Magyarország 2030? Vendégünk Balázs Zoltán és Filippov Gábor [HetiVálasz 39]

·2020.09.17

Újra itt a HetiVálasz, a Válasz Online podcastadása. Műsorunk vendége két politikatudós, Balázs Zoltán és Filippov Gábor. Azért ültettük őket egy asztalhoz, mert a minap a Magyarország 2030 című jövőképpel nyilvánosság elé állt Egyensúly Intézet nevű agytrösztben mindketten szerepet vállalnak. A konzervatív, korábban a Közjó és Kapitalizmus Intézetet vezető Balázs Zoltán tanácsadóként, a két éve a hibrid rendszer leírásával népszerűvé lett Filippov Gábor kutatási igazgatóként. Mi az Egyensúly és milyen pénzből működik? Milyen jövőt képzelnek el az országnak? Mit gondolnak az ellenzéki „csodafegyverről”, az alapjövedelemről? Vendégeinket Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdezi.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a műsorból

Mi dolga lehet még egy elemzőintézetnek Magyarországon?

Filippov Gábor: „Ha körülnézünk a világban, nagyon sok országban nemhogy egy vagy két agytröszt vitatkozik a jövőről, hanem harminc-negyven. Az, hogy eddig Magyarországon talán a Magyar Nemzeti Bank készítette a legjobb elemzéseket, arra a torzulásra mutat rá, hogy Magyarországon nem léteznek olyan agytrösztök, amelyek a nyilvánosság előtt vitatkoznak közpolitikai alternatívákról, kihívásokról. A normális az lenne, ha az Egyensúly Intézet most beszállhatna egy olyan termékeny vitába, amelyben már évek óta beszélgetnek azokról az ügyekről, amikről mi beszélünk, és mi csak egy új szempontot hoznánk be. Most magát a szempontot hozzuk be a magyar nyilvánosságba: gondolkodjunk azon, hogy a következő 10-20 évben Magyarországnak milyen kihívásokra és lehetőségekre kell felkészülnie.”

Utópisztikus dolog-e demokrácián, piacgazdaságon, nyugati integráción és a közösségeken alapuló víziót kínálni egy keletre tekintő irányított kapitalizmusban?

Balázs Zoltán: „Szoros összefüggés van az ország versenyképessége és a sikeres vállalatai között. Lehet azt gondolni, hogy például Dél-Korea sikere mögött ott vannak a dél-koreai cégek, amelyek kétségkívül állami-politikai támogatással is nagyra tudtak nőni, de alapvetően azért tudtak hozzájárulni Dél-Korea sikeréhez, mert globális versenyben voltak képesek bizonyítani. Nem nagyon lehet tagadni, hogy jelenleg Magyarországon nem sok cég van, ha van egyáltalán, amelyben látszik az a potenciál, hogy majd lenyomja a világot.”

Az Osiris Kiadónál megjelenő Magyarország 2030 c. jövőkép-kötet borítója

Milyen ma Magyarország?

Filippov Gábor: „Közepes. A cselekvés nem azért szükséges, hogy ne kelljen a nemzet sírja körül állnunk és eltemetnünk a jövőnket. Nem fog elpusztulni és elfogyni a nemzet, viszont az egyre veszélyesebb középszer fenyegeti. A legtöbb mutatónk a történelmi hagyományainknak megfelelő kategória alján van, de még a visegrádi négyekkel egy kategóriában. Amiben látványosan rosszabbak vagyunk mindenkinél, az a humán tőke, ami a 21. században egyre inkább a siker kulcsa lesz.”

Miért maradt ki az intézet javaslataiból a talán legismertebb ellenzéki szakpolitikai javaslat, a Karácsony Gergelyék által képviselt alapjövedelem?

Balázs Zoltán: „A Magyarország 2030 azokat a gondolatokat tartalmazza, amelyekben konszenzus volt köztünk. Az alapjövedelem gondolatát nem helyeslem. Megértem a logikáját, akár még konzervatív–liberális szemmel is méltányolni tudom, de Magyarországon valószínűleg nem lenne jó ötlet, ennek inkább kulturális okai vannak. (…) Azt látjuk például a közmunka kapcsán, hogy a munka az embereknek értékben is fontos, és nem szívesen látnák, ha mások munka nélkül jutnának jövedelemhez. Másrészt örülnek annak, ha van munkájuk, a jövedelem és a munka közötti kapcsolat pedig – értékben és gyakorlatban – sokszorosan összefügg egymással. (…) Aki dolgozni tud – azok után, hogy addig nem tudott –, az meg tudja ezt becsülni, ezt a mentalitást pedig érdemes megbecsülni.”

Filippov Gábor: „Minden kurrens trendre próbálunk reagálni, az alapjövedelemre is. Intézeten belül három napig tartó szakmai vitát tartottunk, felsorakoztattuk a gazdasági, szociálpolitikai, versenyképességi, technológiai, pszichológiai és kulturális érvet-ellenérvet, és végül arra jutottunk, hogy ha ezt most – 10 éves távlatban – javasolnánk, akkor az társadalmi kísérletezgetés lenne egy szakpolitikai agytröszttől, amit nem tudunk vállalni. (…) Ellentmondásosak a tapasztalatok arról, hogy az alapjövedelem munkára serkenti-e azokat, akiknek dolgozniuk kellene, és versenyképessé teszi-e az országokat addig, ameddig még emberek dolgoznak a robotok helyett.”

Milyen lenne Magyarország 2030-ban, ha a mindenkori kormány felhasználná az Egyensúly Intézet vízióját?

Filippov Gábor: „Nem lenne elavult. Magyarország gazdaságszerkezete, oktatása, az állam működése nagyjából a 20. századra van szabva. Itt dörömbölnek az ajtón olyan kihívások, amikkel nem foglalkozunk, és ha valaki a mi víziónkból fog dolgozni, komolyan veszi, vitatkozik velünk – mert más elképzelése van –, akkor ez egy fenntarthatóbb, versenyképesebb, gazdagabb ország lesz. Nem olyan ország, ahol 10 év múlva arról fogunk beszélgetni, hogyan veszíti el a munkáját a lakosság 15 százaléka és hogy válik köddé az export negyede. Olyan ország, ahol nem halnak meg ezrek a nyári hőhullámokban, az emberek mernek inni a csapból. Kézzelfogható, konkrét kérdésekre keresünk konkrét megoldásokat. S miközben a politikai cselekvésnek vannak korlátai – nem lehet mindent megtenni központi akaratból –, aközben ha az állam felismeri, hogy hol lenne teendője, hogyan kell közpolitikát csinálni és milyen kérdésekre kell választ adni, akkor mélyreható változtatásokat lehet elérni, amelyeknek hatásait 10 év múlva már érezni fogjuk.”

Balázs Zoltán: „Olyan ország lenne jobb, amelyben a jelenleginél sokkal több ember érzi úgy, hogy van értelme itt élni. Ahol meg tud szerezni képességeket, azokkal tud élni, így a saját jövőjét is hosszabb távra tervezheti. Az lenne a jó, ha 2030-ban az ország többsége azon gondolkodna, milyen jó lesz itt 2050-ben.”


Nyitókép: Vörös Szabolcs

Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Podcast