Tű a szénakazalban? – Előjáték az állambiztonsági akták megnyitásához

Tabajdi Gábor

| 2026.08.13. | Háttér

Csatornabúvártól segédpüspökig lesznek nevesíthetők olyan magyar állampolgárok, akik a rendszerváltás előtt hálózati személyek voltak, ha októberben szélesebb nyilvánosságot kapnak az állambiztonság hatos kartonjai – olvasható Tabajdi Gábor történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság Hivatala és az 1956-os Intézet Alapítvány kutatója lapunknak megküldött kutatási jelentésében. Közben szembesülhetünk majd azzal is, hogy a jelentéseiket tartalmazó  munkadossziék 61 százalékát már 1989 előtt a hivatali ügymenet keretében leselejtezték. Adatalapú áttekintés a már kutatható, a most megnyíló, a még megnyitható, illetve a megsemmisített vagy talán nem is létezett aktákról.

„Ügynöklisták” helyett: a hálózati személyek töredékes névsorai

A hazai közvélemény már évtizedek óta türelmetlenséggel vegyes érdeklődéssel fordul a kommunista állambiztonsági múlt megismerése felé. A rendszerváltást követő felemás átvilágítás, az „ügynökbotrányok”, azaz a „lusztrációs frusztráció” következtében újra és újra felerősödik a tisztánlátás igénye.

Az egykori titkosszolgálati akták kutatása révén természetesen számos fedőnév és azonosított személynév vált ismertté. Túl a kiszivárogtatott névsorokon a szaklevéltárba került dossziék olvasásával is keletkeztek melléktermékként „ügynöklisták”. Olykor egy-egy történeti munka vagy kutatási projekt nagy számban tett ismertté az állambiztonsággal titokban együttműködő állampolgárokat.

Emlékezetes az 1956-os Intézet online forrásközlése, amely Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetésének pártállami dokumentumait közölte 2009-ben és ennek kapcsán több mint száz, az eseményre mozgósított személyt azonosított. Az iratok sorsáról és az állambiztonsági nyilvántartás mágnesszalagjainak adattartalmairól készült 2008-ban és 2017-ben készült átfogó szakértői jelentés.

Eddig azonban viszonylag kevés szó esett arról, hogy a hálózati személyek összeírásának vannak egykorú forrásai is. Az egyes állambiztonsági részlegek évente összeállított ún. változásjelentései alapján a politikai rendőrség hálózata tételesen is vizsgálható. A BM III/III. Csoportfőnökség 1980 és 1989 közötti időszakából például nyolcszáz fedőnév ismerhető meg, miközben az együttműködők összesített (kumulált) létszáma ugyanebben az időszakban ezerkétszázra tehető.

Hálózati személyek fedőnevei az éves változásjelentésekben (1980)

– zöld betűvel a beszervezett, piros betűvel: a kizárt, kék betűvel: az átadott, átvett vagy átminősített hálózati személyek

– zölddel kiemelve: a levéltári dokumentumokkal azonosítható személyek, sárgával kiemelve: a sikertelen levéltári azonosítások

Az eddig hatályos rendelkezések alapján 2022 és 2025 között erről a (Tartótisztek című könyvemben már részben közölt) összesített listáról négyszáz fedőnév azonosítását kérvényeztem úgy, hogy a szervezet belső részlegeihez képest reprezentatív legyen a minta. Összességében 76%-ban járt sikerrel a levéltár munkatársai által elvégzett azonosítás, azaz három év alatt háromszáz, a hálózati személyek egykori statisztikai adatait rögzítő, hatos karton másolatát kaptam meg. (Ehhez képest radikális változás lesz, ha majd néhány kattintással huszonnégyezer hatos karton adataiban böngészhetünk.)

• A BM III/III. Csoportfőnökség hálózatának kumulált létszáma (1980-1989, fő): kb. 1200 
• Az ismert fedőnevek száma (éves és részlegek szerinti bontásban): 802 
• Ebből reprezentatív azonosításra beadott fedőnév: 400  
• Sikeresen azonosított hálózati személy: 305 (76%)
• Közülük az ÁBTL-ben kutatható munkadossziéval rendelkezik: 62 (15,5%)

A hálózati személyek megismerhető adatait három hónap múlva várhatóan könnyebben és bizonyosan sokféleképpen elemzik majd. Háromszáz karton foglalkozási rovatait böngészve mindenesetre már képet kaphatunk arról, hogy hol tevékenykedtek a belső ellenség felkutatásához felhasználni kívánt titkos kapcsolatok. Az egyházi elhárítás vonalán találhatunk plébánost, esperest és segédpüspököt, szerzeteseket, lelkészeket, rabbikat, Jehova tanúját és egyházi szolgálatban álló gépkocsivezetőt is. Az ifjúsági elhárítás működéséhez köthető halmazban találhatók főiskolai és egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok, kollégiumi igazgatók. A kulturális elhárítás, majd a belőle megszervezett ellenzékkel foglalkozó részlegek merítése kifejezetten széles. A hálózati személyek foglalkozásánál szerepel többek között szociológus, közgazdász, földmérő, vegyészmérnök, orvos, szabadfoglalkozású értelmiségi, könyvtáros, levéltáros, színművész, író, táncdalénekes megjelölés is. A hálózati személyek adataiban ott vannak a média világával kapcsolatos hálózati tevékenységek is: újságírók, tévések, rádiósok (a szerkesztőktől a gépírókon át a portásig) és a filmipar beosztottjai. A sporttal foglalkozó részleg hálózati emberei között a hatos kartonok szerint voltak versenyzők, edzők, masszőrök és szakosztályvezetők is. Ugyanakkor megragadhatók azok a döntően alkalmazotti munkakörök, ahol jól sejthetően nem az adott személy foglalkozása, hanem kapcsolatai voltak a meghatározók a hálózati szerepeknél: ilyen lehetett egy pincér, autószerelő, fodrász, grafikus stb. Végül mivel a BM III/III. Csoportfőnökség foglalkozott a pártállami vezetők operatív védelmével, a hálózati személyek között e vizsgált mintában felbukkan lakatos, liftszerelő és csatornabúvár is. Meglehet mindannyian „szemek voltak a láncban”, valós szerepeik, titkosszolgálati funkciójuk (a megfigyeléstől a bizalmas beszélgetések besúgásán át kapcsolatok manipulációjáig) meglehetősen eltérően alakulhattak.

Mindenesetre a belső reakció elhárításnak a nyolcvanas években foglalkoztatott hálózata a mintavétel szerint meglepően magas arányban azonosítható. (A korábbi kutatói tapasztalat szerint ugyanis a hatvanas, hetvenes évek irataiban szereplő hálózati fedőneveknél sokkal kisebb arányban lehet kideríteni a valós személyneveket.) Ugyanakkor a rezsim fennállásának utolsó évtizedéből az hálózati személyek jelentései csak rendkívül töredékesen maradtak fenn.

Az azonosított személyek hatodának találhatók meg érdemi mennyiségű jelentései (M-dossziéi) a levéltárban. Ez a minta 15,5%-a. Mindebből jól látszik, hogy az „akták megnyitásával” és a hatos kartonok publikálásával az eddigi kutatói tapasztalatok sokszorozódhatnak majd meg. Lesznek nem azonosítható személyek, az egykori hálózat tagjainak döntő többségével kapcsolatban pedig kevés dokumentáció (pl. egy hatos karton, esetleg néhány máshol megőrzött jelentés) tárul majd fel.

Mindez természetesen nem érv (se pro, se kontra) a szabályozás módosításával kapcsolatban. Ez a kutatási adat csupán azt érzékelteti, hogy az állambiztonsági múltról szóló közbeszéd racionalizálásához alaposabb összefüggések szem előtt tartása is szükséges. Szerencsére a szervezet szigorúan hierarchikus és bürokratikus jellege miatt az irathagyaték töredékessége részletesen vizsgálható.

Az „ügynökakták” történetei

Bár a körvonalazódó tervek a hálózati személyek beszervezésével kapcsolatos dossziék (röviden: B-dossziék) „megnyitásáról” szólnak, a hálózati tevékenység teljes időszakának jelentéseit tartalmazó munkadossziék (M-dossziék) sorsa sokkal pontosabban nyomon követhető. Ennek oka, hogy ezeknek az aktáknak az iktatókönyvei sértetlenül maradtak fenn, és egy ideje már digitálisan is böngészhetők.

A munkadossziék sorsát nyomon követő iktatókönyvbe (az ún. M-naplóba) az első bejegyzés 1957. március 21-én történt, éppen a KISZ megalakulásának napján. Az utolsó bejegyzés dátuma pedig 1989. november 28. A rendszerváltás folyamatában ezen a napon (többek között) spontán ülősztrájk kezdődött Budapesten a Blaha Lujza téren, miután a fővárosi pályaudvarokat lezárták a hajléktalanok elől. E két dátum között 42333 bejegyzés (irattári tétel) követi egymást szoros rendben.

Amint az alábbi adatvizualizáció mutatja, az egykor létező dossziék közül 13415 darab maradt fenn (zöld színnel jelölve), jelenleg ennyi tétel található meg az Eötvös utcai szaklevéltárban. Az akták sorozatából az első 13083 tétel teljesen hiányzik. A levéltárban kutatható legalacsonyabb számú munkadosszié „Tüzes István” jelentéseit tartalmazza, ezt az M-naplóban a 13084. soron iktatták (1961. november 26-án), levéltári jelzete így: M-13084. E hiányt egyaránt magyarázhatja a folyamatos és szisztematikus selejtezés, illetve az 1989-es iratpusztítás, ám utóbbi mértékéről jórészt csak áttételes állítások vagy feltételezések fogalmazhatók meg jelenleg.

A zöld színnel jelzett akták között ott találhatók az eddig különböző formákban feldolgozott történetek forrásanyagai. Így (1) a meghurcolt arisztokrata, Esterházy Mátyás jelentéseit tartalmazó, egyszersmind a fia, Esterházy Péter Javított kiadás című munkájához felhasznált akták (M-37234 „Csanádi”, iktatva: 1977. 08. 15.). (2) Tar Sándor író munkadossziéja (M-41819 „Hajdu” iktatva: 1988. 04. 28.), amelynek tartalmáról egykori megfigyelt barátjával, Kenedi Jánossal levelezett. (3) A színikritikus Molnár Gál Péter aktája (M-37960 „Luzsnyánszky”, iktatva 1979 októberében), amelynek anyaga nyomtatásban is napvilágot látott, és amelyről a színikritikus szerző posztumusz megjelent életrajzi kötetében is vallott.

Amint ezek a példák is mutatják, a hálózati személyek jelentéseit elsődlegesen gyűjtő M-dossziékból csak a pártállami rendszer szanálását követő időszakban iktatott akták maradtak fenn. Történelmi forrásként olyan, a kádári bürokrácia által megszűrt „ügynökaktákat” olvashatunk, amelyeket a hálózati munka befejeződése után megküldtek a Belügyminisztériumba, ott megőrizték az irattárban (többek között az egykori banképület trezorjaiban), majd a rendszerváltás után átadták azokat a szaklevéltárnak.

Az 1957 és 1989 között szoros számsorrendben iktatott 42333 akta, a leselejtezett (piros), a kutatható (zöld) és az ismeretlen sorsú (lila) dossziék megkülönböztetésével. A szövegben említett három akta helye a korszakban iktatott dossziék sorában.

Az M-naplókba feljegyzett tételek közül, a vonatkozó bejegyzések szerint, 1990-ig összesen 26196 darabot selejteztek, azaz semmisítettek meg (piros színnel jelölve) különböző okokból. A nyilvántartások alapján így különösen érdekes lehet annak a 4400 aktának a sorsa, amelyek 1961 után szerepelnek az egykori iktatókönyvekben (tehát egykor léteztek), de 1990-ig nem került az adataikat tartalmazó iktatószámhoz a „selejtezve” megjegyzés, mégsem kerültek a levéltárba (lila színnel jelölve). Kutatóként, érdeklődő állampolgárként így kíváncsian várhatjuk, hogy a most felállított iratfeltáró bizottság ezek közül mennyinek a nyomára bukkan majd az utódszerveknél.

Az általános helyzetkép, állambiztonsági iratörökségünk mozaikossága mindenesetre jelenleg úgy írható le, hogy az egykor létező „ügynökakták”, értve ez alatt M-dossziék 42333 tételt kitevő halmazát, hozzávetőlegesen három részhalmazra osztható: a levéltárban kutatható (29%), az 1989 előtt leselejtezett (61%) és a hiányzó dossziékra (10%). Az akták rendelkezésre álló számadatai összevethetők a szervezet belső hálózati statisztikáinak adataival is. Takács Tibor összesítése szerint az állambiztonság a Kádár-korszakban összességében mintegy 56000 hálózati személyt foglalkoztatott.

Az adatvizualizáción jól látható az is, hogy az 1968 előtt iktatott dossziék igencsak sporadikusan maradtak fenn. A hetvenes évektől iktatott akták jóval nagyobb arányban olvashatók napjainkban is. Azonban ezekben az időkben már sokkal kevesebb dosszié került be a központba.

A leselejtezett (piros), a levéltárba került, kutatható (zöld) és az ismeretlen sorsú, „nincs” dossziék (lila) megkülönböztetésével

Az ábra értelmezéséhez fontos tudni, hogy a Kádár-korszak állambiztonsági hálózatának létszáma az 1956-os megtorlás utáni években tízezer fő körül alakult, majd az 1972-es profiltisztítás után nyolcezer fő körül stabilizálódott. A részletes belső adatsorok szerint a hatvanas évtizedben évente kétezer főt távolítottak el a hálózatból, majd a hetvenes évektől ez a szám inkább ezerötszáz körül alakult. Ugyanakkor hozzávetőlegesen ennyi új beszervezésre is sor került, így a hálózat összlétszáma azonos maradt (a hálózat 1972-es szanálását leszámítva). Eközben a hetvenes évekre az M-napló bejegyzéseinek számai a 300-700-as tartományban mozogtak. A hálózati személyek jelentős részének jelentéseit gyűjtő dossziékat tehát nem archiválták egykorúan sem! A megőrzött dossziékat pedig egy irattári logika szerint folyamatosan selejtezték.

Az iratok hiánya tehát javarészt nem a rendszerváltáskori iratpusztulásból, hanem a szerv dokumentációs rendjéből következik. A meglévő anyagok természetesen ezzel együtt is kutatásra érdemesek, de átfogóbb történeti értékelések megfogalmazásához érdemes figyelemmel lenni arra, hogy ezek a „mozaikdarabok” hol helyezkednek el az adott szerv iratanyagában. A hálózat tevékenységével kapcsolatos alapvető összefüggések megismerése nem teszi érdektelenné az akták további kutatását vagy „megnyitását” (jelentsen ez majd bármit). Éppen arra figyelmeztet, hogy bármilyen (általánosító) megállapítás megfogalmazásakor figyelemmel kell lennünk arra, hogy az egykori információs halmaz melyik részét vagy elemét vizsgáljuk. Az aktákkal kapcsolatos adatok végső soron azt is nyilvánvaló teszik, hogy a vonatkozó állambiztonsági iratanyag jelentős része a hatvanas évek világának megismerését segítheti.

Az M-naplók alapján vizsgálható továbbá az is, hogy a politikai rendőrség melyik részlegei küldték a központba a hálózati személyek munkadossziéit, és ezek közül melyek (milyen arányban) hozzáférhetők napjainkban. Az elsődleges elemzések szerint az egykor beküldött akták mintegy harmada a megyei részlegektől érkezett. Az akták között nagyobb tételt képeznek a kémelhárítás (BM III/II. Csoportfőnökség) és a katonai elhárítás (BM III/IV. Csoportfőnökség) dossziéi.

Ezek az arányok életszerűnek tűnnek az adott részlegeknek a létszáma és a foglalkoztatott hálózat tevékenységi köre miatt is. A sorkatonaság során beszervezett fiatalok jelentős részét a leszereléskor elbocsáthatták a hálózatból (BM III/IV), és a külföldi kapcsolatok után leselkedőket is gyakrabban cserélhették (BM III/II). A BM III/III. Csoportfőnökségen a kulturális vagy az egyházi élet megfelelő pozícióit elfoglaló hálózati emberekkel hosszabb időre (akár évtizedes távlatokban) számoltak. Alaposan feltételezhető tehát, hogy az „akták megnyitásával” vagy akár jobb hozzáférhetőségével inkább idegenvezetők, határmenti vendéglátósok, vasutasok vagy a sorkatonaságnál beszervezett fiatalok dossziéi tárulhatnak fel, mintsem a közkeletű elvárásokat kielégítve, a közélet egykori vagy mai szereplőinek jelentései. Talán így szélesebb körben tudatosul majd, hogy az állambiztonsági dossziék nem pusztán rendszerváltás előtti és utáni hírességek besúgásairól vagy megfigyeléséről szólnak csupán. Az akták révén a pártállam széles körű társadalmi kontrolljáról, a nyilvánosság manipulációjáról, a diktatúra mindennapjairól és transzgenerációs örökségéről is tanulságos történelmi leckék készülhetnek.

Miközben tehát ismét felcsillan a remény a kutatómunkát és az állampolgári betekintést gúzsba kötő szabályok feloldására, továbbá a kutatható anyagok bővülésére, egyre világosabb lehet az is, hogy ezeknek a dokumentumoknak az értelmezéséhez a szervezet általános működésének ismeretére is szükség lesz.

Vajon bízhatunk abban, hogy a transzparens tudományos megállapítások és a nyilvánosságban megfogalmazódó állítások az eddigieknél harmonikusabban viszonyulnak majd egymáshoz? Az ezzel kapcsolatos várakozások sokfélék lehetnek. Ahhoz azonban, hogy az egyéni, családi vagy közösségi történeteket, illetve a mozaikos levéltári dokumentumokat elhelyezhessük a nemzeti történelmünkben, a különböző (civil, politikai, tudományos stb.) szférákon átívelő diskurzus szükséges.

A jelentés elkészítését megjegyzéseikkel, kritikáikkal, illetve programozással segítették kollégáim: Haász Réka, Takács Tibor (ÁBTL), Horváth Zsolt, Szuly Rita, Tóth Zoltán (NEB Hivatala), Lénárt András, Rainer M. János (1956-os Intézet Alapítvány)

Nyitókép: érdeklődők az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának raktárában a Kulturális örökség napjai rendezvényen 2023. szeptember 16-án (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>