Az Attila-sztori semmi ahhoz képest, amit Szent István családja rejt: új kutatás az ősök nyomában [HetiVálasz 86]

·2021.08.19

A magyar történelem legfontosabb családja, az Árpád-ház titkainak nyomába ered két őstörténész új tanulmánykötete. Következtetésük elsőre meglepően hangzik: nem biztos, hogy az uralkodóház ugyanonnan származott, ahonnan a magyar nép. Van valós alapja az Attila-hagyománynak? Honnan származik István király pogány neve, a Vajk? Hogyan értékelik a Magyarságkutató Intézet archeogenetikai kutatását, mely a mai Afganisztán területén találta meg az Árpádok ősét? A HetiVálasz, a Válasz Online podcastja augusztus 20. előestéjén az ősök felől vizsgálja a Szent István-kérdést: vendégünk B. Szabó János történész és Sudár Balázs turkológus, történész.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-onTuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a műsorból:

Miről szól Az Árpád-ház nyomában című kötet?

B. Szabó János: Ez egy család hagyománya utáni nyomozás. Olyan jelek, hagyománytöredékek nyomába eredtünk, amelyeket az utókor megőrzésre érdemesnek tartott egy régi, kereszténység előtti korból. Ezeket próbáltuk meg körbejárni és mérlegre tenni.

A könyvből világossá válik, hogy a dinasztia történelmi teljesítménye óriási: 1) egyesítettek egy laza törzsszövetséget, majd létrehoztak egy államféleséget már Etelközben, 2) levezényeltek egy honfoglalást, 3) majd még egy államalapítást és egy vallásváltást és 4) aztán még 300 évig uralkodtak. Mennyire egyedülálló történet ez a középkori Európában?

B. Szabó János: Az Árpádoké valóban olyan sikertörténet, amilyennek a régiónkban nincs párja, de az egész középkori Európában se nagyon. Aki büszkeségforrást keres a történelmünkben, itt találhat bőven. Ez egy nagyon rossz eséllyel induló sztoriból lett fantasztikus kifutású dolog. Azért „rossz esélyű”, mert nem nagyon szoktak megmaradni azok a keletről érkező népek, amelyek a Kárpát-medencéig jutnak. Se a hunoknak és Attilának, se az avaroknak, se a kunoknak nem sikerült, még csak hasonló sem. Nekünk pedig itt van egy több mint ezer éve kontinuus államiságunk. Az Árpádoknak valami nagyon maradandót sikerült alkotni.

Sudár Balázs: Nagyon könnyen juthattunk volna olyan népek sorsára, akiknek ma már csak a nevét ismerjük a szakkutatások miatt. Ott és akkor, valamikor a 9. század második felében valami nagyon összejött, és sikerült a megmaradás. De nagyon sok olyan pont volt, amikor ez megbukhatott volna. Az Árpád-ház kihalt ugyan, de a mű, az ország ment tovább. Ez nagyon jó történet.

Honnan származik az Árpád-ház? Anonymus szerint Attila hun királytól. Van ennek történelmi alapja?

Sudár Balázs: Meg kell nézni, hogy egy magára valamit adó keleti uralkodó hogyan emlékezik az őseire. Ugyanis a keleti világban megvannak azok a típusfigurák, akikre emlékezni szokás – na, most a probléma az, hogy Attila nagyon nem ilyen. Keleti kontextusban az még kevés, ha valaki nagy hódító, nagy ember. Nem rájuk szoktak emlékezni, hanem vagy a dinasztia története szempontjából fontos figurákra, vagy pedig olyanokra, akik az állam életében idéztek elő fordulópontot. Például véghezvittek egy vallásváltást. Attilánál – ezekből a szempontokból – nem igazán van olyan pont, amire emlékezni kellene. Probléma továbbá, hogy az emlékezést mindig a politikai folytonosság generálja. Arra emlékszünk, ugye, aki korábban a saját rendszerünkön belül élt. De Attila után a hunok birodalma szétesett, és Árpádék csak több mint 400 évvel később bukkantak fel. Mindez az érvelés amellett szól, hogy Attila alakja utólag lehetett beleírva a magyar krónikákba. […] Mi az erről szóló tanulmányunkban kicsit tovább is léptünk. Van ugyanis a magyar krónikáshagyományban egy motívum: sokszor és sok formában megismétlik, hogy Attila Árpádék előtt körülbelül 100 évvel élt. Úgy tűnik, akkoriban ez stabil tudás volt a fejükben. Pedig, ugye, ez a különbség a valóságban 400 év. Ez felkelt egy gyanút: hogy ez az Attila nem az az Attila. Nem arról van-e szó, hogy volt egy hagyomány egy nagy és fontos uralkodóról, akiről nem tudjuk, hogy pontosan kicsoda, és ehhez hozzácsapták a nyugati hagyományokat a híres hun királyról? Más szavakkal: nem lehet, hogy több személy anyaga van összegyúrva a „magyar” Attilában?

B. Szabó János: Amit mi az Árpádok eredetének kutatásában megnéztünk, még ennél is izgalmasabb. Megvizsgáltuk az Árpád-ház 970-nel kezdődő korszakának férfi névanyagát. Milyen kulturális közegre, hagyományokra utalnak ezek a nevek? Ha már Szent István ünnepe: az ő keresztség előtti, vagyis pogány neve Vajk. Sok-sok nyelvészeti irodalom átnézése után világossá vált, hogy ez egy nagyon érdekes nevet rejthet magában, amely ismert a sztyeppei türk világban is, meg az iráni kultúrkörben is. De igazán az a szép a történetben, hogy találtunk egy másik Vajkot: mégpedig a 700-as években, egy Szamarkand melletti kisváros élén. Ez Közép-Ázsia kellős közepe. Ebből önmagában még nem lehet nagy következtetést levonni, de Vajk-István édesapja, Géza (ami a korban inkább talán Gyeücsának hangozhatottt) neve is ebbe a térségbe mutat.

hirdetés

Sudár Balázs: Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy a származását tekintve egészen biztosan összefügg-e az Árpád-ház a magyar nyelvű közösséggel. Hiszen a honfoglalás előtt nyilvánvalóan több komponensű társaságról volt szó. Az összes hagyomány, ami a korai magyarsággal foglalkozik, leírja, hogy itt egy nagyon komoly népalakulás volt: különböző helyekről származó közösségek gyúródtak össze, egy politikai közösséggé válnak, ami aztán magyar néven bevonult a Kárpát-medencébe, a fejedelem vezetésével.

B. Szabó János: Ennek a családnak, mint számtalan más uralkodócsaládnak a világon, lehet teljesen külön története is. Az eredet szempontjából nem kell, hogy az uralkodó és a nép összetartozzon. Nagyon tanulságosak a környező szláv eredetmondák: arról szólnak, hogy egy derék szláv földművesből lesz a lengyelek vagy a csehek királya. Vagyis ott a vezető a közösségből emelkedik ki. A mi hagyományunkban nem ez van. A mi hagyományunkban az van, hogy van egy nagy keleti király, akinek a leszármazottai megszervezték a magyarokat.

Minek tekintik Szent Istvánt: a múlt könyörtelen eltörlőjének, akivel szemben ott álltak az igaz, koppányi magyarok? Vagy ellenkezőleg: a folytonosság képviselőjének?

B. Szabó János: Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy Koppány lett volna az „igaz magyarság” képviselője azzal a dunántúli hátországgal, ami neki rendelkezésére állt. Mert nagyon úgy néz ki, hogy az ő területeit előtte a Karoling Birodalomtól hódította el a magyar törzsszövetség, és azon a területen népkeverék lakott akkoriban. A honfoglaló magyarság nem nagyon költözött be ebbe a térségbe. Egyáltalán nem biztos, hogy Koppány a szabad magyarok vezéreként harcolt.


Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar

Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Podcast