Visszamennek tanítani a NER-ben kirúgott tanárok
A pedagógustüntetések idején kirúgott Ocskó Emese és Tölgyfa Gergely szerint nemcsak az alacsony bér, hanem a lekezelés, a fenyegetés és a gyerekek problémáinak elfojtása tette elviselhetetlenné a közoktatást. A Válasz Podcastban arról beszélnek: a NER-ben a tanárokat „naplopóknak” állították be, a tiltakozásokat elhallgatták, a rendszer pedig nem vette emberszámba sem a tanárt, sem a diákot. Most, a kormányváltás után mindketten a visszatérés lehetőségéről beszélnek, mindketten a közoktatásban képzelik el újra a jövőjüket. A két tanár arról is beszélt Benyó Ritának, hogy a kirúgások, fenyegetések és kényszerű pályaelhagyások nemcsak tanári traumát hagytak maguk után, hanem egy öntudatosabb diák- és szülőgenerációt is.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Fontos mondatok a beszélgetésből:
Tölgyfa Gergely:
„Pécsett nagyon erős izolációs folyamat kezdődött el körülöttem. Az elmúlt három és fél évben folyamatos túlélő üzemmódban vagyok: egzisztenciálisan is tönkrementem, és az egészségi, fizikai állapotomon is érzem a romlást. Sokszor tapasztaltam, hogy kollégák elfordítják a fejüket, nem akarnak beszélni velem.”
Ocskó Emese:
„A Fidesz-kormány idején kezdtek el olyan mondatok elhangozni felelős politikai vezetőktől, amelyekre tanárként felkaptuk a fejünket. Degradálóan beszéltek rólunk, mintha naplopók lennénk, és csak el kellene fogadnunk azt, amink van. Nekem innen datálódik az a pont, amikor érezhetővé vált, hogy baj van.”
Tölgyfa Gergely:
„Próbáltak lebeszélni, jöttek a fenyegetések: hogy majd bezárják az iskolát, elküldik a tanárokat, sóval hintik be. Ezekben egyrészt nem hittem, másrészt azt éreztem: ha körülöttem sokan félnek, akkor nekem bátornak kell lennem. Cselekednem kell, hátha ezzel másoknak is bátorságot adok. Viszonylag korán eldöntöttem, hogy én a falig fogok elmenni.”
Ocskó Emese:
„A tankerületi egyenlevelekben gyakorlatilag megfenyegettek minket: ha folytatjuk, akár kirúgás is lehet a vége. Amikor ezt elolvastam, nekem is összeszorult a gyomrom. Ez mindenképpen ijesztő volt.”
Tölgyfa Gergely:
„Azt láttam, hogy ebben a rendszerben a probléma lassan bűnné válik. Ha egy gyereknek sajátossága vagy diagnosztizált problémája van, másképp kellene vele foglalkozni, de nincs energia, nincs háttérember, nincs iskolapszichológus. Fedjük el a problémákat, söpörjük be a szőnyeg alá, az a szőnyeg pedig egy idő után ránk fog rohadni. A legnagyobb baj az, hogy ebben a rendszerben sem a tanárokat, sem a diákokat nem veszik emberszámba.”
Ocskó Emese:
„Én már egy-két éve tudom, hogy vissza fogok menni, és folytatni fogom ezt az utat. Látom, hogy ennek a pedagógiai működésnek van jövője. Nem gondolom, hogy holnaptól mindenkinek úgy kellene tanítania, ahogy én, de bízom benne, hogy újra lesz tér a műhelyszerű munkára, a kísérletezésre, és arra, hogy pedagógusok szabadabban próbálkozhassanak.”
Tölgyfa Gergely:
„Én is nagyon szívesen visszamennék, akár óraadóként is. Azt gondolom, hogy jól csináltam a szakmámat, és szükség van arra, amit képviselek. A magánoktatást kevésbé érzem a saját utamnak: hiszek az inkluzivitásban, és abban, hogy ott kell tudást adni, ahol a legnagyobb szükség van rá.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
