Drága kézfogás: 11 pont az orvosok történelmi béremeléséről
Hatalomtechnikai bemutatót tartott a kormány a Magyar Orvosi Kamarának, amely a hétvégén még diadalittasan jelentette ki, hogy a kabinet változtatások nélkül elfogadta a javaslatát az egészségügyi bérek történelmi mértékű emelésére. Csakhogy a béremelés inkább egyfajta jövedelempótlás lesz: a kormány egyúttal erőteljes lépést tett a magánpraxisok visszaszorítására. Cikkünkben háttérbeszélgetések segítségével feltárjuk a kormány és az orvosok közti „drága kézfogás” minden részletét.
hirdetés
Drága kézfogás volt a kormány és a kamara között. A következő két és fél hónapban orvosok tízezreinek kell dönteniük, felhagynak-e a magánpraxisukkal, bezárják-e a cégüket, amelyen keresztül más közkórházakban pénzt kerestek, vagy inkább kivárnak, hátha mentességet kaphatnak az új szabályok alól.
A kormány nagyot húzott: ha innentől az orvosok fanyalognak, a közvélemény egészségügyhöz kevésbé értő része ellenük fordulhat. Márpedig fanyalognak.
Egy ideális világban az orvosoknak van egy fix állásuk, és megélnek abból. A magyar kormány lényegében ezt tűzte ki célul, amikor elfogadta a Magyar Orvosi Kamara javaslatát az orvosi bérek következő három évben történő százszázalékos emelésére. Háttérbeszélgetéseinkből kiderült, hogy a Pintér Sándor belügyminiszterrel folytatott egyeztetéseken szóba került az is, miként lehetne megszüntetni a hálapénzt vagy azt a jelenséget, hogy a nagyvárosokban kora délután kiürülnek a kórházak, és az orvosok elindulnak a második vagy harmadik munkahelyükre, valamelyik magánklinikára vagy a saját rendelőjükbe. Ám a kamara azt hitte, hogy ezek csak távlati tervek (a kormány tíz éve mondja, hogy a magán-egészségügyet le szeretné választani a közellátásról). A hálapénz megszüntetése is téma volt már az első Orbán-kabinet idején, mégsem történt azóta semmi.
Hétfőn azután becsapott a ménkű: a kamara bértábla-javaslata nem külön törvényjavaslatként, hanem egy másik mellékleteként jelent meg, amely több mint 30 oldalon keresztül sorolja, mit nem tehetnek ezután az orvosok. A kamara vezetői hétfőn este egy szűkszavú és távolságtartó nyilatkozatban reagáltak az új jogszabályra.
Mindenki tudja, hogy az ideális világtól nagyon messze van a mai gyakorlat, ezzel valamit tenni kell, és már régen kellett volna. Egyrészt a tapasztaltabb orvosok legtöbbjének van egy lakásrendelője, ahol hetente kétszer-háromszor fogadják a betegeiket. A nevesebb orvosok itt gyűjtik össze a fizetős pácienseiket, akiket azután nagyobb baj esetén a kórházban vizsgálnak ki vagy operálnak meg – hálapénzért.
Hogyan lett az egészségügy a szélsőségek világa?
A kórházakban régen kizárólag közalkalmazottak dolgoztak, ám ahogy az egészségügy a folytonos megszorítások terepe lett, a kórházi szerkezet sok helyen széthullott. A beteg persze ma is azt hiszi, hogy egy „hagyományos kórházban” jár, ahol a portástól a takarítónőig mindenki az adott intézmény dolgozója. Holott e kettő közül jó eséllyel egyik sem az.
Egy belgyógyászati vagy sebészeti osztály sem követi már a klasszikus receptet, hogy a főorvos a főnök, és a többiek a beosztottjai. A valóságban a főosztályvezető ugyan általában a kórház alkalmazottja, ám klasszikus értelemben vett alárendeltjei alig vannak. Ha akadnak is közöttük közalkalmazottak, ők sem biztos, hogy teljes státuszban vannak, esetleg csak fél- vagy negyedállásban dolgoznak. Az is lehet, hogy nem ennek a kórháznak a munkatársai, itt csak vállalkozóként vannak jelen, például az ügyeletre vagy egy-egy napra szerződnek. Esetleg bért sem kapnak, csak hálapénzért operálnak, és a műtőt „ügyelettel” fizetik ki. Lehet olyan orvosuk is, aki számlát ad minden kórháznak, ahol dolgozik. Az is előfordul, hogy egy kórházban kölcsönzött emberekkel gyógyítanak, akár komplett stábokkal, akiket egy bérnővér, bérorvos vagy béraltató cég küld, egyébként működni sem tudnának.
Az orvosok nagy része tehát a közkórházakban egyszerre közalkalmazott és vállalkozó. Itt dolgozzák le az első műszakot, és zömmel ők működtetik az egészségügyi kiadások több mint 30 százalékát beszedő magánegészségügyet is. A közkórházakból kora délután tünedezni kezd a személyzet, megindulnak a magánklinikák irányába. Régen, a hagyományos lakásrendelőkben az orvos neve, pozíciója állt a középpontban, a csilivili magánklinikákon a vonzerőt már nem ők adják, hanem a klinika. Az orvosok pedig gyakran több klinikával is leszerződnek, mert a magánegészségügy ma már fontos szereplő.
A nagyvárosi orvos havi jövedelme egy hiányszakmában több elemből tevődik össze: közalkalmazottként dolgozik a saját kórházában, vállalkozóként ügyel egy-két másikban, és emellett vagy külföldre megy havonta néhány napra, vagy délutánonként betegeket fogad egy-két-három magánklinikán. A beteg pedig azt látja, az orvos mindig rohan, nem ér rá semmire. A hiányszakmákban és a nagyvárosokban az egy-másfél milliós nettó jövedelmek már ma sem ritkák – hálapénz nélkül sem. A paraszolvencia erre épül rá, de nagyon szór a mértéke, elsősorban a sebészeti, szülészeti szakmákban jelentős, és egész osztályok léteznek ma már, ahol senki sem fogad el borítékot.
Az egészségügy a szélsőségek világa lett: az egyik orvos tízmilliókat tesz zsebre csak a gyógyszerek klinikai vizsgálatából, a másik gyorséttermi bérért dolgozik.
Az utóbbi tíz évben terjedt el a módszer, hogy ha valaki elégedetlen a bérével, akkor nem egyedül tárgyal a kórházzal, hanem a társaival együtt belengeti a csoportos felmondást, és a vezetőség vagy megadja, amit kérnek, vagy magasabb bérért átmennek egy másik kórházba.
A rengeteg gond, feszültség, ami az állami egészségügyet jellemzi, alapvetően a nyomott finanszírozásból és az egészségpolitika megkésett válaszaiból adódik. Néhány ezek közül:
1. alacsony hivatalos orvosbérek;
2. a jogviszonyok zűrzavaros jellege, egy orvos egyszerre közalkalmazott, vállalkozó, közorvos és magánorvos;
3. rengeteg a túlóra;
4. hálapénz;
5. a csoportos felmondással kikövetelt béremelések.
A most bejelentett béremeléshez hasonló nagyságrendű nem volt még soha Magyarországon. Különösen a kezdő orvosok szintjén jelentős: januártól 60 százalékkal, 481 ezer forintra emelkedik a bruttó bérük, 2023-ban pedig megduplázódik, 688 ezerre. A százszázalékos emelést 2023-ban érik el. És ez csak az alapbér, rájön az egyelőre még nem ismert nagyságrendű túlóradíj. A pályakezdők körében ez már versenyképes jövedelem.
Januártól egy 41 év gyakorlati idővel rendelkező orvos, fogorvos vagy állami gyógyszerész közel 1,7 millió forint bruttó bért kap majd, 2023-tól 2,4 milliót. (A vezetői pótlékokat külön jogszabályban rögzítik.)
Mindezt nem az átlagbérekhez kell mérni. Magyarország az európai országokkal áll éles bérversenyben. Ha itt nem fizetik meg a doktorokat, tárt karokkal várják őket Nyugat-Európában. Emellett ma már a magánegészségügy is komoly csáberővel rendelkezik, igaz, nem olyan változatos a szakmai programjuk, mint egy közkórházé, viszont jobbak a körülmények és a munka is sokkal könnyebb.
Amit a törvény alapján tudni lehet
A kamara tehát többfordulós tárgyaláson megállapodott a béremelésről, Orbán Viktor pedig utalt rá, hogy majd igyekeznek felgyorsítani egy másik törvényjavaslat elkészítését is. Arról azonban – úgy tudjuk – nem esett szó, hogy a kettőt összekötnék, mégpedig példátlan gyorsasággal és szigorral. Most éppen ez történik.
Alább 11 pontban foglaljuk össze, amit a hétfőn benyújtott, T/13174. számú törvényjavaslat alapján tudni lehet.
1. Az alacsony orvosbérek megemelésével együtt az orvosok a jövő évtől elveszítik közalkalmazotti jogállásukat, helyette egy úgynevezett egészségügyi szolgálati jogviszonyt vezetnek be számukra. A közkórházakban és szakrendelőkben (állami és önkormányzati) csak az új szerződést aláíró emberek tevékenykedhetnek. Ha jól értjük, akkor ez alól csak a teljesen kiszervezett magáncégek által működtetett részlegek lesznek kivételek, például a CT- vagy a műveseközpont.
2. Az orvosokon nagy a kényszer, mert ha valaki nem szerződik, akkor január elsején megválnak tőle. Húsz év alatti munkaviszony esetén 1 havi végkielégítést kapnak, 20 és 30 év között kettőt. Ami – ha így marad, és jól értelmezzük a helyenként kusza szöveget – messze elmarad a közalkalmazotti, de még a normál végkielégítés összegétől is.
3. Egy ember ezek után csak akkor dolgozhat több helyen, ha a munkáltatója ugyanaz. Megszűnhet a „vendégügyelők” rendszere, amikor közalkalmazottak vállalkozóként dolgozhatnak más kórházakban. Rossz és kényszerű megoldás volt ez, amely a túlmunkaszabály és a nyomott bérek miatt alakult így. Az ok megszüntetéséről, például egy új ügyeleti modellről, vagy a túlmunka szabályozásának megváltoztatásáról egyelőre nem hallani.
4. Megtiltják az egészségügyieknek, hogy más kereső foglalkozást űzzenek, magánpraxisuk legyen vagy vállalkozzanak. Pontosabban ehhez engedélyt kell kérniük a kormány által előzetesen kijelölt szervtől. Dönteniük kell, hogy a közegészségügyben maradnak vagy tisztán a privát szférában helyezkednek el. Kemény kérdés lesz ez sokaknak.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász nagyra tartja az egyezséget, és szerinte sok múlik azon, milyen szervnek kell majd a kérvényeket benyújtani, hogy engedélyezzék a másodállást. Ha ez a minisztérium, vagy valamilyen központi szerv, akkor nehéz lesz engedélyt kapni. Ha viszont a kormányhivatalok ütik rá a mentesítő pecsétet a kérelmekre, akkor valószínű, hogy a nagynevű helyi orvosok kérésére meg is teszik. „Nekik is van apjuk, anyjuk, gyerekük, aki beteg lehet”– magyarázza a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának oktatója.
A kiemelkedően nyereséges privátklinikák biztosan nem akarnak bezárni az új törvény miatt, rá fognak ígérni a megemelt orvosi bérekre. És rá is tudnak, főleg a fiatalabb, de már tapasztalt orvosok esetén.
5. A kormány véget vetne annak, hogy az orvosok a magánrendeléseken cserkészik be a pénzes betegeiket, majd a közkórházakban látják el őket. Ugyanaz a beteg ugyanazzal a betegséggel nem fordulhat ugyanahhoz az orvoshoz magán- és állami ellátásban. Elvileg ezt az állam az egészségügyi adatfelhő (Elektromos Egészségügyi Szolgáltatási Tér -EESZT) segítségével tudja ellenőrizni, és azonnali elbocsátást kockáztat az az orvos, aki ezt megszegi. (A nőgyógyászati betegekkel kivételt tesznek.)
6. Megszűnik az a visszás helyzet, hogy magyar közkórházak vezetői alapítanak magánklinikát. Mint az Székesfehérváron történt, tulajdonképpen saját kórházuknak konkurenciát állítva. A jogszabály – helyesen – tiltja ezt.
7. Az orvosok nem fix bért kapnak, a tervezet szerint eredetileg a bértáblától 20 százaléknyit le és felfelé is eltérhet az őket minősítő munkáltató. Miután a Magyar Orvosi Kamara ezt az egyezség megsértésének tekintette, hétfőn este azonnal törölték az indítványból a mínusz húsz százalékos elemet. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter hangsúlyozta, a kamara minden kérését beépítik az indítványba.
8. Ha valaki az egyik közintézményből egy másikba megy át, akkor egy évre befagyasztják a bérét. Így szeretnék megakadályozni az intézmények közötti feszült bérharcot és a csoportos felmondást. A bérfeszültség oka alapvetően az orvoshiány, és ha az okot nem szüntetik meg, akkor az okozat sem fog eltűnni.
9. Nagyon kemény szabály, hogy az egészségügyi dolgozó 1+1 évre kirendelhető egy másik szolgáltatóhoz, ennek tényét a munkáltatónak tíz nappal előre kell közölnie. Jelenleg az országban három-négy megyénként jelöltek ki egy járványkórházat, amely nyilvánvalóan nem képes annyi intenzívterápiás orvost és nővért biztosítani, amelyre a megnövekedett igények miatt szükség van. Az intézkedés a járvány miatt érthető, ám a jogszabályban általános szabályként szerepel, és nem rendelnek mellé lakhatási vagy utazási támogatást.
10. Egy másik szigorú szabály szerint határozatlan időre át is helyezhetnek egy egészségügyi dolgozót olyan munkahelyre, ahol nem tudják kiadni a pihenőidőt és a szabadságokat. Ha valaki leszerződik egy megyeszékhelyi kórházba, könnyen a végeken találhatja magát.
11. A legkeményebb az új szabályok között, hogy egyéves szabadságvesztéssel rendeli büntetni a hálapénz elfogadását az orvosnál, és az adását a betegnél. A bíróság valószínűleg nem fogja büntetlen előéletű orvosok és betegek életét kettétörni, de már a fenyegetés is kemény. Enyhébb büntetés után is hónapokra, évekre eltilthatják az orvost a közegészségügyben való praktizálástól.
A hálapénz után a sorokat is meg kell szüntetni
De mi lesz mindennek a következménye? Sinkó Eszter nagy jelentőségűnek tartja a bérmegállapodást, amely sokak számára megszünteti azt a jelenlegi kényszert, hogy több állásból kell biztosítaniuk a megélhetésüket. A kis egészségügyi szolgáltatók nehezebben tudnak majd orvosokat szerződtetni, ezért a magánegészségügyben jelentős koncentráció várható.
A sztárorvosok, az orvostársadalom felső 10-20 százaléka változatlanul rendel majd privát is, és megoldja a hálapénz elfogadását is. Legfeljebb új táncrendet vezet be a boríték átadásának idejére. Sinkó Eszter kevéssé tartja valószínűnek azt a forgatókönyvet, hogy tömegével mondanak majd fel az orvosok és áramolnak a privátszférába, szerinte a többség inkább a közszférában marad, illetve figyeli majd a rendszer várható felpuhulását.
A paraszolvencia megszűnését önmagában az orvosi béremelésektől indokolatlanul várják el. Ha ezt az intézkedést nem kíséri egy másik, vagyis nem oldják fel azokat a finanszírozási korlátokat, amelyek miatt a közfinanszírozott egészségügy 2006 óta csak tartalékon képes működni, és még a magánegészségügy működését is megnehezítik, akkor tovább nő a betegek elégedetlensége a sorbanállás miatt. A béremelés mellett az egészségügy működési kiadásának 15-25 százalékos emelésére is szükség volna.
A paraszolvencia törvényi tiltása fontos cél, ám ha nem szüntetik meg az okot, ami miatt az emberek a zsebükbe nyúlnak, akkor nem fog teljesülni. A borítékok odacsúsztatásának pedig egy fontos oka van: a hiány. Hiány az időben elérhető ellátásokból.
Azért fizetünk, hogy ne kelljen sorba állni, hogy méltó figyelem háruljon ránk, például akkor is megfelelő minőségű anyagokat alkalmazzanak a gyógyításunk során, ha finanszírozási okokból ez nem éri meg a kórháznak – fogalmaz Sinkó Eszter.
Fontos kérdés az is, vajon a százszázalékos emelés elegendő-e a kieső jövedelmek pótlására. Az egészségügyi közgazdász szerint az orvosok jelentős részénél erre igen a válasz, számukra egyértelműen.
A Magyar Orvosok Szakszervezete ennél erőteljesebb hangot üt meg, a törvényjavaslat szerintük jelentős érdeksérelemmel jár a tagjaik számára, mert megtiltja a másodállásokat, amely vidéki kórházak bezárásához vezethet. „A kormány a Magyar Orvosi Kamara bértábláját használta fel arra, hogy csapdába csalja az orvostársadalmat” – szögezi le a közlemény, és elfogadhatatlannak nevezi a javaslatot.
×××
Egyelőre nem látszik, milyen intézkedések kísérik a törvényt, de azt nehéz elképzelni, hogy az a kormány, amely a jól menő években is változatlanul hagyta a Gyurcsány-kabinet által bevezetett egészségügyi megszorításokat, éppen most, a koronavírus miatti szűk esztendőben szánna rá a béremelésen túl is súlyos százmilliárdokat. Ennyibe kerülne, hogy növelje az állami egészségügy teljesítményét, és csökkentse a lakossági igényt a magánegészségügyre. Az emberek zöme aligha fizetne egy méregdrága szolgáltatásért, ha ugyanazt gyorsan, hasonló minőségben térítésmentesen is megkaphatná.
Kásler Miklós egészségügyi miniszter mindenesetre elégedett, és minden oka meg is van rá, hogy az átütő erejű béremelést „miniszteri küldetése egyik alappillérének” nevezze. A béremelés mértéke valóban jelentős, és általa az Orbán-kormány szokatlanul gáláns arcát mutatja. Ha ezek után a kamara dacoskodik, vagy az egészségügy teljesítménye mégsem javul, azt a közvélemény innentől nem a kormány, hanem a pénzéhes orvosok hibájának fogja tartani.
Nyitókép: Orbán Viktor kormányfő és Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke ‘kézfogása’ (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
