A nagy összeomlás – így korrigálták a KSH-nál a szegénységi adatokat
A KSH tavaly ősszel a lapunkban megjelent tényfeltáró cikksorozatot követően korrigálta a szegénységi adatait. Most már azt is meg tudjuk mutatni, hogyan. Egy sor furcsaságra bukkantunk. A magas nyugdíjak például a korrekció után lényegesen alacsonyabbak, az alacsonyak pedig jelentősen magasabbak lettek. 2023-ban a vizsgálatban szereplő egyes kisnyugdíjasok 140 százalékos „nyugdíjemelést kaptak”, a legmagasabb járadékok közül viszont többekét 43 százalékkal csökkentették. A hihetetlen történések sorába tartozik, hogy 2020-as évre kilencszeresére növelték a nyugdíjasok 13 százalékának ellátmányát. Emellett 2021-et illetően visszamenőleges hatállyal 21 százalékkal megemelték a munkavállalók közel felének bérét. 2022-ben viszont minden harmadik-negyedik család „elvesztette” a korábban már kiutalt családtámogatást. A KSH adataiból az következne, hogy 2018-ban a munkabért kapók közel felének olyan alacsony a jövedelme, hogy egy rabszolgatartó társadalom szintjén él, vagy pedig alig dolgozott az év folyamán. Hogyan nem vettük mindezt észre? Úgy, hogy ez vélhetően csak papíron történik. Cikkünkkel egyidőben a ResearchGate tudományos portálon a kutatók magyar és angol nyelven is ismertetik az eredményeiket. A nagy KSH-adatösszeomlás újabb fejezete. Jövedelemadat-korrekció előtt és után.
Egy évvel ezelőtt a Válasz Online egy időben két cikket jelentetett meg: Valami nagyon nem stimmel a KSH szegénységi adataival címmel tényfeltáró riportban számoltunk be Tátrai Annamária és Gábos András kutatásairól, a tudomány nyelvén megfogalmazott állításokat pedig a Kutatói aggodalmak az EU-SILC magyarországi jövedelemadataival kapcsolatban című szakcikkben közöltük.
A két kutató akkor fontos dologra jött rá: a KSH évek óta olyan szegénységi adatokat közöl, amelyek felvetik a szakmai tévedés vagy a manipuláció lehetőségét. Németh Zsolt, a KSH egykori elnökhelyettese szerint nulla a valószínűsége annak, hogy a szegénységi küszöb fölött éppen „egy hajszálnyival” olyan sokan gyűljenek össze, mint amit az adatok mutattak. Írásunk annak történetét mondta el, hogyan jött rá az ELTE adjunktusa és a TÁRKI vezető kutatója, hogy rengetegen átestek egy politikailag is érzékeny határponton, a szegénységi küszöbön, és éppen fölé érkeztek. Az erről szóló adatvizualizációkon több évben is „torony” nőtt ki a szegénységi küszöb mögött, akik e fölé estek a hazai statisztikákban – és persze a politikai közbeszédben – már nem számítottak szegénynek.
A kutatás az úgynevezett EU-SILC adatain alapul, amelynek lényege, hogy az összes uniós országban részletesen kikérdeznek több ezer, esetenként több tízezer embert a jövedelmi viszonyaikról, és évről évre az ő válaszaik alapján modellezik a társadalmi folyamatokat. A kutatók több problémát azonosítottak a 2014 és 2023 közötti adatokban, ezek közül cikkünkben kettőt ismertettünk:
– A már említett „toronyjelenséget” vagyis azt, hogy főként 2018-tól a jövedelmek eloszlása hirtelen jelentősen megváltozott, szokatlanul és megmagyarázhatatlanul nagy számban jelentek meg olyan esetek, amelyek éppen a szegénységi küszöb fölé kerültek.
– 2014-2021 között a nettó háztartási jövedelem magasabb volt, mint a bruttó érték a háztartások 4–29 százalékánál. Bár mindannyian arról álmodunk, hogy ne mi fizessünk a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV), hanem az adóhivatal nekünk, ez a vágya keveseknek teljesül. Kivéve a KSH adatfelvételeiben, mert azok mintha a vágyálmok alapján készültek volna. Bár a hazai adó- és járulékfizetési szabályok szerint ez tömegesen nem lehetséges, a KSH adatai mégis azt tükrözték, mintha a NAV sok esetben nem beszedte volna az adót, hanem hatalmas összegeket küldött volna ki az embereknek.
Első írásunk tehát a magyar szegénységi adatok szárnyalásának és zuhanásának történetét mesélte el. A mostani viszont azt, hogyan javították ki elképesztő tömegben és mértékben a korábbi számokat, és ez mit okozott az adatokban.
Az előzményekhez tartozik, hogy egész cikksorozatban dolgoztuk fel a témát. KSH-botrány: a tudósok szerint gyenge lábakon áll a hivatal védekezése címmel foglaltuk össze a KSH reakcióját és a kutatók válaszát erre. A NAV mint segélyszervezet? Valami még annál is jobban bűzlik a KSH szegénységi adatai körül – című cikkünkben azt tártuk fel, hogy a NAV esetenként százezres összegekkel „támogatja” azokat, akik enélkül a szegénységi küszöb alá kerülnének. Az adatok alapján az adóhatóság különösen a nyugdíjasokkal nagyvonalú: 2020-ban a vizsgálatba bevont öregségi nyugdíjasok 52 százaléka élt olyan háztartásban, amely nem fizette, hanem kapta az adót.
Ekkora már ötfősre bővült a „kutatócsoport, Huszár Ákos (ELTETársadalomtudományi Kutatóközpont), Krekó Judit (Budapest Intézet, ELTE özgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont) és Tomka Zsófia (TÁRKI) is csatlakozott a Tátrai-Gábos szerzőpároshoz. Ősszel a KSH nyilvánosságra hozta a javított adatokat, amelyről a Plusz 150 ezer szegény ember – korrigált a KSH című írásunkban számoltunk be, majd az Eurostat hivatalos adattábláinak megjelenésére a Hopp, megduplázódott a gyerekszegénység – újabb fordulat a KSH-ügyben című írásunkkal reagáltunk.)
Hosszú hónapokig azonban nem tudtuk, valójában hogyan zajlott a korrekció. Csak a nagy folyamatokat láttuk, azt nem, mi történt a több ezer ember kikérdezése során felvett konkrét adatokkal. A kutatóknak ennek feltárásához minden egyes kikérdezett eredeti és korrigált értékeit is egybe kellett vetniük, lapunk a magyar sajtóban először számol be ennek részleteiről. Ugyanezt tesszük most Az EU-SILC magyarországi jövedelemadatainak 2025 évi revíziója: a módosítás előtti és utáni makroadatok összehasonlító elemzése címmel a ResearchGate-en között kutatásukkal.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a korrekció során
1. a KSH „lebontotta a tornyot”, vagyis az eredeti cikkben kifogásolt, a szegénységi küszöb fölötti kiugró adathalmozódást megszüntette;
2. a hivatal eltüntette azt a képtelen és tömeges jelenséget, hogy az emberek nettó jövedelme magasabb, mint a bruttójuk. A revízió előtt, 2020-ban például az összes eset 28 százaléka ilyen volt, a korrekció után ez a szám nullára csökkent. A 2014 és 2018 közötti időszakban azonban továbbra is megmaradt ez az állapot, mert ezt az idősávot nem érintette a korrekció. (2018-ban továbbra is az látszik, hogy a megkérdezettek 16 százaléka nem befizetett az adóhatóságnak, hanem a NAV utalt pénzt a számára.)
Fontos változások történtek tehát, mondhatnánk, hogy minden rendben, nincs itt semmi látnivaló. Megvalósult minden tudós és tényfeltáró újságíró álma, kijavították a hibákat, ha nem is a teljes időszakra, de legalább 2019-től kezdődően.
A kutatók azonban azt állítják, ez koránt sincs így. A disszonáns adatok csak részben javultak ki, és ennek is ára volt: új disszonanciák keletkeztek.
Mindezt arra alapozzák, hogy a KSH közlésével szemben nem finomhangolás történt a 2019 és 2023 közötti számok körében, hanem a kutatásban részt vevő háztartások csaknem száz százalékának megváltozott a jövedelme. Ráadásul a korábban azonosított adatproblémák nagy része változatlan maradt, vagy még súlyosbodott is.
1. Az alkalmazásban állók jövedelmével kapcsolatban sok a kérdőjel: például a több mint 8000 megkérdezett foglalkoztatott közül nagyjából ezernek (12 százaléknak) teljesen eltűnt a 2023-as keresete. Korábban átlagosan évi 3378 euró volt a munkakeresetük, a revíziót követően nulla.
2. A korrekció után is változatlan maradt, hogy a magyar társadalom munkából származó, alkalmazotti jövedelme bizonyos években döbbenetesen alacsony. 2019-ben az alkalmazásban állók 23 százalékának bruttó éves munkajövedelme 10 eurócent és 300 euró között szórt, vagyis minden ötödik alkalmazásban álló személynek 8000 forint vagy az alatti havi keresete volt. 2018-ban a vizsgált személyek 43 százaléka 1 és 300 euró közötti éves bérrel rendelkezett. Ám csak ebben a három esztendőben, a 2018-2020 közötti időszakban, egyébként sem a 2018 előtti, sem a 2020 után nem volt jellemző az alacsony munkajövedelmek ilyen magas aránya az EU-SILC adataiban, 2018 előtt és 2020 után is három százalék körül alakult. Nincs arról tudásunk, hogy 2017 után tízszeresére növekedett az alkalmi munkát vállalók aránya, majd 2021-re újra lecsökkent volna a 2017-es szintre, pedig ez magyarázhatná az alacsony jövedelmek ilyen kiugró növekedését.
– Ha ezek az adatok a valóságot tükröznék, akkor ezekben az években a magyar munkavállalók egy jelentős része olyan kereseti viszonyok közé szorult volna, amely a rabszolgatartásra emlékeztet – érzékelteti a furcsaságokat Tátrai Annamária.
A kutatók szerint ezek a számok nem tükrözik a valós helyzetet. A KSH azt közölte, hogy a megkérdezettek 70 százalékának esetében a NAV-tól kapott adatokkal javították az állományt. Arra pedig végképp nincs magyarázat, miért csak a 2018 és 2020 közötti időszakra jellemző a nagyon alacsony keresetűek ilyen magas aránya. Mi történt akkor?
Emellett új problémák is jelentkeztek:
1. A családtámogatásokban részesülők aránya 2022-ben a korrekció hatására egyetlen évre drasztikusan visszaesett, amit nem magyaráz semmilyen külső körülmény. A revízió ezen a ponton a kutatók szerint „kifejezetten rontotta az adatok megbízhatóságát”.
2. Az adatok számos esetben arra utalnak, mintha a revízió során ezeket a jövedelmeket egyszerűen felszorozták vagy arányosan csökkentették volna. Mindet ugyanannyival. Például a munkanélküli ellátások 2021-ben utólag mindenkinél 30,73 százalékkal nőttek. Miért? Nem tudható. Az alkalmazásban állók 37 százaléka is jól járt, ők 22 százalék „béremelést kaptak”. Legalábbis a statisztikai adatsorokban.
A kutatók találtak 634 olyan idős embert is, akiknek a revízió során kilencszeresére nőtt a nyugdíja. Ha ezt a változtatás a nyugdíjfolyósítónál történt volna, a médiát ellepték volna a boldogságtól zokogó kisnyugdíjasok. A valóságban azonban csak az adatrubrikákba került más adat.
A korrekciónak tehát ára volt, és egyes hibákat úgy javítottak, hogy közben újabbak keletkeztek. Politikailag fokozottan érzékeny adatokról van szó, és nem pusztán azért, mert egy kormány teljesítményét a közvélemény részben a szegénység alakulásán keresztül ítéli meg. Azért is fontosak a számok, mert a döntéshozók ezek alapján határozzák meg, mely társadalmi csoportokat kell kiemelten támogatniuk. Mint az eddigiekben láttuk, a szegénység mértékét, és az érintett gyerekek arányát alulbecsülték.
– Nem az a legnagyobb baj, ha egy országban jelentős mértékű a szegénység, mert ha van akarat és megbízható adataink, akkor a társadalom változtatni tud ezen. Ha az adatok sem reálisak, akkor nem tudjuk, mi történik, és változtatni sem tudunk rajta. Magyarországon 2013 óta nincs megbízható adat a jövedelmi szegénységről, pedig uniós tagként kötelezettséget vállaltunk ezen adatok korrekt gyűjtésére – mondja Tátrai Annamária.
– A jövedelmi adatok valószerűségébe vetett hit alapja, hogy a publikált adatok a válaszadóktól begyűjtött információkon alapulnak. Az egyszerű szorzószámok alkalmazása miatt azonban az a kérdés merül fel, hogy valóban minden esetben a begyűjtött adatok jelentik-e a publikált adatok elsődleges forrását – mondta Huszár Ákos.
– Elemzésünk során sok ellentmondásba ütköztünk az adatok, a KSH kommunikációja, és a korrekció módjáról elérhető írásos dokumentáció között, ezért tudunk sokszor csak találgatni, hogy pontosan mi történhetett. Emiatt tartjuk fontosnak azt is, hogy minél transzparensebb legyen az adatfeldolgozási folyamat – mondta Tomka Zsófia.
Tátrai Annamária hangsúlyozza, hogy a KSH fontos nemzeti intézmény, megbízható statisztika nélkül nincs modern állam. Új tanulmányuk célja sem a szervezet hiteltelenítése, hanem az adatállomány rendbetétele.
Akárcsak a Válasz Online cikksorozatának.
Nyitókép: a Központi Statisztikai Hivatal főbejárata Budapesten 2018. május 27-én (fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
