Örömteli lenne a Collegium Budapesthez hasonló tudományos intézet újraalapítása, írja válaszul Szathmáry Eörs evolúcióbiolóus felvetésére Deme Zoltán. De nem bárhogyan: az állam csecsén lógó, önálló gazdálkodásra képtelen intézmények kiszolgáltatottak a politika szeszélyének, és hosszabb távon életképtelenek. Ezt bizonyítja a Collegium Budapest és az 1956-os Intézet esete is. A kutatás szabadságát inkább az olyan műhelyek biztosíthatnák, amelyek – az amerikai kutatóintézeti modellnek megfelelően – pénzügyileg is a saját lábukon állnak.

A bedöntésének fő felelőse által gründolt helyszínen, a Karmelitában születhetne újjá – támadhatna fel halottaiból – az egykor neves intézmény, a Collegium Budapest (Institute for Advanced Study). Szathmáry Eörs evolúcióbiológus Zsuppán András kollégánk múlt heti, vonatkozó cikke után teszi meg konkrét javaslatát az Orbán-időszak miniszterelnöki rezidenciájának hasznosítására. A két javaslat akár kombinálható is, de ha nem így lesz, a Collegium Budapest akkor is megérdemel egy megkésett nekrológot.

A Gulag-emléknapon ismertetett friss kutatás szerint az egykori politikai raboknak saját családjuk előtt is titkolniuk kellett sorsukat, és többen közülük még a rendszerváltás után is hallgattak. Megindító, milyen jelekből nyomozhatja ki valaki – talán most ön is, kedves olvasó –, hogy édesapja, édesanyja, nagyapja, nagybátyja nem hadifogoly, hanem politikai elítélt volt a Gulagon egy szovjet munkatáborban.