„Nem szoktam Felcsútra járni. Nem is kell” – mérgező országos politikáról beszél a fideszes polgármester

·2020.11.30

Nyilvánosan csatázik a miniszterelnök tanácsadójaként is ismert kamarai elnökkel, és nem szeretné, ha a mérgező országos politika elterebélyesedne a helyi közéleten, ráadásul kormányközeli oligarcha-projekteket is megakasztott tavaly. Cser-Palkovics András ritka madár a kormánypárt háza táján – a tizenöt éves kora óta Fidesz-tag politikus még Budapest kivéreztetésével sem értene egyet, ahogy a közmédia kötelező propagandagyártását sem tartja helyesnek, már „ha ez így történt és valóban megtörtént”. Sőt, még a parkolás ingyenessé tételét sem feltétlenül támogatja a második hullám alatt. Székesfehérvár polgármestere azért nem rebellis: a Válasz Online-nak elmondja azt is, mi jó a mostani kormányzásban, miért szeretne újabb Orbán-kormányt két év múlva és mit nem kap meg az ellenzéktől, amire szüksége lenne tőlük. Interjú.

Hogyhogy nem a másik maszkban jött?

– Ezen Fehérvár címere van, ezt szoktam hordani. Nem jó?

De, csak kapott egy másikat is nemrég.

A miniszterelnök úrtól.

– És mégsem azt hordja!

– Kedves gesztus volt tőle, válaszként arra, hogy neki, mint fehérvárinak, küldtem ebből a mi címeres maszkunkból.

Ennek fényében nem is értjük a csatát, amelyet az iparűzési adó ügyében folytat Parragh Lászlóval.

– Hogy függ ez össze a maszkkal?

Úgy, hogy az iparűzési elvétele nyilvánvalóan nem önök ellen van, hanem Budapest kivéreztetéséért. Ha meg is lépné a kormány, önnek, a fideszes polgármesternek bizonyára küldene nemcsak maszkot, de pénzt is, hogy kompenzálja.

– Először is: nem nekem, hanem Székesfehérvárnak.

Így értettük.

– Aztán: semmilyen kormányzati kommunikációban nem láttam, hogy támogatnák ezt a kamarai javaslatot. Nem a kormánnyal vagyok tehát vitában, hanem a kamara elnökével. A járvány kezdetén már felvetődött egy javaslat az iparűzési adó csökkentéséről, akkor a Versenyképességi Tanács részéről. Tiltakoztam akkor is. Ez a javaslat, hogy ne kelljen a vállalkozásoknak iparűzési adót fizetni két évig, minden önkormányzatot érintene, holott ezek a bevételek nélkülözhetetlenek, nálunk húszmilliárdot jelentenek évente.

A kamara elnöke Karácsony Gergelyezett egy jót, tehát a cél azért egyértelmű.

– Olvastam azt a nyilatkozatot. Nem örültem neki.

Mert?

– Mert 2019 őszén az emberek demokratikus választáson dönthettek arról, ki vezesse a településüket. Mindegy, mit gondolunk erről, az ott élők ezt a döntést hozták. Székesfehérváron azt, hogy én folytathassam, Budapesten meg azt, hogy Karácsony Gergely kezdhesse meg a munkát.

A kamara elnöke pedig nem nyilatkozhat egyik vagy másik városról, hiszen az ő javaslatuk sem egyik vagy másikról szól.

Tényleg úgy teszünk, mintha Parragh független szereplő lenne? Nem a kormánypárthoz közel álló miniszterelnöki tanácsadó?

– Tanácsot lehet adni, de azt nem feltétlenül kell megfogadni. Nincs is rá jel, szerencsére.

A Parragh rossz tanácsadó – ahogy a híres mondás is szól.

– Ebben a kérdésben mindenképp. A helyi adók rendszeréről egyébként beszélhetnénk, de a teljes önkormányzati finanszírozást kell akkor átnézni, nem kiemelni egy-egy adót.

A gépjárműadó negyven százalékának kormányhoz irányításával sem értett egyet?

– Az más. Az állami adó. Nem örültem, de nem láttam olyan kifogásolni valót benne, amilyet a helyi adók elvételének kamarai tervében látok. 2010 előtt folyamatosan kapták az önkormányzatok a feladatokat, forrásokat viszont nem kaptak, el is adósodtak. A kormány az adósságokat átvállalta – nagyon jó döntés volt. Utána az lett a konstrukció, hogy az állami adók az államhoz folynak be egy-két kivétellel, a helyi adókról viszont az önkormányzat dönt. Nem lenne helyes, ha a helyi adókba újra bele akarna szólni az állam anélkül, hogy kinyitnánk az állami adók helyben maradásának kérdését. Akkor maradjon az áfa vagy a személyi jövedelemadó egy meghatározott része helyben, például.

„Nem a kormánnyal vagyok vitában, hanem a kamara elnökével.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Felcsút csak 20 perc innen, ön meg egykor az Orbán-stáb tagja volt. Beült a kocsiba, hogy elmondja mindezt?

– Nem szoktam Felcsútra járni. Nem is kell. Egyeztetések vannak a kormányzattal a Megyei Jogú Városok Szövetségén keresztül, ott folyamatosan élünk javaslatokkal. Sajnos sem a Versenyképességi Tanács, sem a Kereskedelmi és Iparkamara nem keresett meg minket, hogy kifejtsük, mit gondolunk a minket leginkább érintő kérdésekben. Kommunikáció nélkül márpedig nincs jó döntés – sem országosan, sem helyben.

Ön helyben még bizottsági elnöki helyeket is adott az ellenzéknek, holott megvan a bűvös kétharmada a közgyűlésben… Mi ez a divatjamúlt, puhány irány?

– Bízom benne, hogy nem múlt el a divatja ennek. Abban is, hogy lesznek városvezetők, akik élnek, és olyan ellenzékiek, akik nem visszaélnek egy ilyen helyzettel. Én akkor is itt éltem, amikor nem voltam polgármester és akkor is itt szeretnék élni, nyugodtan mégpedig, amikor már nem viselem majd ezt a tisztséget. 2018-ig nem is volt gond, az ellenzékkel valóban jól működtünk együtt, miközben kemény vitáink voltak persze. Azóta azért változott a helyzet: az országos politika a mi önkormányzatunkba is beszivárgott. Nem tett jót neki.

Mert?

– Mert nem lehet nagypolitikai logikával várost jól vezetni. Mindenki tudja, hogy a Fideszhez tartozom, ráadásul tizenöt éves korom óta, de

én nem a Fideszre és nem Orbán Viktorra tettem esküt 2010-ben, ’14-ben és ’19-ben. Hanem Székesfehérvárra. Enyhe szomorúsággal is nézem azokat a városvezetőket, akik az országos politikába repítő ugródeszkának tekintik a polgármesterséget.

Vigyázzon, Lázár János még magára veszi!

– Jánossal épp önöknél olvastam egy remek interjút!

Másnap aztán megjelent önnél, hogy „teniszről” egyeztessenek. Ugye nem kell elhinnünk, hogy tényleg teniszről beszéltek, nem országos politikáról, épp az után az interjú után?

– Teniszről is beszélgettünk, ahogy a városok és a nemzet ügyeiről is, persze. Véleményünk lehet – meg szoktuk osztani egymással.

A nem is létező másod- és harmadvonal helyett a negyedvonal nyírja egymást megállás nélkül, nincs utánpótlás a Fideszben – mondta nekünk Lázár. Ezzel egyetért?

– Jobbnak érzem a helyzetet, mint ahogy János leírta, de azt gondnak látom, hogy az összeférhetetlenség kimondásával együtt a természetes kommunikációs csatorna is megszakadt az országos politika és az önkormányzati között. Ennek pedig van hatása a humán erőforrás kérdésére is.

Hasznos tudás veszett ki a kormányzati döntéshozatalból.

Amikor az összeférhetetlenséget kimondtuk a parlamenti képviselői feladat és a polgármesterség között, Orbán Viktorral és Lázár Jánossal teljes egyetértésben egyébként, az persze helyes volt, csak most a ló egyik feléről a túlfelére estünk át. Másrészt az sem teljesült, ami az összeférhetetlenség lényegét jelentette, nem jogi értelemben. Hogy nem helyes, ha az országos politika, főleg pedig annak kommunikációja megeszi a helyit. Márpedig ez látszik az elmúlt időszakban, amikor kormány–főváros polémiává válik szinte minden.

Ki is tehet erről?

– Hagyjuk az óvodás tempót, hogy ki kezdte! Minden félnek van felelőssége. Önmérsékletre kérnék tehát mindenkit, a saját felelősségemet sem tagadva. A polgármesternek megvan a lehetősége, hogy azt keresse, ami a településen élőket összeköti, nem elválasztja. Más funkciót, amelyből erre lehetőség van, nem nagyon látok a világon.

Még jegyzetet is írt erről, világpolitikai szinten szörnyülködve azon, ahogy az amerikai kampányban ment a megosztó hergelés négyszavas üzenetekkel, trollhadseregekkel. Az nem zavarja, hogy itthon a módszert igazán profin az ön pártja vezette be a néhai Arthur Finkelstein segítségével?

– Nagyon éles választóvonalat szeretnék húzni a helyi és az országos közvélemény közé.

Az Egyesült Államok elnökének megválasztása nem helyi választás. Mégis arról írt.

– Igen, mert a jelenség egyre inkább begyűrűzik a helyi közbeszédbe is. Nekem azzal van dolgom. Hogy az országos politikának is megvan a maga logikája, azt kár lenne tagadni, csupán azt nem szeretném, ha helyben is elkezdené kifejteni mérgező hatását. Igenis meg kell tartani az érdemi párbeszéd és vita lehetőségét. A leegyszerűsítésre, az értelmezés kétbitesre butítására már most is volt egyébként példa, amióta beszélgetünk.

Mi?

– Az ellenzéki önkormányzatok kivéreztetése, mint állítás.

Budapestet tán nem véreztetik ki adóemelésekkel?

– Nem azt mondom, hogy nincs terület, ahol ne lehetne ilyen hibákat felfedezni, de ez messze nem az összkép. Nézzék meg a Modern Városok Programot. Abban nemcsak fideszes vezetésű városok vannak benne, hanem például a Botka László vezette Szeged is. Az adósságkonszolidáció is minden érintett önkormányzatnak szólt, akárcsak a TOP új felhasználási struktúrája.

– Igaz, de ha mondjuk a parkolás ingyenessé tételére gondolunk…

– Mi előbb meghoztuk az ingyenes parkolásról szóló döntést tavasszal, mint a kormány. Ésszerű megoldás volt, hogy ha azt kérjük az emberektől, ne zsúfolódjanak a tömegközlekedésen, akkor cserébe valamilyen könnyítést adnunk is kell. Hozzáteszem: nagy a különbség a tavaszi és a mostani időszak között. Tavasszal leállt az élet és ez a döntés nem okozott problémát. Most más a helyzet. Ezzel az intézkedéssel tehát már nem is feltétlenül értünk egyet.

„Önmérsékletre kérnék mindenkit, a saját felelősségemet sem tagadva.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Tavasszal az országosnál is szigorúbb szabályokat hoztak itt. Miért?

– Települési szintű adatokat mi sem ismertünk, csak megyeit…

Még önök sem kaptak településit?

– Nem, a megye pedig egy főre vetítve országosan a legrosszabban állt bizonyos pillanatokban. Logikus volt, hogy ennek nagy része Székesfehérvár. Akkor senki nem találkozott még ilyen helyzettel, s jó, hogy a településvezetők kaptak extra hatásköröket, így szigorú és sikeres intézkedéseket tudtunk hozni. Szakértőink, intézményrendszerünk és helyismeretünk van, középméretű városoktól fölfele tehát lehetne nagyobb hatásköre a polgármestereknek akkor is, ha épp nincs járvány.  

Ehelyett a kormány inkább centralizál mindent – kórházat, iskolát.

– Múzeumot és könyvtárat meg kaptunk, tehát ez sem fehér vagy fekete, de valóban:

vannak hatáskörök, amelyeket inkább az önkormányzatoknál tartottam volna.

Ilyen például az építésigazgatás. Máig nem értem, miért nem a település mondhatja meg, hogy a területén pontosan mi épülhet és hogyan. Az oktatásnál meg az volt a helyzet, hogy a települések nagy része át akarta adni. Miért? Mert a Bajnai-csomagok az oktatási normatívát nagyon durván csökkentették, egyre nehezebb volt finanszírozni az intézményeket. Ettől még nincs megtiltva nekünk, hogy ösztöndíjakat adjunk, segítsünk az épületek felújításában, oktatási programok indításában. Tesszük is.

Amikor a helyi kórház igazgatóját hirtelen kirúgta a miniszter, az azért önnek sem tetszett.

– A kórházigazgató-váltás módja nem volt szerencsés – az időzítés miatt. A fehérvári polgárok több információt érdemeltek volna egy járványhelyzetben, a városban lévő legfontosabb egészségügyi intézmény vezetőváltása kapcsán. Ezt valóban kifogásoltam – láthatóan tehát nem jártam azon a bizonyos kistelepülésen, hogy elmondjam a véleményem.

Nem csoda, ha esetleg nem látják ott szívesen. Ahogy az sem lenne meglepő, ha berendelnék.

– Mert?

Két szent tehenet nem hagyott szabadon kérődzni a városban. Garancsi István és a Mészáros-ivadékok építkezését is megfúrta tavaly.

– Az a kérdés, ők valóban szent tehenek-e, vagy csak annak látszanak kívülről.

A számok azt mutatják, eléggé nekik áll a zászló a közbeszerzési döntéseknél.

– Meg azt is mutatják a tények, hogy amikor döntést hoztunk az említett pályázatok visszavonásáról, sem állami szereplők, sem az én politikai közösségem vezetői részéről nem ért semmiféle inzultus. A helyiek felhatalmazásából hozhatok döntéseket, teljesen szabadon, országos politikai nyomásgyakorlás nélkül. Azt kifogásoltam akkor, hogy nem alakult ki olyan verseny, amelynek a végén nyugodtan mondhatom a fehérváriaknak: ez a cég tette a legjobb ajánlatot.

Miért nem alakult ki ilyen verseny?

– Ezt a kérdést a gazdasági szereplőknek kellene feltenni.

Akkora piacon, mint Magyarország, nyilván nem lehet ötven nagy építőipari cég, de az azért nem jó, amikor egyetlenegy jelentkezik.

Ezért nem támogattuk azt a megoldást – vállalva az aréna építésének csúszását is. Ez viszont elvi kérdés, így volt helyes – én pedig nyugodt lelkiismerettel akartam a három gyerekem elé állni eddig is, meg ezután is úgy akarok.

A lófej a szülői ágyban azért rossz hatással tud lenni a gyerekek lelki egészségére is.

– A budapesti közbeszédben szokás ezt így értelmezni, nálunk azért derűsebb az élet – én tényleg semmilyen nyomásgyakorlást nem tapasztaltam, amióta polgármester vagyok.

15 évesen lépett be a Fideszbe, amikor mások csajozni kezdegetnek és rakendrollt hallgatnak. Akkor ilyen pártot és országot képzelt el?

– Azért hallgattam én is zenét, csak nálam az akkor a blues volt. A közéleti érdeklődést meg a családból hozom. Máig emlékszem a jelenetre, amikor a nagyapám nem túl baráti hangon emlegeti a kommunistákat, mire a nagymamám odapisszent, hogy ezt ne, „még meghallják a szomszédok”. A nyolcvanas évek második felében jártunk. Egyértelműen éreztem, hogy nem akarok ilyen világban élni. Ahol ettől kell tartani.

Olyan világban, ahol kirakják a munkahelyéről az embert, ha nem ért egyet a párttal?

– Pontosan.

Milyen érzés több mint három évtizeddel később, hogy épp az ön pártja csinált újra ilyen világot? A közmédiából például lehet távozni, ha valaki nem akar Fidesz-propagandát gyártani.

– Ha ez így történt és valóban megtörtént, azzal én eddig sem tudtam azonosulni és ezután sem fogok tudni.

Hangfelvétel bizonyítja.

– Bízom benne, hogy a fehérvári közmédia, amelyért némi felelősséget én is viselek, eddig sem így működött, meg ezután sem így fog. De hadd tegyem hozzá: itt néhány hete egy momentumos politikus fogalmazott meg bejegyzést egy egyébként nyíltan ellenzéki fehérvári munkatársról, városházi alkalmazottról. Olyat, hogy biztos csak megjátssza az ellenzékiséget, hiszen máskülönben nem dolgozhatna a városházán. Ez nekem azt üzeni, hogy ha ez a momentumos politikus lenne, aki eldöntheti, hogy ki dolgozzon a városházán, akkor ott csak momentumosok dolgozhatnának. Kikérem magamnak.

Sok az ellenzéki önöknél?

– A közvetlen, politikai munkát is végző stábom kivételével fogalmam sincs, ki milyen beállítottságú a városházán. Nem tudom, rám szavazott-e vagy sem. Nem is érdekel. Az érdekel, hogy jó szakemberként végezze el a rá bízott feladatot. Lojalitást persze kérek és várok, de nem politikait, hanem a munkahely működőképességéhez elengedhetetlent. Ez nem is valamiféle széplelkűsködés: ez a fajta politikai gondolkodás helyben rokonszenves az emberek többségének. Nem csak nálunk. Nézzék meg, hogy Pokorni Zoltánt is újraválasztják mindig, ahogy Botka Lászlót is Szegeden. Már pártja sincsen, de a szegediek úgy gondolják, hogy nem az számít. Tőlünk ezt a hozzáállást várják el és kérik számon. Ezért is féltem a helyi politikai közbeszéd színvonalát. Az országos színvonalát is helyi szintről lehetne javítani.

„Lojalitást kérek és várok, de nem politikait.” Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Azért mintha ön is átvenné az országos toposzokat olykor. Migránsozott például egyet, amikor nem Fehérvár nyert az Európa Kulturális Fővárosa-címért folyó versenyen.

– Nem én migránsoztam, hanem a bíráló bizottság. Álmomban nem gondoltam, hogy egy EU-s pályázaton ez a kérdéskör így jöhet elő. Sajnos nem készült szó szerinti jegyzőkönyv, holott az EU folyton az átláthatóságot kéri számon. Ha készült volna, idézhetném egészen pontosan. Mindenesetre riasztó volt.

Mi is?

– Az volt a gondja az egyik belga bírálónak, hogy sok a kisfilmünkben a kereszt meg a fehér ember. Ez a város több mint ezer éve itt van! Nehéz lenne elképzelni keresztek nélkül. Különben is, büszkén vállaljuk az örökségünket, ahogyan Európának is büszkébben kellene. Ahelyett, hogy jogállamisági mechanizmusokat fogadnak el, amelyekben nincs rendesen körülhatárolva, mit is értenek mindezen.

A jogállamiság értelmezése ellenzékben érdekes módon még nem jelentett problémát önöknek – folyton a sorvadó jogállamról beszéltek Gyurcsányék alatt.

– Igen, csak mintha azokra a művelt nyugat nem lett volna olyan szinten kihegyezve.

Távol álljon tőlünk, hogy az akkori nyugati reakciókat védjük. Az önök kettős mércéjére igyekszünk csupán rávilágítani.

– Ha kell, Magyarországon is legyünk önkritikusak, de az európai közösség többi országában is jó volna némi önvizsgálat. Amint meglesz az egyértelmű tartalom, akkor meg kell, hogy legyen a megállapodás is, az európai közösségnél ugyanis még nem találtak ki jobbat Európa és Magyarország számára. A fenti, személyes tapasztalatom fényében viszont talán érthető, ha kissé bizalmatlan vagyok az előre nem tisztázott szabályokkal szemben.

Amikor uniós testvérvárosok polgármesterei mondják informálisan, hogy tartson ki a magyar miniszterelnök, ők is vele értenek egyet, de ezt nyilvánosan nem vállalhatják, akkor azért egyértelmű, hogy náluk is van valami gond.

Én soha nem éreztem, hogy ne vállalhatnám fel bármilyen gondolatomat a nyilvánosság előtt.

Ön, aki megakasztott itt Mészáros-projektet, kicsit sem tud azonosulni a nettó befizető országokkal? Ők sem szeretnék, hogy miniszterelnöki cimborák zsírosodjanak az ő adófizetőik pénzéből.

– Mészáros Lőrinc cégei egyik önkormányzati projektre sem jelentkeztek eddig. A kérdésére válaszolva: ennek most is vannak jogi mechanizmusai. A mi beruházásainkat is ellenőrizték már európai szinten. Nálunk nem találtak semmi kifogásolni valót, máshol meg igen.

Tiborcz István közvilágítás-projektjeinél, például.

– Tehát eddig is volt lehetőség az ellenőrzésre, sőt, a szankciókra is. Ehhez semmi szükség homályos elv alapján megzsarolni államokat. A pénz pedig nem könyöradomány – mi kinyitottuk a piacunkat úgy, hogy a gazdaságunk nem volt erre fölkészülve. A német gazdaság nagyságrendekkel többet nyert ezzel szerintem, mint amennyit a német politika befizetett a közösbe. Most meg nem is miattunk kell befizetniük. Nem mi vagyunk csődközelben, hanem a déli államok. Akik annyi infrastrukturális támogatást kaptak, amennyiről mi sosem álmodhattunk. A stabilitás, a kiszámíthatóság, a helyben meglévő jó közhangulat ezért, gazdasági szempontból is fontos egyébként. Merthogy versenyképességi kérdés. A tulajdonosok szívesebben hoznak ilyen helyre beruházást. Nem a legfontosabb szempont, de szempont, amikor arról döntenek, hogy ide hozzák a termelést, vagy mondjuk Mexikóba. 

Amikor például hirtelen változtatnak országosan választási törvényt, az nem a kiszámíthatatlanság meg a rossz közhangulat táptalaja?

– Az előző megközelítésem gazdasági természetű volt, s látni kell, hogy az elmúlt tíz évben soha nem látott növekedést tapasztaltunk. Valamit azért csak jól csinál ez a kormány. Az eredmények pedig helyi adók formájában – és mint mondtam, nagyon helyteleníteném, ha ebben változás állna be – a településeken is megjelennek. Támogatások formájában is: soha ennyi forrás nem érkezett Fehérvárra, mint az elmúlt tíz évben. Tehát ha már a kiszámíthatóság problémájáról beszélünk, annak kapcsán nekem inkább az ellenzék jut eszembe.

Mert?

– Mert fogalmam sincs, milyen kormányzásra számíthatnék tőlük. „Gyűlöljük a Fideszt, kicsivel jobban, mint egymást, ezért összeálltunk”. Nagyjából ennyit tudok kihámozni. Amikor konkrétumokra kerülne a sor, adózási, támogatási kérdésekre, akkor meg ahány párt, annyi szokás.

Polgármesterként az nekem sajnos kevés, mivel nem értenek egyet – azt is jó volna tudnom, milyen terveik vannak. Arról viszont semmi hír.

Önnek olyan terve van, hogy visszatér az országos pörgésbe?

– Egy kedves professzorom a kilencvenes évek végén elindult a pécsi jogi egyetemről Budapestre azzal, hogy őt aznap alkotmánybíróvá választja a parlament. Aztán nem választotta. Amint visszatért, azt mondta, jól jegyezzük meg: szerelemben és politikában nincs olyan, hogy soha. Meg olyan sincs, hogy biztos. Nem is mondom tehát, hogy soha nem térnék vissza az országos közéletbe, de 2024-ben Székesfehérváron szeretnék újra bizalmat kapni a választóktól, arra, hogy vezessem a várost – bízom benne, hogy fideszes kormánnyal együttműködve akkor is.

Orbán Viktor mellől ellépni… Nem lehetett egyszerű otthagynia az országos politikát tíz éve, az elnöki stáb tagjaként.

– Rengeteget tanultam Orbán Viktor közelében, de nem ezért volt nehéz a döntés, hanem mert mindig úgy véltem: polgármester az ember nagyobb élettapasztalattal, idősebb korában legyen. 36 évesen nem voltam biztos benne, hogy megfelelek ennek a kívánalomnak.

Most 46, de még mindig 28-nak néz ki. Fiatalemberezik még?

– Hogyne!

Zavarja?

– Nem, bár volt erre utaló közéleti becenevem is. Mindegy, a lényeg, hogy a feleségem örüljön ennek.

Kenőcs vagy genetika?

– Utóbbi. Csak a szüleimnek mondhatok köszönetet.


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ez az interjú olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Interjú