakcinákkal kapcsolatos bizonytalanság problémáját.

Amióta létezik vakcina, mindig is volt ellenállás, és az oltással szembeni tiltakozás ellenére a himlő például olyan betegség lett, amelyet kiirtottunk. Eltűnt, két laboratóriumban létezik a világon.

Tehát ki kell találnunk a módját, hogy hogyan csináljuk most, ki kell vonnunk a politikát ebből az egészből, és közegészségügyi és globális egészségügyi szempontból kell beszélnünk róla. A hidegháború közepén 10 ezer nukleáris fegyvert szegeztünk egymásnak, mégis egyezségre jutottunk abban, hogy megszabadítjuk a világot a himlőtől. Ez a fajta vezetés az, amelyre a globális egészségügyben szükség van, de sajnos épp ez az, ami ebből a világjárványból hiányzik.

– Sokan azzal érvelnek, hogy „utánanéztem, ez a választás szabadságáról szól, nem akarom beoltatni magam, és kész”. Mit lehet mondani ezeknek az embereknek?

– Végső soron a kormányoknak és a jogászoknak kell valamilyen választ találniuk. Például, ha valaki tudatosan, szándékosan megfertőz másokat, akkor lehet-e polgári peres eljárást indítani ellene? Ha a vállalatok megtagadják az alkalmazottak beoltását, és ezek az alkalmazottak megfertőznek és így megölnek másokat, akkor felelősek-e? Vagy ha egy cég megtagadja az oltást, és kitör a járvány, az alkalmazottai között halálesetek fordulnak elő, akkor ők nem gondoskodtak a munkahely biztonságáról?

– Ez egy érdekes jogi kérdés.

– Egy sor olyan jogi, polgári jogi kérdés van, amely arra kényszerítheti a vállalatokat, hogy elfogadjanak egy bizonyos vakcinázási normát vagy a munkavállalóik védelmére vonatkozó normát. De vannak olyan munkavédelmi törvények és szabályok, amelyek módosításához nem feltétlenül szükséges egy kongresszusi határozat az Egyesült Államokban vagy máshol. A kormányok széles körű elfogadásra számítottak, és mivel most nem ezt látják, sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a 10 százalék elérése érdekében. Az Egyesült Államokban az oltási arány közelít a 70 százalékhoz, ami nem rossz. Ha a gyermekkori oltásokra gondolunk, akkor 80-85 százalékos, néhány oltóanyag esetében majdnem 90 százalékos az átoltottság, tehát ez megvalósítható. Ez elég is lenne? Jobb lenne, ha magasabb lenne, és mindig lesznek emberek, akik ellenállnak majd, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy az emberek egészségügyi erőforrásokat is használnak. Tehát ki fizeti meg, ha egy oltást visszautasító személy megbetegszik, kórházba kerül, egy hónapig az intenzív osztályon van, majd meghal, vagy épp túléli? Ki fizeti ezt ki? Társadalomként döntéseket kell hoznunk, és a demokráciában a nép szavaz, tehát ez egy összetett dolog, de sajnos nem vagyunk túl jók a kommunikációban. Nem feltétlenül kommunikáltuk jól a fertőzés átvitelének kockázatát, sem a járvány elleni védekezés átfogó megközelítésének szükségességét, azt, hogy nem lehet csak a vakcinákra építeni, hanem a többi intézkedésre is szükség van. A különböző országok különböző módon kommunikálták, hogy hogyan fognak nyitni, és hogyan kell esetleg újra szigorítaniuk. Az emberek nem voltak erre felkészítve.

Talán mi, egészségügyi szakemberek tévesen azt hittük, hogy azok után, amin keresztülmentünk az első évben, amikor még nem volt vakcina, mindenki elfogadja majd az oltást. Nem gondoltuk, hogy miközben mi a vakcinagyártásra és az oltásra készülünk, mások meg ennek ellenzésére vértezik fel magukat.

Kiderült, hogy van egy mag, akik ellenzik és kész. És vannak, akiket meg lehet győzni, de jobban meg kell értenünk, hogy mivel. És ki kell találnunk, hogyan kommunikáljunk jobban azzal a generációval, amely az internetről szerzi be az információkat. Az is jó lenne, ha nagyobb politikai konszenzus alakulna ki ebben a kérdésben. Régen kevesebb volt a nézeteltérés az ilyen dolgokban, de ez sok mindenre igaz. Azt szokták mondani, hogy az Egyesült Államok esetén a párthatárok eltűnnek az országhatáron túl. Régen a nemzetközi dolgokban nem voltak republikánusok és demokraták. Ez ma már nem igaz. Ez részben az idők jele, másrészt egyszerűen nem értjük eléggé a dolgokat ahhoz, hogy olyan hatékony ellenintézkedéseket tudjunk kidolgozni, amelyek meggyőzik az embereket az oltás szükségességéről. Az amerikai szülők 80-85 százaléka beoltatja a gyerekét, ami néha 27 oltást jelent, 14 betegség ellen. Legtöbbjük még soha nem látta ezeket a betegségeket. Ki látott manapság bárányhimlőt vagy kanyarót? Tudjuk, hogy ezek a vakcinák figyelemre méltó eredményeket hoztak a kockázatok és a halálozás csökkentésében az Egyesült Államokban és a magas jövedelmű országokban. Tehát ezeknél az oltásoknál megvan a hajlandóság, viszont ott nincs is az a mellékzaj, nincsenek internetes álhírek és olyan politikai megosztottság, amelyet nem is a vakcina okozott, hanem azok a dolgok, amelyek még azelőtt történtek, hogy a vakcinák elég biztonságosnak és hatékonynak bizonyultak. Tehát sok munkánk van még, és ha úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan vírus, amely még egy darabig itt lesz, akkor tényleg jobban el kell magyaráznunk az embereknek, hogy miért kell beoltani őket, és el kell érnünk, hogy ezt el is fogadják. Remélem, nem kell még több százezer haláleset az Egyesült Államokban vagy a világ más részein ahhoz, hogy meggyőzzük az embereket: ezt nemcsak magunkért kell megtennünk, hanem – ami még fontosabb –, azért is, mert mi terjesztjük a betegséget másokra. És ugyanez vonatkozik a maszkviselésre és a távolságtartásra is. Mert jelenleg nincs olyan jó megoldáscsomag, amelybe ezek ne tartoznának bele.

– Biztonságos a kisgyerekek oltása? Ha igen, milyen életkorban? Például be lehet-e oltani egy kétéves gyereket?

– Jelenleg az úgynevezett életkori deeszkaláció folyamatában vagyunk. Ezt például rutinszerűen tesszük a kolera és a tífusz elleni vakcinák esetében. Egy felnőtt, egészséges korcsoportban kezdjük, majd fokozatosan haladunk lefelé, egyre alacsonyabb korosztályokba. Különösen konzervatív a megközelítés a gyerekek, főként a kisgyerekek esetében. Tehát először 18 éves korig néztük meg, aztán 12 éves korig, most öt éves kornál tartunk, és végül valószínűleg le fogunk menni 1 év-6 hónapos korig, talán még lejjebb, vagy egészen az anyák vakcinálásáig, hogy a gyermekek elegendő anyai védelmet kapjanak, amíg biztonságosan be nem olthatók. Nem számítunk nagy problémára az mRNS-vakcináknál vagy az új fehérjevakcinák esetében sem. Általában a gyermekorvosok hozzászoktak az ilyen típusú vakcinák beadásához. A szülők valószínűleg már beoltatták a gyerekeiket ilyen típusú vakcinákkal, így ezek néhány ember számára megváltoztathatják az elfogadhatósági profilt. Ha megnézzük, hogy kik okozzák a fertőzéseket, vagy hol fordulnak elő a fertőzések, akkor azt látjuk, hogy leginkább az iskoláskorú gyermekek körében. Róluk terjednek át a testvérekre és szülőkre, majd onnan tovább a nagyszülőkre, szomszédokra és barátokra. Eddig arról beszéltünk, hogy a be nem oltott emberek nagy populációi jelentenek olajat a tűzre, most pedig már a gyerekekről van szó.

– A konszenzus eddig az volt, hogy a gyerekek, még ha meg is fertőződnek, nem lesznek betegek. Ők nagyjából 100 százalékban tünetmentesek. Most, hogy bebizonyosodott, hogy a vakcina nem feltétlenül akadályozza meg a fertőzést, van értelme beoltani őket?

– Az Egyesült Államokban több mint száz gyerek halt meg. Ha akár egyetlen gyermek is meghal egy megelőzhető betegségben, az nagy veszteség. Úgy gondolom, hogy ez valódi kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit tartunk fontosnak az emberek védelme szempontjából. Ismétlem, a fertőzött emberek azonosítása és elszeparalása másoktól addig, amíg fertőzőképesek, nagyon fontos dolog. Fontos lesz a gyermekek beoltása. Az egyik kérdés az, hogy az Egyesült Államokban előbb kezdjék-e el oltani a gyermekeket, mint Afrika szubszaharai régiójában az időseket? Nem szabad elfelejtenünk, hogy havonta 2 milliárd adagot készítünk. Ez óriási mennyiség, ha arra gondolunk, hogy az influenza elleni vakcinából évente 500 millió adagot készítünk. Évente! Ebből a vakcinából sokkal többet gyártunk, így havi kétmilliárd adaggal és az új oltások jóváhagyásával rengeteg vakcinánk lesz. Biztosítanunk kell, hogy a szubszaharai régió egészségügyi rendszerei készen álljanak az oltások fogadására és beadására, nem csak a gyerekek, hanem már az idősek számára is. Először a legmagasabb életkorú csoportoknak, majd fokozatosan a felnőtt lakosságnak és a gyermekeknek. Képesek lesznek-e erre? Be tudják oltani a gyerekek 80-85 százalékát? Évente 130-140 millió gyerek születik. Egyes rendszereknek az is küzdelem, hogy beoltsák a 80 százalékukat, most viszont mindenkit be kellene oltani. Ez hatalmas feladat. Meg kell erősítenünk az egészségügyi rendszereket, hogy megbirkózhassanak ezzel, és ez nem csak a személyzetről szól, mert a rosszul felszerelt egészségügyi személyzet rendkívül leterhelt. Mindent meg kell tenniük, és emellett még gyermekoltási kampányokat is kell folytatniuk. Ez hatalmas terhet ró a rendszerre. Még egy olyan egyszerű dolog is, mint az orvosi hulladék, az üres fiolák, elhasznált kesztyűk és fecskendők mennyisége is feszegetheti a logisztikai képességeik határait. Tehát fel kell tudnunk készíteni a világ országait arra, hogy képesek legyenek ezeket kezelni. Számítások szerint a COVAX-mechanizmus elérheti a 2 milliárd adagot februárban, ami egy kicsit késő. És talán 2022 közepére-végére, inkább a végére, a világ lakosságának 70 százaléka legalább egy, de lehet, hogy két adag oltást is megkap.

– A szegény vagy kevésbé fejlett országok még mindig küzdenek azért, hogy hozzájuthassanak az oltóanyagokhoz, szemben a gazdag országokkal, ahol az emberek nem akarják az oltásokat, kidobják a vakcinákat vagy lejárnak. Nem lenne jobb, ha ezeket az oltóanyagokat egyszerűen csak elvinnénk és elszállítanánk azoknak, akik valóban igényt tartanak rá?

– Sajnos a lejárati idő kérdése nagyon fontos, és ne feledjük, hogy az mRNS-vakcinák ma már jobbak, mint kezdetben voltak, de még mindig felmerülnek a hűtőtárolási problémák. Néhány ország nincs felkészülve arra, hogy ezt a nagyvárosokon kívül is kezelni tudja. Nagyszerű lenne, ha biztosítani tudnánk a vakcinák méltányos elosztását. A világ 50 százaléka be van oltva, ennyien kaptak legalább egy adagot, de ez azt is jelenti, hogy a világ fele nincs beoltva. Szomorú és tragikus, hogy különösen az alacsony jövedelmű országokban az emberek 95 százaléka nem kapott védőoltást. Mivel késve vetettük be az erőinket, az oltóanyaggal kapcsolatos elbizonytalanító erők már munkálkodtak ezekben az országokban, így nagy a szkepticizmus az oltóanyagokkal kapcsolatban.

– Miért hezitálnak az emberek a vakcinával kapcsolatban, miért szkeptikusak?

– Ázsiában ez nem annyira jellemző, mint Afrika egyes részein. Ott azt mondják, hogy a vakcinák nem működnek, vagy hogy az interneten azt olvasták, hogy betegségeket okozhatnak. Vagy felteszik a kérdést: akarunk mi kínai vakcinát használni? Mi olyan vakcinát kapunk, ami a nyugati országoknak nem kell? Sajnos nagy a hangzavar az éterben, és az emberek ezekre figyeltek.

– Ugyanaz a dezinformáció terjed mindenhol különböző változatokban.

– Igen, és vannak emberek, akik akarják a vakcinát, vannak, akik nem akarják, és vannak erők, amelyek csak zavart és zajt keltenek. Az egyik ország ezt mondja: „Nem akarunk Kínából származó vakcinát, még akkor sem, ha a WHO jóváhagyta. Átnéztük a biztonsági és hatásossági adatokat. Nekünk ez és ez a vakcina kell.” De azt természetesen nehéz lesz oda eljuttatni. Az USA több százmillió adagot vállalt a globális mechanizmus keretében, de még nem teljesítették az egészet. És minél nagyobb a késedelem, annál többen gondolják azt, hogy akkor talán megleszünk oltás nélkül is. Nem tudjuk még, hogy a Covid milyen mértékben hatott az alacsonyabb jövedelmű országokra. Amikor odamegyünk, azt látjuk, hogy az emberek jelentős része már pozitív, antitestek vannak a vérükben, tehát van bizonyíték a korábbi fertőzésre. Vajon sok plusz halott is volt ott? Sajnos sok országban nincs halálozási nyilvántartás, így nem tudjuk megmondani, hogy volt-e többlethalálozás. Dél-Afrikában végeztek egy nagyon alapos elemzést, és kiderült, hogy jelentősen aluljelentették a fertőzéseket és a haláleseteket, de a szubszaharai régió nagy részében nincs is ilyen jelentési rendszer. Tehát a társadalmak ott úgy gondolják, hogy viszonylag sértetlenül megúszták, miközben mi tudjuk, hogy a vírus mire képes, hány embert tud megfertőzni. Sajnos emberek halnak meg úgy, hogy erről nincs nyilvántartás. Néhány országban a vezetők nagyon hezitáltak az oltással kapcsolatban, de többen meg is haltak aztán közülük Covidban. Ilyenkor tudjuk, hogy a fertőzés nagyon kiterjedt lehet és valószínűleg mások is meghaltak arrafelé. Sajnos csak a kapott adatokból tudunk dolgozni, ezeket kell elemeznünk, és ezekből kell megfejtenünk, hogy valójában mi történhetett.

– A következő kérdésem nem is annyira a tudóshoz, inkább az aggódó világpolgárhoz szól: visszatérhetünk-e valaha a normális élethez? Biztosan látta, hogy Európában tiltakozások voltak az újabb lezárások miatt. Meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani?

– Arra tippelek, hogy ez még évekig probléma lesz. Újabb variánsok jelennek majd meg, valószínűleg lesz majd olyan is, amely aggasztó módon ki tudja kerülni a vakcinával kiváltott immunválaszt. Arra számítok, hogy idővel alkalmazkodni fogunk a vírushoz, vagy a vírus fog alkalmazkodni hozzánk; egy hatékonyan terjedő, de potenciálisan kevésbé súlyos fertőzés alakul majd ki. Nem hiszem, hogy már ott tartunk. Lesz több százezer vagy millió fertőzött, sok lesz a halott is. Amíg vannak vakcináink, amelyek működnek, megakadályozzák mindazt, amit szeretnénk, hogy megakadályozzanak, a kórházakat megkímélik a Covid-fertőzöttektől, az emberek pedig nem halnak meg a Covid okozta tüdőgyulladásban, addig ezek jó dolgok. Minden rendelkezésünkre álló módszert be kell vetnünk: a vakcinákat, a gyógyszereket, a monoklonális antitesteket és a fizikai távolságtartást, a maszkhasználatot. Addig, amíg a világjárványt nem tudjuk sokkal jobban kontrollálni, és amíg jobban át nem látjuk, hogy mi okozza a fertőzést, vagy hogy hogyan lehet megakadályozni a fertőzést. Vagy amíg fel nem találunk egy olyan új vakcinát, amely a megfelelő védelmi válaszokat váltja ki és lehetővé teszi a hosszú távú kontrollt, amikor már nem kell többé néhány havonta újraoltani. Vagy előállunk azzal, amin most néhányan dolgoznak a CEPI keretében.

Ez a csoport olyan vakcinákat kutat, amelyek univerzális Covid elleni vakcinák lesznek, vagyis nemcsak a jelenlegi, hanem a jövőbeli variánsokkal is megbirkóznak majd.

Emlékeznek a MERS-re 2015-ből? Az is egy koronavírus volt. De vannak szezonális koronavírusok, amelyek olyanok, mint a nátha, tehát nem okoznak olyan súlyos betegséget, mint a Covid-19. Eljutunk-e valaha is arra a pontra, hogy az összes koronavírusra, a MERS-re, a SARS-CoV-1-re, a SARS-CoV-2-re és a szezonális koronavírusokra is egyetlen oltást adjunk? Ez még évek kérdése.

– A pontosítás kedvéért: tehát sokféle koronavírus létezik, némelyikük olyan, mint a nátha, de a Covid-19 nem olyan, az sokkal rosszabb.

– Igen, súlyosabb, a halálozási aránya általában magasabb. A delta előtti napokban, ha 100 ember megfertőződött, abból 85 enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen átvészelte azt, 10 százalék szorult kórházi kezelésre, talán 2-5 százalék igényelt intubációt vagy intenzív ellátást, és a legtöbb országban az emberek 2-3 százaléka halt meg. Koreában ez az arány 0,8 százalék volt, de ismétlem, Korea sokkal jobb munkát végez a fertőzöttek azonosításában. Más országokban kevésbé jó a kontaktkutatás. Tehát az a tény, hogy halálosabb és súlyosabb, mint az influenza, tényleg más kategóriába sorolja a Covidot. De aggódunk az influenza miatt is, már most ösztönözzük az embereket, hogy oltassák be magukat ellene, különösen azok, akiknél nagy a kockázata a rossz kimenetelnek.

– Úgy tűnik, az embereknek nem okoz gondot az influenza elleni védőoltás beadatása…

– Attól tartunk, hogy minden oltóanyagot egy kalap alá vesznek. Abból a szempontból kellene őket egy kalap alá venni, hogy mindegyik biztonságos és hatásos. Ezt biztosítja az FDA, az EMA vagy a WHO előminősítési eljárása. Nekik az a feladatuk, hogy megállapítsák a vakcinák biztonságosságát és hatásosságát, és ajánlásokat tegyenek. A WHO bizottságában részt vevő emberek áttekintik az összes adatot, mindannyian vakcinaszakértők. Úgy gondolom tehát, hogy hátra kell lépnünk egyet, félre kell tennünk a politikát, és valóban a kritikus dolgokat kell megvizsgálnunk: védelmet nyújtanak-e a vakcinák a súlyos fertőzés, a kórházi kezelés és a halálozás ellen? Vannak-e más módszerek, amelyekkel csökkenthetjük a fertőzés terjedését? Van-e jobb módja a rendelkezésünkre álló eszközök, például a monoklonális antitestek és a gyógyszerek alkalmazásának? Nemcsak a magas jövedelmű országokban, hanem mindenhol, hogy mérsékelhessük az enyhe betegségtől a súlyos betegségig terjedő progressziót. Mindezek a dolgok az átfogó válasz részét képezik majd, amíg kitaláljuk, hogy mi történjen a következő 3-5 évben a jövőbeli variánsokkal kapcsolatban. Egyre nehezebb elképzelni, hogy ez a betegség teljesen eltűnik.

– Ön szerint az elkövetkező néhány hónapban mi a teendőnk – például az omikron kapcsán?

– Ha nincsenek beoltva, oltassák be magukat. Ha már beoltatták magukat és eljött az emlékeztető oltás ideje, vegyék fel. Az Egészségügyi Világszervezet vonakodik az emlékeztető oltások alkalmazásától, de mi kétmilliárd adag oltóanyagot készítünk. Ez még nem elég, de lassan elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor rengeteg, különböző fajtájú vakcina áll majd rendelkezésre, ezért tudnunk kell, hogyan lehet a legjobban és leghatékonyabban bevetni a rendelkezésünkre álló eszközöket. Aztán pedig azokon kell dolgoznunk, akik nem hisznek nekünk. Az alapoktól kell kezdenünk. Együtt kell dolgoznunk az iskolásokkal, akikről kiderült, hogy meghallgattak néhány dezinformációs üzenetet. Ezért gondoskodnunk kell arról, hogy a fertőző betegségekkel vagy a védőoltással kapcsolatos oktatás helyes legyen. Növelnünk kell a tudományos műveltséget, és helyre kell állítanunk a közegészségügyi és globális egészségügyi rendszerekbe vetett bizalmat.

Meg kell erősítenünk az egészségügyi ellátórendszereket a világ azon részein, ahol a rendszerek gyengék voltak vagy nem rendelkeztek elegendő erőforrással. Ez évtizedekbe telik majd.

De ahogy az emberek egyre tovább élnek, az egészség egyre inkább kulcskérdéssé válik, és ez az egyik fenntartható fejlődési cél, mert tudjuk, hogy ha beoltunk egy gyermeket, akkor azzal oktatási szempontból jobb lehetőségeket biztosítunk neki, ami hosszú távon azt jelenti, hogy magasabb lesz a jövedelme. Kihúzzuk a családokat a szegénységből, mert amikor egy gyermek beteg, a két szülő közül az egyik otthon marad, és ez hónapokra a szegénységi küszöb alá süllyeszti a családokat, a család jövedelmi helyzete csak hat-kilenc hónappal a gyermek felépülése után áll helyre. A védőoltások hatással vannak a születési rátákra, a gazdasági növekedésre, tehát nemcsak az egészségügy, hanem a fenntartható fejlődés szempontjából is kritikus jelentőségűek. Erről néha elfelejtkezünk, mert annyira a halálesetek és a fertőzések számára összpontosítunk, hogy nem gondolunk a vakcinák szélesebb körű értékére. Azon is dolgoznunk kell, hogy ez ne csak a magas jövedelmű országokra vonatkozzon. Természetesen azok az országok, amelyek rendelkeznek oltóanyag-előállítási kapacitással, hamarabb kapnak oltást. Az Európai Unió mint régió, gyárt oltóanyagot. Kellene-e regionális gyártás? Ki kell-e építenünk ezt a képességet Latin-Amerikában és Afrika szubszaharai térségében, vagy általában véve Afrikában, a Közel-Keleten, Délkelet-Ázsiában? Tehát sok mindenről van szó. Sajnos még nem kerestünk átfogó megoldást: először az oltóanyag-fejlesztést, majd az oltóanyag-gyártást vizsgáltuk, és hamarosan azt fogjuk megvizsgálni, hogy vajon valóban tudjuk-e teljesíteni az oltási programokat? De a felügyeletre, az aluldiagnosztizálásra, a variánsok szekvenálására is gondolnunk kell. Gondolnunk kell a gyártás regionális vonatkozásaira, mert ha félévente 8 milliárd adagra van szükségünk, az rengeteg vakcina. És gondoskodnunk kell arról, hogy amikor a variánsra adandó vakcina vagy az univerzális vakcina rendelkezésre áll, ne kelljen másfél év ahhoz, hogy mindenkit beoltsanak. Remélhetőleg egy bizonyos ponton meglesz az a fajta vezetés, amelyre szükségünk van, megfelelő finanszírozással, elszámoltathatósággal és felelősséggel, amit azok az országok biztosítanak majd, amelyek támogatják a Covid-19 és más betegségek megfékezésére irányuló globális erőfeszítéseket. Talán ez lesz az a pandémiás egyezmény, amelyen a WHO dolgozik, de lehet, hogy valami más lesz, amit addig kell hatályba helyezni és működtetni, amíg ezt a világjárványt nem sikerül ellenőrzés alá vonni.

– Nos, természetesen értékeljük az emberiség iránti aggodalmát, és reméljük, hogy folytatja a munkát, és nem vonul túl hamar nyugdíjba…

– Nem, erre egyhamar nem kerül sor. A Covid mellett biztosan nem. Remélhetőleg ismét nagy lépéseket teszünk majd előre, most már jobban értjük, hogyan lehet gyorsan és biztonságosan vakcinákat fejleszteni. A vakcinák nagyon hatékonyak voltak, és talán ezeket a technológiákat olyan egyéb baktériumok és vírusok esetében is fel lehet majd használni, amelyekkel eddig is foglalkoztunk, mint például a HIV vagy a tuberkulózis. Talán mindaz, amit megtanultunk, más területeken is hasznosítható lesz később.


Nyitókép: AFP/Jung Yeon-je

Kategória: Nagytotál