Nem fogadjuk el, hogy a hatalomnak kötelező erkölcstelennek lennie
A Válasz Online szerkesztősége egy offline kiadvánnyal, a NER-akták – Az Orbán-korszak 50 legpiszkosabb ügylete című bookazine-nal tett pontot a kormányzati ciklus végére. Nyilván lehetett volna könyvet írni a jogállam leépülésének ötven állomásáról, vagy például az akkugyáras környezetkárosítás stációiról is. Meg annyi mindenről. Mégis maradtunk a korrupciós tematikánál, a perverz elmértéktelenedés, illetve a választások előtti vagyonmenekítés dokumentálásánál. Egyszerűen azért, mert ez a legjobban adatolható, legtényszerűbb történet. Az alábbiakban a kötet előszavát közöljük.
„Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek. Én csak azt tudom mondani, mostantól kezdve mindenki tényleg tegyen meg mindent, amit tud, mert – ismernek engem, nem vagyok az az ember, aki fenyegetőzik meg durváskodik, de higgyék el, semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.”
Emlékszünk, Orbán Viktor ezekkel a mondatokkal rázta fel híveit a legutóbbi, 24. kötcsei polgári pikniken. Persze rendben van, ha egy politikus buzdítja, lelkesíti a közönséget, ám aki elégtelen kampánymunka esetére szigorú, személyre szóló megtorlást ígér, a normál erkölcs helyére a győzelmi „erkölcsöt” helyezi.
A Válasz szerkesztősége és közössége nyilvánvalóan nem fogadja el, hogy a modern politika csakis az Orbán-féle győzelmi „erkölcsre” épülhet.
Nem fogadjuk el, hogy a hatalomnak kötelező erkölcstelennek lennie – azaz bárkin átgázolva, mindenáron újra kell termelnie önmagát. Niccolò Machiavelli azért nem a Jóisten. Ahogy a kegyelmi ügyet kirobbantó Vidéki Prókátor fogalmazott lapunknak ez év elején: „Az erős vezető, amellett, hogy határozott jellem, intellektuálisan és morálisan erős. Például ellen tud állni az anyagi javak kísértésének.”
További gondunk is akad azonban a „minden fel lesz jegyezve”-szöveggel. A jövő idő használata indokolatlan. Ugyanis: minden fel van jegyezve. A NER-akták nem más, mint az anyagi kísértések NER-es kezelésének gyűjteménye. Kiadványunkban, vagyis az Orbán-korszak ötven legpiszkosabb ügylete között nincsenek kicsi ügyeskedések, amikor a döntéshozó érdemtelenül megbíz egy-egy baráti céget, bátorítja a túlárazást, kenőpénzezik, fű alatt tulajdonrészt szerez egy államnak beszállító kft.-ben. Nem azért nincsenek, mert ezek szóra sem érdemesek vagy netán elfogadhatók volnának. Hanem azért, mert egyszerűen nem fértek bele az első ötvenbe. Könyvünkben kizárólag nagyobb léptékű, intézményesített, országcsonkítással felérő, területi és vagyoni veszteségeket okozó, a következő kormányok mozgásterét alapjaiban szűkítő visszaéléseket sorolunk.
A miniszterelnök 2026. februári évértékelő beszédében volt egy szám: 14 956 milliárd. Orbán Viktor azt mondta, 2010 és 2025 között összesen 14 956 milliárd forintot vettek el különböző módszerekkel a bankoktól, az energiavállalatoktól és a kereskedelmi láncoktól, hogy – úgymond – bevonják őket a közteherviselésbe. Arra nem tért ki, hogy minderre azért kerülhetett sor, mert ezt a pénzt a nagy cégek előbb beszedték a magyar emberektől, hogy aztán a kormánynak adhassák. Utóbbi pedig – rettenetes hatékonysággal – újraosztotta. Nekünk is van egy számunk, nagyságrendileg ráadásul ugyanennyi.
A NER-aktákban körülbelül 11 ezer milliárd forintnyi elterelt pénzről van szó – ha ehhez hozzáadjuk még azt az összeget, amely az ötvenes listából kiszorult tételek mellett állhat, alighanem ott járnánk a 14 956 milliárd környékén.
De maradjunk csak a 11 ezer milliárdnál. Hogy érzékeltethessük az érzékelhetetlent: ez nagyjából 18 metróvonal ára (ha az M4-esre költött pénzek mai értékéből indulunk ki), és hozzávetőlegesen 410-szer fel lehetett volna újítani belőle a Lánchidat.
Hogy jött össze az itt feljegyzett 11 ezer milliárd forint? Ahogy a NER-aktákból kiderül, majd’ 2100 milliárd közforrás került különféle tőkealapokba; legalább 600 milliárdba fájnak az új kormánynegyedek; Tiborcz Istvánék luxusszállodáihoz bő 90 milliárdos állami kölcsön járt; NER-közeli turisztikai attrakciókra és országmárka-kommunikációra 250 milliárdos nagyságrendben költöttek az adófizetők; az Elios-ügyre, baráti naperőmű-felvásárlásokra, egyéb ingatlanügyletekre körülbelül 130 milliárd ment el.
Az, hogy az MBH Bankban nincs 55 százalékos többsége az államnak – pedig annyi illetné –, körülbelül 400 milliárdos „elpárolgást” jelent; a Mátrai Erőművön, a Mészáros–Szíjj-körnél keletkeztetett extraprofiton, az autópálya-kezelés kiszervezésén és a felcsúti focin összesen vagy 1400 milliárdot bukhat a nép; az állami akaratból és forrásokból épült 4iG Nyrt. lassan 1000 milliárdos adósságállományt görget maga előtt.
Noha a jegybanki pénzeltűnést csak 270 milliárdosnak mondják, de ennek a két-háromszorosa, 650-700 milliárd ragadhatott fölös MNB-bizniszekben; a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszere akár 2000 milliárdos kiszervezést is jelenthetett; a rezsicsökkentésből és a kaszinókoncessziókból hosszabb távon kinyerhető magánvagyon a 700 milliárdot karcolgathatja; a választások előtti erőltetett belvárosi palotaeladásokon, a monopolizált ügyvédi szolgáltatásokon, a dohányboltellátáson legalább 120 milliárdot kaszálhatnak a privát haszonélvezők.
Propagandagyárra és a békemenetelőkre legalább 1100 milliárdot szórt ki a hatalom; a letelepedési kötvényes államfinanszírozási modellen is sikerült buknunk 30 milliárdot; a Covid-időszakban a halál legnagyobb vámszedőin 150 milliárd folyt át; a takarítás és az őrzés-védelem „Mészárosai” 100 milliárdos szuperhasznot köszönhetnek a kormánynak; az erdélyi, határon túli klientúraépítés vadhajtásait szintén 100 milliárdos költségűre becsüljük; a legkirívóbb álegyházi és álcivil pénzosztásokhoz 30 milliárdot írtunk. No pláne: még a volt Rogán-feleségeknek is mi fizetjük a „gyerektartást”.
Ez tehát 11 ezer milliárd forint, amely az ötvenes lista folytatásával hamar elérné a 14 956 milliárdot. Ahogy írtuk, ez ugyanaz az összeg, amit Orbán Viktor – állítólag – elvett a bankoktól és több óriásvállalattól, hogy odaadja a népnek.
A NER-akták azt hivatott bizonyítani, hogy az odaadás célcsoportja egy csöppet szűkebbre sikerült.
Nem állítjuk, hogy ez a 11 ezer milliárd mind el van lopva. Csak azt, hogy a pénz – kihelyezett tőke, állami hitel, támogatás, monopolhaszon, váromány és egyéb formákban – a NER elitjénél dolgozik. És azt sem tudjuk nem észrevenni, hogy a leggyorsabban gyarapodó magyarok listáját Tiborcz István, Mészáros Lőrinc, Jászai Gellért és Matolcsy Ádám vezeti. Az első a miniszterelnök veje, a második és a harmadik az ország két legstrómangyanúsabb figurája, a negyedik a volt jegybankelnök fia. Így tört utat magának a „tehetség” a 2010–2026-os Magyarországon.
Nyilván lehetne könyvet írni a jogállam leépülésének ötven állomásáról, vagy például az akkugyáras környezetkárosítás stációiról is. Meg annyi mindenről. Mi most mégis maradtunk a korrupciós tematikánál, a perverz elmértéktelenedés dokumentálásánál. Egyszerűen azért, mert ez a legjobban adatolható, legtényszerűbb történet. És a tényeknél, ugye, semmi sem radikálisabb.
Lábjegyzet: Lehetne a bookazine-unk címe például „Vádirat” is, de nem vagyunk ügyészek, nem a mi dolgunk a valóság kriminalizálása. Információ, értelmezés, keretbe rendezés, a háttértényezők felvillantása, aktába fűzés – ennyit tudtunk felelősséggel vállalni. Meg azt, hogy mindezt ki is nyomtatjuk. Hogy a végtelen internet mellett ebben a véges, polcról levehető formában is összefoglaljuk az Orbán-rendszert.
A NER-akták itt kapható.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz ünnepi rendezvényén a budapesti Kossuth téren 2025. október 23-án – a NER-akták borítófotójának eredetije (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
