Megjósoltuk, megtörtént: tegnap este megszűnt a centrális erőtér. Élt tíz évet
Lányi András már 2017-ben azt mondta nekünk: a Fideszt nem a 2018-as országgyűlési választáson, hanem 2019 őszén Budapesten, még közelebbről: Budán lehet legyőzni. A jóslat tegnap beteljesült: a konzervatív budai polgárság jelentős részének Fidesztől való elfordulása komoly hatalmi következményekkel járt – a korábban jobboldali bástyának számító kerületek nélkül az ellenzéknek nem lenne többsége a fővárosi közgyűlésben. A Válasz Online elemzése.
A vasárnapi önkormányzati választás legváratlanabb fejleménye, hogy van mit mérlegelni. Elszoktunk már annak vizsgálatától, hogy ellenzék és kormánypárt szempontjából az a bizonyos pohár félig üres vagy félig tele van-e.
Az elmúlt tizenhárom év a Fidesz sikereiről szólt: a párt 2006 óta megnyert három önkormányzati, három országgyűlési és három európai parlamenti választást, illetve két népszavazást. A kormánypárt most is Magyarország legnagyobb politikai ereje, övé mind a tizenkilenc megyei közgyűlés, megnyert tizenhárom megyei jogú várost a huszonháromból, s a kisebb településeken is egyértelműen dominál. A tegnapi a választás mégis megszakítja a tizenhárom éves győzelmi mintázatot, a Fidesz ugyanis nemcsak a kis és közepes városokban szenvedett érzékeny veszteségeket (Bajától Hatvanon át Szentendréig, Püspökladányig és Ceglédig), de
minél népesebb településeket vizsgálunk, annál nagyobb és váratlanabb kormánypárti vereségekkel szembesülünk.
A megyei jogú városokból tízet hozott el az ellenzéki összefogás – öt évvel ezelőtt mindössze három polgármester neve mellett nem szerepelt narancsos logó –, Budapestet pedig valóságos politikai földrengés rázta meg. (Ha úgy tetszik: forradalom a szavazófülkékben.) Az összes baloldali, zöld és liberális párt által támogatott Karácsony Gergely magabiztosan, több mint öt százalékkal győzte le a Budapestet 2010 óta irányító Tarlós Istvánt. A kerületekben szintén többségbe kerültek a kormányellenes erők: tizennégy helyen győzött ellenzéki, míg kilenc kerületben kormánypárti támogatottságú induló – öt éve 17-6 volt az eredmény a Fidesz javára.
Orbán Viktor miniszterelnök tíz éve Kötcsén beszélt először arról, hogy a magyar politika centrumát elfoglaló Fidesztől jobbra (Jobbik) és balra (MSZP) is található egy-egy középpárt. Mivel pedig ezek egymással inkompatibilisek, a kormánypárt domináns helyzetét semmi sem fenyegeti. Ez a tétel tegnap estig érvényes is volt. Azzal azonban, hogy a megyei jogú városokban, a fővárosi kerületekben és a főpolgármester-választáson is működött a teljes ellenzéki összefogás, tegnap estére lényegében megszűnt a magyar politikát egy évtizeden át meghatározó centrális erőtér – éppen úgy, ahogy ebben a szeptemberi, a legalább 10 ezres városok önkormányzati jelölti szintjéig „leásó” nagyelemzésünkben előrevetítettük.
A választás egyik legnagyobb tanulsága, hogy az ellenzéki pártok közötti válaszfalak végleg eltűntek.
A számok tükrében vitathatatlan: Egerben vagy Dunaújvárosban a baloldaliak egy nyikkanás nélkül leszavaztak a jobbikos polgármesterjelöltre, míg Miskolcon vagy Tatabányán (mindkét helyen az országos átlag felett szerepelt a Jobbik még az európai parlamenti választásokon is) a jobboldali radikális szimpatizánsok felsorakoztak az összellenzéki induló mögé.
A leglátványosabban persze Budapesten működött az összefogás Karácsony Gergely győzelmével és a kerületi polgármesteri pozíciók megszerzésével, illetve a testületi többségek elhódításával. Hosszú, bukásokkal, árulásokkal, konfliktusokkal teli út után
az a politikus szerezte meg a főpolgármesterséget, aki elsőként értette meg az új választási rendszert és a politikai helyzetet, illetve vonta le az ebből adódó konzekvenciákat.
Karácsony Gergely már 2011-ben beszélt a DK-tól a Jobbikig ívelő – akkor még a politikai sci-fi kategóriájába tartozó – ellenzéki „technikai koalícióról”, és ő volt az is, aki az előválasztás szükségességét először napirendre vette. Utóbbi bevezetése, most már látszik, valóban hatékony politikai fegyvernek bizonyult. Nemcsak a főpolgármester-jelölti, illetve a ferencvárosi polgármesterjelölti versengés lezárására bizonyult működő megoldásnak: a magyar politikában újnak számító eszköz átmozgatta az ellenzéki tábort is.
A választás legnagyobb vesztese érdemelte meg talán a legkevésbé a kudarcot. Sarkítva fogalmazhatunk úgy is, hogy a főpolgármester-választást nem Tarlós István, hanem a Fidesz vesztette el.
Bár erről közvélemény-kutatási adataink egyelőre nincsenek, az addigi fej-fej melletti küzdelmet vélhetően a Borkai-botrány, illetve annak kormánypárti kezelése (elhallgatás, terelés, majd kitartás a végsőkig) fordította Karácsony javára Budapesten. A sors furcsa fintora: az erősen korrupciógyanús ügyekben vele kötelékben repülő, családját anyagi függésben tartó üzletemberrel prostituáltak társaságában mulatozó Borkai Zsoltot újraválasztották Győrben, miközben Tarlósnak távoznia kell hivatalából. Bizonyíték a magyar választók magas ingerküszöbére a kispesti eset is: semmilyen következménye nem lett a Magyar Nemzet által feltárt ügynek, amelyben a kispesti szocialista Lackner Csaba kábítószer-fogyasztás közben dicsekszik az MSZP-s Gajda Péter vezette önkormányzat korrupciós ügyeivel. Az ellenzéki polgármester 58 százalékkal győzött a 37 százalékot szerzett fideszes riválisa ellen.
Budapest persze nemcsak a főpolgármesteri eredmény miatt lett a választás legérdekesebb csatatere: a kerületi polgármester-választások is döbbenetes meglepetéseket hoztak. Csepel ismét fideszes, a Várnegyed viszont ellenzéki elöljárót választott – a magyar politikatörténetet kicsit is ismerők számára ezek a kiragadott eredmények is óriási fordulatot jeleznek. Az ellenzék nemcsak megnyerte – igaz, szűken – a polgármester-választást az 1. kerületben (60 százalékos részvétel mellett V. Naszályi Márta 120 szavazattal diadalmaskodott a kerületet 1998 óta irányító fideszes Nagy Gábor Tamás ellen), de kettő kivételével az összes egyéni körzetet is elhozta a baloldali vezetőt még soha nem látott városnegyedben. Az ellenzéki ár elsodorta a korábban szintén fideszes bástyának számító 2. kerületet is (itt a szocialista Őrsi Gergely győzte le a fideszes Láng Zsoltot), a 11. kerületben pedig a DK-s László Imre magabiztosan diadalmaskodott a regnáló Hoffmann Tamás ellen. Úgy, hogy a korábban atombiztosan jobboldali szentimrevárosi és gellérthegyi körzeteket is elhozta az ellenzék. Budán bukott még a 3. kerületet vezető Bús Balázs is. Kormánypárti színekben egyedül a budafoki Karsay Ferenc és a 12. kerületet botránymentesen vezető Pokorni Zoltán maradt állva. Míg azonban előbbi ellenzéki többségű testülettel kénytelen majd együtt dolgozni, Pokorni kényelmes hátországgal rendelkezik.
Hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől inkább elhúzódó Pokorni magabiztosan győzött, de a Fidesz szempontjából nézve amúgy oda Buda, mutatja: a budai polgárok nem kérnek a krumplipolitikából.
Miután megüzenték nekik, hogy a polgári Magyarország politikai termék volt, s rendszeresen hallhatták véleményvezérektől, hogy az értelmiség fogja be a száját, ráadásul a kormányzat szélsőjobboldali figurákat sorban leigazoló kultúr- és oktatáspolitikája, illetve az új elit fényűzése számukra fontos értékekből űzött gúnyt, a konzervatív budai polgárok jelentős része úgy döntött: a Fidesszel közös út véget ért.
Ennek a szavazatokban megnyilvánuló eltávolodásnak komoly hatalmi következményei lettek. Éppen úgy, ahogy kérdésünkre válaszolva Lányi András már 2017-ben megjövendölte. Az író, filozófus akkor azt mondta: a Fideszt nem a 2018-as országgyűlési választáson, hanem 2019 őszén Budapesten, még pontosabban: Budán lehet legyőzni. S valóban: a korábban jobbra húzó kerületek új ellenzéki polgármesterei nélkül a kormánnyal szemben álló erőknek nem lenne most többsége a fővárosi közgyűlésben. (Október végén a Válasz Online klubestjének vendége Lányi András lesz. Legyen ezüst- vagy aranyfokozatú támogatónk, és Önnek is meghívót küldünk a rendezvényre.)
A vasárnapi választás nyomán Magyarország választási térképe a korábbiaknál jobban hasonlít a nyugat- és közép-európaira, ahol a nagyvárosok és különösen a főváros baloldalra, liberálisokra, zöldekre, míg a kisebb városok és a falvak a konzervatív-identitárius erőkre szavaznak – lásd a legutóbbi osztrák vagy a vasárnapi lengyel választásokat. Ez nem értékítélet:
ahogy a kormánypártot masszívan támogató vidékiek nem feudalizmust óhajtó jobbágyok, úgy a fővárosiak sem a „bűnös város” kozmopolita hazaárulói.
Lehet, hogy a másik tiszteletben tartása (Roger Scruton angol filozófus Magyarországgal kapcsolatban fogalmazott: a „békés egyet nem értés kultúrája”) egyelőre vágyálom, tegnap mégis pislákolni kezdett két mécses a sötétségben: Tarlós István az őt legyőző Karácsony Gergelynek szóló gratulációja, majd az új főpolgármester Tarlóst méltató szavai azt az illúziót keltették egy pillanatra, hogy akár a magyar politika is lehet több őrjöngő törzsi háborúnál.
Persze ez még korántsem biztos. Ahogy a 2022-re vonatkozó egyes diadalittas ellenzéki jóslatokat is érdemes fenntartásokkal kezelni. S emlékezni 2014-re. Az akkori országgyűlési választásokon 44 százalékot szerző Fidesz megnyerte az őszi önkormányzati választásokat is, majd a közvélemény-kutatásokban és az időközi választásokon is zuhanórepülésbe kezdett. Orbán Viktor azonban a migráció fontosságát felismerve képes volt megfordítani a folyamatokat, s a politikai kíméletlenség mellett ez a helyzetfelismerés oka volt a 2018-as választásokon aratott elsöprő győzelmének.
Annyit azonban már most megkockáztathatunk: minthogy az általa képviselt politikai innováció sikert hozott, Karácsony Gergely javaslatát nehéz lesz lepöckölniük magukról az ellenzéki pártoknak. Már ami 2022-t illeti. S hogy mi ez a javaslat? „A vezetőt és a helyi jelölteket is előválasztással kell kiválasztani. Ez bejött Budapesten, bejött a 9. kerületben, megmozgatja a szavazóinkat, hozzásegít a vitákban kiérlelt programok megalkotásához. Ha tényleg az embereket akarjuk képviselni a hatalommal szemben, akkor rájuk kell bízni, hogy eldöntsék, konkrétan ki képviselje őket” – mondta Karácsony még a kampányhajrában a Válasz Online-nak 2022-ről.
Ha így lesz, az esélyt ad olyanoknak, akik nem csupán a kormánnyal, de az ellenzékkel is elégedetlenek. Az azon való örökös delirálás helyett, hogy váltsa le magát a régi ellenzék, vonuljon háttérbe stb. (nyilván nem fog), az előválasztáson meg lehet méredzkedni. Arra helyi civilek is állíthatnak jelöltet, s ha ügyesek, konzervatív választókerületekben így például akár konzervatív civil kihívója is lehet a Fidesznek. Ami több helyen is működő stratégia volt már most is: nem csak Márki-Zay Péter óriási győzelmére érdemes itt utalnunk, de akár Ceglédre, Pusztaszabolcsra, Velencére vagy éppen Budakalászra is tekinthetünk. Utóbbi kisvárosban a minden párttól távol lévő helyi civilek adják nemcsak a polgármestert: az összes egyéni képviselői helyet is megszerezték.
Mindebből persze önmagában nem következik, hogy a „Nemzeti Együttműködés Rendszerének” vége lesz 2022-ben. Amint nyáron megfogalmaztuk: a Fideszt még le lehet győzni egy-egy választáson, ám maga a rendszer demokratikus eszközökkel már leválthatatlan.
Amit állítunk, csupán annyi tehát: tegnap este megszűnt a centrális erőtér.
Élt tíz évet.
Nyitókép: AFP/Kisbenedek Attila
