A Fidesz és a DK is elmérte, politikai földindulás van Magyarországon

·2021.10.18

Nem az történt, amit Orbán Viktor előre gondolt, de nem is az, amit a „Bitó-szalon” akart. Csalódás 11+8 év kormányaiban, ellenzékváltó hangulat, illetve annak beismerése, hogy Orbán Viktort csak balról és csak Budapestről nem lehet megszorongatni – ez a három komponens kellett az utóbbi évtized legnagyobb belpolitikai meglepetéséhez, egy pártonkívüli vidéki polgármester összellenzéki miniszterelnök-jelöltségéhez. Hat állítás Márki-Zay Péter vasárnapi győzelme után.

Ha valaki az ellenzéki előválasztás első napján bezárkózott egy térerő és internet néküli bunkerbe, és csak tegnap este jött elő, valószínűleg nem hiszi el, amit lát. A miniszterelnök-jelölti verseny az összes elemzésre, várakozásra rácáfolva az utóbbi évtized legnagyobb belpolitikai meglepetését hozta. A történeteket vég nélkül lehet elemezni, a Válasz Online az alábbiakban foglalja össze a hat legfontosabb fejleményt.

1) A DK nem irányít, hanem pofonokat kap. Az előválasztás első fordulója előtt és után átvilágítottuk mind a 106 egyéni választókerületet, hogy kiderítsük, valóban az óbaloldal, azon belül is Gyurcsány Ferenc pártja-e az ellenzék fő ereje, vagy pedig labdába rúghatnak a frissebb, esetleg a 2010 előtti világgal is kritikus arcok. Kimutattuk: 106-ból 60 helyen győzött újgenerációs jelölt, a DK–MSZP-nek 46 körzet jutott. De még ebből is érdemes leválogatni a 2018-as eredmény alapján nyerhető 66 darab választókerületet: azokból 28-at visznek gyurcsányisták vagy ősszocialisták. Ebből 18 jelölt DK-s. Más szavakkal:

Gyurcsány Ferenc pártja a Fidesszel szemben valamennyire esélyes egyéni képviselői jelölti helyek csupán 27 százalékát szerezte meg.

Ehhez vegyük hozzá, hogy a DK-hoz kötődött az előválasztás egyik leghangosabb botránya, Dobrev Klára pedig a híres mozgósítási potenciál ellenére majdnem 90 ezer szavazattal kapott ki a miniszterelnök-jelölti versenyben, a fővárosban (és kiemelten Budán) pedig megsemmisült. Vagyis semmi sem igazolja, hogy a Demokratikus Koalíció áttört volna, mindenki másnak diktáló pozícióba jutott volna.

2) Orbán Viktort csak balról és csak Budapestről nem lehet megszorongatni. A választók rájöttek arra, amire a baloldalnak 2,5 ciklus alatt nem sikerült. A korábbi baloldali ellenzéki és/vagy ellenzéki értelmiségi miniszterelnök-jelölti casting (a jelenséget az egyszerűség kedvéért nevezzük Bitó-szalonnak) rendre olyan jelöltekbe szeretett bele, akiket Orbán Viktor is szívesen választana ellenfélnek. Az ország viszont közben megváltozott, a választói közép ma jobbra van, mint az utóbbi 20 évben bármikor, az új preferenciáknak az óbaloldal és az urbánus világ kevésbé felel meg, bárhogy csomagolják. Ahogy a két forduló között Seres László írta: balról is nehéz a Fideszt leváltani (abban ő a jobb, ld. nyugdíjprémium, adóvisszatérítés), de kizárólag balról lehetetlen. Ennek a helyzetnek egy lehetséges megoldása Márki-Zay Péter.

3) Konzervatív siker – másként. A magyar politikai közép tehát tényleg jobbra tolódott, Márki-Zay Péter pedig tényleg hétgyerekes, hitét nyíltan valló, korábban a Fideszre szavazó vidéki családapa, a hatalmi kommunikáció mégis mindent meg fog tenni, hogy úgy állítsa be, mint akinél talán csak Fidel Castro állt balrább. Pedig Márki-Zay ígéreteiben szövegszerűen ott van a konzervatív vonulat:

adóemelés elutasítása, családi kedvezmények fenntartása, külhoni magyar támogatások folytatása, vita a baloldali szárnnyal az egykulcsos adóról.

Emellett elhangzanak bőven visszatetsző mondatok (Jézus baloldali volt stb.) és tény, hogy az általa vezetett listán lesznek kínos nevek. De az újszerű, hogy az ellenzéki összefogás baloldali blokkja, plusz az értelmiségi holdudvaruk nem pfujol egy hétgyerekes, hitét nyíltan valló, korábban a Fideszre szavazó vidéki családapa láttán, hanem még érvelni is képes mellette.

4) A politikai háború nem csak erőforrás-háború. Az előválasztás alatti online kampányköltéseket bemutató cikk szerint Karácsony Gergely Facebook- és Youtube-kampányára 151 millió forint ment el, Dobrevre 57, Fekete-Győrre 24, Jakabra 17 millió. Ugyanebben az adatsorban a befutó, Márki-Zay Péter neve mellett 3,7 millió forint szerepel. Nem elírás; ebben a mezőnyben ez egyszerűen nevetséges összeg. Nem állt mögötte se országos aktivistahálózat, se pártszervezet, nincs oligarchája se. Neki volt talán a legkevesebb plakátja, és nem vigyorgott óriási kampánybuszokról sem (maximum kisbuszról). Itt, ezen az ellenzéki előválasztáson megdőlt a szakállas igazság, hogy a politikai háború nagyrészt erőforrások harca, és az az esélyesebb, aki mögött több lóvé, lobbista és mozgósítható hadianyag van.

Fotó: Vörös Szabolcs

5) Ez nem fadarab-effektus, új mozgalom van feljövőben. Az elmúlt hetekben számtalan helyen felbukkant az értékelés, hogy Márki-Zay Péter a protestszavazók embere, személyében nem valakire voksolnak, hanem valaki ellen, illetve „egy fadarabra” is behúznák az ikszet, ha az elég hangosan orbánozik. Csakhogy a Márki-Zay-jelenség ennél biztosan bonyolultabb: az elmúlt hetekben rövid határidővel meghirdetett budapesti gyűléseken teljesen meglepő módon sok száz ember jelent meg, zömmel fiatalok, akik a Trump rallykról ismert U-S-A! skandálásokra emlékeztető tónusban M-Z-P!-znek, viselik a kék szalagot és használják a Csak felfelé! szlogent. Teszik mindezt olyan politikusért, aki messze nem színpadra termett, szónoklatai legtöbbször terjengősek és furcsák, izmosabb beszólásai miatt pedig kétnaponta bocsánatkérésre kényszerül. Az is nyilvánvaló, hogy az orbánozás önmagában kevés: ha elég lenne, akkor Jakab Péter futott volna be, de a fenyegetőző parizerproliságot a választók látványosan megbüntették. (Más kérdés, hogy alpári fogásokat Márki-Zay is használ, a lapunknak adott interjúban például továbbra is jogosnak nevezte a melegvádat a miniszterelnök fiával szemben. Miközben a győzelmi beszédében azt mondta, hogy „sötétséggel nem lehet a sötétséget legyőzni”. Ha ez így van, akkor az ilyesfajta vádaskodást – meg az olyan ötleteket, mint a kétharmad nélküli alkotmányozás – azonnal el kell engedni.)

6) A Fidesz elmérte, de magabiztossága lenyűgöző. Az ellenzéknél csak egy politikai szereplőt érdekelt jobban az előválasztás: a Fideszt. Ezt onnan lehet tudni, hogy a már idézett kutatás szerint szeptember 13. és október 12. között a Fideszhez köthető csatornák, oldalak, szatellitlapok összesen 369 millió forintot (!) költöttek kampányra. Vagyis többet bárkinél az ellenzéki oldalon. A Fidesz csak Youtube-on 29,5 milliót vert el arra, hogy ne legyen néző, aki nem hallgatja végig, ahogy Tom Hanks és Kígyónyelv magyar hangja, Kőszegi Ákos százezredjére is elmondja, hogy ne dőljünk be a Gyurcsány-shownak. Bár Gulyás Gergely, Hollik István és a párt más beszélő fejei is előre kijelentették, hogy Márki-Zay nem lehet győztes, csak Gyurcsány emberei, leginkább pedig Karácsony, a kampánygépezet mégis lenyűgöző magabiztossággal vitte végig a narratívát, egészen a teljes abszurdig. Messzebbre vezető tanulság, hogy a hatalom taktikája a vita letagadása és elrejtése volt: a Gyurcsány-show szöveggel azt állították a híveiknek, hogy itt nem is valódi versenyről van szó, az MTI és a közmédia konkrét elhallgatásokkal próbálta leplezni, hogy egy összesen több mint 800 ezer választót megmozgató politikai akció történik az országban. Ezt pedig nehéz másként értékelni, mint gondolkodás- és demokráciaellenes lépésként.


Nyitókép: Márki-Zay Péter az ellenzéki előválasztás második fordulójának végén, az eredményváró után (fotó: Vörös Szabolcs)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Részletek >>>

Kategória: vélemény