„Nem tanácsos hazamennem” – Brenzovics László budapesti száműzetésről, Kárpátaljáról és voksturizmusról

·2021.11.24

Lassan egy éve él önkéntes budapesti száműzetésben a kárpátaljai magyarság politikai vezetője, akit az ukrán állam hazaárulással és szeparatizmussal vádol. Brenzovics Lászlót ugyan októberben a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) megerősítette az elnöki pozícióban – a magyar állami média teljes hallgatása mellett –, de Magyarországról legalábbis korlátozottan cselekvőképes. Kié a pénz, amit tavaly az ukrán titkosszolgálat nála talált, és védi-e őt a magyar állam? Apropó magyar állam: tud-e voksturizmusról a KMKSZ? Aztán: tartanak-e bármerre a két ország kapcsolatát mérgező viták, és mennyit használ a kárpátaljai magyarságnak Budapest és Moszkva szívélyes viszonya? Nagyinterjú.

– Sikerült megszoknia Budapestet?

– Sikerült. November 30-án lesz egy éve, hogy átjöttem.

– Miért?

– Három éve már, hogy az ukrán titkosszolgálat (SZBU) nyomozást indított az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ általam vezetett alapítványa ellen, ezt pedig később – mivel lejárt volna a nyomozás határideje – kibővítették két másik alapítvánnyal, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvánnyal, illetve a KMKSZ Jótékonysági Alapítvánnyal. A múlt évi helyhatósági választások után rendkívül látványos és brutális akció keretében felfegyverzett SZBU-sok jelentek meg az irodáinkban, engem és az alapítványok vezetőit hazaárulással és szeparatizmussal vádolták meg. Márpedig ez esetben nem lehet szabadlábon védekezni, akiket pedig ezzel vádolnak meg, akár évekig is előzetesben ülnek. Ezt elkerülendő, ügyvédeim azt tanácsolták, hogy menjek külföldre. Átjöttem, de a vádiratot azóta sem adták be a bíróságra, és körözést sem adtak ki ellenem.

– Vagyis ha hazamenne, nem biztos, hogy kattanna a kezén a bilincs.

– Nem. Mégsem tanácsos hazamennem, mert megvan az esélye, hogy előzetesbe helyeznek, annak minden következményével együtt.

– Az említett SZBU-s akcióban jelentős mennyiségű készpénzt találtak az otthonában. Hogy került önhöz?

– Aláírtam egy dokumentumot, hogy nem nyilatkozhatok a házkutatás részleteiről – nem csak készpénz foglaltak le, hanem különböző eszközöket –, és akkor is elmondtam: a pénz nem az enyém.

– Pedig szeparatizmus finanszírozásával vádolják.

– Nem láttam a vádiratot, de ez az ügy is alighanem a kárpátaljai magyarság megfélemlítésének része.

– Ennyi a magyarázat?

– Mi kéne, hogy legyen még?

– A kárpátaljai szeparatizmus visszatérő téma az ukrán közbeszédben, az önnél talált pénz pedig jó muníció azoknak, akik szerint Kárpátalján valami gyanús történik, magyar állami segítséggel.

– Magyarország NATO- és EU-tag, a helsinki záróokmány és az 1991-es ukrán–magyar alapszerződés aláírója. Abszurdnak tartom, hogy a kárpátaljai magyaroknak szeparatista törekvései legyenek, és ezt a magyar állam finanszírozza.

– Mennyire biztonságos önnek Budapesten?

– Remélem, nincs olyan terve az ukrán államnak, amely veszélyeztetnék a személyes biztonságomat Magyarországon.

– Ezt a magyar hatóságok is így gondolják? Nem védik önt?

– Nem tudok ilyesmiről.

„Megvan az esélye, hogy előzetesbe helyeznek” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– A szervezet október 9-i kongresszusán – saját kérésére – megerősítették a KMKSZ elnökeként. Budapestről hogyan tudja ellátni a feladatait?

– Nem tudom teljes mértékben ellátni őket, s bár felajánlottam a lemondásomat, a KMKSZ küldöttei is úgy gondolták, hogy ez megfutamodás lenne. Igyekszem elvégezni a feladataimat – a lehetőségekhez mérten s ameddig a bizalom megvan.

– Nem láttunk fideszes politikust a kongresszuson. Szokatlan.

– A karanténszabályok miatt nem hívtuk meg őket.

– Semjén Zsolt két hete járt Beregszászban.

– Nem hívtunk meg külföldi vendégeket a kongresszusra. A múlt évire sem.

– Téves tehát az a következtetés, hogy a magyar kormányzati szereplők igyekeznek kevésbé exponálni magukat Kárpátalján?

– Téves.

– Miből él?

– Dolgozom és a család is segít.

– Továbbra sem látni áttörést a 2017-es ukrán oktatási törvény, majd az utána megszavazott nyelvtörvény ügyében, noha a tárgyalások látszatát Magyarország és Ukrajna igyekszik fenntartani. Ön is így látja?

– Áttörés valóban nincs. Zelenszkij elnök – a vele kapcsolatos választói elvárások ellenére – folytatja elődje, Petro Porosenko politikáját, és igen valószínűtlen, hogy ez megváltozzon.

2023-tól az oktatási törvény az európai uniós nyelveken oktató intézményekben is hatályos lesz, elfogadták a szigorú korlátozó intézkedéseket tartalmazó nyelvtörvényt is, s tervben van a nemzeti közösségekről szóló törvény, amely szintén korlátozná a kisebbségek jogait.

– Lát bármilyen eszközt a magyar kormány kezében, amellyel javíthatna a helyzeten?

– A magyar kormány következetesen kiáll a jogszűkítések ellen. Folynak ezzel a kapcsolatban tárgyalások, alakult vegyesbizottság is a magyar külügy és az ukrán oktatásügy szakértőiből, elfogadtak egy könnyítéseket tartalmazó dokumentumot, de ennek aláírása – az ukrán fél halasztása miatt – egyelőre elmaradt.

hirdetés

– Alakulóban egy új kettős állampolgársági törvény is, amely ez eddiginél egyértelműbb helyzetet teremtene: engedélyezné az intézményt, de a kettős állampolgárok nemhogy miniszteri, de önkormányzati pozíciót sem tölthetnének be. Mekkora problémát okozna ez Kárpátalján?

– A kettős állampolgárságot Ukrajna ma nem szankcionálja. A szabályozásra az elmúlt években több javaslat született, azonban egyet sem vittek végig – elsősorban a Krímben és a keleti megyékben élő nagyszámú orosz miatt, de többször kiderült, hogy az ukrán politikusok nagy része rendelkezik más állampolgársággal. Nem látom, hogy ezt belátható időn belül szabályoznák.

– Probléma, ha az említett módon szabályoznák?

– Nem tudjuk, mi és hogyan születne…

– … az elmúlt évek tapasztalata, hogy annál is rosszabb születik, mint amire számítunk.

– Akkor kell ezzel foglalkozni, amikor a törvény megszületik. Kevés esélyt látok arra, hogy ez a közeljövőben megtörténjen.

– Helyes döntésnek gondolja, hogy 2017-ben, amikor elfogadták az oktatási törvényt, Magyarország egyből egy a NATO-Ukrajna Bizottság összehívásának blokkolásához nyúlt – a diplomáciai csatornák helyett?

– Talán a legtöbbet Magyarország tette annak érdekében, hogy Ukrajnát a NATO-hoz és az EU-hoz közelítse – a kárpátaljai magyarság mindkét folyamatot támogatja. Természetes ugyanakkor, hogy a magyar kormány kiáll a kárpátaljai magyarságért, de nem csak értük, hiszen ha valahol el lehet venni egy közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogát, akkor azt máshol is el lehet. Magyarország határozottan lépett fel azon jogfosztások ellen, amelyek ellentétesek Ukrajna alkotmányával – amely kimondja, hogy nem lehet elvenni szerzett jogokat –, az ukrán–magyar alapszerződéssel és Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival, sőt még a NATO-Ukrajna szerződés is kimondja, hogy nem lehet szűkíteni a kisebbségi jogokat.

Magyarország reakciója tehát érthető volt, és nem gátolja a NATO és Ukrajna szakmai együttműködését.

– A baráti magyar–orosz kapcsolat – élén az oroszpárti magyar uniós vétókkal – mekkora segítség a kárpátaljai magyaroknak?

– A magyar kormány – nyilván a saját megfontolásai mentén – Oroszországgal is kiegyensúlyozott politikát folytat. Szinte minden európai ország kereskedik Moszkvával, más kérdés, hogy amikor Ukrajnában vagy egyes nyugati országokban Magyarország szóba kerül ebből a szempontból, akkor sokkal érzékenyebben reagálnak bizonyos lépésekre, mint más országok – például a Németország részvételével épülő Északi Áramlat 2 – esetében. Magyarország továbbra is elismeri Ukrajna területi egységét, és államfői vezetéssel részt vett a Krími Platform augusztusi alakuló ülésén Kijevben.

„Dolgozom és a család is segít” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Nem hiányol együttműködést más érintett kisebbségekkel? Például a helyzetében a kárpátaljai magyarsághoz leginkább hasonlító – nem szláv, EU-s nyelvet beszélő – ukrajnai románsággal.

– Sokszor lépünk fel közösen, folyamatos velük az egyeztetés.

– Bukarest mégsem a kardcsörtetést választotta.

– A román kormány lépéseire nem hárul akkora nemzetközi figyelem, holott a magyarral teljesen megegyező az álláspontjuk. Az oktatási törvényt például egyhangúlag ítélte el a bukaresti parlament mindkét háza.

– Ott vagyunk, ahol a part szakad: megérte-e, hogy Budapest 2017-ben egyből drasztikus lépéssel reagált – ellentétben Romániával?

– Nem érzem, hogy a román intézkedések célravezetők lettek volna.

– És a magyar lépések azok?

– Egyelőre nem azok, de minden fórumon rámutatnak, hogy a jogfosztás elfogadhatatlan.

– A kárpátaljai magyarság legfontosabb vezetőjeként feladata-e, hogy ne csak a most regnáló magyar kormánypártokkal legyen jóban, hanem az ellenzékiekkel is? Szoros verseny várható jövő áprilisban.

– Korábban igyekeztünk kapcsolatokat kialakítani valamennyi parlamenti párttal, de az elmúlt 4-5 évben ezek a kapcsolatok megszakadtak.

– Kereste bárki az ellenzék részéről? Az erdélyi magyarság esetében legalább kísérletet tettek erre.

– Nem volt ilyen megkeresés.

– Nem tart attól, hogy egy esetleges kormányváltás után Budapest már nem lesz annyira nagylelkű önökkel?

– Sem a választások eredményét, sem az esetleges új kormány magyarságpolitikáját nem látni előre. Az elmúlt 30 évben a határon túli magyarságért a Fidesz-kormányok tették a legtöbbet: kettős állampolgársági törvény, jelentősen emelkedő támogatások – hogy csak néhány példát mondjak.

– Nem többségi, de létező hazai reflex: „miért támogatják az én pénzemből »az ukránokat«?” Mit mondana nekik?

– Magyarország és a magyar nemzet megmaradása szempontjából fontos a határon túli magyar közösségek támogatása. A választások előtt fel-felbukkanó téma ez, de a döntés a szavazók kezében van. Márpedig ők Magyarországon 2010 óta azt a pártot választják meg, amelyik világosan elmondta, milyen nemzetpolitikát kíván folytatni. Remélem, a választás után is megmarad ez a viszonyulás a határon túli magyarsághoz.

– Segíthetnek ebben azok a sajtóban is jól dokumentált esetek, amikor üzletszerűen jelentenek be fiktív lakosokat magyar–ukrán határmenti falvakba, vélhetően voksturizmus és a szociális juttatások kihasználása miatt?

– Nem tudom értelmezni a fiktív lakos fogalmát. Valaki vagy a hatályos törvényeknek megfelelően lakik az adott településen, vagy nem. Vagy törvényesen jut a szociális juttatásokhoz, vagy nem. Az összes többi hangulatkeltés, ami veszélyes a magyar–magyar viszonyra, különös tekintettel a kárpátaljai magyarságra. 

„Ha valahol el lehet venni egy közösség anyanyelvi oktatáshoz való jogát, akkor azt máshol is el lehet” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Hányan vannak ők most?

– Nem lehet tudni, mert Ukrajnában 2001-ben volt utoljára népszámlálás. Akkor 151 ezren voltunk, most nyilván kevesebben. Ahogy Ukrajna lakossága is csökken: az 1991-es függetlenségkor még 52 millió volt, a hivatalosan becsült most 42 millió, mások szerint 36-38 millió. Óvatos számítások szerint is egy magyarországnyi ember tűnt el 30 év alatt.

– A Bethlen Gábor Alapkezelő – kvázi a magyar állam – 2017-es becslése szerint 125 ezren vannak a magyarok. Helytálló adat lehet?

– Nem lehet pontosnak nevezni. Az viszont biztos, hogy a kárpátaljai magyarság Ukrajnán belüli aránya – erre utalnak a választási eredmények is – nem csökken.

– Egyenlő mértékű az elvándorlás.

– Igen.

– Mivel tartana otthon egy 20 éves fiatalt, aki munkát, tisztes megélhetést szeretne?

– Egyéni döntés kérdése ez. Sokan próbálnak meg a helyben adott lehetőségekkel élni, a magyar kormány által támogatott oktatási, gazdaságfejlesztési programok pedig épp ezt igyekeznek ösztönözni. Más határon túli magyar közösségekhez hasonlóan mi is ragaszkodunk a szülőföldünkhöz, de kétségtelen: e magyar közösségek közül a kárpátaljai van a legnehezebb helyzetben. Budapest segítsége nélkül pedig még nehezebben lenne.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: Interjú