Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat

·2020.05.29

A magyar nyelv és irodalom érettségi ügyében mintha elvesztettük volna a józan eszünket. Vagy ez a feladatsor puszta cinizmus – értékeli az idei matúra színvonalát Nényei Pál. Író, magyartanár vendégszerzőnk részletesen bemutatja és elemzi a 2020-as középszintű írásbeli magyar érettségit, és arra jut: a középiskolai tanulmányok egyik legfontosabb kimeneti szabályozója szellemi teljesítményre nem késztet, viszont elképesztően unalmas.

„Az érettségi az első igazi próbatétel a diákok életében.” „Izgulsz?” „Ha ezen túl vagy, tiéd a világ.” „Hogy sikerült az érettségi?” „Melyik témát választottad? A novellát?” „Gratulálok, megértél!” Magyarországon, május környékén minden évben el szoktak szaporodni az ilyen, vagy ehhez hasonló mondatok.

Az idei azonban különleges év. Az érettségi-témában jól bevált, megszokott közhelyek átadták a helyüket ilyesmi mondatoknak:

„Az országos veszélyhelyzetben az érettségi korrekt, minden szempontot figyelembe vevő megszervezése az egyik legnagyobb kihívás, amelyen az oktatási akciócsoport dolgozik.” „A maszkviselés a tanulók számára kötelező lesz a vizsga során.” „Egy friss kutatás szerint bár a diákok nem szeretnék, ha idén nem lenne érettségi, de több mint 80 százalékuk nem ért egyet annak tervezett lebonyolítási módjával.” „A biztonságos utazás érdekében a BKK az érettségizőket arra kéri, hogy időben induljanak el otthonról, mindenki mást pedig arra: hacsak tehetik, úgy tervezzék utazásukat, hogy elkerüljék a reggel 7-9 és délután 12-14 óra körül megnövekedő forgalmat.”

Mivel idén az érettségi tisztán logisztikai és lebonyolítási problémának tűnt, azaz a diákok biztonságos utaztatása, a fegyelmezett maszk- és kesztyűviselet több figyelmet kapott, mint maga a vizsga, azt hihetnénk, hogy az érettségi egyébként szakmailag rendben van, és ez a vizsga valóban „kapu a felnőttkorba”, „az első igazi próbatétel”. Egyfajta beavatás.

Nézzük meg – a járványtól függetlenül – milyen állapotban van most az érettségi vizsgaidőszak legelső napján, mindenkinek kötelezően megírandó magyar nyelv és irodalom vizsga, ami miatt annyit izgulunk és támogató szeretettel vesszük körül gyerekeinket.

Az izguló diákoknak először egy szövegértés-feladatsort kell megoldaniuk. Ez – esetünkben – azt jelenti, hogy kapnak egy magyar nyelvű szöveget, és ennek elolvasása után a szövegre magyar nyelven föltett kérdésekre kell magyar nyelven válaszolniuk. Ennek megoldása nem tűnik igazán nagy ördöngösségnek, főleg akkor, ha azt is tudjuk, hogy a szöveg bekezdései központilag meg vannak számozva (1, 2, 3 stb.), és a szövegre föltett kérdésben zárójelben jelezve van, hányas bekezdésben rejtőzik a válasz.

hirdetés

Lássunk egy példát! Az alábbi részlet az idei érettségi szövegértés-tesztjének szövegéből származik:

(2) A legenda szerint II. Eumenész (Kr. e. 197–151) pergamoni király udvarában összehívatta tudósait, akik végül is megtalálták azt az anyagot, amellyel a papirusztekercseket pótolni lehet. A tudósok tanácsára a király elrendelte, hogy a bőrcserzők, a tímárok bőrből készítsenek olyan hártyákat, amelyeket könyvek írásához lehetett használni. A valóság az, hogy a pergament a Kr. e. 2. században sokfelé használták Kis-Ázsiában. Borjú-, kecske- és juhbőrből valóban sikerült vékony, hajlékony, sárgásfehér színű lapokat előállítani oly módon, hogy a lenyúzott bőrt napokon keresztül meszes vízben áztatták, majd a megpuhult szőrzetet és húst lehúzva, a bőrt egy arra alkalmas kereten kifeszítették, és száradás után éles késsel mindkét oldalát lekaparták és habkővel csiszolták.

Előtte ott a szám: (2) – hiszen ez a második bekezdés. Nehogy félreértés legyen! Az izguló diák negyedik feladata ez:

Részlet az érettségi feladatsorból

Ebben a feladatban az egyetlen, embert próbáló mozzanat, hogy „a lenyúzott bőrt” szókapcsolat segítségével az első sorba azt kell írni, hogy „a borjak/kecskék/juhok bőrét lenyúzták”. A 3. és 5. sorba már csak egyszerűen be kell másolni a feladatban is megadott számú bekezdésből a hiányzó tagmondatokat.

Így néz ki a helyes megoldás (dőlttel jelzem, amit az érettségiző diáknak kellet írnia):

1. lenyúzták a borjú-, kecske-, juhbőrt az állatról

2. a lenyúzott bőrt napokon keresztül meszes vízben áztatták

3. a megpuhult szőrzetet és húst lehúzták a bőrről

4. a bőrt egy erre alkalmas kereten kifeszítették

5. a száradást követően éles késsel mindkét oldalt lekaparták

6. a kiszáradt bőrt habkővel csiszolták

Talán ebből a kis részletből is látszik, micsoda szellemi akrobatamutatvány kitölteni ezt a feladatsort – mert akár hiszik, akár nem, ez a magyar nyelv és irodalom érettségi szövegértési részének általános színvonala. A tizennyolc éves, ifjú felnőtteknek kipontozott részeket kell a szövegből kimásolt szavakkal kiegészíteni, illetve egy kicsit átfogalmazni azt, amit már egyszer a szövegben megfogalmaztak. Meg efféle nyalánkságok. Ez 40 pontot ér.

A következő feladat az érvelés, vagy gyakorlati szövegalkotás (ezek közül kell egyet választani). Az érvelés esetében kb. minden elfogadható, ami a témához (pl: Ön szerint jobb a szinkronizált film a feliratosnál vagy nem?) kapcsolódik és magyarul van; a gyakorlati írásbeliségnél meg azon túl, hogy magyarul kell írni, tartani kell a formai követelményeket és a témát is; ha ez megvan, jár a 10 pont.

Azaz a magyar nyelv és irodalomból érettségiző diák írásbeli pontjainak FELE olyan feladatok megoldásából gyűlik össze, amely feladatokat egy közepes képességű gép is megold.

Idén, az általam javított dolgozatok írói közül legtöbben azért vesztettek pontot, mert nem figyeltek, vagy túlságosan meg akartak felelni a feladatnak, vagy nem hitték el, hogy ennyire primitív az egész. (Pedig én szóltam nekik.)

A következő, 50 pontos feladatrész, az elemzés/értelmezés vagy összehasonlítás sem hagy túl sok terepet a kreativitásnak; a kérdés általában ehhez hasonló: „Milyen hangszer játssza Mozart 581-es Köchel-jegyzékszámú, A-dúr klarinétötösében a főszerepet?” – azaz annyi segítséget ad a kidolgozásban, hogy az szinte már nem is segítség, hanem nyomasztó korlátozás.

„Értelmezze Fekete István alkotását! Kifejtésében mutassa be a gyermek és a felnőttek világának ellentétét! Térjen ki a novella motívumainak (pl. kert, lopás) és elbeszélői szerkezetének sajátosságaira, szerepére a gyermeki világ elvesztésében! Fogalmazása 400-800 szó terjedelmű legyen.”

És akinek eszébe jutna más megoldás, vagy más elemzési szempont? Az nyugodtan érezze magát egy kicsit rosszul.

Tudom, ez a középszint. De a magyar diákok túlnyomó többsége ezt írja. (Miért nincs alapszint?) És azt is tudom, hogy sok olyan intézmény van Magyarországon, ahol az elérhető 100-ból nem 86 az átlag pontszám. És azt is tudom, hogy manapság a diákterhek csökkentésének korában élünk. És az is igaz, hogy manapság „nem arra vagyunk kíváncsiak, fiam, amit nem tudsz, hanem arra, amit tudsz”.

De a magyar nyelv és irodalom érettségi ügyében mintha elvesztettük volna a józan eszünket. Netán ez a feladatsor puszta cinizmus.

Az érettségi a középiskolai tanulmányok egyik legfontosabb kimeneti szabályozója. Egy ilyen feladatsor üzenete – nekem (és az általam ismert diákok többsége számára is) – az, hogy: „Hülyék vagytok!” Meg az, hogy: „Semmiképp se gondolkodj, mert az megárt!”

Ha a magyar írásbeli érettségi hülyének nézi a diákokat, mi lesz velünk? Ez nem mellékes ügy, hanem – Herczeg Ferenc Az élet kapuja című regényének kötelezővé tételéhez hasonlóan – nemzetstratégiai kérdés. Irodalomtanítással ne azért foglalkozzon a magyar iskolarendszer, mert a diákság „általános műveltségét” akarja ezen az úton csiszolgatni, esetleg évente országos kompetenciamérést szeretne végezni. A magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozó ember gondolkodni és beszélni tanul. Beszélni és gondolkodni. És ezt nemcsak én mondom most, hanem a sokszor idézett Babits Mihály is.

Egyébként nem új, hogy minden alaptantárgy esetében a legfontosabb cél maga a gondolkodás megtanítása; az iskola igazi célja az lenne, hogy egy leérettségizett ember életében a magas szintű agyműködés hétköznapi tevékenység legyen.

Ebből lesz a „használható tudás”, nem a tankönyvmagolásból vagy az olyan feladatok megoldásából, ami idegen nyelven is nevetséges, nem csak magyarul. Mitől válna okossá az, akit folyamatosan óvnak a szellemi megterheléstől?

Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba változik az érettségi vizsga lépésről lépésre, az semmiképp se arra utal, hogy a magyar közoktatásnak tényleg célja volna az értelmiségiek nevelése.

Nagy baj lenne, ha a diákság nem egy 24 méter magas domb meghódítása után kapna „Ön már hegymászó!”-medált a nyakába, hanem akkor, ha megmászta a Kancsendzöngát? (A Kancsendzönga után meg már úgyis csak egy kellemes ugrás a K2.)

Aki hátrányos helyzetből indul, még azt is sokkal jobban tudja lelkesíteni, motiválni egy igazi cél, mint ez a szellemtelen tesztsorozat. Mert nem is az a legfelháborítóbb, hogy ez a tesztsorozat agyatlanság és intézményi szintre emeli a megúszás művészetét. Hanem az, hogy pokolian unalmas.

Tessék megpróbálni. Aki csak teheti, töltse ki otthon (ezáltal el lehet kerülni a fölösleges, veszélyes találkozásokat is), és közben figyelje magát, milyen lelkiállapotba kerül úgy a negyedik, ötödik kérdés körül.

Én csak javítottam, de mintha kalapáccsal zúzták volna az agyamat.


Nyitókép: magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsga a fővárosi Szerb Antal Gimnáziumban 2020. május 4-én. Fotó: MTI/kormany.hu/Árvai Károly

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: esszé