A kastélyok megmaradtak, de már nyáron fizetésképtelenné válhat a kastélyokat kezelő szervezet
Furcsa véget ért Lázár János kastélyprivatizációja: többszöri nekifutás után mindössze két kastélyt sikerült elajándékozni, azok közül is az egyiket egy önkormányzatnak. Ez a jó hír: az állami kastélyvagyon megmaradt. A rossz hír az, hogy a költségvetésben más forgatókönyvvel számoltak, és nem adták oda az épületeket kezelő NÖF-nek azt a pénzt, amire az év második felében szükség lenne a működéshez. Nagyjából 3 milliárd forint kellene néhány héten belül a bedőlés elkerüléséhez. Hosszabb távon persze szemléletváltás is, hogy az állam ne szabadulni próbáljon a felelősségtől, hanem kiszámíthatóan működtesse és fejlessze az idegenforgalmi célt szolgáló kastélyokat a vidék javára.
Sok hűhó semmiért – így összegezhetjük a lázári kastélyprivatizáció három éven át húzódó történetét. A NER egyik legfelháborítóbb vagyonprédálásának indult, és végül gyakorlatilag semmi nem lett belőle. Az állami kastélyvagyon szinte teljes egészében egyben maradt, csupán egyetlen épület került magántulajdonba és két másikat vettek át települési és megyei önkormányzatok.
Az már a választások előtt, március végén kiderült, hogy a kastélyok szétosztogatásának terve megbukott. Most azonban új adalékkal szolgálhatunk: az állami kastélyvagyont kezelő szervezet, a NÖF Nonprofit Kft. a bedőlés szélén áll. Olyannyira, hogy jelentős költségvetési támogatás nélkül a krach már nyár közepén bekövetkezhet. Ez jól mutatja, hogy milyen csontvázak fognak kiesni a távozó kormányzat szekrényéből, és hány helyen kell majd tűzoltást végezni – pusztán a működőképesség megőrzése érdekében.
Vázlatosan idézzük fel az előzményeket, hogy érthető legyen, miért állt elő a csődközeli helyzet!
- 2023 márciusában megdöbbentő törvénytervezet jutott a Válasz Online birtokába: ingyen passzolná át a Nemzeti Kastélyprogram keretében részben mintaszerűen felújított, részben romos, de nagy idegenforgalmi potenciállal rendelkező kastélyokat magántulajdonosoknak Lázár János. Az elsőre hihetetlennek tűnő tervezet valósnak bizonyult.
- 2023. december 12-én az Országgyűlés elfogadta a kastélyprivatizációs törvényt; addigra kiderült, hogy valójában az 1980-as évek bukott „vállalati kastélyok” koncepcióját elevenítené fel a kormány: a tőkeerős magyar nagyvállalatoktól várja, hogy egy-egy épületet örökbefogadjanak.
- Különös közjáték következett: Novák Katalin köztársasági elnök a NER-ben szokatlan önállósággal nem írta alá a törvényt, hanem a közvagyon védelmére hivatkozva az Alkotmánybíróságra küldte normakontrollra.
- Az Alkotmánybíróság 2024 januárjában elmeszelte a törvényt, de Lázár nem adta fel: nyáron újra elfogadtatta az Országgyűléssel a privatizációs jogszabályt, amit az új elnök, Sulyok Tamás már simán aláírt.
- 2024 őszén így kiírhatták az első pályázati kört, ami 2025 februárjában zárult le, két kastélyt (Bajnát és Nádasdladányt) magáncégek, a Mol és a Richter kaptak volna meg, két másik önkormányzati kézbe került volna.
- 2025 júliusában Lázár újabb négy kastély elajándékozásáról döntött magáncégeknek (Dég – 4iG, Füzérradvány – Révész Logisztikai Holding, Révész Bálint, Tata – Viarum Invest Kft., Szijj László, Sopronhorpács – PBE Építő Kft., Paár Attila), további két épület önkormányzatokhoz került volna.
- Közvetlenül a választások előtt még pályázatot írt ki az építési tárca szinte az összes maradék, rossz állapotú kastély átvételére, erre azonban már nem akadtak jelentkezők, márciusban pedig kiderült, hogy az első körös „nyertesek”, vagyis a Mol és a Richter is visszalépett a nekik ítélt két helyszín átvételétől, a terv ezzel megbukott.
Valószínű, hogy ez a történet másként zajlik le, ha Novák vétója nem akasztja meg hosszabb időre a folyamatot, és még a NER stabil, megdönthetetlennek látszó korszakában sor kerül a pályázatokra. A leglényegesebb mozzanat ugyanis ez:
nem a cégek akartak kastélyokat, hanem az állam akarta rásózni az épületeket a vállalatokra.
Már két évvel ezelőtt is több forrásból úgy hallottuk, a vállalatoknak semmi kedvük a kastélyok átvételéhez, tisztában vannak azzal, hogy az üzemeltetésükhöz szükséges tudás hiányzik náluk, jórészt a kormányzati elvárások miatt mentek bele a dologba. Ezt jól mutatja, hogy az előzetes tárgyalások során a Révész Holding és Paár Attila kivételével mindegyik tulajdonosjelölt jelezte, hogy az üzemeltetéssel továbbra is a NÖF-öt bíznák meg, és átvennék a jelenlegi személyzetet is, csak a forrásokat biztosítanák. Ez teljes mértékben cáfolja Lázár János érvelését, hogy a kastélyokat azért kellett volna magánkézbe adni, mivel az állam rossz gazda, a cégek pedig tulajdonosi szemlélettel gondozták volna az épületeket. A valóság pont fordítva van.
A cégek egészen a választásokig tárgyaltak a tárcával az átvételekről. Miután Lázár János beszállt a kampányba, az egyeztetéseket Csepreghy Nándor miniszterhelyettes folytatta. Még a Mol és a Richter esetében sem sikerült eljutni egy kölcsönösen elfogadható szerződéstervezetig, aminek tudomásunk szerint főként két oka volt: (1) a tulajdonszerzés miatti illetékfizetési kötelezettség kérdése, ami tekintélyes, akár többszázmilliós összeg is lehetett volna, és nem hangzott el egyértelmű ígéret az elengedésére; (2) a kastélyokat uniós pénzből újították fel, és a kötelező fenntartási idő végéig a cégek csak vagyonkezelők lehettek volna.
Az utóbbi probléma megértéséhez tudni kell, hogy az unió felé a kötelező fenntartást a NÖF vállalta, így azt mindenképpen neki kellett volna a támogatási idő végéig biztosítani, erről külön szerződést kötött volna a két fél. Csakhogy a pályázatokban a tulajdonszerzésért cserébe jelentős beruházásokat kellett vállalni, főként további felújításokat, ezek előzetes tervezése is százmilliós tételeket jelentett. A vagyonkezelési időszakban a miniszter simán visszavonhatta volna a tulajdonbaadásról szóló döntést, és ebben az esetben a cégek elbukhatták volna az erre költött pénzt. Ahogy közeledett a választás, és a kutatásokból látszott, hogy a Fidesz népszerűtlen,
a vállalatoknak komolyan számolniuk kellett azzal, hogy váltás esetén az új kormány az egész privatizációt visszacsinálja – akár kártalanítás nélkül.
Érthető, hogy egyre óvatosabbak lettek. A Mol és a Richter esetében már tavaly novemberben holtpontra jutottak a tárgyalások, és Lázár egy levélben hivatalosan is visszavonta az átadásról szóló döntést. A többiek még tárgyaltak a választásokig, de végül csak a PBE Építő írta alá a szerződést. Nem kell hozzá jósnak lenni, hogy ebből most már nem is lesz semmi. Van két megyei önkormányzat is, ami tárgyalt egy-egy helyszín átvételéről (Szabadkígyós és Komlódtótfalu), kérdés, hogy ebből mi lehet, túl sok értelme mindenesetre nincs a dolognak.
Lássuk akkor, hogy három év alatt mennyivel csökkent a NÖF kastélyállománya:
- A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély átkerült a PBE Építő Kft. tulajdonába, amely kulturális és turisztikai rendezvényhelyszín üzemeltetését, kávézó nyitását és a helyreállított szerkezetű kastélypark ingyenes látogatóságának biztosítását vállalta. Az épület jelenleg romos és üres, a cég az első tíz évben 4,09 milliárd forintot költene rá. Már amennyiben ebből bármi lesz a megváltozott helyzetben.
- A majki Esterházy-kastély és a kamalduli remeteség átkerült az oroszlányi önkormányzat tulajdonába, amely vállalta a fejlesztését és a további működtetést.
- Az edelényi L’Huillier-Coburg-kastélyt még 2023-ban bezárta a NÖF új vezetése takarékoskodási okokból, a döntés azonban olyan felháborodást keltett a környéken, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei önkormányzat bejelentkezett a fenntartására; a helyszínt már három éve ők működtetik.
A NÖF-nél kezelt kastélyok száma tehát mindössze hárommal csökkent (és a két önkormányzati kastélyt természetesen ugyanúgy közpénzből működtetik végső soron), viszont a cég feladatai jelentősen gyarapodtak:
- 2023 januárjában a NÖF-höz került a keszthelyi Festetics-kastély, az ország egyik legnagyobb és leglátogatottabb kastélymúzeuma.
- 2023 decemberében elkészült a fenékpusztai Festetics-major felújítása, ami új helyszínként nyílt meg.
- Ugyanekkor ért véget a tiszadobi Andrássy-kastély felújítása is, ami szintén új helyszínként nyílt meg, valamint egy hároméves fejlesztést követően újranyílt a szántódpusztai majorság.
- A NÖF üzemelteti a geszti Tisza-kastélyt, amelynek felújítása szintén a Nemzeti Kastélyprogram keretében készült el 2024 júniusára, bár az épület tulajdonosa a református egyház.
Összességében tehát a NÖF, noha három éven folyton arról szóltak a hírek, hogy a szervezetet leépítik, szétszedik, alig egy-két helyszínt fog működtetni, ma jóval több feladatot lát el, és nagyobb személyi állománnyal, mint három évvel ezelőtt. Ez várhatóan nem is fog változni, legalábbis nehezen képzelhető el, hogy egy új kormány a lázári vagyonszétosztogást folytatná.
A gond az, hogy a szervezet idei költségvetését már úgy állították össze, mintha nem lenne holnap – vagy legalábbis az évnek nem lenne második fele.
Úgy tudjuk, és kérdésünkre Oláh Zsanett, a NÖF ügyvezető igazgatója meg is erősítette az információt, hogy a cégvezető már január elején jelezte az ÉKM államtitkárainak, hogy az idei évre megítélt 2,45 milliárd forint támogatás nem elég a cég működtetéséhez, legfeljebb májusig fedezi a kifizetéseket. Ez nem lehetett különösebben meglepő információ a tárca számára, mivel a NÖF éves forrásigénye az állagmegóvási feladatok nélkül is körülbelül 7,9 milliárd forint. A cég persze jelentős bevételeket is termel, hiszen a kastélyok kiadatók filmforgatásokra, rendezvényekre, belépődíjat is szednek. A tavalyi évről a cég 500 millió forintot tudott áthozni az ideire, a tervezett idei bevétel pedig 1,4 milliárd forint. A megítélt állami támogatást és ezeket összeadva (4,35 milliárd) még mindig jelentős hiány mutatkozott: 3,55 milliárd forint. Ennél azonban több forrásra lenne szükség, hiszen a NÖF rossz állapotú épületeket is kezel, ahol legalább a szükséges minimális állagmegóvást el kellene végezni; a legsürgetőbb feladatokhoz legalább 1,1 milliárd kellene még.
Februárban az ügyvezető ismét figyelmeztette a tárcát, hogy tarthatatlan a helyzet, és időközben az ingatlanátadások tervezett időpontjai is tolódtak, így ismét többletforrást kért, hogy legalább a nyarat átvészeljék.
A végkifejlet az lett, hogy a keszthelyi fejlesztésekre szánt pénzt végül működéshez átsorolva odaadta a minisztérium, így 2,8 milliárd forintos támogatási szerződést lehetett aláírni június 30-ig.
Hogy utána mi lesz? Ez már az új kormány problémája.
De miért csinálta ezt az építési tárca? A válasz az, hogy Lázárék még az év elején is azt gondolhatták, hogy sikerül jó néhány épületet magánkézbe adniuk, noha a Mol és a Richter kihátrálása már világosan jelezte, hogy az egész elképzelés irreális.
Végső soron nagyon kedvező fejlemény, hogy a kastélyprogramban felújított, illetve még rekonstrukcióra váró kastélyok szinte mind állami kézben maradtak, ez azonban felelősségvállalást is jelent.
Az egységes állami fenntartó szervezet sokkal inkább képes érvényesíteni az általános minőségi elvárásokat, illetve összehangolt marketinget folytatni, és támogatni a kevésbé szerencsés adottságú helyszíneket, mint az egyes önkormányzatok – ezért sem volt jó irány, hogy előbb pénzügyi megszorítással, majd a magánosítás rémével Edelényt és Majkot kiemelték a szervezetből. Erős kétségeink lehetnek, hogy egy olyan kisváros, mint Oroszlány tényleg tud-e működtetni egy Majk méretű komplexumot. Az elszántság tiszteletreméltó, de ha kiderül, hogy mégsem, a logikus kiút nyilván még ebben az esetben is az, hogy a NÖF-re száll vissza a feladat.
A kastélyokat azért újították fel, hogy a magyar történelmet formáló nagy családokra emlékeztető bemutatóhelyek legyenek, amelyek idegenforgalmi látványosságként egy egész járás, térség fejlődését elősegítik. A romos épületek között is van jó néhány, amiben még rejlik ilyen potenciál. Mindez közfeladat, amit úgy is kellene ellátni, ahogyan például a városi múzeumok vagy a színházak fenntartását sem kérdőjelezi meg senki évről évre. Költségvetési szinten ezek a pármilliárdos tételek egyébként nem is túl jelentősek.
Éppen itt lenne az ideje annak, hogy a kastélyfenntartás kérdése normalizálódjon, és a NÖF megkapja az éves működéshez szükséges kiszámítható költségvetési támogatást anélkül, hogy ezért évről évre lobbizni kellene.
Ha már a lázári kastélyprivatizáció szerencsésen megbukott, ezen a területen is új időszámítás kezdődhet.
Nyitókép: a felújított szabadkígyósi Wenckheim-kastély (fotó: Rosta Tibor / MTI)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
