Lesz-e trumpizmus Trump elnök nélkül? [HetiVálasz 52]

·2020.12.17

Az elektori kollégium keddi döntésével immár biztos: Joe Biden az Egyesült Államok 46. elnöke. A november 3-án legyőzött Donald Trump ezt továbbra sem hajlandó elismerni, és továbbra is vívja egyre magányosabb utóvédharcát. Ez azonban csak Washingtonból tűnik annak, pártja szavazóinak többsége ugyanis a csalás-szcenáriót vallja. Mi lesz így a demokrácia mintaállamával? Lesz-e Trump elnök nélküli trumpizmus, és hova álljanak most a nemzetközi politikában Trump mellett látványosan kiálló vezetők? Erről szól a Válasz Online hetente jelentkező podcastja, a HetiVálasz 52. epizódja. Az adásban Ablonczy Bálint, Zsuppán András és Vörös Szabolcs beszélget.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a műsorból

Előfordulhat-e még Biden január 20-i beiktatásáig, hogy Donald Trump mégis gratulál neki?

Zsuppán András: „Nem nagyon. (…) Szomorú, hogy a világ egyik legrégebbi demokráciája is eljutott abba a válságos pszichózisba, hogy a vesztes jelölt nem képes gratulálni a nyertesnek. Ez hosszú távon komoly bajokat vetít előre az amerikai demokrácia működésével kapcsolatban, és nagy Trump felelőssége abban, hogy ezt a folyamatot felgyorsította.”

Ablonczy Bálint: „Ebben az esetben, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a rendszerszintű választási csalásokat hangoztató tábor nem mond igazat, Trump elkezdett úgy viselkedni, ahogy korábban beszéltek róla: kezd olyan lenni, ahogy lefestette a vele szemben elfogult és sokszor igazságtalan mainstream sajtó.”

Mit csináljanak a republikánus képviselők, akik azt látják, hogy már a szenátusi frakcióvezetőjük, Mitch McConnell is elismerte Biden győzelmét, a szavazóik többsége viszont azt gondolja, hogy Trump a választási csalások miatt vesztett?

Zsuppán András: „Akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a Republikánus Pártot Trump már annyira a saját képére gyúrta, hogy tűzön-vízen át kitartanak mellett. Ez azonban valószínűleg nem így van, hanem arról lehet szó, hogy annyira felkorbácsoltak a szavazói érzelmek, hogy politikai öngyilkosság volna ezzel látványosan szembemenni, ezért nagyon kevés szenátor és képviselő ismerte el a választás eredményét. Ez viszont nem jelenti azt, hogy magukban ne tudnák: ezt a választást elveszítették. Azt nem tudják, hogyan másszanak ki abból a csávából, hogy a párt összekötötte az életét egy olyan emberrel, aki kizárólag saját magát látja. Trumpnak semmiféle olyan republikánus párttudata nincs, hogy ő hogyan segíthetné a párt tartós fennmaradását, politikai túlélését.”

hirdetés

Mihez kezdjenek Biden színre lépésével a nemzetközi politika trumpistái – mint a magyar miniszterelnök?

Ablonczy Bálint: „A Trump-internacionálé iránt vágyódók pontosan annak a foglyaivá váltak, mint amit állandóan bírálni szoktak: az értelmiségi konstrukciókat, ideológiai a priorikat és világmegmentő víziókat összekeverték a valósággal. Trump megválasztása legalábbis kétesélyes volt; ebben a helyzetben a racionális stratégia, hogy megvárjuk, mi történik. Az is racionális, ha odaáll Trump mellé, mert így a Biden-győzelem után az esetleges bírálatokat, nyomásgyakorlást majd politikai bosszúnak lehet beállítani. Ez látszik a magyar forgatókönyvnek, ez viszont nem jó. És nem azért nem, mert hinni kéne a Kovács László-i »Merjünk kicsik lenni!«-stratégiában, hanem mert nemzet érdek az, hogy ezen a szövetségi rendszeren belül – ahová önszántunkból csatlakoztunk – normális viszony legyen a vezető hatalommal, akkor is, ha vannak nemzetstratégiai érdekeink – mint a kárpátaljai magyarok ügye. De ezt a viszonyt ideológiai alapon, harcosnak szánt, kuruckodó nyilatkozatokkal rombolni – ez nem a bátorság, hanem a köldöknézés és a legrosszabb fajta belpolitikai számítás példája.”

Zsuppán András: „Senki nem foglalkozna Magyarországgal, ha nem hívnánk fel magunkra a figyelmet. (…) Elképesztő felelőtlenség volt odaállni Trump mellé, amikor látjuk, hogy ennek súlyos ára lehet a következő négy évben. Trump mellé állni 2016-ban sem a zsenialitás bizonyítéka volt, bármennyire visszaigazolta az élet Trump megválasztásával. Ebből most a miniszterelnöknek meg az országnak is baja lehet.”


Fotó: Fehér Ház (Donald Trump) és Domaniczky Tivadar (Válasz-szerzők); fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar

Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Podcast