Szabad szülészválasztást? – ezért menekülnek a fizetős egészségügybe a kismamák
Az egyik miniszter szerint engedélyezni kellene a szabad szülészorvos-választást, a másik szerint nem olyan egyszerű ez a kérdés. Egyetlen számmal mutatjuk meg, miért nem: 280 millió forint ráfizetés. Ennyi hiány termelődött csak Mosonmagyaróvár szülészetén 2025-ben. Mi köze van ennek a szabad szülészválasztásról újra fellángoló vitához? Nagyon is sok, mert miközben az állam százmilliárdokat költött a születésszám növelésére, maga a szülés veszteséget és feszültséget okoz az egészségügyben, és a nők tömegesen menekülnek a magánellátásba. 2025-ben a top 10 fővárosi szülészet közül kettő is fizetős volt. Létezhet szabad orvosválasztás a hálapénz visszavezetése nélkül? Ki fizetne ezért: a családok vagy az állam? És a szabad szülészválasztás után jönne a szabad sebészválasztás is? A Válasz Online nagy szülészeti tablója a társadalmi egyeztetés elindulása előtt.
„Visszaállítjuk a szülészorvos-választást” – ezt ígérte Kapitány István egy hónappal ezelőtti Facebook-bejegyzésében. A gazdasági és energetikai miniszter – akkor még csak jelölt – rövidesen választ kapott Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszterjelölttől, aki nem lelkesedett annyira az ötletért. Szerinte azt kell elérni, hogy „minden nő pénztől, kapcsolattól és lakóhelytől függetlenül biztonságos, emberséges és kiszámítható szülészeti ellátást kapjon”.
Ma nem ez a helyzet.
A Szent Imre Kórház, a főváros egyik legismertebb szülészete például ismét bevezette a szabad intézményválasztást, vagyis beengedi a szülőszobáiba az ellátási területén kívüli várandósokat is. Évekig még a szabad kórházválasztás joga sem illette meg a szülő nőket. Az intézmény óriási energiát fordított arra, hogy távol tartsa a területén kívülről érkező kismamákat. A Szent Imre 2015-ben és 2021-ben is Budapest második legnépszerűbb szülészete volt; ebben a nem túl nagy városi intézményben egy nagy megyei kórháznak megfelelő forgalmú osztály működött, ahol évente 2800-2900 kismama adott életet a gyerekének. Majd a hálapénzzel együtt megtiltott szabad orvosválasztás következtében a nők olyan rohamot indítottak a magas minőséget nyújtó kórház ellen, hogy ott már a biztonságos ellátás is veszélybe került, ezért az osztály már nem fogadott területen kívüli betegeket. Válaszul sok nő bejelentkezett a XI. kerületi lakosnak, hogy mégis a Szent Imrében szülhessen.
A kórház ellenőrizni kezdte, tényleg a kerületben élnek-e, a védőnői szolgáltatást is ott veszik-e igénybe. Esetleg valamelyik rokonuk vagy barátnőjük tett nekik szívességet, hogy a kedvenc kórházukban fogadják őket? A nők vágya indokoltnak látszott: a Szent Imrében akkor 22 százalék volt a császármetszések aránya, messze a legalacsonyabb a fővárosban. A császármetszés komoly hasi műtét, érthető, ha a nők ezt el akarják kerülni.
Beelőző magánklinikák
A magánszülészetek azonnal lecsaptak a lehetőségre, amikor az állami sikerszülészet – és nem csak a Szent Imre, de a Szent Margit és a Semmelweis Egyetem is – igyekezett megszabadulni a várandósok egy részétől. Olyan sikerrel, hogy a Szent Imre 2025-re elveszítette páciensei közel felét. Tavaly már 1500-nál is kevesebb szülést tartott nyilván az egészségbiztosító, pedig addigra már ismét megengedték a szabad intézményválasztást. Orvosaiknak, szülésznőiknek egy része odébbállt, és a természetes szülésre vágyó családok jó része is követte őket a magánegészségügybe. Hasonló történt a Semmelweis Egyetemmel is, amely 2016-ban még hatezernél több szülésnél működött közre, 2025-re viszont csak 4400 esete maradt. Ám azóta olyan kevés gyerek születik, hogy – mint az ábránkból is látható – a Semmelweis ezekkel a számokkal is az ország legnagyobb szülészete maradt, a Szent Imre pedig ismét feljött a fővárosi lista negyedik helyére. A Szent Margit viszont elveszítette korábbi előkelő helyezését.
Budapesten a szülések számának drasztikus visszaesését a magánklinikák szárnyalása kísérte. 2022-ben az ötödik legnagyobb forgalmú budapesti szülészet már egy magánklinikán működött. A TritonLife Róbert Magánkórház azóta nem szolgáltat adatot, de továbbra is működik. 2025-ben a top 10 fővárosi szülészet között így is két magánintézmény is szerepelt: a hatodik helyen a Maternity Magánklinika, a tizediken pedig a Duna Medical Center.
A központi régió családjai milliárdos összeget fizetnek ki évente az általuk biztonságosabbnak vélt magánegészségügyi ellátásért.
Mostanra tehát valamelyest javult a szülő nők helyzete, a hálapénzzel együtt betiltott szabad szülészválasztás ugyan nem, de legalább a szabad intézményválasztás ismét elérhetővé vált. Fontos lépés, de nem elegendő. A közkórházak valódi minőségi versenybe nem tudtak kezdeni, mert a szülészetek működése minden közfinanszírozott intézményben veszteséges. Ugyan ki versenyezne egy kicsivel több ráfizetésért?
Közben már a magánintézmények sem képesek megállíthatatlanul hasítani. Hosszabb távú adatokkal két magánkórházról rendelkezünk, a Maternity 2023-ban még 1445 szülést jelzett lapunknak, 2024-ben 1302, tavaly pedig 1385 kisbaba jött világra a klinikán.
A Duna Medical Centerben 2025-ben 1023, egy évvel korábban 1223 gyerek született. A néhány éve még legnagyobb TritonLife továbbra is titkolja a számait, nem tudható, hogy az egykori 1800-as születésszámból mára mennyi maradt náluk. (Így az is lehet, hogy továbbra is ez a legnagyobb magánszülészet.) A Medicare pedig sosem szolgáltatott adatot, csak az ismert, hogy 2022 óta két szülőszobával rendelkeznek, vagyis nagyjából fele akkora kapacitásuk lehet, mint a Duna Medical Centernek. A demográfiai válság ellenére a magánszülészetek őrzik pozícióikat, bátran költenek marketingre, mert nem ismerik azt a finanszírozási prést, amit a közkórházak. Többszörösét kérik el a családoktól annak az összegnek, amit az állami intézmények egy szülésért kapnak.
Hatszázezer forintos kisbabák
Az állami szülészetek alulfinanszírozottsága eddig is ismert volt, a mértékéről azonban inkább csak sejtéseink lehettek. A Válasz Online az ország tíz közkórházától kért adatokat, végül kettőtől kaptunk konkrét számokat. Dombóváron 303 millió forint bevételre 388 millió forint kiadás jutott, így a szülészet 85 millió forintos mínuszt okozott a kórháznak 2025-ben. A Tolna megyei városban 291 szülés történt 2025-ben, vagyis minden eseten 292 ezer forintot bukott a kórház. (Tolna megyében Dombóváron kívül csak Szekszárdon van szülészet.)
Mosonmagyaróváron 639 millió forint bevétel mellett tavaly 286 millió forint ráfizetés keletkezett a szülészeten. Az osztrák határ menti városban 468 gyerek született 2025-ben, egy szülésre 611 ezer forint veszteség jutott. (A két kórház közötti jelentős eltérést az okozhatja, hogy utóbbiban a könyveléstől a diagnosztika használatáig minden költséget figyelembe vettek a számításnál.)
A győri kórházban is deficites a szülészet. Nagy Sándor, a szülészeti osztály főorvosa, a Magyar Nőorvos Társaság főtitkára ugyan konkrét számot nem közölt lapunkkal, de megerősítette, hogy a hüvelyi szülések és a császármetszések egyaránt alulfinanszírozottak, és egyre inkább azok, mert az egészségbiztosítástól kapott összeg nem tart lépést a folyamatos árnövekedéssel, és a szakmai irányelvek ajánlásaiból fakadó többletigényt – vagyis az ellátás modernizálását – sem követi.
Mondhatnánk, hogy ennek a közintézményeknél nincs nagy jelentősége, hiszen az elmúlt években egyetlen kórház sem ment csődbe, az állam végül minden számlát kifizetett. Így vagy úgy, de valamennyi intézményét megmentette, legfeljebb a szülészetet záratta be. Ám a megmaradó intézményekben dolgozók számára bizonyosan nem kedvező lélektani helyzet, hogy a legkeményebb munkával sem tudnak hozzájárulni intézményük biztonságos pénzügyi működéséhez. A magyar szülészetek minőségi mutatói közül a császármetszések aránya ismert, ez rendkívül kedvezőtlen; a WHO, az Egészségügyi Világszervezet ajánlásának többszöröse. Bár minden forrásunk cáfolta, hogy a rossz mutató és az alulfinanszírozottság között kapcsolat lenne, az összefüggést mégsem tekinthetjük kizártnak.
Magyarországon évről évre nő a császármetszések aránya, tavaly a NEAK adatai szerint már 43 százalék volt. Vagyis csaknem minden második szülő nőnek műtéti úton segítették világra a gyerekét. A mutató öt százalékpontot romlott az elmúlt tíz esztendőben.
Amikor tehát a vajúdó nők ebben a kiszolgáltatott állapotukban megérkeznek a kórházba,
lényegében egy több százezres kifizetetlen számlát visznek a kezükben.
Hiba volna azt gondolni, hogy az elkötelezett szülészek és szülésznők mindig el tudják fedni az emiatt keletkező feszültséget. Nem tudják. Ezt jelzi, hogy ahol van rá lehetőség, a családok menekültek a tb-ellátás elől.
Két Magyarország
Ám mielőtt erre kitérnénk, le kell szögeznünk, hogy 2015 óta ellentétes folyamatok zajlanak Budapesten és vidéken. Az egyik helyen egyre inkább kínálati piac van jelen, a másikon pedig szűkülő ellátási kör. Budapesten 2015-ben 16 086 gyerek született, tavaly 11 300, tehát 30 százalékos a visszaesés. Ugyanakkor egymás után jöttek létre új nagy forgalmú új szülészetek – fizetős formában.
Országosan 2015-ben 91 690, tavaly 72 000 gyerek jött világra,
21 százalékkal kevesebb. Amíg a fővárosban nyíltak, addig vidéken bezártak a szülészetek. Csak az elmúlt három évben Keszthely, Mezőtúr és Szentes csukta be a kapuit. A végeken érezhető leginkább annak hatása, milyen drámaian csökkent a szülő nők száma. Átmenetileg ugyan az Orbán-kabinet intézkedéseinek következtében legalább a termékenység nőtt, de már ez is a múlté, az utóbbi időben sorra dőltek a negatív rekordok.
A változást a kis szülészetek szenvedik meg a legjobban. 2015-ben hét olyan kórház volt, ahol a születések száma nem érte el az évi ötszázat, 2025-ben már tizenkettő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy napközben általában három-négy szülész szakorvos, az ügyeleti órákban pedig egy várja, hogy átlagosan napi egy-két vajúdó nő érkezzen a kórházba. Mellettük ott vannak a szülésznők, egy teljes altatóstáb, egy készenlétben tartott műtő a hozzátartozó személyzettel, egy telefonon behívható másik szülészorvos valamint egy csecsemőgyógyász. Éjjel-nappal.
Egyes esetekben, mint például Sátoraljaújhelyen ez az alacsony születésszám ellenére szakmailag is indokolt, mert a következő kórház száz kilométernél is messzebb van a legtávolabbi településtől. Másutt pedig a szinte járhatatlan minőségű bekötő utak miatt fordul elő, hogy a megyei kórház nem elérhető el mindenhonnan egy órán belül. Vidéken nincs klasszikus értelemben vett magánszülészet, mert hiányzik a fizetőképes kereslet. Még a nagyobb városokban sincs évente 500-1000 olyan család, amely képes lenne a másfél millió forintos számlák kifizetésére.
Menekülés a közkórházakból
Az állami szülészetekből a fizetősbe menekülésnek több jele is van:
1. Országosan megduplázódott az otthonszülések száma. 2015-ben 577, 2025-ben 1040 intézményen kívüli szülés történt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint.
2. Drasztikusan emelkedett a tb által nem finanszírozott szülések száma. Az adathoz úgy jutottunk, hogy a megszületett gyerekek KSH által jelentett számát összevetettük az egészségbiztosító által finanszírozott szülésekkel. Két tényező állhat a háttérben: a magánszülészetek forgalmának növekedése, illetve az egészségbiztosítotti jogviszonnyal nem rendelkező szülők számának növekedése. Országosan 2015-ben minden ötvenedik, 2020-ban minden huszadik, 2025-ben pedig már minden tizennegyedik szülés ebbe a két körbe tartozott.
Budapesten és Pest megyében 2015 és 2020 között triplázódott ez a szám, 2025-re pedig ismét négyszereződött. 2025-ben
az agglomerációban a hivatalos jelentések szerint már minden tizedik szülés tb-n kívüli ellátásként történt.
(Szinte bizonyos, hogy a valóságban ez az adat ennél is magasabb.)
A két miniszter cikkünk felvezetőjében említett bejelentése a szabad szülészválasztásról jelzi, hogy a lakosság részéről komoly igény fogalmazódik meg erre. A civilszervezetek is várják a meghívókat a Hegedűs Zsolt által már bejelentett egyeztetésre. (Információink szerint erre azért nem került még sor, mert az egészségügyi hatóságok átadási-átvételi folyamata zajlik.)
A magánklinikák is érzékelik a társadalmi igényt a választható orvosokra; egy részük ezzel csábítja magához a nőket.
Ha alacsony az állami intézményekbe vetett bizalom, akkor az emberek egy adott orvostól remélik a minőségi ellátás garantálását. Ám ez ilyen mértékű pénzhiány esetén illúzió, a szülészorvosok nem frontharcosok, akik két hüvelyi szülés között a természetes módszerek bevezetéséért és a beöntések, gátmetszések, felesleges szülésgyorsító hormonadagok ellen küzdenek. A nagyobb városokban az táplálja a szabad orvosválasztásba vetett hitet, hogy eltörlése óta romlott a szülészeti ellátás minősége, és sokan úgy vélik, ha visszaállna ez a lehetőség, az önmagában is minőségi javulást hozna. Pedig a covid előtti időkhöz már nem lehet visszatérni, túl sok orvost veszítettek a közkórházak és túl kevés pénz érkezik a rendszerbe.
A középosztály viszont kevéssé érzékeli ezt, mert terhesgondozásra hagyományosan magánorvost vesz igénybe, természetesnek tartják a személyes viszonyt, és sokan sérelmezik, hogy összességében több százezer forintot elköltenek erre, mégis egy „idegen” orvosnál kell szülniük. A hálapénz eltörlése miatt a nők – az ügyeleti időszakon kívül – akkor sem szülhetnek a magánorvosuknál, ha az egyébként egy közkórház alkalmazottja, mert ez ellenőrizhetetlenné tenné a pénz áramlását. A hálapénz adása és elfogadása bűncselekménynek minősül.
Szülészek soha ki nem kapcsolható telefonnal
A választható orvoslás visszaállítása egyáltalán nem lenne egyszerű. Vidéken egy sor kisebb kórház képtelen a saját munkavállalóival megoldani a hétvégi, különösen a többnapos ünnepek ügyeleteit, ezért erre gyakran az utolsó pillanatban a központ engedélyével szerződtetnek kisegítő orvosokat a távolabbi kórházakból. A szabad orvosválasztás esetén a beügyelők nem tudnának mindenkinek segítséget nyújtani, mert a várandósok egy része annál a nőgyógyásznál szülne, akit „megfogadott”. Neki a terhesség utolsó heteiben végig készenlétben kellene állnia. Akkor is, ha előző éjjel ügyelt, és legszívesebben kikapcsolná a telefonját, hogy kialudja magát. Ám ezt nem teheti meg, mert a szabad orvosválasztás azt jelenti: bármikor riaszthatják. Nem is csak egy nőhöz, hanem valamennyihez, akit elvállalt, akár egymás után több éjszaka is dolgoznia kellene, amit az uniós munkajogi szabályok is tiltanak.
Korábban ezt a rendszert jelentős túlmunkával és összességében nem ritkán havi milliós hálapénzért működtették a nőgyógyászok. A hálapénz tiltása óta a közkórházakból eltűnt a szakmát korábban a vállán vivő, 40-50 éves tapasztalt szakorvoskorosztály. Mivel ugyanazok az orvosok ma a hatalmasra nőtt magánegészségügyben is helyt állnak, az állami szülészetek többsége jelentős munkaerőhiánnyal küzd. A folyamatos készenlétnek az orvosi béremelések miatt tetemes költsége volna, a pihenőidő biztosítása miatt pedig új szakorvosokat is fel kellene venni. „Ki fizetné ezt? A kórház? Amelyik így is veszteséges a szülészet miatt? A családok? Aligha tudnák megtéríteni ennek a költségét. Az egészségbiztosító? Ha így van, akkor majd altatóorvost is lehet választani? Sebészt is, urológust is? Ha nem, akkor azt miért nem?” – kérdezte lapunktól egy vidéki kórházigazgató.
Nem biztos az sem, hogy minden orvos visszavágyik a korábbi rendszerbe, mert jelenleg a munkaidejük jelentős részét a magán-egészségügyben értékesítik; ugyanez folyamatos készenlét mellett nehezen lenne megvalósítható. Ha Budapesten lehet orvost választani, akkor vidéken is biztosítani kell ezt, hiszen ugyanazt a mértékű járulékot fizetik az emberek. Ám a kis kórházakban ez azzal járna, hogy a néhány főállású orvos lényegében egyfolytában ügyeleti szolgálatot látna el, ami nyilvánvalóan nem lenne lehetséges.
A szülő nők szempontjából persze nagyon is érthető a szabad orvosválasztás igénye, mert a magyar szülészeti ellátás súlyos minőségi problémákkal küzd. A nők az intézményi garanciák hiányában a biztonságot nyújtó személyes kapcsolatokat keresik. Egy megfelelően működő szakmai környezetben elképzelhetetlen lenne, hogy a 12 listánkban szereplő fővárosi szülészetben 28 és 74 százalék között szórjon a császármetszések aránya, és ezt az egészségpolitika tétlenül nézze. A lista negyedik helyén álló Szent Imre kórház mögött egyetlen olyan intézmény sincs, amelyik 40 százaléknál alacsonyabb mutatót tudna felmutatni, és ez a magánklinikákra is vonatkozik. A Duna Medical Center 44 százalékkal, a Maternity 70 százalék feletti császármetszési aránnyal rendelkezik. Utóbbiak indoklása szerint azért, mert ügyfélkörük a szülők nők idősebb korosztályából kerül ki.
A közkórházak esetében a nagy eltérésre magyarázatot adhatna, hogy egyes intézmények magasabb kockázatú várandós nőket is fogadnak, és a koraszüléssel fenyegető terhességek esetén szakmailag indokolt lehet a császármetszések magasabb aránya. Csakhogy nem ez áll a jelenség mögött.
A Válasz Online kikérte az egészségbiztosítótól ezeknek az intézményeknek a listáját, és az derült ki, hogy ebben a körben is óriási a szórás: a legalacsonyabb a győri kórházban, ahol 26 százalékos ez a mutató, a legmagasabb a Honvéd Kórházban, ahol 58 százalékot jelentettek.
Megkérdeztük a győri Nagy Sándor osztályvezető főorvost, hogyan tudták elérni a legalacsonyabb országos eredményt. Azt felelte, hogy kettős szakmai kontrollt rendeltek el: a szülést vezető orvosnak meg kell indokolnia a javaslatát, amit az osztályvezetővel vagy az ügyeletvezetővel egyetértésben rendelhet el. Külön kihívás, hogy császármetszés után ne végezzenek automatikusan a következő terhességnél is császármetszést, erre nemcsak a kollégáikat, hanem a várandós nőket is fel kell készíteni. A folyamatot a családközpontú szülészeti és újszülött ellátásról, a császármetszésről és a szülésindukcióról szóló irányelvek is segítették. A főorvos azt tapasztalta, hogy a lakosság pozitívan fogadta a törekvésüket.
Ám a szakmai irányelv gyakorlati megvalósítása korántsem egyszerű. Erre utal, hogy az alacsony kockázatú szülések levezetésére szolgáló intézményekben ugyan elvileg sokkal alacsonyabbnak kellene lennie a császármetszési aránynak, ám ez egyáltalán nem így van. Ebben a körben is előfordul 52 százalékos, sőt 58 százalékos műtéti arány.
Egyelőre még azt is nehéz elképzelni, hogyan tud a kérdésről nyílt társadalmi vita kibontakozni a több mint tíz éve kézivezérléssel irányított magyar egészségügyben. Az általunk megkérdezett intézmények vagy kitértek a válaszadás elől, vagy arra hivatkozva nem támogatnák a szabad orvosválasztás bevezetését, mert az többletköltséget okozna és megnehezítené az amúgy is feszes ügyeleti beosztásokat. Ráadásul
intézményen belüli feszültséget keltene, ha szülészt lehetne választani, más szakmákban pedig továbbra is tiltanák ezt a gyakorlatot.
Egészen bizonyos, hogy a szülészeti ellátásban fontos változásokra van szükség, és önmagában aligha hozna áttörést, ha egy továbbra is alulfinanszírozott kórházban a nőknek saját – szintén alulfinanszírozott keretek között dolgozó – orvosuk lenne. Első lépésként meg kell szüntetni a területen tapasztalható pénzhiányt, hogy a családok úgy érezzék, a kórházak versengenek értük, de legalábbis örülnek neki, hogy náluk szülnek. Majd információkkal kellene segíteni a döntésüket, ahogy Hegedűs Zsolt fogalmazott: „Fontos lenne, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek az intézményi adatok: például a császármetszési arány, a gátmetszési arány, a szülésindítási arány, az oxitocinhasználat, az epidurális hozzáférés, a vajúdás alatti kísérő jelenléte, a rooming-in gyakorlat, a panaszok száma és kezelése, a szülésznői kapacitás, valamint a beavatkozások indokoltsága.” A családok ez alapján tudnának döntést hozni arról, melyik kórházat keressék fel. Az egészségügyi miniszter tervei szerint rövidesen feláll egy olyan állami intézmény, amelyiknek az egyik feladata éppen az adatok nyilvánosságra hozatala lesz.
Szükség lenne a természetes szülés gyakorlatát követő orvosok bátorítására, a minőségi ellátás díjazására. Csak ezután érkeznénk el ahhoz a ponthoz, hogy a közvélemény és a szakma eldöntse: a közkórházakban is legyen-e szabad a szülészválasztás. A bizalmon alapuló, javuló minőségű szolgáltatás során, egy valódi családbarát kínálattal rendelkező egészségügyben esetleg már nem is volna erre olyan nagy igény.
Nyitókép (illusztráció): MTI/Czeglédi Zsolt
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
