Dél-Korea járványspecialistája: „Mindegyik vakcina nagyszerű”

·2021.03.22

A Válasz Online a pandémia első hulláma idején több Asian Boss-videó leiratát elérhetővé tette magyarul – Dél-Korea járványügyi specialistái ugyanis mind tapasztalatban, mind kommunikációban a világ előtt járnak. Közszolgálati „rovatunkban” most újabb epizódot közlünk – hála a fordítónak, Mezei Violának. Tavaly tavasszal még arra kerestük a választ Jerome Kimmel, a szöuli Nemzetközi Vakcina Intézet (IVI) vezetőjével, hogy mikor lesznek kész a Covid-19 elleni vakcinák. Az idei részben a szakértő már arra válaszol, hogy mikor lehet vége a járványnak, mikor vehetjük le végre a maszkot, illetve mikor üthet be egy újabb világjárvány.

(A vírus- és oltástagadók, más összeesküvéselmélet-hívők figyelmét már az elején felhívjuk arra, hogy az angol nyelvű Asian Boss-videó elkészültét Bill és Melinda Gates támogatta – az ő alapítványuk egyébként is élenjáró a koronavírus-járvány leküzdése érdekében tett globális lépések, vakcinafejlesztések szponzorálásában. A beszélgetés magyar változatának publikálását ugyanakkor nem a Gates család, hanem a Válasz Online előfizetői közössége tette lehetővé.)

– Miért is higgyünk önnek?

– Orvosi végzettségem van, a Duke Egyetemen tanultam belgyógyászatot, ahol fertőző betegségekre specializálódtam, előtte a Yale orvosi karára jártam. A Duke elvégzése után visszahívtak a hadseregbe, és szakmai karrierem nagy részét a HIV-vakcina kutatásával töltöttem.

– Az amerikai hadseregnél.

– Igen. A Walter Reed Katonai Kutatóintézetben. Walter Reed jött rá, hogy a sárgalázat szúnyogok közvetítik. Nagyon fontos felfedezés volt, mivel a szúnyogokra irányította a figyelmet, és így megkönnyíthették azoknak az életét, akik a Panama-csatornát építették. Az intézet egyébként vakcinák fejlesztésével foglalkozik. Az amerikai hadsereg rengeteg kutatást végzett a malária, a dengue-láz, a HIV és számos trópusi betegség terén. Hogy miért végez a hadsereg ilyen kutatásokat? Nos, hová is küldjük a katonákat? Olyan helyekre, ahová egy átlag amerikai soha nem jutna el, tehát szakértelmet kellett szerezni ezen a téren.

– Mennyi ideje is küzd a fertőző betegségek ellen?

– 1989-ben járt le az ösztöndíjam, tehát durván harminc éve.

– Akkor beszéljünk a Covidról. Gondolta volna, hogy 2021-ben ilyen pusztítást fogunk látni? Lehetett ezt előre tudni?

– Történelemrajongó is vagyok, s a járványok története különösen érdekel. Ha visszamegyünk az időben, elég megnézni a fekete halál, a bubópestis vagy a kolera történetét. A napjainkban is zajló kolerajárvány az 1960-as években kezdődött. A HIV-járvány 1981-ben indult, pontosabban akkor fedeztük fel, de már előtte is zajlott. Sok olyan dolog létezik, ami ha nem is tombol ennyire, mint a Covid, mégis több embert ölt már meg. Ha mindezt perspektívába akarjuk helyezni, nos, tudjuk, hogy lesznek még olyan járványok, amelyek esetleg mások lesznek majd, mint a Covid. Ezeket okozhatja egy másik vírus vagy olyasmi, amire most még nem is gondolunk. Tudjuk, hogy az antibiotikum-rezisztencia problémája is ott lóg a levegőben. Az orvosok gyakran antibiotikumot írnak fel, és sok baktérium, amelyek ellen harcolunk, rezisztenssé válik ezekre a szerekre. Már léteznek olyan kórokozók is, amelyek a legtöbb antibiotikumra rezisztensek. Egyes tanulmányok szerint 2050-re évi 10 millió emberéletbe és 100 milliárd dollárba kerülhet az antimikrobiális rezisztencia. Tudjuk, hogy ez a levegőben lóg, van is időnk felkészülni, de nagy kérdés, hogy valóban fel tudunk-e. És a vakcináknak lesz-e ebben szerepe? Sok minden meg tud ölni minket: vírusok, bacilusok… A vírusok a legaggasztóbbak, hiszen ezt a mostani járványt sem láttuk előre. Már régóta mondogatták egyesek, hogy a koronavírus át tud terjedni állatról emberre, és voltak is kisebb epizódok, pl. a SARS kitörése a 2000-es évek elején, aztán a közel-keleti légzőszervi szindróma, amely még mindig probléma, mert nincs rá védőoltás. Ez volt a MERS, amely Dél-Koreát 2015-ben nagyon súlyosan érintette, de nem terjedt úgy el, mint a Covid-19, mivel kevésbé fertőző. Sokkal halálosabb, ám kevésbé terjed. És lesznek majd mások is még. A kutatás fontos része, hogy próbáljuk megérteni, mely vírusoknál valószínű, hogy átterjednek állatról emberre és milyen típusú vírusok ezek. Milyen mechanizmusokat kell tudnunk kivédeni? Lesznek-e gyógyszerek? Szükség lesz-e oltásokra? Felhasználhatjuk-e az úgynevezett monoklonális antitesteket? Ezeket mind kidolgozták és elkészítették a Covid-19 kapcsán, ami a jövőbeni megoldások fontos részét képezi majd.

– Beszéljünk a monoklonális antitestekről. Ezeket lehetne alkalmazni bármilyen más jövőbeni vírusra is? Pontosan mit takar ez a kezelés?

– Amikor a testünk reagál egy bacilusra, vírusra, a fertőzéssel harcba szálló fehérjéket, úgynevezett antitesteket, ölő és segítő T-sejteket termel. Testünk így ad erőteljes választ, amivel aztán megfékezi magát a vírust. Antitesteket irányít a vírus bármely olyan kitüremkedő vagy egyéb része ellen, amelynek a tulajdonságai lehetővé teszik, hogy az immunrendszer észrevegye: „Erre a dologra itt figyelnem kell és meg kell védenem a testet tőle!” De általában nem egyetlen antitest indul harcba, amikor az emberi test vírussal találkozik. Az immunrendszer a vírus több különböző fehérjeszerkezete ellen termel antitestet, amelyeket aztán „be lehet fogni”. De nincs szükségünk mindegyikre, elég lesz egy is, általában az, amelyről úgy véljük, hogy a leghatékonyabban tudja semlegesíteni a vírust. Amely megakadályozza a szaporodását, a sejthez való kapcsolódását vagy a sejtbe történő behatolását. Ez a semlegesítő antitest. Ilyenek vannak a HIV-re, de tudunk ilyet termelni a Covidra vagy más vírusokra is. Tehát azt a fertőzés ellen harcoló fehérjét, antitestet vesszük alapul, amely a legjobban kapcsolódik a vírushoz és inaktiválja azt. A monoklonális antitestek érdekesek, mivel terápiaként is alkalmazhatók. Például a Covid esetén, ha egy ember nem érzi jól magát, kórházba kerül és ott rögtön kap egy dózis antitestet – mint ahogy azt anno Trump elnöknél is alkalmazták –, a megfelelő monoklonális antitest megakadályozhatja, hogy az illető lélegeztetőgépre kerüljön. Arról is gondolkodunk, hogyan lehet ezt más betegségekre is alkalmazni, ha a mostani helyzetet már sikerült megfékezni. Ha a Covid újra durván belobbanna Koreában, akkor egyrészt beolthatnánk mindenkit, de adhatnánk a Covid monoklonális antitestből is, hogy kettős védettséget biztosítsunk. Ám ezek olyan vizsgálatok, amelyeket még el kell végezni, és amelyek nagyon hasznosak lennének a megelőző monoklonális antitestes terápiák szempontjából. A probléma az, hogy ezek a kezelések nagyon drágák. Néhány ilyen kezelést alkalmaznak már rák esetén. Ezek több tízezer dollárba is kerülhetnek, így egyszerre, mondjuk, százezer embernek nem tudjuk biztosítani azért, hogy megóvjuk őket a Covidtól. Nagyon keményen dolgoznak – például a Gates Alapítványnál is – azon, hogy csökkentsék a monoklonális antitestek előállításának költségét. Remélhetőleg valamikor a jövőben alacsony költségen is elérhető lesz a hatékony kezelés, amelyet használhatunk majd betegségmegelőzésre és súlyos betegségek kezelésére is.

Oltásra váró egészségügyi dolgozók Szöulban (Photo by SONG Kyung-Seok / POOL / AFP)

– Hol tartunk a Coviddal? Hiszen még nincs vége, már a negyedik hullámról is beszélnek. Mielőtt mindenkit be tudnak oltani, az esetszámok a világon mindenhol emelkednek. Mikor múlik már el ez a járvány? És mikor vehetjük le a maszkot?

– Szerintem beletelik még pár évbe. A magasabb jövedelmű országokban talán javul a helyzet már ennek az évnek a végére. Addigra például Dél-Koreában, az Egyesült Államokban, Japánban és Nyugat-Európában is talán 70-80 százalékos lesz az átoltottság. Ez nagyon fontos, hiszen a koronavírus mutációját a megfertőződött emberek számának robbanásszerű növekedése hajtja.

A vírusoknak terjedniük kell a népesség körében ahhoz, hogy megváltozzanak, mutálódjanak. Ha ez a terjedés leáll, megáll a mutáció is. Ha elég ember be lesz oltva, hordjuk a maszkot, tartjuk a távolságot és kerüljük a tömeget, csökkentjük a koronavírus terjedését, ami csökkenti a mutációs rátát.

– Sokan elcsüggednek, hogy a beoltottság még nem jelenti azt, hogy levehetjük a maszkot és visszatérhetünk a normál életbe.

– A maszkot akkor lehet levenni, ha az országban elég ember megkapta már az oltást. Hogy mikor érjük el ezt a szintet? Beszéltünk már a nyájimmunitásról. Tavaly év elején még arról volt szó, hogy a nyájimmunitás majd az átfertőződöttségtől alakul ki. Ez nem volt jó ötlet, láthattuk Svédország példájából. Most a nyájvédelmet vagy nyájimmunitást talán az oltással tudjuk majd elérni. A Pfizer-BioNTech vakcináját széles körben alkalmazták Izraelben, ott most már elég embert beoltottak, különösen az idősek körében. Az én szüleim a 80-as éveikben járnak, szeretném, ha beoltanák őket, de utána is hordani fogják a maszkot, amíg nem leszünk urai a helyzetnek. A megelőzés komplett rendszerét kell alkalmaznunk. Ebbe beletartozik az oltás, a maszk, a távolságtartás, a tömeg kerülése. És ide tartozik Dél-Koreában például a tesztelés, a kontaktkutatás, az elkülönítés, a fertőzöttek kezelése. Semmit nem bízhatunk a véletlenre a Covid-19 esetén. Ha egy kicsit is kiengedünk, akár Koreában, akár Kínában vagy az Egyesült Államokban, a vírus mindig megtalálja a leggyengébb láncszemet és szenvedést okoz.

– Miért nem értettük ezt meg már az elején? Nem lehetett volna mindezt már tavaly megtenni?

– Nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy előre megmondjuk, melyik vírus ugorhat át az emberre. Ez egyébként érdekes kérdés, mert sok vírus, amely ma fertőzéseket okoz, mint például a HIV, állatokról jött át. A koronavírusok gyakran denevérekből indulnak, aztán valamilyen köztes vagy másodlagos hordozón, más állatfajon keresztül ugranak át. A Covid-19-nél azt gondoltuk, a tobzoska volt, és onnan terjedt át az emberre. A közel-keleti légúti szindróma, vagy MERS a denevérektől ugrott át a tevékre, és onnan az emberre. Nehéz előre megmondani, melyik koronavírus fog átterjedni az emberre legközelebb. A Covid-19 egyik rokona? Itt van a Covid-21, ami 80 százalékban hasonlít a Covid-19-re, ahogy a SARS 1 is 80 százalékban hasonlít a SARS 2-re. Volt egy amerikai kormányprogram, ami pontosan ezt a kérdést, az állatokról emberre történő átterjedést vizsgálta. Csakhogy 2018-ban leállították a finanszírozását.

– Miért?

– Nehéz megmondani, melyik kormány mit miért tart prioritásnak. Gondolom, attól tartottak, hogy a program nem nyújt kellően hasznos információkat. De érdekes, hogy a 2000-es évek elején, amikor még a hadseregben voltam – és ez most nyilvános információ, nem szigorúan titkos dolgot árulok el –, a nemzetbiztonsági stratégia kitért a pandémiás betegségekre, például a HIV-re is. Többek között ezért indították ezt az elnöki programot, a PEPFAR-t, mert aggályok vetődtek fel, hogy a HIV és az AIDS befolyásolhatja a nemzetbiztonságot, országokat, régiókat destabilizálhat, átterjedhet a társadalom különböző részeibe. Néhány országban az AIDS súlyos pusztítást végzett, például a helyi bürokrácia fontos képviselői, a katonaság vezetősége, az oktatók között is. És lett nagyon sok AIDS-árva, akik közül néhányan sajnos lázadó csoportokban kötöttek ki. Tehát a fertőző betegségek társadalmi hatásait néha nehéz előre megmondani, de ezeknek a beazonosítása, vagy legalábbis a kezelésükre való felkészülés igen kritikus kérdés volt.

Dél-Koreában előnyt jelentett, hogy a kormány tanult a MERS-járványból. Volt előre tervezés és végeztek szimulációs gyakorlatokat, áttekintették, hogyan kell nyomon követni és letesztelni az embereket. Mire a Covid-19 beütött, addigra már készen álltak.

Épp 2019 decemberében végeztek szimulációs gyakorlatokat egy Kínából érkező vírusos légúti betegségre vonatkozóan, és aztán januárban beütött a Covid-19. Tehát jobban fel voltak készülve. Eközben még az olyan, jól felkészültnek tartott országok sem álltak készen, mint az USA. Minden pandémia más, minden fertőző kórokozó más-más helyzetet idéz elő. Látnunk kell az adatokat és azok alapján kell döntéseket hozni, változtatni dolgokon. Ha ez nincs, az késedelemhez vezet. Ez a késedelem pedig, ahogy azt esetenként most láthattuk is, igen drámai pusztulást okozhat.

– Mondhatjuk, hogy a legtöbb vírus állatokról ugrik át? Láttunk már példát sertésekre, madarakra, denevérre, egérre… Mi az igazság? Az állatok sok vírust hordoznak?

– Minden faj hordoz vírusokat. Furcsa, de néhány ilyen vírus nem betegíti meg a gazdatestet. Például a denevérekben jelen van a SARS, a MERS és a SARS-CoV-2. A denevérek nagyon különlegesek, különösebbek, mint gondolnánk. Senki nem érti, miért van ez, de nem úgy reagálnak a vírusra, mint mi. A szervezetük képes kontrollálni, a fertőzés nem öli meg őket. A testük immunrendszere nem reagálja túl, csak éppen annyit tesz, hogy kontroll alatt tartsa a vírust. Folyik a találgatás, hogy ez talán összefügghet azzal, mennyi energiát használnak el a repülésre, hiszen a repülő emlősök közé tartoznak. De senki nem érti, hogy miért van ez így. Másik ilyen példa a hepatitis E. Ennek 30 százalékos a halálozási rátája az állapotos nők körében, de a sertéseknek egyáltalán nem árt. Az SIV-vírus azokat a fajokat nem betegíti meg, amelyekből származik: a gazdamajmokban békésen elvan, de ha átterjed egy másik majomfajra, ott jelentős megbetegedést, akár pusztulást is okozhat. Tehát ez is nagyon különös, hogy hogyan ismeri fel és támadja meg az immunrendszerünk a betegségeket. Amit szeretnénk elkerülni, és ami sajnos megtörténik, legalábbis a Covid-19-nél, az a túlreagálás. Az immunrendszer bizonyos részei túlzottan reagálnak. Ez a túlműködés okoz aztán károkat.

– Hogyan lehetséges, hogy a tudósok és szakértők ilyen gyorsan ki tudták dolgozni az mRNS-vakcinát? Ennek láttán az emberek egy része persze szkeptikus, még nővérek is elutasították ezt az újfajta oltást. Pontosan mi ez az mRNS-vakcina? Könnyebb és olcsóbb legyártani?

– Nos, a kommunikációban nem vagyunk elég jók. Mi, tudósok azt gondoljuk, előállunk a megoldással és mindenki örülni fog. De nem most kezdtünk el dolgozni ezeken, már legalább két évtizede dolgozunk mRNS-vakcinákon. Ha a biológia szemszögéből nézzük, akkor a genetikai információval vagy DNS-sel kell kezdeni. A DNS-nek meg kell találnia az utat az információk továbbításához, hogy megtermeltesse azt, amire a testnek szüksége van a működéshez. Egy RNS-üzenetet hoz létre. A DNS-ből RNS lesz. Ez az RNS-üzenet kilép a sejtmagból, ahol a DNS helyet foglal a sejten belül. Ebből fehérje lesz, a fehérjéből izom lesz, vagy más sejtrész. Vírus esetén a vírus külső kódjának része vagy a vírus szaporodásához szükséges fehérje lesz belőle. Az egyik Nobel-díjas tudós úgy fogalmazott, hogy „a vírus fehérjébe csomagolt rossz hír”. Ez rendkívül találó. Az RNS szépsége abban rejlik, hogy amint szekvenálják a vírust, például amint szekvenálták a Covid-vírust, az RNS-vakcina fejlesztője onnantól már megállapíthatja, hogy erre és erre a szekvenciára van szükség. Ez kódolja a külső tüskét, azt a kis bunkószerű dolgot, a tüskefehérjét, ami a vírus külsején található. Ez a tüske régiója. Ezt kivesszük, RNS-sé alakítjuk. Ezt egyik napról a másikra vagy néhány nap alatt meg lehet csinálni. Vesszük az eredeti RNS-vakcinát, leteszteljük egereken, és ha szerencsések vagyunk, meglesz a reakció is. Termeltetni kezdi a megfelelő fertőzés ellenes fehérjéket, amelyek mérhetők lesznek, és készen is vagyunk. És ezt már nagyon rövid idő alatt meg lehet csinálni. A hagyományosabb szemléletnél, mondjuk a fehérjék létrehozásánál, fogjuk a genetikai szekvenciát, amire mindenkinek szüksége van, majd jön a plazmidon végrehajtott genetikai módosítás, azt betesszük egy sejtbe, majd ezt termeltetjük, és közben várni kell.

– Ez nagyon időigényesnek hangzik.

– Aztán fogjuk azt a fehérjét, ami most már a lombikban úszkál, azt meg kell tisztítani, de ennek során gondoskodni kell róla, hogy ne tegyünk kárt benne, mert ha módosítjuk a fehérje hajtogatását, az módosíthatja a vakcinát is. Ilyen sok lépésből áll a hagyományos fehérjealapú vakcina. Ezért tart ez tovább, mint az RNS-vakcina készítése. Utóbbinál az RNS-t beoltjuk valakibe, és az adott személy sejtjei automatikusan megfelelően hajtogatják össze az RNS-t, vagyis az RNS-ből származó fehérjét. Gyorsan elkészültek még a teljes elölt vírust tartalmazó vakcinák is. Két ilyen oltás volt: az egyik kínai, a másik indiai. Ennek lényege, hogy amint izolálni tudják a Covid-19-et, kitenyésztik egy kultúrában, amit fel lehet használni más sejtek megfertőzésére. Rövid időn belül sok vírus fog úszkálni a sejtkultúrában, de nem akarunk élő vírust beoltani, így formaldehiddel vagy hővel, vagy valamilyen egyéb vegyszerrel elöljük azt. Majd megtisztítjuk az elölt vírust, alumennel (timsóval) vegyítjük – ami egy alumíniumsó –, és ezt oltjuk be. Sok ilyen vakcina van, amely nagyon egyszerű, régimódi technológián alapszik. Készítése kicsit lassabb, mint az RNS-alapúé, de még mindig nagyon gyors. A Sinopharm-vakcinát tavaly decemberben jelentették be, nagyjából akkor, mint az RNS-vakcinát.

COVID-19 vakcinák (Photo by Julie Sebadelha / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)

– Amikor a hatásosságról beszélünk, ez miért eltérő a különböző gyártmányú oltások esetében?

– Nagyon fontos kérdés. A Pfizeré például 95 százalékos, igazából 94,5. Nagy a különbség a 95 és a 70 százalék között? A 70 százalékos vakcina is nagyon jó vakcina. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) és a WHO azt állították, minden 50 százalék felettinek a jóváhagyását fontolóra veszik. A Johnson & Johnson-vakcinát nagyon nem szokványos körülmények között vizsgálták: a mutáns koronavírus akkor bukkant fel Dél-Afrikában. A vakcina védelmet nyújtott a mutánssal szemben. Az USA-ban ez a vakcina 85 százalékos volt, de akkor ott még nem sok variáns keringett. De a lényeg az volt, hogy a Johnson & Johnson-vakcina védelmet adott a súlyos fertőzéssel és a kórházba kerüléssel szemben. És ez az, ami igazán számít. Tehát jelentős mennyiségű információ állt rendelkezésre a súlyos megbetegedésekről.

– Mi, hétköznapi emberek bepánikolunk, ha azt halljuk, hogy egy oltás csak 55 százalékos. Ez nem hangzik túl jól, mondjuk, a 98 százalékoshoz képest.

– Mindegyik vakcina nagyszerű. Bármit, amit a koreai élelmiszerügyi és gyógyszerbiztonsági minisztérium vagy az amerikai FDA vagy az európai EMA (European Medicines Agency – Európai Gyógyszerügynökség) jóváhagyott, örömmel beadatnék magamnak vagy a családomnak.

A lényeg, hogy minél gyorsabban olyan sok embert beoltassunk, amennyit csak lehet. Persze továbbra is kell majd a maszk, a távolságtartás, a nyomon követés és a kezelés, de a fertőzések robbanásszerű növekedését kell most visszafogni.

A mostani járvány pozitívuma és negatívuma is egyben a rendelkezésre álló információ mennyisége. Hatalmas információtömeg érhető már el. Már azelőtt közzétesznek dolgokat az interneten, hogy azokat tudományos folyóiratokban lektorálták volna, így néha menetközben változnak az adatok. Amikor egy folyóirathoz lektorálunk egy dolgozatot, általában javaslatokat teszünk a szerző felé, hogy esetleg mit kéne módosítani, átfogalmazni.

– Ez a szakmai lektorálás?

– Pontosan. De mostanában ez a lektorálás az interneten zajlik: az a szakértő értékeli a dolgozatot, aki letölti. Számunkra, akik a szakmában dolgozunk, ez elképesztő, hiszen láthatjuk az adatokat.

– De ez kétélű fegyver is egyben: lehet ebből félretájékoztatás vagy épp túl gyors információ is.

– Ez a hátulütője. Sajnos nem tudjuk kontrollálni a félretájékoztatást. Márpedig ez mostanában féktelenül terjed. De mi a feladata a kormányoknak? A vakcinákat elérhetővé kell tenniük. Meg kell könnyíteniük a hozzáférést. Pozitívan kell bemutatniuk a társadalom számára az oltást; ugyanannyit kell beszélni a vakcináról, mint amennyit a tagadók beszélnek róla. Ki kell hangsúlyozni, hogy miért fontos. Néhány alacsony és közepes jövedelmű országban nemzeti oltónapokat tartanak. Olyankor mindenki elmegy, nagy erőkkel kivonul a minisztérium, és megpróbálnak annyi embert beoltani, amennyit csak tudnak. Még persze nem jutottunk el oda, hogy lenne elegendő oltás. Jelenleg szörnyű oltáshiány van. Az országok a világ minden tájáról kérdezik, miért nem kapnak többet. Láttuk, hogy az Európai Unió ideiglenesen korlátozta az AstraZeneca-vakcina exportját, mert a szállítmányuk csökkent a gyártási nehézségek miatt. Ezzel szemben az alacsony és közepes jövedelmű országok egyáltalán nem kaptak sok dózist.

– Pontosan erre figyelmeztetett, amikor korábban az egyenlőtlenségekről beszéltünk.

– Működik a Covax-mechanizmus, amelyet az Egészségügyi Világszervezet és a GAVI (Global Alliance for Vaccines and Immunisation – Vakcinák és Immunizálás Globális Szövetsége), vagyis a Vakcinaszövetség, és a CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovation – Járványkészültségi és Innovációs Koalíció) dolgozott ki, hogy 2021 végéig kétmilliárd vakcinát biztosítanak a világ 189 országa számára. A WHO úgy érzi, megfelelő garanciákkal rendelkezik arra, hogy meglesz a kétmilliárd dózis. A kérdés nem az, hogy lesz-e elég, hanem az, hogy mikor lesz meg. A vakcinák meglehetősen komplikált biológiai termékek. Ezeket tenyészteni kell, le kell gyártani, és ha az egyes lépéseknél a minőség nem megfelelő, lehet, hogy az egész sorozatot ki kell dobni. Ezt nem szeretnénk. Ezek biológiai termékek, amelyeknek biztonságosaknak és hatékonyaknak kell lenniük. Egészséges embereknek adják be őket. Tehát a követelmény nagyon magas a vakcinákkal szemben. És ez így van jól. Amikor azt mondjuk, „gyorsított”, akkor sokan azt gondolják, hogy lerövidítjük az utat, pedig valójában az FDA teljeskörűen ellenőrzi a statisztikákat, hogy a vakcina valóban teszi-e azt, amit a cég mondott. Az AstraZeneca nem nyújtotta be az adatokat az amerikai FDA-nek. Folyik egy másik vizsgálat az amerikai Warp Speed Hadművelet nevű program számára, annak keretében fogják benyújtani. Ez jól mutatja az elvárásokat: a szigorú szabályozói hatósági követelményeket a nyújtott információ minőségével szemben, valamint a biztonság és a hatásosság szintjét illetően.

– Mi a legfontosabb szempont ahhoz, hogy felkészülhessünk a következő pandémiára? Biztosan levonták már a következtetéseket. Mi az az egy dolog, amivel fel tudnánk készülni egy újabb járványra?

– Csalódást fogok okozni, de nem csak egy dolog kell ehhez. Sok szempont van. Az egyik fontos dolog a megfigyelés: tudnunk kell, hogy a vírusok a világ mely részén ugranak át éppen az emberre. Behatóbban kell tanulmányoznunk azokat a vírusokat, amelyek át tudnak terjedni vagy esetleg átterjedhetnek az emberre, hogy tudjuk, mire számítsunk. És szükség van diagnosztikai platformokra is, amelyek nagyon gyorsan be tudják azonosítani az emberre átterjedő vírusokat. A tesztelés is nagyon fontos dolog. Az információk nyílt áramlása is: amikor egy ország felfedez valamit, nem mondhatja, hogy „ez csak a miénk, a szellemi tulajdonjogok problémája miatt nem osztjuk meg a vírus szekvenálásának eredményét”. Az ilyen információkhoz nyílt hozzáférést kell biztosítani, amilyen gyorsan csak lehet. Hála a kínai kormánynak és kutatóknak, január első hetében már megkaptuk a szekvenálás eredményét, amit felhasználtunk az első vakcinák fejlesztéséhez. A másik dolog pedig profilaktikus vagy megelőző jellegű. Legyenek olyan szervezetek, amelyeknek az a feladata, hogy gyorsan fejlesszenek vakcinákat, járványkitörések vagy felbukkanó fertőző betegségek esetére. Sok ország számára ez a CEPI. A CEPI már gyakorlatot szerzett például a MERS-szel, a Nipah-vírussal – amelyről talán a legtöbben nem is hallottak még –, vagy a Lassa-lázzal, amely Nyugat-Afrikában pusztít. Ezek voltak először, aztán jött a chikungunya-láz és a Rift-völgyi láz. De ezek a platformok nagyon fontosak voltak, mivel lehetővé tették, hogy a CEPI kikísérletezze és megértse, mi működik és mi nem. Ez lehetővé tette, hogy kapcsolatot tartson fenn különféle cégekkel, így amikor a SARS-CoV-2 beütött, már akkor gyorsan meg tudták kérdezni a cégeket, hogy érdeklődnek-e a projekt iránt, mielőtt még bejelentették volna, hogy jelentkezőket keresnek. Azért, mert már előtte kapcsolatban voltak velük, voltak szerződéseik is néhány vállalattal. A következő szempont is a felkészüléshez kapcsolódik: a pandémiákra való felkészüléshez. Vannak-e az adott országnak megfelelő eszközei a járvány kontrollálásához: a teszteléshez, a nyomon követéshez, az elkülönítéshez és a kezeléshez. Ezt Dél-Korea nagyon jól csinálta. De fontos a gyakorlat is, például a szimulációs gyakorlat. Annak kiderítése, hogy például az Egyesült Államokban a CDC (az amerikai Járványügyi Központ), egy szövetségi szintű szerv, képes-e gyorsan kommunikálni és hasznos információkat szerezni mind az ötven államtól? A válasz egyértelműen az volt, hogy nem. De ez csak élesben derült ki, amikor a vírus már óriási problémákat okozott az USA-ban. Tehát készen kell állnunk a gyors fellépésre, és régi katonaként csak azt tudom mondani, hogy a gyakorlatozás mindig hasznos. A másik fontos dolog: az egységes kommunikáció. Az USA-ban ellentétes üzenetek keringtek, egymásra mutogattak az illetékesek, hogy ez nem az én feladatom; vagy hogy igen, ez probléma, nem, ez nem probléma. Dél-Koreában és Ausztráliában egyetlen következetes üzenet ment ki: ez a probléma, ezt és ezt fogjuk csinálni. Mindenkinek követnie kell a szabályokat, a szabályok pedig ezek és ezek. Minden államnak magának kellett kidolgoznia az oltási tervét, nem volt egységes nemzeti terv. Remélhetőleg sok ország tanul most ezekből az esetekből az oltások beadásakor.

– Engem az aggaszt, hogy már az egész ország be lesz oltva, és beindulhat a nemzetközi utazgatás. És aztán más országokból olyanok, akik nem lettek beoltva, átjönnek ide is.

– Gyanítom, hogy a kormány valószínűleg továbbra is vagy oltást, vagy karantént fog előírni. Ez a rendszer viszonylag hatékony volt eddig. Az, hogy hogyan vezetik be az oltásigazolást, vagy hogy szükség lesz-e vakcinaútlevélre, még nem teljesen világos. Úgy tűnik, egyfelől a WHO nem teljesen támogatja ezt az ötletet. Másfelől viszont nem lesz utazgatás, mivel, ha egy üzletember idejön egy háromnapos útra, de karanténba kell vonulnia, ez ellehetetleníti a dolgokat. Ráadásul karanténba kell vonulnia akkor is, amikor visszatér az USA-ba. Az oltásigazolás nagyon fontos lesz. De milyen legyen a standard igazolás? Elektronikus? Vagy a sárga WHO oltási könyv legyen az? Kell lennie egy rendszernek, amelyet az egyes országok le tudnak ellenőrizni. Kell lennie valamilyen nemzetközi standardnak.

– A vakcinaútlevél ötlete csak most merült fel vagy már korábban is?

– Már régóta beszélnek erről, de nagyobb problémába ütközik a globális egészségügy terén: létre lehet-e hozni elektronikus egészségügyi nyilvántartást? Itt a probléma tágabb értelemben véve a személyes adatok és a biztonság miatt vetődik fel. De volt már több kisebb és talán nagyobb cég is, amelyek mérlegelték, mi kellene ahhoz, hogy több kormány elismerjen egy közös oltási standardot. Tehát például az Egyesült Királyság hogyan hozza Korea tudomására, hogy Joe Smith-t beoltották? Korea ezt hogyan tudja ellenőrizni? Ezeket még tisztázni kell, de sok cég és a startupoknál sok okos ember gondolkodik most pont ezekről a kérdésekről. Remélem, hogy a kormányok is ugyanezt teszik.

– Meg tudná tippelni, hogy mikor jön a következő pandémia?

– Hogy meg tudjuk-e ezt előre mondani? Azt meg tudjuk mondani, milyen típusú vírusoknak valószínűsíthető a felbukkanása. A koronavírusokról tudjuk, hogy átterjedhetnek.

– De mi a helyzet a dengue-lázzal?

– Ezek újonnan vagy újból felbukkanó betegségek lesznek. A dengue elterjedt mindenhol a világon, mégsem öl meg sok embert. Évente néhány ezer ember hal bele, ugyanez igaz a zika vírusra. A zika például nagyon-nagyon gyorsan terjedt Dél-Amerikában, de aztán valahogy megállt. Néhány vakcináról úgy gondoljuk, működhet a zikánál, de még nem tudtuk teljesen letesztelni ezeket, mivel jelenleg ez nehéz lenne. Ne feledjük: egy vakcina vizsgálatánál kellő számú igazolt fertőzésre van szükség ahhoz, hogy a tesztelést meg lehessen kezdeni. A dengue is potenciális jelölt lehet, de van egy másik is, a chikungunya. Az IVI pont most vizsgálja a chikungunya-vakcinát Kolumbiában, Panamában és Thaiföldön.

– Ez milyen betegség?

– A chikungunya vírusos megbetegedés, amely az ízületek súlyos fájdalmát okozza. Valószínűleg nem halálos, hasonló a dengue-hez. Ha megbetegszel, szörnyen érzed magad, a testedben minden ízület fáj. Korábban azt hittük, trópusi betegségről van szó, de kiderült, hogy mégsem. A chikungunya terjedt Dél-Amerikában is. Esetenként előfordult Európában és vannak esetek az USA déli részén is. Akár a globális felmelegedéssel, akár a szúnyogok vándorlásával, a szúnyogvektorokkal áll ez összefüggésben, ezek mind potenciális betegségek. A CEPI rendelkezik egy chikungunya oltási programmal, de aggódik néhány kórokozó, például egy nyugat-afrikai vírus, a Lassa-láz miatt. Ez egy adott egérfajhoz kötődik. Kevésbé valószínű, hogy a régión kívül is terjedni fog, de mindig vannak meglepetések. És mindig elfelejtjük, hogy pandémiás influenza is előfordul, bő tízévente. Szóval, szerintem az influenza nagyon valószínű, de néha egy-egy fontosabb patogén, mint az HIV is meglep minket a semmiből. Persze ezek sokkal ritkábban fordulnak elő, és

a jó hír az, hogy általában a betegségek nem menekülnek meg a vakcinák elől. Az influenzánál az új mutánsok miatt új oltásokra van szükség, de az oltások többsége viszonylag stabil, annak ellenére, hogy régóta és sokfelé alkalmazzuk őket.

Könnyebb oltással kontrollálni egy pandémiát, mint oltás nélkül kezelni a járványt. Azt hiszem, ezt megtanultuk a Covid-19-nél.


Nyitókép: Jerome Kim (Future Investment Initiative)

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Nagytotál