Magyart ünnepelték Brüsszelben, de ő hűteni akarta a kedélyeket
Az új magyar miniszterelnöknek nagyon örültek az első brüsszeli csúcsán, de ő csak azt tudta megígérni, hogy készen áll az alkudozásra és kemény tárgyaló lesz. Első hozzászólásában rögtön beszólt a menekülteket védelmező kollégáinak, és azt is jelezte, hogy nem ért egyet azzal a tervvel, ami alapján a Bizottság sokkal rövidebb pórázra fogná a kormányokat a támogatások elköltésekor. Brüsszelben figyeltük, hogyan tért vissza Magyarország Európába.
Megtapsolták hivatalos bemutatkozásakor Magyar Pétert az európai miniszterelnökök és elnökök, amikor először szólalt fel az Európai Tanács hatalmas körasztalánál. Ez az elismerés jól mutatja, hogy milyen a hangulatban fogadták a többiek, hogy immár nem Orbán Viktor képviseli az EU legfontosabb testületében Magyarországot.
Ebben a körben ritkán tapsolnak. A szigorúan zárt ajtók mögötti megbeszélések nem a gesztusokról, hanem az alkudozásokról szólnak általában. Hogy most mégis kifejezték elégedettségüket Európa vezetői, az elsősorban annak szólt, hogy vissza lehet térni az alkudozások jól bejáratott, és az egész EU-t működtető világához.
Orbán Viktor ugyanis egyre inkább kiszállt az érdemi megbeszélésekből, és átállt arra, hogy addig vétózik, amíg mindent el nem ér, amit akar. Ha pedig nem éri el, akkor behúzza a féket, és lehetetlen akár csak részeredményeket elérni. Ezzel érdemben nem lehetett mit kezdeni. A tanácsülések előtt a többiek arra kényszerültek, hogy azt találják ki, hogyan lehet kikerülni Magyarországot a fontos döntésekkor. Hogyan lehet trükközni a saját szabályaikkal, vagy érdemes-e megpróbálni mégis alkudozni a magyarok hajthatatlanul ukránellenes miniszterelnökével. Ennek az őrületnek vetett véget Magyar első felszólalása csütörtök este. Csakhogy ő is rögtön azt ígérte, hogy vele sem lesz könnyű.
„Az elején minden felszólalás azzal kezdődött, hogy milyen jó, hogy Magyarország visszatért, óriási volt a megelőlegezett bizalom. De mondtam nekik, hogy nem barátkozni és népszerűsködni jöttem. Megadom mindenkinek a tiszteletet, de el is várom ezt, és azért vagyok itt, hogy mindenben a magyar érdeket képviseljem.”
Nekem az is jó lesz, ha én leszek a legnépszerűtlenebb a Tanácsban négy év múlva, ha ez az ára, hogy minden pénzt elvigyek, ami a magyaroknak jár
– mondta közvetlenül a csúcstalálkozó után Magyar Péter.
Első hozzászólásakor éppen a menekültügy volt napirenden, és rögtön neki is ment azoknak a kollégáinak, akik szerinte a politikai korrektséget előrébb tartják az őszinteségnél. Azt mondta a magyar újságíróknak, hogy első tapasztalatai alapján az olasz és a dán miniszterelnöknők a leghatározattabb tagjai a Tanácsnak, akik többek között a határok lezárása ügyében is a legszigorúbb eljárást követelik. Ebben a témában hozzájuk csatlakozott.
A többiek szempontjából azonban nem ez volt a legfontosabb most, hanem a beszélő viszony helyreállítása. Annak örültek, hogy a közös asztalnál ismét lett értelme az alkudozásnak.
Ukrajna zöld utat, de magyar feltételeket kapott
Ennek megfelelően több mint egy év után először az összes tagállam támogatta az Ukrajnáról szóló következtetések kiadását. Orbán ezt 2025 eleje óta sosem fogadta el, és az EU 26 tagállama nevében lehetett csak kiadni a szöveget. A magyar kormány távolmaradásának fontos szimbolikus jelentősége volt: azt mutatta, hogy az EU nem képes hatalmi központként működni, hanem megosztott, és ettől erőtlen. Az orosz sajtó rendre részletesen beszámolt róla, hogy nincs egység Brüsszelben.
Most viszont a magyar kormány is képes volt beleszólni a szövegezésbe. Így a dokumentum szerint Ukrajna a csatlakozási feltételek teljesítésének ütemében nyithat csak meg újabb fejezeteket a teljes tagságról szóló megállapodásig. Ez a látszólag közhelyes megállapítás valójában komoly politikai üzenet, mert nem ígér gyorsított, egyszerűsített felvételt. A magyar kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a gyorsított eljárásra utaló lehetőség kikerüljön a tanácsi következtetésnek nevezett záródokumentumból.
Ráadásul a magyar kormány a csatlakozási feltételek közé még a csúcs előtt belerakatta a magyar kisebbség jogait biztosító törvények hatályba léptetését. Az alkudozás tehát máris működött:
a magyar kormány hajlandó elítélni Oroszországot, hajlandó elfogadni Ukrajna támogatását és a csatlakozási tárgyalásai megkezdését, de beleszólhatott a csatlakozás feltételeibe.
Bár az Orbán-kormány azt hangsúlyozta, hogy az európai tárgyalások leginkább arról szóltak mindig, hogy adjuk oda a pénzünket Ukrajnának, a mostani csúcs legizgalmasabb vitái nem Ukrajna támogatását érintették, még akkor sem, ha a találkozó elejére beugrott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is. Magyarral röviden üdvözölték egymást, a magyar kormányfő személyesen is jelezte neki, hogy Beregszászon szeretne találkozni vele, a település nevét három nyelven is elmondta neki, de Zelenszkij erre érdemben nem reagált, csak arra, hogy ő is érdekelt a találkozóban.
Különös vita abból lett, hogy Antonio Costa tanácsi elnök egy megbízottjával felvette a kapcsolatot a Kremllel, tapogatózni, lehetne-e közvetlen tárgyalás Brüsszel és Moszkva között. Ezen a német, a francia és az Ukrajna ügyét leginkább támogató északi és balti országok is kiakadtak, és azt mondták, hogy az E3 csoport, azaz a francia-német-brit hármas feladata tárgyalni az oroszokkal, ha egyáltalán akarnak.
Megállítják Kínát?
Az egyik legizgalmasabb napirendi pont egy új vita megnyitása volt, amiről meglehetősen talányosan így szól a csúcs után kiadott következtetés: „Az Európai Tanács stratégiai vitát tartott a globális makroökonómiai egyensúlytalanságokról.” Kevésbé diplomatikus köntösben ez azt jelentette, hogy arról vitatkoztak, hogy „mit kezdjünk Kínával?”. Magyar a csúcs után azt mondta, megállapodtak, hogy a vita részleteiről nem tájékoztatják a nyilvánosságot, és döntéseket sem hoztak, csak felmérték, hogy ki mit gondol erről.
Az Európai Bizottság a csúcs előtt azzal a bejelentéssel borzolta a kedélyeket, hogy megállapította, naponta 1 milliárd euróval többért vesznek az európaiak kínai termékeket, mint amennyiért a kínaiak vásárolnak európai javakat. Azaz ömlik az európaiak pénze Kínába, és ezért ideje megvitatni, hogy ezzel nem kellene-e valamit kezdeni.
Ha történelmi távlatban vizsgáljuk a vitát, akkor nagyjából ott tartunk, mint voltunk a 17. században. Akkoriban indult a globális kereskedelem, és a kínai porcelán és selyem irdatlan mennyiségben érkezett Európába, amiért az európaiak jórészt a dél-amerikai gyarmatok ezüstjével fizettek. Most a kínai elektrotechnikai termékek érkeznek irdatlan mennyiségben, és euróval fizet érte a kontinens lakossága.
A századokkal ezelőtti kereskedelmi kiszolgáltatottságot az európaiak azzal oldották meg, hogy Kínát katonai erővel kedvezőtlen megállapodásokra, többek között az ópium beengedésére kényszerítették.
Most ilyen megoldás nincs napirenden.
Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy Kínát rá kell kényszeríteni: tartsa be azokat a kereskedelmi szabályokat, amelyeket egyébként a WTO tagságával magára vállalt, csak nem veszi komolyan. Vagyis ne adja irreálisan olcsón a termékeit komoly állami támogatással, hogy így veszteséget is benyelve letarolja a piacot, amíg kivérezteti európai riválisait. A másik elvárás az volna, hogy a kínai állam ne zsarolja a világot azzal, hogy elzárják kulcsfontosságú alapanyagoktól, például a ritkaföldfémektől (lásd korábbi cikkünket), ha egyéb termékeik elé korlátokat emelnének.
Az EU-nak már most is vannak eszközei, hogy a kínai áruk beáramlását korlátozza, de ezekkel alig él, mert a tagállamok egy része nem akart összefeszülni Kínával. Féltették az exportjukat (például a német autókét), féltek, hogy Kína elzárja őket máshonnan alig beszerezhető áruktól. A Bizottság a mostani csúcson kinyitotta a vitát, amihez alapvetően az kellett, hogy a német kormány jelezze: készen áll bizonyos mértékű szigorításra. Dönteni most nem kellett semmiről, csak a hangulatot mérték fel, de az EU hosszútávú jövője szempontjából ez volt az egyik a legizgalmasabb része a mostani ülésnek.
Magyar: mi tudjuk, hogy milyen, amikor elvágnak minden pénztől
A másik nagy téma a 2028-tól érvényes, hét évre szóló költségvetés volt. Ez rendszerint évekig tartó vita, elvben 2027 decemberéig is el lehetne húzni, bár a Bizottság erőltetné, hogy idén év végéig állapodjanak meg. Ennek egyik nagy előnye az lenne, ha a jövőre esedékes választáson Le Pen pártja nyerne Franciaországban, akkor nem tudná betartani azt a választási ígéretét, hogy felére csökkenti a francia tagdíjat az EU-ban. (Vagy betartaná, és ezzel tönkretenné az idei nehéz alkut.)
A legtöbb tagállam egyébként nem érdekelt a vita gyors lezavarásában, bár a következtetésekben benne maradt, hogy törekszenek rá. Magyar Péter a csúcs előtt részt vett a minél magasabb támogatásért küzdő országcsoport (kohézió barátai) egyeztetésén is, jelezve ezzel is, hogy hol állunk. Azok között állunk, akik nem akarják, hogy kevesebb támogatás érkezzen a közösből a 30-as évek első felében. A csoporttal szemben áll a fukarok társasága, azaz a nettó befizetők, akik többet raknak az EU költségvetésébe, mint amennyit közvetlenül kivesznek belőle.
Az új költségvetésről indult vita nemcsak a számokról szól. Az is kérdés, hogy a pénz elköltésének milyen új feltételei lesznek. Itt komoly változásokat javasol az Európai Bizottság. Szakítanának azzal a gyakorlattal, ami alapján a nemzeti kormányok lényegében arra költötték a kohéziós támogatásokat, amire csak akarták, és ha elkészült egy beruházás, és a számlák ránézésre rendben voltak, akkor utólag szinte mindent gond nélkül ki is fizetett az EU. Ehelyett
jön az RRF-programban megismert új rendszer, amikor terveket kell jóváhagyatni és mérföldköveket kell teljesíteni.
Álljon itt egy leegyszerűsített példa erről: a mostani kohéziós rendszerben ha Magyarország bölcsődéket akar építeni EU-s pénzből, akkor egyenként kiírhat pályázatokat az új bölcsikre. A győztesnek a pénzt a magyar kormány odaadja, aztán ha kész a szép új épület, akkor összeszedi a számlákat, és egyben elküldi Brüsszelbe, ahonnan hónapokon belül kifizetik az összeget a magyar kormánynak. Az új rendszer viszont úgy nézne ki, hogy a magyar kormánynak előre meg kell terveznie hány új bölcsődei helyet akar, a tervet jóvá kell hagyatnia az Európai Bizottsággal, és ha ott úgy ítélik meg, hogy ez tényleg hasznos ötlet, akkor elkezdik utalni rá a pénzt. Egy bizonyos határidőre a magyar kormánynak be kell mutatnia, hogy lám, lett ezer új bölcsis férőhely az országban, és akkor neki lehet állni a következő projektnek. Ha nincsenek meg az új helyek, akkor a következő program, például 250 km alsóbbrendű út felújítása, elakad.
A számlaalapú elszámolás helyett jönne tehát az eredményalapú, ahol a célok meghatározásába az eddigieknél sokkal jobban be kell vonni az Európai Bizottságot. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a nemzeti terveknek (mire kérek pénzt?) összhangban kell lenniük a Bizottság szakemberei által összeírt országspecifikus ajánlásokkal, amelyekben évenként összeszedik országonként, hogy mit kéne tenni, hogy jobban menjenek a dolgok.
A másik fontos újítás, amit szintén az RRF-től mentenének át, a pénzmegvonás lehetősége.
Jogállamisági problémákra, korrupcióra, az EU alapjogi chartájának megsértésére hivatkozva az új pénzügyi ciklusban be lehetne fagyasztani a támogatásokat, de hogy pontosan hogyan, az még egyáltalán nem látszik. A terv szerint az objektív szempontokat és eljárásrendet is kell még találni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az eddig csak Lengyelországgal és Magyarországgal szemben alkalmazkodott szankciós politikát a Bizottság sikeresnek tartja, mert általános kiterjesztése fontos pillére lett az új költségvetési tervnek.
A Válasz Online kérdésére Magyar Péter azt mondta a csúcs után, hogy ezeket a bizottsági törekvéseket mindenképpen finomítani akarja a magyar kormány.
„Leírva ez lehet, hogy jól hangzik, de az eddig ismert koncepció alapján az egész támogatást fel lehet függeszteni, ha a Bizottság egy osztályvezetője úgy látja, hogy egy korábbi ajánlás nem teljesült, vagy valamilyen jogi probléma adódott. Kevesen érzik, hogy ez mit jelent, de mi, magyarok már megtapasztaltuk. Elmondtam a kollégáknak a vitában, hallotta Ursula von der Leyen elnök asszony is, hogy ez nem jó út, fontoljuk meg.”
Ha nem jön közbe egy új válság, akkor legközelebb októberben találkoznak Európa vezetői, és bizakodásukról árulkodik, hogy kellemes nyaralást kívántak egymásnak a péntek délutáni búcsúzáskor. Magyar Péter megköszönte, majd közölte, hogy ő nem megy nyaralni, túl sok dolga van. Például augusztus végéig haza kell hoznia 10 milliárd eurót abból a programból, amitől új kollégái eddig elzáták Magyarországot.
***
Nyitókép forrása: JONAS ROOSENS / ANP MAG / ANP via AFP
