Merre visz a végzet? – politikai harapófogóba került az RMDSZ
Göröngyös úton botorkál a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Szinte egyszerre veszítette el a vele természetellenesen összenőtt Fideszt és esett szét a romániai magyar érdekképviseletet is magában foglaló bukaresti koalíció. Tegnap új miniszterelnököt jelentett be Nicușor Dan államfő, de ez a lépés várhatóan sem a belpolitikai válságot nem rendezi, sem az RMDSZ ingataggá vált pozícióját nem erősíti meg. Egyre közelebb kerül a hatalomhoz a szélsőjobboldali AUR, amelynek politikája a kisebbségi érdekkijárás sok sebből vérző, de az RMDSZ 1996-os első kormányra jutása óta működő rendszerét veszélyezteti. Közben már az erdélyi magyar érdekképviseletben is úgy gondolják, hogy a Fidesznek vége, s ideje újragombolni a lajbit.
A szokásosnál is nagyobb politikai káoszba süllyedt Románia, miután megbukott az Ilie Bolojan vezette négypárti román kormány. A politikust karaktere alapján egy Bokros Lajosba öltött Bajnai Gordonhoz hasonlíthatjuk: igaz, tőlük eltérően neki legalább van sikeres helyi politikai karrierje. Három cikluson keresztül vezette Nagyváradot, s a bihari nagyváros látványosan fejlődött polgármestersége idején. A történelmi városközpontot meglepően jó ízléssel újították fel, sok vállalkozás is megtelepedett, ennek köszönhetően 2016-ban már 71 százalékos többséggel választották újra. Bolojan 2020-tól a Bihar megyei tanács elnöke volt, s sikeres helyi menedzseri képességei miatt emelkedett egyre magasabbra a nemzeti liberálisok hierarchiájában. Így lett 2024 végén a román Szenátus elnöke, végül 2025 májusától egy Európa-pártinak nevezett koalíció miniszterelnöke. Ügyességét bizonyítja, hogy sokáig képes volt egyensúlyozni kormánya ellentétes érdekei között: egy évig vezette az egymást legszívesebben egy kanál vízben megfojtó ősellenség, a jobbközép nemzeti liberálisok (PNL) és a baloldali PSD, illetve az USR (a román Momentum) meg az RMDSZ koalícióját. Igaz, még támogatói sem sorolják Bolojan erényei közé a kompromisszumkézséget.
A tavaly júniusban megalakult koalíció élén húsvágó bárddal esett a majd’ 10 százalékos államháztartási hiány csökkentésének.
A nagyközönség még tapsolt, amikor elkezdte a különben a hagyományosan a PSD kifizetőhelyeinek számító állami vállalatok leépítését vagy a bírák és ügyészek 48 évnél (!) meghúzott nyugdíjkorhatárának emelését. A népi éljenzés elhalkult, amikor baltás Bolojan 19 százalékról 21 százalékra növelte az áfát, az önkormányzatokat kötelezte a helyi ingatlanadók felemelésére, és 10 százalékkal csökkentette az állami alkalmazottak fizetését. Koalíciós társai könyörgésére nem hallgatott, s mintha kicsit még élvezte volna is, hogy a közvélemény szemében ő lett a könyörtelen kiadáscsökkentő. Ezt a bázisát féltő PSD nem viselte már el, a párt április végén elhagyta a koalíciót, májusban pedig a szélsőjobboldali AUR-ral megszavazta a Bolojan-kormány elleni bizalmatlansági indítványt. Igaz, ettől nem lett stabil kormánya az országnak, mert a nemzetközi visszhangtól megrettent PSD nem mert kabinetet alakítani az AUR-ral. Az valóban ugrás lett volna a sötétbe, hiszen a „népnyúzás” ellen harci kürtöket fújó George Simion AUR-elnök focihuligán-csoportnál nagyobb szervezetet soha nem vezetett. A „legyen mindenkinek minden jobb” programját meg a Ceaușescu-korszakból itt maradt vegyi kombinátoknál is jobban rogyadozó román költségvetés nem bírná el.
Nicușor Dan államfő a patthelyzet feloldására tegnap tanácsadóját, Eugen Tomac európai parlamenti képviselőt javasolta miniszterelnöknek, aki az elképzelések szerint egy technokrata kormány élén vinné tovább az ügyeket. Persze csak amennyiben eljut egyáltalán egy parlamenti többség összeeszkábálásáig, amire a pártok fanyalgó nyilatkozatai alapján egyelőre kevés az esély – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is meglehetősen szkeptikusan nyilatkozott erről a forgatókönyvről.
„A fideszes köldökzsinór elvágása miatt nincs vége a világnak, mert az RMDSZ-nek a román politika felé megmaradt az alkumonopóliuma. Ám a kormányzati adóemelések elleni januári székelyföldi tiltakozáshullám rossz kezelése azt is megmutatta, a Szövetség saját választóit sem érti” – mondja Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Egy lapunknak a magyarországi és a romániai helyzet képlékenysége miatt név nélkül nyilatkozó RMDSZ-es politikus vitatja a szövetség és választói elidegenedését, de azt elismeri: a téli demonstrációk mélyebb társadalmi folyamatokról tanúskodnak. „A januári székelyföldi tüntetéseken a helyi adók emelése csak a detonátor volt: a román társadalomban és a romániai magyar közösségen belül is van egy erős elitellenes lázadás” – mondja emberünk, aki a helyzetet a magyarországihoz hasonlítja. Ahogy a Fideszt, illetve az óellenzéket egyaránt elutasító közhangulatot lovagolta meg a Tisza, úgy az AUR népszerűségének szintén a hagyományos pártok iránti ellenszenv az egyik felhajtóereje.
A romániai társadalom átrendeződéséről számol be Kiss Tamás is, aki munkatársaival nemrég fejezett be egy nagymintás és fókuszcsoportos kutatást az AUR szavazóiról. Ebből kiderül, hogy a román társadalom alapvetően nem „Európa-párti vs. oroszbarát” törésvonal mentén értelmezi a politikát. Az elosztási kérdések sokkal hangsúlyosabbak: az AUR-támogatók a nagyvárosi középosztálynál nagyobb állami szerepvállalást tartanának fontosnak például a szociális szférában. Ebben például hasonlítanak nemcsak az RMDSZ támogatóira, de a posztkommunista PSD jellemzően idős, falusi szavazóira is – csak előbbiek jóval többen vannak. (George Simion pártját 35-40, míg a PSD-t 18-20 százalékra mérik.) Ez az RMDSZ szempontjából azért fontos, mert a jelenlegi politikai patthelyzetnek feloldásaként Bukarestben sokan a „Nyugat-párti” koalíció (PNL, USR, RMDSZ, PSD) újraalakítását kívánják. Csakhogy ez a PSD szempontjából politikai öngyilkosság lenne, mert választói a lépésben nem az európaiságot, hanem a népnyúzás folytatását látnák. Ilyen forgatókönyv esetén könnyen felgyorsulna a PSD szavazóinak átzsilipelése az AUR-hoz, amit előbbi mindenáron elkerülne – így már érthető, hogyan szövetkezhetett egy elvben szociáldemokrata párt a szélsőjobboldali AUR-ral saját kormánya megbuktatására. Kiss Tamás ugyanakkor nem tartja eleve elrendeltnek, hogy a korábban úzvölgyi magyar katonasírokon ugráló Simionék hamarosan miniszteri bársonyszékekbe huppannak: „Ha csak belső társadalmi folyamatok számítanának, az AUR előbb-utóbb hatalomra jutna. De nem lehet figyelmen kívül hagyni a geopolitikai kontextust, az orosz–ukrán háború miatt a román választás egyben európai biztonsági kérdés is. Emlékezetes, hogy a 2024. novemberi elnökválasztás első fordulóját az orosz beavatkozásra hivatkozva érvénytelenítettek. Ezért nagy kérdés, hogy az AUR képes lenne-e a hatalmat megszerezni.”
A romániai politikai patthelyzet tehát értelmezhető úgy, hogy Romániát is elérte a hagyományos politikai elitek Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már jól ismert válsága. Románia Magyarországgal ellentétben többközpontú állam, s míg Temesvár, Kolozsvár vagy a moldvai Jászvásár jól teljesít gazdasági szempontból, a vidék folyamatos leszakadást, kiürülést él meg. Miközben Simion pártja jogos társadalmi elégedetlenségeket is becsatornáz, az AUR ideológiai háttere egyértelműen a román szélsőjobb legsötétebb hagyományait idézi. Meghatározó képviselő például az a Dan Tănase, aki az elmúlt években perek tucatjait indította székelyföldi önkormányzatok ellen a székely zászló kitűzése vagy a kétnyelvű feliratok elhelyezése miatt. A párt mostani erősödése romániai magyar szempontból nem csak a kisebbségellenesség miatt veszélyes, hanem az eddig jól-rosszul működő érdekérvényesítő politika megsemmisítésével is fenyeget. Mivel Romániában a kisebbségek jogait nem rögzítették alkotmányban vagy statútumban, ezért nagyon sok múlik a jogszabályok kreatív értelmezésén, a kijáráson, a bukaresti politika informális viszonyain – s ezeknek 1996-os első kormányra kerülése óta az RMDSZ is része. Ez kétségkívül lehet a korrupció melegágya, ugyanakkor némi mozgásteret ad a parlamenti helyek legfeljebb 5-6 százaléka felett rendelkező magyar érdekképviseletnek.
Vegyes etnikumú megyében, városokban például a magyar iskolai osztályok fennmaradása rendszerint ilyen alkukon dől el.
A költségvetési megszorítások ellenére az RMDSZ a nemrég megbukott kormányban azt is el tudta érni, hogy a kisebbségek finanszírozása érdemben ne csökkenjen. A saját románságába belecsavarodott AUR esetleges hatalomra jutása esetén az RMDSZ kijárásos modellje legalábbis megkérdőjeleződik. Ebbe a felfordult romániai politikai erőtérbe robbant bele Orbán Viktornak a vele szorosan összefonódott RMDSZ-vezetés számára váratlan veresége.
„Az elmúlt másfél évtizedben a Fidesz tudatosan építette erdélyi politikai hátországát, ám a kialakult lojalitás nem pusztán a határon túl elköltött pénzzel magyarázható” – mondja a Válasz Online-nak Novák Csaba Zoltán történész, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója, aki 2016 és 2022 között az RMDSZ szenátora is volt. „A korábbi kormánypárt egyfelől ajánlatot tett az erdélyi magyaroknak: »Beemellek titeket a nemzetbe az állampolgársággal, illetve a nemzeti újraegyesítéssel.« Ezt különben az erdélyiek nem is annyira a Fideszhez, mint személyesen Orbán Viktorhoz kötötték. Másfelől 2010 után nyomást is gyakorolt az RMDSZ-re, mondván: »Vagy elfogadjátok a mi vezető szerepünket, vagy politikai riválist kaptok.« Ez volt az egy időben a Fidesz által támogatott Erdélyi Magyar Néppárt, illetve a Magyar Polgári Párt” – magyarázza Novák. Miután az RMDSZ 2014-ben kiegyezett a Fidesszel, egyszerre lett a helyzet haszonélvezője és foglya is. A korábbi magyar kormánypárt ugyanis elengedte politikai protezsáltjai kezét, az RMDSZ-t meg beemelte a támogatások elosztásába. Ugyanakkor az erdélyi magyar média lábhoz parancsolásával, budapesti finanszírozásával az erdélyi szavazók jelentős részét saját buborékjába vonta, s ezért az RMDSZ mind kevésbé mehetett szembe a budapesti politikai elvárásokkal.
Jóval kritikusabb az érdekképviselettel Kiss Tamás, aki szerint az RMDSZ politikai problémáinak jó része abból fakad, hogy a szövetség irracionálisan elkötelezte magát a Fidesz mellett. „A 2025-ös tihanyi beszéd intő jel volt arra, hogy Orbán Viktor az EU-val szemben az illiberális pártok szövetségét akarja felépíteni. S ha ehhez az erdélyi magyar közösség alapvető érdekeivel kell szembemenni George Simion támogatásával, akkor habozás nélkül megteszi” – mondja. A szakember másokkal együtt alapos anyagot készített a magyarországi támogatáspolitika anomáliáiról, illetve az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalommal az RMDSZ közpolitikáját is bírálta. Szerinte a szövetségben a tihanyi beszéd után, tavaly augusztusig volt egy gondolkodás arról, hogy ideje lenne lazítani a magyarországi kormánypárttal kiépített kapcsolatokon. Ám az RMDSZ vezetői meggyőzték magukat, hogy Orbán Viktor megnyeri a választásokat és a vele való együttműködésnek nincs alternatívája. E döntésben szerepet játszott az is, hogy megérkeztek a szavazatok „zsákolására”, illetve a Pro Economica Alapítványon keresztül a „vállalkozásfejlesztésre” szánt pénzek. Ezután az RMDSZ hálózatai teljes erőbedobással vetették bele magukat a levélszavazatok begyűjtésébe. Az ezzel kapcsolatos anomáliák, mint például a piacokon felállított szavazatgyűjtő bódék vagy az egyházak aktív szerepvállalása, nemcsak a magyarországi, de a román médiában is visszhangot keltettek.
A választáson résztvevő erdélyiek között elsöprő fölényben volt a Fidesz (igaz, a romániai magyarok többsége nem szavaz). De minden erőfeszítés ellenére a Tiszára nagyobb arányban voksoltak Erdélyben, mint bármelyik korábbi ellenzéki formációra. Magyar Péter kétharmados győzelme folytathatalanná tette az elmúlt évek erdélyi modelljét, amelyben az RMDSZ kiépítette a saját maga kicsi NER-jét. A Budapest felé mutatott feltétlen politikai lojalitásért cserébe némelyek pedig úgy góbéskodhattak a magyarországi közpénzekkel, ahogy nem szégyellték. Egyelőre nem látszik az új kormány nemzetpolitikája azon túl, hogy leszámolna az eddigi gyakorlattal.
Magyar Péter számára azonban nem annyira a 2-300 ezer (fél)szavazatért érdekes az RMDSZ, illetve az erdélyi magyar közösség.
(A magyarországi lakcím nélküli magyar állampolgárok csak listára szavazhatnak, egyéni képviselőre nem.) A határon túli, s így az erdélyi magyarokkal való törődés inkább a jobbközép brandépítés szempontjából fontos. Ha a Fidesztől tartósan el tudja venni a „nemzeti gondolat letéteményese” márkáját, akkor idehaza komoly előnyre tesz szert. Ezzel láthatóan az új miniszterelnök is tisztában van. Jelentős energiákat mozgósított már kormányzása első napjaiban-heteiben a szlovákiai Beneš-dekrétumok elleni küzdelemre, illetve a kárpátaljai magyarság oktatási-nyelvhasználati jogainak visszaszerzésére. Szerdán be is jelentette, hogy megállapodtak az ukrán féllel, s a jogszabály-módosítások fejében Magyarország nem vétózza meg az EU és Ukrajna közötti a csatlakozási tárgyalások első fejezetének megnyitását.
Novák Csaba Zoltán úgy véli, az erdélyi magyar politikai érdekképviselet együtt tud élni a támogatási rendszerek Tisza által megígért megváltoztatásával, a pénzügyi forrásokat folyósító Bethlen Gábor Alap Zrt. átvilágításával és a nemzetpolitikai szempontból felesleges részek (így például a magyar állam által pénzelt erdélyi luxusszálló-beruházások, profi futballklubok) levágásával. „Érzékelhető nyitottság Magyar Péter miniszterelnök részéről, ami megkönnyíti a kapcsolatok újraépítését. Ugyanakkor nehezen kivitelezhetőnek gondolom, hogy a nemzetpolitikáért mindössze egy helyettes államtitkár felel majd. A rendszerváltás óta minden kormány legalább államtitkári szinten foglalkozott az üggyel, ami túlságosan kiterjedt és összetett az alapvetően adminisztratív helyettes államtitkári szinthez” – összegez Novák Csaba Zoltán. Névtelenséget kérő RMDSZ-es forrásunk is úgy véli, alapjaiban kell újragondolni a magyar–magyar viszonyt. Szerinte a „Fidesznek vége”, ezért a szövetségnek stratégiát kell kidolgoznia az új magyar kormánnyal való együttműködésre.
Az értékelésekhez azt tehetjük hozzá: mivel magyarországi és romániai politikai iránytűje egyaránt összezavarodott, az RMDSZ már előbbi kapcsolat rendezésének is örülne – ha kell, egy helyettes államtitkár közvetítésével.
Nyitókép: Kelemen Hunor pártelnök sajtótájékoztatót tart a megismételt romániai elnökválasztás második fordulója után az RMDSZ kolozsvári székházában 2025. május 18-án (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >
