Évek óta túlzottan alacsony a Velencei-tó vízszintje, bár ez elsősorban az embereket zavarja, és nem a természetet. A legfrissebb Válasz Offline-ban bemutatjuk a vízpólásra felmerült ötleteket, és amellett érvelünk, hogy elsősorban annak a két víztározónak az átalakítására lenne szükség, amelyeket a tó fölött építettek az 1970-es években. Ezek nemcsak műszakilag öregedtek el: az akkori vízbőségre optimalizált szisztémán is változtatni kellene. A jelenlegi állapot, amikor egy tucat homokzsákon múlik, mennyi víz jut el a tóig, egész biztosan tarthatatlan.

Beszéljünk végre hazánk létkérdéseiről! Nyomtatott lapsorozatunk legújabb száma a magyar erdők, vizek, földek állapotával, a Kárpát-medencében a szemünk előtt kibontakozó „eltorzult mediterrán viszonyokkal” foglalkozik, méghozzá a magyar lappiacon egyedülálló alapossággal és megközelítéssel. Nemcsak a rohamléptékű változásokat mutatjuk be az Alföld sivatagosodásától fajok eltűnésén át az erdők veszélyeztetettségéig, hanem sok megoldási és alkalmazkodási stratégiát is.

Nagyberuházások egész sorának csinálna helyet a kormány azon a sukorói partszakaszon, ahol 2009-ben a Gyurcsány-korszak egyik legnagyobb politikai-korrupciós botránya lejátszódott. És újra egyértelműen magánérdekek szolgálatába állítottak az állami szerveket.

Mivel lehetne elejét venni a Velencei-tó-szindrómának, mennyiben hibáztatható a Kádár-rendszer a jelenlegi helyzetért, és hogyan válik nyilvánvalóvá a NER-logika a tópartokon (is)? Zsuppán Andrást Ablonczy Bálint és Vörös Szabolcs kérdezi.

A nyár eleji halpusztulás csak látványos tünete egy sokkal súlyosabb problémának: a Velencei-tóban idén alig van víz. A felmelegedés tönkreteszi a tavat, ami két éve éve küzd az aszály miatti vízhiánnyal, de a hiányzó csapadék pótlására nincs gyors és egyszerű megoldás. A rossz hangulatot fokozza, hogy Gárdonyban az önkormányzat mintha hadat üzent volna a szabadstrandoknak, a tó körül egyre több a kerítéssel elzárt partszakasz, és Agárdon partfal-rekonstrukció címen betonfallal vágták el a partot a víztől.