Vakcinaszakértő: „A vírus még két évig itt lesz, de megtanulhatunk együtt élni vele”

·2020.05.12

A Válasz Online eddig két Asian Boss-videó leiratát tette elérhetővé magyarul – hangsúlyozottan közszolgálati jelleggel. Most itt a harmadik, amely már a jövőről, a védőoltásokról és a világjárvány lehetséges „megoldásairól” szól. Az alapkérdések: mikor lesz kész a COVID-19 elleni vakcina? Miben tér majd el a szokásos influenza elleni oltástól? Ki kaphatja meg először? Szükség lesz-e emlékeztető oltásra? Miért nincs még mindig HIV elleni védőoltás? Aki válaszol: a szöuli Nemzetközi Vakcina Intézet (IVI) vezetője, Jerome H. Kim. A szöveget Mezei Viola fordította, az általa készített magyar felirat a videón is bekapcsolható.

– Az egész világ karanténban volt vagy van, és sokak szeme előtt ott lebeg a vakcinakészítés kérdése. Mielőtt rátérnénk erre, mondana néhány szót a szakmai hátteréről, jelenlegi tevékenységéről?

– Orvosnak tanultam, belgyógyászatra és fertőző betegségekre specializálódtam. A Duke Egyetemen végeztem, majd a Walter Reed Army Institute of Research programjában vettem részt. Első főnököm Robert Redfield volt, aki most az amerikai Járványügyi Központ (CDC) vezetője. Az ő beosztottja volt Deborah Birx, aki most a Fehér Ház COVID-19 pandémiára adott válaszának a koordinátora. Amikor eljött a nyugdíjba vonulásom ideje, felmerült ez a munkalehetőség a Nemzetközi Vakcina Intézetnél (IVI). Érdekesnek találtam, hogy a HIV-en kívül más témán is dolgozhassak. Sok vakcina nem olyan jól finanszírozott, mint a HIV, noha ugyanolyan fontosak. Korea számára a MERS-vakcina kidolgozása prioritás lett, most pedig újabb vakcinán vagy vakcinasorozaton dolgozhatunk, ami esetleg védelmet adhat a COVID-19-cel szemben.

– Tulajdonképpen mi az IVI? Hogyan működik?

– Az IVI is olyan nemzetközi szervezet, mint az ENSZ vagy az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Vannak tagállamaink, amelyek közül többen finanszírozzák is az intézetet. Ilyen például Korea, India, Svédország, és hamarosan Finnország is. Küldetésünk 1997, vagyis az alapítás óta nem változott: biztonságos, hatékony és megfizethető vakcinák felfedezése, fejlesztése és átadása globális szinten. A fejlődő országokból kiinduló, védőoltás nélküli betegségekre koncentrálunk. Fejlesztjük a vakcinát, végrehajtjuk a vizsgálatokat, majd jóváhagyatjuk és elegendő mennyiségben legyártatjuk a védőoltást.

– Számítottak ilyen járvány kitörésére, mint a COVID-19?

– A SARS-CoV-1, vagyis az eredeti, 2002-es SARS, sokkal súlyosabb betegség volt, nagyon magas transzmissziós rátával. Ha van valami jó egy járványban, akkor a SARS-CoV-1-nél az volt a jó, hogy azok fertőztek, akik betegek voltak. Ha őket elkülönítettük, a többieket meg lehetett védeni. A második SARS járványnál, vagyis a COVID-19-nél – mint az köztudott –, az emberek 80 százalékánál minimálisak a tünetek. Ezért ők eljárnak otthonról, terjesztik a betegséget. Mi, akik vakcinákat fejlesztünk és aggódunk a járványok kitörése miatt, már régóta mondogattuk, hogy a Világbank becslése szerint 6 trillió dollárt költünk majd járványokra a 21. században. Csak ezzel a mostanival majdnem elértük ezt az összeget. Szerintem a tudósok már egy ideje tisztában vannak vele, hogy a koronavírusok, mint a SARS, MERS és a COVID-19 oda-vissza ugrálnak emberek és állatok között. A továbbadás kérdése nagyon fontos. Ez ugyanolyan fertőző betegség, mint a SARS. Tízszer fertőzőbb, mint az influenza, tízszer halálosabb is. Itt az infektivitás és a virulencia különösen hatásos kombinációját látjuk. Lehet még ilyen? Lehet. Mikor fog megtörténni? Ezt senki nem tudja előre.

– Ha valaki nem szakember, talán nem érti, mi a védőoltás lényege, miért fontos?

– A betegséggel szemben a betegség véd meg. Ha valaki a himlőt védőoltásban kapta, védettséget nyert a himlővel szemben. Tehát a vakcina tulajdonképpen utánozza a betegséget. Vesszük a vírus vagy baktérium egy részét, beadjuk a bőr alá, beinjekciózzuk az izomba, vagy szájon át adjuk be. Ez „kiképzi” a szervezet védelmi rendszerét. Testünket az immunrendszer védi. Ez olyan, mint egy hadsereg, egyfajta védelmi erő, és mint minden hadseregnek, ennek is jót tesz a gyakorlatozás.

Amikor védőoltást adunk, a vírus vagy baktérium egy részét, illetőleg egy hővel elölt kórokozót adunk be. A szervezet érzékeli: ez nem szokványos. Nem idevaló, támadjuk meg, hogy ne tudjon bajt okozni!

Így a szervezet összerakja a válaszreakcióját. Olyan fehérjéket gyárt, amelyek harcolnak a fertőzéssel. A vírust ezek a fehérjék gyakran semlegesítik. Ezek a fehérjék az antitestek. Az úgynevezett B-sejtek hozzák létre őket. Emellett a szervezetünk termel úgynevezett ölősejteket és helper (segítő) sejteket is. Ezek a T-sejtek kategóriájába esnek. Ahogy a szervezet termeli ezeket a sejteket, az ölő T-sejtek meg tudják támadni azokat a sejteket, amelyeket a vírus megfertőzött. A helper sejtek olyanok, mint az immunrendszer információforrásai. Tehát a helper sejtek azt mondják a B sejteknek: „termeljetek antitesteket!”. A helper sejtek segítik az ölősejteket azzal, hogy megfelelő jelzéseket adnak a vírus elleni teljeskörű támadáshoz.

– Tehát ezek is fehérvérsejtek?

– Ezek is mind fehérvérsejtek. A fehérvérsejtek védenek meg a fertőzéssel szemben. De nem az egyetlen típusú fehérvérsejtek ezek, mert vannak olyanok is, amelyek nem egy adott kórokozóra specifikusak, hanem elsődleges dolguk a fertőzés elleni általános védelem. Olyanok, mint a kerítés a tábor körül, amin belül vannak a „katonák”, vagyis azok a sejtek, amelyek az adott vírus vagy baktérium elleni harcra vannak kiképezve, egészen addig a pontig, hogy némely sejt nem is reagál másra. Tehát ha van olyan B-sejt, amely a himlőre vagy a COVID-19-re specifikus, de jön egy teljesen más vírus, például, a rotavírus vagy egy légúti óriássejtes vírus (RSV), erre az adott B-sejt azt mondja: „ez nem érdekes”. Nem reagál. Tehát kifejezetten arra a patogénre van „kihegyezve”, ami miatt termelődött. És ez jó dolog, mert nem kell, hogy a B-sejtek sorozatban gyártsák az antitesteket és mindennel harcoljanak. Olyasmire van szükség, ami pontosan az adott patogént veszi célba. Ha a teljes elölt vírust használjuk, akkor az a vírus egészét jelenti. Akkor ott van a külső burok, amelyen három vagy négy fehérje van, és a belső burok, ami általában különféle fehérjék keveréke. A vakcinák gyakran a szervezet védekező válaszának arra az egy-két aspektusára összpontosítanak, amelyek a legfontosabbak. Egy természetes fertőzésnél a test a vírus minden részére reagál, míg a vakcinánál irányítani tudjuk, hogy nem kell reagálnia mindenre. „Reagálj csak erre, és ezzel legyőzöd!” Ily módon a vakcina kiokítja a szervezetet arra, hogy mit támadjon meg.

– És kontrollálni lehet a dózist is?

– Azzal lehet kontrollálni, hogy mennyi védőoltást adunk be. A vizsgálatok során azt nézzük, hogy a dózis emelésénél mi az a mennyiség, ami a legjobb választ váltja ki. Néha már az első oltás után várjuk a választ. Vagy később megint adunk be egyet. Ez több vakcinánál is így működik. A maximális és hosszú ideig kiváltható válaszreakció érdekében el kell osztani a dózisokat. A vakcinák fejlesztésekor néha a gyors reakció a fontos, ilyenkor rögtön az első adag oltás után várjuk a választ. Néha viszont az immunrendszert emlékeztetni kell, tehát az első dózis után kell egy emlékeztető oltás, aztán egy másik. Ez lehetővé teszi a védelmi válasz javítását. Minél többször van kitéve az immunrendszer egy adott kórokozónak, annál jobbak, gyorsabbak és erősebbek lesznek a válaszok. Amikor egy gyerek három védőoltást kap, az emlékeztető oltásoknál egyre erősebb válaszokat ad a szervezete, méghozzá egyre gyorsabban és sokkal specifikusabban. A szervezetünk így alkalmazkodott a kórokozókkal teli világhoz. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen specifikus immunválaszt tudunk adni: ez az úgynevezett adaptív immunválasz.

Egészségügyi dolgozó gyermekbénulás elleni oltást ad be az afganisztáni Kandahárban 2018. január 17-én. Fotó: AFP/Javed Tanveer

– Miért telik ilyen hosszú időbe egy védőoltás kidolgozása?

– Normál körülmények között, amikor egy standard kórokozóra fejlesztünk védőoltást, az öt-tíz évet vehet igénybe. Ez az általános. HIV-vakcina például még nincs is.

– Tényleg, miért nincs, mikor olyan sok okos ember dolgozik rajta már egy évtizede?

– Ez az egymillió dolláros kérdés! Amely elvezet oda is, hogy miért gondoljuk: a COVID-vakcina kidolgozása sokkal esélyesebb lehet. Beszéltem arról, hogy miután elkapunk egy fertőzést, védettséget nyerünk. Például, mondjuk, valaki elkapja a COVID-19-et egy köhögő embertől. Akkor a szervezete elkezd reagálni: termeli a fertőzéssel harcoló fehérjéket, az antitesteket. Termeli az ölősejteket. Az antitestek és az ölősejtek kombinációja pucolja ki a vírust a szervezetből. Megszabadul tőle. Miért lesz immunis a szervezet a második fertőzésre? Azért, mert ezek a fertőzéssel harcoló fehérjék és ölősejtek készenlétben állnak. Ha megint észlelik a COVID-19-et, azonnal jelentősen megnövelik az antitestek és ölősejtek számát, sarokba szorítják a vírust. Ennek tudatában sokkal valószínűbb, hogy ki tudjuk fejleszteni a vakcinát. A HIV-vel a probléma az, hogy nem így viselkedik. Megfertőződhet vele valaki, és aztán újra elkaphatja. Tudjuk kezelni a pácienseket, egészen odáig, hogy a vírus már ki sem mutatható. De ha az illető szexuális kapcsolatba kerül valakivel, akiben rezisztens vírus van, akkor azt elkaphatja, és legyőzheti a szervezetét. Ezt nevezzük felülfertőzésnek.

A HIV-fertőzöttek esetében a tartós védelmi immunválasz hiánya miatt nehéz a védőoltást kidolgozni.

Az egyik T-sejt segít mindenben. Olyan, mint az immunrendszer irányító- vagy kommunikációs központja. A HIV ezt a sejtet támadja és öli meg, ez a sejt a célpontja. Tehát az immunrendszer hirtelen nem tud hatékonyan kommunikálni a B-sejtekkel és az ölősejtekkel. A másik dolog, hogy maga a HIV-vírus is védelmi mechanizmusok egész sorát építette be. Nagyon gyakran mutálódik, módosítja a felszíni fehérjéit. Egy HIV-fertőzött vérében akár milliárdnyi enyhén módosult vírus is megtalálható. Amikor még a hadseregnél voltam, a laboratóriumban szekvenáltuk ezeket a vírusokat, és könnyedén találtunk ezret, amely mind különböző volt.

– A COVID-19 nem ilyen?

– Úgy gondoljuk, ez még megválaszolatlan kérdés. Mindenki azt hiszi, ha kiteszi magát a COVID-19-nek, akkor immunissá válhat, és mehet dolgozni. Mi is úgy gondoljuk, hogy a COVID-19 -fertőzés megvéd a jövőbeni fertőzéstől. Tehát immunitást ad az újrafertőződéssel szemben.

– Ezt mondta Anthony Fauci, az Egyesült Államok fő járványügyi szakértője és Kim U Dzsu professzor is. Idáig sok újraaktivált esetet vagy visszaesést láttak, de még nem láttak újrafertőződést. Jól mondom?

– Az a probléma, hogy ezt nehéz megmondani. Ennek az egyik oka az, hogy a tesztek nem elég érzékenyek. Tehát valaki felépül a vírusfertőzésből, a vérében lévő vírusmennyiség csökken, ugyanúgy a torkában is és mindenhol, ahonnan leveszik a mintát. Végül olyan szintre csökken a vírusmennyiség, hogy a teszt már nem mutatja ki, pedig még jelen van.

– Úgy tudjuk, háromezer vírus alatt nem mutatja ki.

– Ebben nem vagyok biztos, hogy pontosan tudjuk – különösen a toroknál –, hogy hol van az érzékenység észlelt szintje, de például a HIV esetében először a vérben kezdtük mérni a vírusszintet, és ott a legalacsonyabb mért szint az 1000/köbcenti volt. Majd később 400, és mostanra már 50-nél tartunk, de hamarosan még kevesebb lesz. Amikor 1000-nél negatív volt az eredmény, az valójában nem jelentett negatív eredményt. Csupán azt, hogy az észlelés szintje alatt volt a vírusmennyiség. Az egyik magyarázat erre, hogy a teszteket gyorsan kellett kidolgozni. A mostani tesztek nagyon jók. Az érzékenységük és specifikusságuk igazán figyelemre méltó, ahhoz képest, milyen gyorsan készítették, tesztelték és ellenőrizték, majd hagyták jóvá őket. A másik kérdés, hogy van-e újraaktiválódás? Azt tudjuk már, hogy a COVID-19 nemcsak a tüdőt támadja meg, hanem a vesét, az agyat, a szívet is.

– Gyulladást okoz.

– Igen. És jelen lehet a vírus ezeken a helyeken még akkor is, amikor az orrból vett mintákon már nem észleljük? Lehetséges. Ezeken a helyeken tárolódhat, így újra előjöhet a betegség. Viszont, ha valaki „újrafertőződik”, akkor neki vagy annak a személynek, aki őt megfertőzte vagy újrafertőzte, másokat is fertőznie kellene, de egyelőre nem látunk ilyen csoportos fertőzéseket. Ez némileg valószínűtlenné teszi ezt a dolgot. De azért ez olyasmi, amit még jobban meg kell értenünk.

– Általában mennyibe kerül egy vakcina kidolgozása?

– Ha megkérdezzük a GSK (GlaxoSmithKline) vagy a Merck gyógyszergyártókat,

a könnyű vakcinákra 500 millió dollárt mondanának. Egy-kétmilliárdot egy nehezebb védőoltásra. Ez részben az öt-tízéves időkerethez köthető.

A folyamat a laboratóriumban kezdődik. Kidolgozunk valamit, amiről azt gondoljuk, védőoltás lehet belőle. Lehet, hogy több variációt is fejlesztünk, majd vizsgáljuk ezeket állatokon, ami persze szintén időt vesz igénybe. Kísérletezni kell, hogy lássuk, megfelelő-e a dózis, ellenőrizni kell az állatot, hogy nem betegszik-e meg a vakcinától. Mindez éveket vehet igénybe, mert az optimalizálás laboratóriumban történik. Van egy átmenet, mire eljutunk az adott gyártási módhoz, ahol figyelni kell a minőségre, mert az állatok – tehát az egerek, nyulak – után embereken vizsgáljuk. A humánvizsgálatoknál elvárt minőségi követelmény nagyon más. A kezdeti humán vizsgálat az 1. fázis.

– Hány fázis van?

– Három. Illetve van még egy negyedik is, de az igazi vizsgálati fázisok az 1., a 2. és a 3. Az 1. fázis lényege a biztonság és az immunogenitás. A biztonság az, aminek hangzik: nem tudjuk, hogy a vadonatúj vakcina biztonságos-e, nem sietjük-e el az embereknek történő beadását. Beoltunk számos embert, de utána várunk. Aztán még többnek adjuk be, és növeljük vagy módosítjuk a dózist. Itt általában kevesebb mint ötven emberről van szó. Biztosak akarunk lenni, hogy a vakcina biztonságos és legalább a legenyhébb megfelelő immunválaszt kiváltja. A 2. fázisban már gyakran több száz önkéntesről van szó. Azt nézzük, hogy a vakcina kiváltja-e azt a hatást, amit látni szeretnénk. A megfelelő antitesteket, a fertőzéssel harcoló fehérjéket, a megfelelő típusú sejteket, az ölősejteket és a helper (segítő) sejteket. Gyakran kísérletezünk, hogy adjunk-e még egy vagy két oltást egyhónapos különbséggel, vagy adjunk egy adagot, és várjunk hat hónapig. Aztán megyünk a célcsoporthoz. Az egyik gyermekvakcinánál csökkenő életkorral haladunk: felnőttekkel kezdünk, aztán tinédzserekkel folytatjuk, és utána jutunk el a gyerekekig. Meg kell nézni, hogy a célcsoportban működik-e. És ekkor már százak vesznek részt benne. A költségek is egyre nőnek. Ugyanakkor a cégnek is meg kell tanulnia a vakcinakészítést, mert attól az még nem védőoltás, hogy működött a kémcsőben, illetve előállították egy 500 milliliteres üvegben. Arra is gondolni kell, hogy kerül mindez át egy ezerliteres reaktorba. Vagyis hogyan jutunk el az asztalomon lévő dologtól addig az óriási, rozsdamentes acél Dewar-edényig, amelyben milliliterenként milliónyi vagy milliárdnyi sejt vagy vírusrészecske termelődik. Aztán adatokat gyűjtünk. Az önkéntesektől lesz több száz mintánk. Elemezzük a biztonsági adatokat, amelyek számítógépen vannak. És megpróbáljuk eldönteni, belevágjunk-e. Vizsgáljuk-e tovább a vakcina működését, vagy lépjünk vissza és dolgozzuk át? Vagy nagyobb dózisban nézzük meg? Növeljük-e az oltások számát kettőről háromra? Ez zajlik a háttérben, miközben a cég a vakcinán dolgozik, és minden egyes lépésnél növekednek a költségek.

– És mi a konverziós ráta? Mindegyik vizsgálat eljut a 3. fázisig?

– Nem, a vizsgálatok 93 százaléka elbukik az állatok vizsgálata és a vakcina forgalomba hozatalának végső jóváhagyása között. A legtöbb kutatás az állatok fázisánál áll le. A cég ekkor dönti el, hogy nem éri meg folytatni. Az 1. fázisban további leépülés történik, mert azt mondják, hogy „hát, ez keményebb, mint gondoltuk”. A 2. fázisra a cég már nagyon érdekelt a dologban, és tényleg nagyon figyelik a célpopuláció reakcióját. Ha a vakcina nem váltja ki a megfelelő választ, pedig már a maximális dózisnál járnak, de nem valószínű, hogy a gyerekgyógyászati szakasz tolerálná a vakcina negyedik adagját is, akkor az a kérdés következik: tényleg meg akarjuk csinálni, vagy van valami, amivel javítani tudunk rajta? Így, mire a 3. fázisba jutunk, már biztosak vagyunk benne, hogy a vakcina működni fog, mert a társaság nem akar olyan vizsgálatba fektetni, amelyben már ezrek vesznek részt, de bizonytalan a kimenetele.

– Mert lennie kell pénzügyi ösztönzőnek is a dologban…

– Igen. Itt a legnagyobb a költség, de egyben a nyereség is, amikor a 3. fázis sikeres lesz. A cég azt vizsgálja, hogy a védőoltás a fertőzéssel, a betegséggel, vagy mindkettővel szemben véd-e. Mert ha igen, és tudják, hogy a szer 70-80 százalékban hatásos, összeszedik az adatokat. Ez közel százezeroldalnyi anyagot jelent, ha a régimódi módszerrel számítjuk: több doboz tele papírral. Ezt elviszik az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelethez (FDA), azzal, hogy „ez a mi adatelemzésünk, szerintünk a vakcina működik, szeretnénk, ha ezt jóváhagynák”. Aztán egy év múlva az FDA azt mondja: „Egyetértünk. Működik. Védelmet nyújt. Készen van”. És megadják az engedélyt, de ez még nem jelenti azt, hogy az embereknél alkalmazni is fogják a vakcinát. Gyakran el kell menni más szervekhez is. Ha a WHO-val működsz együtt, akkor a SAGE nevű WHO-csoporthoz mész, ami a Védőoltási Szakértői Stratégiai Tanácsadó Testület. A SAGE javasolja a vakcinát. El lehet képzelni, hogy sok országban nincs elég vakcinaszakértő ahhoz, hogy összeállítson egy olyan csoportot, mint a SAGE vagy amerikai megfelelője, az ACIP. Ha aztán megvan a használati javaslat, gondoskodni kell elegendő vakcináról.

Ahogy a védőoltás belép a 3. fázisba, a cégek már felfuttatják a gyártást, hogy mire megvan a jóváhagyás, készen álljanak az értékesítésre. Gondoskodni akarnak róla, hogy a lehető legalacsonyabb áron tudják legyártani a vakcinát, mert így tudják maximalizálni a hasznukat.

Normál körülmények között ez így működik, és ebből látható, hogy a 3. fázis akár két évig is eltarthat, mivel több ezer embert érint. Egy Thaiföldön végzett vizsgálatba egyszer 16 ezer embert vontunk be. A Hepatitis A-vakcinával a thai hadseregnél végzett vizsgálatba pedig 40 ezer embert. Tehát néhány vizsgálat nagyon nagy, komplex és költséges. Ezek után a cég készen áll az értékesítésre. A COVID-19-nél Dr. Fauci szerint 12-18 hónap kell annak bizonyítására, hogy a vakcina működik. Most az 1. fázisban vagyunk. Akik legkorábban kezdték, nyár közepére talán már mérlegelik a 2. fázisra történő áttérést. De az 1. fázis akkor még le sem zárul. Még a kezdőkérdéseket vizsgálják: biztonságos, kiváltja a válaszreakciót? És ha igen, akkor talán továbblépnek a 2. fázisba. Ott már a dózisokat vagy az adagolás ütemezését nézik a célpopuláció viszonylatában; már több száz ember bevonásáról van szó. De még nem olyan populációról beszélünk, amely nagy kockázatnak van kitéve. Mert gondoskodni kell a biztonságról, a megfelelő immunválaszról, mielőtt továbbviszik az oltást egy olyan populációhoz, amely ki van téve a fertőzés kockázatának. Az utolsó, 3. fázist olyan populációban kell végrehajtani, amelynél fennáll a betegség kockázata. Vagyis most meg kell találni a világnak azt a részét, amelynek jelentős problémái voltak a COVID-19-fertőzéssel, ahol heves volt a járvány. Valahol Európában vagy…

– Az USA-ban.

– Igen. Egy ilyen vakcinavizsgálatnál egy bizonyos embercsoport megkapja a védőoltást, egy másik csoport pedig placebót kap, amiben nincs hatóanyag. Egy bizonyos ponton meg kell tudni állapítani, hogy igen, akik megkapták védettek lettek, akik nem, megfertőződtek bizonyos mértékben, tehát ez azt jelenti, hogy a vakcina védelmet nyújt. Remélhetőleg ez megtörténik a 12-18 hónapos időkereten belül.

Kutatók fejlesztik a COVID-19 elleni vakcinát egy pekingi laboratóriumban 2020. április 29-én. Fotó: AFP/Nicolas Asfouri

– Ön mennyire optimista?

– Jelenleg állatokkal kapcsolatos adatok vannak.

– Milyen állatok ezek?

– Jellemzően egereken kezdődik a folyamat. Cégtől függően alkalmazhatnak még hörcsögöket is. Úgy tudom, sok társaság tervez vagy végez majmokon folytatott vizsgálatot. Ahogy felfelé haladunk a skálán, az egerektől a nyulakon át a majmokig, egyre közelebbi képet kapunk arról, mi lehet a válaszreakció az emberekben. Láttunk már vakcinát, ami jól működött egereken, de teljes kudarcot vallott embereken. A CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations – Járványkészültségi és Innovációs Koalíció) gyors technológiákat választott, hogy nagyon hamar tudjunk vakcinát fejleszteni és humánfázisú vizsgálatot végezni. Több vakcinát már annyira biztonságosan alkalmaztak az emberi populációkon, hogy az amerikai FDA és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) gyorsított eljárásban végzi az ellenőrzést. Tehát nincs szükség az állatokon végzett toxikológiai vizsgálatokra, mert már vizsgálták azokat embereken, és biztonságosnak tűnnek. Így a szabályozószervek azt mondják: „ez most nem szükséges, vihetitek egyből az emberekhez, mert vészhelyzet van”. Tehát így jutottunk el a COVID-19 januári bejelentésétől az első CEPI-finanszírozás megítélésén át – ez február első hetében történt – az embereknek beadott első dózisig, melyre március 17-én került sor. Ezt a Moderna nevű, RNS-ekre specializálódott amerikai cég kivitelezte egyébként. Az Inovio, egy másik amerikai cég, amely DNS-alapú vakcinákat készít, egy hónappal később lépett színre. Próbálják gyorsítani a folyamatot, mert a működésre vonatkozó bizonyíték, vagy akár csak annak sugallata, hogy működik a dolog, potenciálisan felgyorsíthatja a vizsgálatokat.

– Akkor most terv szerint haladunk? Ki lehet fejleszteni valamit 18 hónapon belül?

– Megnézzük az 1. és a 2. fázis adatait a humánfázisú vizsgálatokra vonatkozóan, és akkor még mondhatjuk azt, hogy „ez a vakcina nem váltja ki a megfelelő választ, a válaszreakciók túl enyhék”. Vagy csak a második oltás után jelentkeznek, amit az első dózis után egy hónappal adunk be, és még ez is túl enyhe. Szóval előfordulhat finomhangolás, de azért nem a startvonalig kell visszamenni, hanem ezt kell mondani: „talán olyan kísérletet kell megterveznünk, amelyben kétszer annyi vakcinát adunk be”. Késő őszre, mondjuk októberre-novemberre tehát lehet egy, kettő vagy három vakcina a 2. fázisból származó adatokkal. Akkor mind a három vakcinát továbbvigyük? Vagy leszűkítsük a kört és válasszunk ki egyet, ami szerintünk a legjobb lehet? Ebben a döntésben a finanszírozóknak is segíteniük kell.

– Ki hozza meg a végső döntést?

– A CEPI-nél és az ehhez hasonló csoportoknál tanácsadó csoportok segítik a döntéshozatalt. Biztos vagyok benne, hogy a WHO-t is bevonják néhány döntés meghozatalába és az adatok ellenőrzésébe. Az olyan csoportoknak, amelyek ezt mindig megteszik, mint például a Gates Alapítvány vagy a National Institute of Health, vannak saját embereik, akik segítenek eldönteni, mi a teendő, hogyan kell továbblépni. Ha szerencsések vagyunk, egynél több dolgot is vizsgálni tudunk. Mert egyetlen megközelítésnél fennáll a bebukás esélye. És a vakcina jöhet az Egyesült Államokból, Európából vagy akár Kínából, Dél-Koreából. Ezt még nem tudjuk.

– Azt tudják már, melyik ország jár legelőrébb a fejlesztésben?

– A CEPI a CureVac nevű európai céget, a már emlegetett Inovio és Moderna nevű amerikai vállalatokat és az ausztrál Queensland Egyetemet finanszírozta. Előbbi társaságok a DNS- és RNS-alapú módszert alkalmazzák, az ausztrálok egy fehérjét vizsgálnak. A fehérjék érdekesek, mert jobban hasonlítanak a hagyományos védőoltásokhoz. Szóval, ki tudja, ki jár jelenleg előrébb. Tudjuk, hogy négy vagy öt csoport kezdte meg az emberi vizsgálatokat, és az adatokat még nem ismerjük.

– Tegyük fel, hogy minden a tervek szerint halad, simán megvan a vakcina. De az embereket az érdekli, ki kapja meg legelőször? „Mikor jövök én?”

– Igen, talán ez is egy kérdés, amivel foglalkoznunk kell már most. A jó hír az, hogy néhány vakcinát nemzetközi együttműködésben finanszíroznak: ezekben az esetekben cégek vagy országok működnek együtt, valamint olyan filantróp szervezetek, mint a Gates Alapítvány és a Wellcome Trust, illetve vannak a CEPI által finanszírozott vakcinák. Ahhoz például, hogy valaki a CEPI-től kapjon finanszírozást, alá kell írnia egy globális hozzáférési megállapodást. Ezzel vállalja, hogy a vakcinát elérhetővé teszi nem túl magas áron, hogy elérhető legyen a fejlődő országok számára is. A Vakcinák és Immunizálás Nemzetközi Szövetségének (GAVI) már van terve arra, hogy ha sikeres lesz a védőoltás, milyen mechanizmus lépjen érvénybe a legszegényebb országok esetében: hogy beszerzési áron vagy díjmentesen kaphassák meg. Persze akkor az lesz a kérdés: mikor kapja meg a GAVI a készletet? Akkor, amikor az Egyesült Államok már megkapta a maga részét? Szerintem a CEPI esetében van már egy mechanizmus, de arról kellene beszélniük, hogyan lehet tisztességesen elosztani a vakcinát. Kinek van rá szüksége először? Az egészségügyieknek? Vagy azoknak az országoknak, ahol a vírus már százezreket ölt meg és sok aktív eset van folyamatban? Vagy egy olyan országnak, mint Dél-Korea, amely többé-kevésbé kontrollálta a járványt, de még él itt 50 millió ember, aki nem találkozott a vírussal, ezért fogékony rá? Tehát:

ki kapja meg először a vakcinát? Ezt a döntést akkor kell meghozni, amikor még nyugodtak vagyunk, és nem akkor, amikor már az egyetlen működő védőoltáshoz szeretne mindenki hozzájutni.

Az egyes finanszírozó országok, mint Kína és az Egyesült Államok, talán meg fogják követelni, hogy a pénzükből készült vakcina kiosztásakor élvezzenek prioritást. A szervezetek így működnek. Tehát eljön az idő, amikor meg kell vitatni, ki, mikor és mennyit kap. Alighanem a WHO-t is bevonják a folyamatba.

– Kicsit más téma: sok influenza elleni védőoltás van, de ezeket évente javasolják beadatni.

– Igen.

– Ez azt jelenti, hogy évente új vakcinát fejlesztenek?

– Az influenza elleni védőoltások kivételek. A WHO évente meghatározza az influenza elleni védőoltás képletét az északi féltekére és a déli féltekére is, mivel különböző vírusok keringenek különböző időpontokban. Néha ugyanaz a vírus járja be a déli és az északi féltekét, de gyakran mégis eltérőek. Az influenza elleni védőoltással az a helyzet, hogy a törzsek változnak. És néha nagyon drámaian változnak, például, ahogy a H1N1 is tette. Ilyenkor igazán aggódunk, mert az emberek még nem immunisak rá. Az évente előforduló törzseknél mindig van egy kis változás, így a vakcina is változik egy kicsit, vagy lehet, hogy megtartanak egy komponenst, mivel ugyanaz a törzs kering. De a cégek nagyjából alkalmazkodtak egy rendszerhez, amelynek keretében egy éven belül össze tudják rakni a vakcinák új komponenseit, azt bevizsgáltatják és jóváhagyatják a szabályozó hatóságokkal.

hirdetés

– Ezért sokkal gyorsabb, és nem tart az egész 18 hónapig vagy annál hosszabb ideig.

– Igen, mert nem feltétlenül kell végigcsinálni az összes egyedi vizsgálatot és bemutatni, hogy működik a dolog. A hatóságok az immunválaszok alapján adják meg az engedélyt. És ez nagy segítség. De ezt nem tudjuk megtenni a COVID-19-cel, mert nem ismerjük, mely immunválaszok adnak védelmet.

– Már utalt az emlékeztető oltásokra. Ha sikerül kifejleszteni valamilyen vakcinát a COVID-19-re, lehet, hogy meg kell majd gyakran ismételni? Vagy elég lesz belőle egy is?

– A COVID-19-nél ezt még nem látjuk át. Csak akkor fogjuk tudni, mennyire hatásos a vakcina, mekkora immunválaszt vált ki és az mennyi ideig fog tartani, miután beadtuk az oltást. Tehát nincs mód arra, hogy vizsgálat előtt megtudjuk, mennyi ideig tart az oltás hatása. Előfordulhat, hogy szükség lesz egy emlékeztető oltásra, különösen, ha a COVID-19 sokáig itt marad és körbejárja a világot. Ezt sem tudjuk, hogy így lesz-e. Hogy csillapodik-e vagy sem, esteleg csak jön és el is megy, illetőleg megváltozik-e az emberi immunrendszertől jövő nyomás hatására.

– Á, szóval mutálódhat is…

– A COVID-19 kapcsán elég kevés jó hír van, de az egyik az, hogy több ezer COVID-19-vírust szekvenáltak. A több millió fertőzötthöz képest ez nem sok. És abban a 30 ezer bázispár genomban 11 mutációt találtak. Ez alacsony szám, tízszer alacsonyabb, mint az influenza esetén. És sokkal alacsonyabb, mint a HIV esetén. A rossz hír az, hogy a COVID-19 az egész világon terjed. De úgy tűnik, nem változik olyan sokat, ezért reméljük, hogy az az immunválasz, ami legyőzi az „A” törzset, legyőzi majd a „B” törzset is.

– Sokat hallunk mostanában a nyájimmunitásról. Azaz: hagyni kellene, hogy az emberek elkapják…

– A nyájimmunitásnál az igazi kérdés ennek a betegségnek a súlyossága. Itt nemcsak a halálesetekről van szó, bár el lehet képzelni, hogy egy 350 milliós országnál a 2 százalékos halálozási ráta 7 millió embert jelent. Ez hallatlan dolog lenne egy modern, gazdag, magasjövedelmű országban, egy jó erőforrásokkal rendelkező társadalomban. És ne feledjük: az emberek 10-20 százaléka kerül kórházba. Ez a probléma. Tehát hirtelen a 350 millió fős lakosság jelentős részének lenne szüksége kórházi kezelésre három hónap alatt. És nincs annyi kórházi ágyunk; ez azt jelenti, hogy az emberek otthon maradnak, ahogyan ez néhány helyen meg is történt. Az emberek otthon haltak meg. Bármilyen túlfeszített is az egészségügyi rendszer, még mindig jobb lehetőséget kínál a betegek számára, mintha otthon hagyják őket.

– Van tudományos alapja annak, hogy az oltás mellékhatásokat okozhat? Vannak-e egyáltalán mellékhatások?

– A védőoltást egészséges embereknek adjuk, hogy egészségesek is maradjanak. A biztonsággal kapcsolatos elvárás nagyon magas. Annak kell lennie. Ha a modern vakcinák biztonsági profilját nézzük, akkor azt látjuk, figyelemre méltó eszközök állnak a közegészségügy rendelkezésére. Ezeket a vakcinákat milliárdoknak adjuk be világszerte, és jelentős eredményeket érünk el a fertőzés és az elhalálozás megelőzése terén. A vakcinavizsgálatok kezdeti szakaszát illetően ne feledjük, hogy az 1. fázis a biztonságról szól. A 2. és 3. fázisban továbbra is gyűjtjük a biztonsággal kapcsolatos információkat, majd a 3. fázis után kötelességünk továbbra is követni az embereket, hogy meggyőződjünk arról, hogy védettek lettek-e az oltás után, és hogy két-három évvel később, ha a védelem csökken, akkor fogékonyabbak lesznek-e a fertőzésre? A fejlesztéskor meg akarunk győződni, hogy azok az emberek, akik részt vettek a vizsgálatokban, nem szenvednek-e a részvételük eredményeképpen. Ha tehát a vakcinát jóváhagyták, lezajlanak az úgynevezett 4. fázis vizsgálatai, amelyek már egy sokkal kiterjedtebb ellenőrzést jelentenek arra nézve, hogy a vakcina hogyan működik az életben. Egy dolog kísérletezni, amelynek során néhány ember megkapja a vakcinát, néhányan pedig nem. Ez erősen ellenőrzött fázis. Ám

amikor már egy adott populáció kellő számú egyedének adunk védőoltást, ahol nagyjából a lakosság 50 százaléka megkapja, akkor a védelmi hatékonyság 80 százalék. Innentől működik a nyájimmunitás.

Reméljük, a való élet adatai még jobbak lesznek, mint a kísérletiek, de ezt ellenőriznünk is kell. Az amerikai Járványügyi Központ, a már emlegetett CDC ellenőrzi az összes Egyesült Államokban alkalmazott vakcina biztonságát, a WHO pedig világszerte segít az országoknak felállítani azt a vakcinákra és káros hatásaikra vonatkozó hosszú távú jelentési rendszert, amely lehetővé teszi majd a biztonsági következmények hosszabb távú vizsgálatát, miközben a vakcinákat bevezetik a lakosság körében.

– Úgy érezzük, az embereket olyan sok téves információval bombázzák, hogy a tudományos tények és megállapítások, a kutatások és vizsgálatok eredményei nem jutnak el hozzájuk.

– A tudósokat, orvosokat nehéz megérteni. És amikor tudjuk, hogy valami működik, nem feltétlenül van időnk arra, hogy el is magyarázzuk. Sokan ugyan nem ellenzik a vakcinákat, de hallották, hogy lehetnek mellékhatásaik, beszéltek valakivel, akinek a gyereke autista, és az illető erősen hiszi, hogy ezt a védőoltás idézte elő. Ami persze nem igaz. Felmennek az internetre és az első írás, amit a Google feldob, védőoltás-ellenes. Az interneten sokféle választ találhatunk, de képesnek kell lennünk megszűrni ezeket. Talán ez az egyik probléma a COVID-19 kapcsán is. Elmegyek egy interjúra, ahol azt mondják, „a New York Times most publikálta, hogy ez és ez igaz”. Majd megkérdezik, én mit gondolok. Erre azt mondom, hogy erről nem olvastam a New England Journal of Medicine-ben. Az egy olyan jelentés volt, amit feltöltöttek egy szerverre, de senki nem ellenőrizte. Nem fogadta el egyetlen szaklap sem, pedig általában az ilyen lapok szerkesztői és a lektorok voltak eddig a szűrők, de ez most megszűnt, és mára még azelőtt nyilvánosságra kerülnek dolgok, hogy azokat tudományosan felülvizsgálták volna. Ez megnehezíti a helyzetet. De hogyan igazodjon el egy átlagember?

– Ez jó kérdés…

– Láttunk jelentést Franciaországból arról, hogy a hidroxi-klorokin jelentősen javította az eredményeket. Elolvasod a jelentést, és rájössz, hogy ezt nem is ellenőrizték, nem volt kontrollcsoport. Csak enyhe fertőzésekről volt szó. Akkor honnan tudjuk, hogy ez tényleg működik? És akkor egy olyasvalaki, mint Dr. Fauci azt mondja: „Kipróbáljuk. Összevetjük a hidroxi-klorokint a standard ellátással. És ha a hidroxi-klorokin működik, az embereket hamarabb le lehet venni a lélegeztőgépről, a torkukban lévő vírusmennyiség csökkenni fog, vagy ha enyhébb fertőzésben szenvedőknek adjuk, akkor nem is lesz szükségük a lélegeztetőgépre”. Ha ezzel szemben az az alternatíva, hogy nem csinálunk semmit, akkor persze, hogy működni látszik. De sajnos egyből azt a következtetést vontuk le, hogy működik. Pedig valójában kiegyensúlyozott tudományos ellenőrzésre van szükség, ki kell dolgozni a vizsgálatot ahhoz, hogy meglássuk: működik-e a dolog?

– Mi a legnagyobb kihívásuk jelen pillanatban?

– Úgy gondolom, a legnagyobb kihívásunk az, hogy többet akarunk tenni. De még a meglévő munkaerővel is egyre nehezebb az egész. Sok függ a finanszírozástól. A koreai kormány elismer bennünket, mivel nemrég emelték a vakcinafejlesztés finanszírozását. Amíg létezik a COVID-19 valahol a világon… és még itt lesz, talán legalább két évig…

– Tehát nem gondolják, hogy el fog tűnni?

– Nem fog eltűnni. Velünk marad.

– Ezt igazából először hallom.

– Meg kell tanulnunk együtt élni vele. Az új norma szerint bizonyos mértékű társadalmi érintkezés lehetséges lesz.

Kérdés, hogy azok az emberek, akik az esetlegesen magasabb kockázatú helyekre járnak, és onnan a fertőzést visszahozhatják, védelmet kaptak-e. A vírus terjed a világon, mint a spanyolnátha, és megint körbeérhet. Ne feledjük, Dél-Koreában sokan voltak karanténban, de nem volt rengeteg fertőzött. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden koreai megfertőződhet. Csak egy vagy két olyan eset kell, amit valami miatt nem veszünk észre, és máris kész a baj. Ezért fontos a vakcina.

– Remélhetőleg legközelebb még több újdonsággal és jó hírekkel is szolgál majd nekünk!

– Igen, mindannyian ezt reméljük. A lehető legkeményebben dolgozunk, amilyen gyorsan csak tudunk. Ha lennének új, vizsgálható vakcinák, nagyon örülnénk neki. Ha lennének új lehetőségek arra, hogy a kutatókat összehozzuk a CEPI-vel, annak is örülnénk. Mindeközben viszont az embereknek továbbra is védeniük kell magukat és másokat is. Tehát hordani kell a maszkot, távolságot kell tartani, még akkor is, ha most már néhány szigorítást feloldanak. Akkor is óvatosnak kell lennünk. A higiénia fontos lesz, az is marad. Lényeges továbbá, hogy az emberek ismerjék a tudományos tényeket, hogy megértsék a COVID-19 működését, ne féljenek tőle, és hogy együtt tudjanak működni a kormányokkal a fertőzések megfékezésében, továbbá velünk is a megfelelő védőoltás mihamarabbi kidolgozása érdekében.


Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Interjú