Új korszak jöhet az európai politizálásban – Válasz Online
 

Új korszak jöhet az európai politizálásban

Ablonczy Bálint
| 2019.05.27. | vélemény

A kvótanépszavazás és tavalyi országgyűlési választás után harmadjára is hatalmas sikert hozott a Fidesznek a migráció témája a vasárnapi európai parlamenti választáson. Idehaza az ellenzéki térfélen teljes az átrendeződés, s fontos mozgások indultak el külföldön is. Negyven év után megszűnt a jobb- és balközép pártok abszolút többsége az Európai Parlamentben, s a bevándorlás összeurópai kérdése mellé új téma zárkózott fel: a klímaváltozás alapjaiban szabta át több ország mellett a legnagyobb uniós tagállam, Németország politikai térképét is. Elemzés.

hirdetes

Még mielőtt tegnap este egész Európa bevárta volna az eredmények közlésével az urnákat 11 órakor záró Olaszországot, egy győztest máris lehetett hirdetni. A részvétel ugyanis az egész Európai Unióban szokatlanul magas volt: az 50,5 százalékos részvételre utoljára negyedszázada volt példa. Nálunk meg akkor sem: még a 2004. május elsejei csatlakozási eufóriát követő voksoláson is mindössze 38 százalék volt a részvétel – négy éve meg mindössze 29 százalék. Az egész Európai Unióban éppen Magyarországon növekedett az egyik legnagyobb arányban a szavazási hajlandóság; az öt évvel ezelőtti európai parlamenti választáshoz képest 14 százalékkal többen szavaztak országosan.

Ha valaki az elmúlt öt évet egy barlangban meditálva töltötte, a választás magyarországi győztese és sikerének aránya ismerős lehetett neki 2014-ből. Akárcsak fél évtizeddel ezelőtt, most is toronymagasan nyert a Fidesz: akkor 51, tegnap 52 százalékot húzott be – mint említettük, jelentősen magasabb részvétel mellett. A 2016-os kvótanépszavazás és a 2018-as parlamenti választás után a bevándorlás ellenzéséről szóló üzenet harmadik alkalommal is találkozott a szavazók többségének valóságérzékelésével. Igaz, a pálya az öt évvel ezelőttihez képest most még inkább lejtett a kormánypárt felé, akár a központilag vezényelt médiakonglomerátumra, akár a korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásokra gondolunk. S ha ez egyáltalán lehetséges,

a kormányellenes tábor még a korábbiaknál demoralizáltabb, koncepciótlanabb és erőtlenebb volt, mégis megszerezte a leadott szavazatok közel felét.

A Gyurcsány-család Demokratikus Koalíciója valósággal legyalulta a szocialistákat (16 százalék a hattal szemben). Gyurcsány Ferenc tíz évvel a hatalomból való távozása után is az egyik legnépszerűtlenebb politikus, de a baloldali szavazók egy részének felesége, Dobrev Klára kellően vonzó jelölt volt. Más kérdés, hogy az első kétharmadát éppen Gyurcsány Ferenc katasztrofális kormányzása miatt megszerző Fidesznek mennyire kell tartania a Demokratikus Koalíciótól. Lehet, hogy pusztán csak annyira, mint a mára szinte megsemmisült „2010-es ellenzéktől”, a Jobbiktól és az LMP-től. Előbbi térdre rogyott, utóbbi elterült. Míg az egykori radikálisok öt éve 14 százalékot szereztek, ma meg kellett elégedniük hattal, az LMP pedig megalázó két százalékot szerzett – még a Kétfarkú Kutyapárt nevű „viccpárt”, illetve Toroczkai László Mi Hazánk Mozgalma is megelőzte.

Az Európai Unió tagállamainak eredményeit vizsgálva két törésvonal határozta meg az idei választást: a régi kereszténydemokrata/jobbközép–szociáldemokrata/balközép szembenállás már nem a legmeghatározóbb. Nyakunkon a „régiek és újak”, illetve a „klímaváltozás és bevándorlás” csatája. A két nagy pártcsalád az Európai Parlament 1979-es választása óta először együtt sem teszi majd ki a testület többségét. Noha továbbra is ők a legnagyobb frakciók, a Politico által készített mandátumbecslések szerint a Néppárt 179 mandátummal rendelkezik majd (37 fővel csökkent képviselői száma), míg a balközép S&D-frakció 150 fős lesz (szintén 37 mandátumos veszteség.) Új partner(ek) bevonása szükségeltetik majd az abszolút többség kialakításához, s a tánc már meg is kezdődött vasárnap este. A Néppárt vezetői (például Joseph Daul pártelnök és Manfred Weber csúcsjelölt) arra utaltak, hogy bármilyen demokratikus erővel szívesen együttműködnek, de semmiképpen nem kötnek szövetséget a „szélsőségekkel”, illetve „Európa szétverőivel”.

Dekódolunk: szó sem lehet arról, hogy a Néppárttól jobbra elhelyezkedő, Matteo Salvini olasz belügyminiszter fémjelezte új európai pártcsaláddal egyezkedjenek. Ha ez így van, akkor logikusan az Emmanuel Macron francia elnök szövetségesei és a liberálisok alkotta majdani frakcióval, esetleg a zöldekkel kell megállapodniuk (a Néppárttal hagyományosan együttműködő szociáldemokraták mellett).

Utóbbiaknak azonban mintha már nem fűlne a foguk hagyományos néppárti házastársukhoz: Frans Timmermans szocialista csúcsjelölt már a kampányban arra utalt, hogy ideje lenne egy – liberálisokkal – kiegészített, a szocialistákat, a zöldeket és esetleg a radikális baloldalt felölelő koalíciónak. (Más kérdés, hogy a jelenlegi számok alapján egy ilyen többség összehozása a brit képviselőkkel együtt 751 fős Európai Parlamentben igencsak kérdéses.)

A jó öreg bal–jobb felosztáson túli „régi-új” csaták Közép-Európában különösen jól látszanak. Szaporodnak az olyan, gyakran nemrég alapított progresszív-liberális pártok, amelyeket alig lehet a hagyományos ideológiai skatulyákba szorítani, s amelyek az eddigi establishmenttel szemben határozzák meg magukat. Ilyen a Lengyelországban több mint hat százalékot szerzett, a vállaltan homoszexuális és ateista Robert Biedroń vezette Tavasz (6 százalék), a cseh Kalózpárt (9 százalék), a Zuzana Čaputová elnökké választása hullámán felemelkedett, a szlovákiai európai parlamenti választást megnyerő PS-Spolu (20 százalék), vagy a magyarországi választás egyik meglepetése, a Momentum (majd’ 10 százalék).

A „régi-új” törésvonalnál is fontosabb lett azonban a klímaváltozás és a bevándorlás kérdése. Közép-Európában a liberális cseh Ano, a konzervatív lengyel PiS és a (jelenleg még) a Néppártban politizáló Fidesz egy hangon beszél a migráció ügyében, s mindhárom kormánypárt megnyerte a választást. Franciaországban és Olaszországban a migráció ügyében keményvonalas Nemzeti Tömörülés, illetve Matteo Salvini Legája végzett az első helyen 23, illetve 34 százalékkal. Franciaország különben dióhéjban megmutatta, milyen az új európai politika: a hagyományos jobbközép Republikánusok leszerepeltek (8 százalék), a szocialisták éppenhogy bejutottak (6 százalék). A bevándorlásellenes Marine Le Pentől egy százalékkal lemaradva második helyen végzett Emmanuel Macron államfő liberális-progresszív pártja, amely a kampány hajrájában zöld témákról is elkezdett beszélni, de még így is felfért a francia dobogóra egy környezetvédő formáció 13 százalékkal.

Nemcsak náluk szerepeltek váratlanul jól a zöldek, hanem Írországtól Finnországig több tagállamban. A legmegdöbbentőbb változás Németországban történt: nemcsak először fordult elő, hogy a zöldek megelőzték a szociáldemokratákat (előbbi 20, utóbbi 15 százalékot szerzett), de a fiatalok körében is messze a legerősebb párt lett. A felmérések szerint a 30 alattiak 33 százaléka szavazott a zöldekre, 10 százalékkal többen, mint a CDU-ra és az SPD-re együttvéve. Azonban messze nem ők egyedül érdeklődtek a klímaváltozás iránt, a nagy pártok szavazói számára is fontos volt: egy felmérés szerint a megkérdezettek 48 százaléka számára ez volt a legmeghatározóbb téma, ami 28 százalékos emelkedést jelent a korábbi méréshez képest.

A zöldpártok választási eredménye mellett ez a fenti szám is jelzi, hogy az elmúlt időben valami megváltozott Európában: már azok is elkezdtek figyelni a klímaváltozásra, akiknek eszük ágában nincs zöld pártra szavazni.

Valami olyasmi látszik körvonalazódni, amire Yuval Harari, az emberiség jövőjéről sikerkönyveket izraeli író figyelmeztetett nemrég budapesti látogatásán: a klímaváltozás mindannyiunkat fenyeget. Már messze nem csak arról van szó, hogy egy-egy jegesmedve tanácstalanul toporog egy hányódó jégtáblán, vagy hogy csökken az esőerdők területe. Harari hangsúlyozta, a szélsőséges időjárás és a természetpusztulás közvetlen kiváltó oka például a migrációnak. Azaz a klímaváltozás elleni küzdelem, az eddig jellegzetesen „globalista” téma bizony lefordítható „lokalista” nyelvezetre is. Még a világot keresztény alapokról is szemlélők is egyetérthetnek a jellemzően nem napi áldozó zöldpártokkal: az elmúlt években mind a katolikus, mind a protestáns egyházak egyre többet beszélnek a teremtésvédelemtől, azaz természeti környezetünk, erőforrásaink megóvásáról.

 

Borítókép: AFP

A Válasz Online jövője olvasóinkon múlik! Két hónap alatt 1500 támogatót gyűjtünk. Csatlakozzon hozzánk most!

#Európai Parlament#Európai Unió