„Minden határon túlmegy” – először ítélheti el Szlovákiát európai testület a Beneš-dekrétumok miatt
Szerdán először kerül a szlovákiai Beneš-dekrétumok ügye az Európai Parlament plenáris ülése elé. Korábban a Tisza javasolt sürgősségi vitát, ám arra többek között a Fideszt is soraiban tudó Patrióták ellenállása miatt nem került sor. Vincze Loránt RMDSZ-es képviselő meggyőzte az Európai Néppártot az ügy felvállalásáról, s szerinte az Európai Parlament nagy valószínűséggel elítéli majd a szlovák kormányt. „A véleményszabadság elleni súlyos támadás cselekvésre készteti az uniós intézményeket” – mondja lapunknak a dekrétumok bírálatának kriminalizálásáról a romániai magyar politikus. Az Európai Néppártban a Tisza és az RMDSZ ugyanazért a célért küzd, miközben Magyar Péter a Fidesz néppárti kémeinek nevezte a szövetség európai parlamenti képviselőit, mert az érdekképviselet a magyar kormánypárt „stratégiai szövetségese”. Vincze Loránt ugyan nem beszél egy esetleges áprilisi ellenzéki győzelem utáni B forgatókönyvről, de hangsúlyozza: az erdélyiek legalább Bethlen Gábor óta gyakorolják a megmaradáshoz szükséges egyensúly- és kompromisszumkeresést.
– Miért vállalja a Beneš-ügyi talpalást? Egy erdélyi magyarnak nem elég a maga baja?
– Mindig ott kell segíteni, ahol szükség van rá. Mivel szlovákiai magyar képviselő 2019 óta nincs az Európai Parlamentben, feladatomnak tartom a felvidéki ügyek képviseletét is. Rendszeresen egyeztetek politikusokkal, véleményformálókkal, így például Fiala-Butora János jogásszal, a Beneš-dekrétumok alkalmazásának legjobb szakértőjével is. Egyik kolléganőm korábban szlovákiai magyar EP-képviselők mellett dolgozott, így első kézből kapom az információkat. Különben Kárpát-medencei dolgainkat igyekszem szélesebb összefüggésben képviselni. A magyar kisebbségek sérelmei mellé mindig odateszem más közösségek problémáit, de a létező jó gyakorlatokat is. Így minden döntéshozó láthatja, mennyire eltérnek jelenleg a tagállami politikák. Ezen kellene változtatnunk, egységes európai standardok szükségesek az őshonos európai kisebbségek védelmére. A Minority SafePack (MSP) európai polgári kezdeményezése pont ezt szolgálta volna. A sikeres aláírásgyűjtés után hiába támogatta nagy többséggel 2020 végén az ügyet az Európai Parlament, az Európai Bizottság nem kezdeményezett jogszabályt, mert nem volt hozzá politikai akarat. Itt az ideje, hogy a Beneš-dekrétumok ügyében legyen.
– Régóta aktív a kérdésben, s bár parlamenti bizottságok, illetve az írásbeli kérdések szintjén megjelent az ügy, plenáris ülés soha nem tárgyalta. A dekrétumok kritizálását akár hónap börtönnel büntető törvénymódosítás miatt lett érdekes a történet?
– Egyértelműen. Közép-Európa, s a magyar–szlovák kapcsolatok történetét nem ismerő, vagy az ügy iránt érdektelen képviselőknek – márpedig ők vannak nagy többségben – nagyon nehéz elmagyarázni a kollektív bűnösség máig tartó alkalmazását.
A pozsonyi parlament minapi döntése azonban mozgásba hozta az európai gépezetet: ez az a pont, ami mindenkinek érthetővé teszi a történteket.
A véleményszabadság elleni súlyos támadás és az alapvető jogok elleni hatósági fellépés cselekvésre készteti az uniós intézményeket. Hosszú évek nemzetközi küzdelmeinek tapasztalatával felvértezve azt kell mondanom, a tagállamok részéről sajnos kicsi a fogadókészség az őshonos európai kisebbségek problémáira. Akkor tudjuk ezt a témát jól képviselni, ha általános jogelvek és szabadságjogok sérelmére mutatunk rá – mint most a dekrétumok bírálatának kriminalizálása esetén.
– Ilyenkor nyakába veszi az Európai Parlament folyosóit és elmagyarázza képviselőtársainak az ügyet?
– Valahogy így, az ember megmozgatja a kapcsolatait. Azzal érveltem: a büntetőtörvénykönyv felháborító módosítása annyira megváltoztatja a demokratikus vita kereteit, ami minden határon túlmegy. Kértem, hogy legyen egy vita az Európai Parlament plénumán: az Európai Néppárt frakciója ezt elfogadta és a kezdeményezést a többi képviselőcsoport is támogatta. A vita általánosan szól majd a szlovákiai jogállamiságról, de az ok egyértelműen a Benes-dekrétumok kritikáját betiltani akaró jogszabály-módosítás, a tüntetések, Orosz Örs rendőrségi vegzálása, illetve a kollektív bűnösség alapján ma is zajló tulajdonelkobzások. Nyilvánvalóvá vált az Európai Néppárt számára, hogy lépni kell. Az ügyben már egy korábbi jelentéshez fogalmazott meg írásbeli módosítót a Tisza egyik képviselője, de akkor ezt nem sikerült átvinni. Szerdán vita lesz a plenáris ülésen, határozathozatalra a következőn kerül majd sor. Reméljük, hogy nem egy kilúgozott, általános jogállamisági dokumentumot fogadunk majd el, hanem olyat, amelynek középpontjában a Beneš-dekrétumok állnak. Erre kellene rácsatlakozni a Bizottságnak és lépéseket tenni a szlovák kormány ellen.
– Tartózkodott a néppárti Ursula von der Leyen bizottsági elnök elleni bizalmatlansági indítvány során, ezért a Néppárt megvonta öntől a felszólalás jogát. Ki tartja majd magasba a zászlót a Beneš-vitában?
– Ezt még nem tudjuk, a plenáris előtt szokott kiderülni, hogy a frakciók részéről ki szólal fel. Vélhetően a tiszások nem, mert a bizalmatlansági indítványról szóló szavazáson nem vettek részt, ezért ők is felszólalási tilalom alá esnek most a Néppártban. Természetesen az előkészítő munkát elvégeztem, a megfelelő háttéranyagot, dokumentációt eljutattam a néppárti kollégáknak, hogy tartalmi és érdemi kritikát mondhassanak az ügyben.
– Fiala-Butora János lapunknak azt mondta, Szlovákiában is nagyobb hatása van, ha nyugat-európai képviselők szólalnak fel az ügyben, mert a magyarok lármázását a szokásos ügymenet részeként kezelik. Egyetért?
– Igen, más az optika, ha a Néppártban német kollégák vagy éppen a szlovák kereszténydemokrata Miriam Lexmann emeli majd föl szavát. Más frakciók is készülnek, biztos vagyok benne, hogy a Patrióták részéről a Fidesz is szót kér. Várjuk, hogy a liberálisok és a szocialisták mit mondanak. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsák, fontos számukra az őshonos kisebbségek ügye.
– Biztos abban, hogy a Patrióta-frakció aktív lesz? Korábban ők akadályozták meg, hogy a Tisza javaslatára sürgősséggel napirendre vegyék az ügyet a plenáris ülésen. Soraikban a spanyol Voxtól a francia lepenistákon át az osztrák FPÖ-ig ott van az összes nacionalista párt, amely a Minority SafePack ellen szavazott 2020-ban.
– Nyilván nem előlegezhetem meg a kollégák megszólalását. A MSP megszavazása változatos képet mutat, a jelenleg a Patrióták soraiban ülő Lega például támogatta. Ahogy más, jelenleg a konzervatívok vagy a szuverenisták soraiban ülő formációk is.
– Mit mond a politikai szimata a szerdai vitával és a későbbi határozattal kapcsolatban? Van esélye, hogy elítéljék Szlovákiát a Benes-dekrétumok miatt?
– Igen. Nehéz megjósolni, mekkora lesz ehhez a többség, de annyira világos a szólásszabadság támadása, hogy ezt a Parlament nem fogja szó nélkül hagyni.
– Ha meg is szavazza az Európai Parlament a szlovák kormány elítélését, az nem kötelező érvényű döntés. Következik belőle bármi, mondjuk a Bizottság eljárása? Vagy kiakaszthatunk a falra egy újabb szép szöveget?
– A parlamenti határozat jelzésértékű és a jogállamisági eljárás során mindenképpen meghatározó. A cél azonban nem egy pénzbüntetés elérése, hanem egy tagállam kormányának meggyőzése arról, hogy módosítsa a jogsértő törvénykezését. Ehhez a nyomásgyakorlás, például egy parlamenti határozat formájában, fontos elem. Van, amikor működik, van, amikor nem, de mindenképpen része a folyamatnak. Egy biztos: ha meg sem próbáljuk, még esélyünk sincs a változás elérésére.
– Politikailag pikáns a helyzet: önök nem támogatták a Tisza felvételét az Európai Néppártba, most meg együtt motoroznak Beneš-ügyben…
– Nem állja meg a helyét, hogy elutasítottuk volna a Tiszát!
– Tavaly nyáron az európai parlamenti választások után majd’ kéttucat képviselő, köztük a hét tiszás kérte a felvételét a néppárti frakcióba. A két RMDSZ-es képviselő arra hivatkozva, hogy „politikai és erkölcsi” okokból nem tud közösséget vállalni Magyar Péterrel, a felvétel ellen szavaztak.
– Olyan képviselők felvételéről volt szó, akiknek szervezetei még nem voltak az Európai Néppárt tagjai. Egy csomagban szavaztunk a jelentkezőkről, amit én elvi okokból is ellenzek. Tehát a téma nem a Tisza Európai Néppárthoz való csatlakozása volt, csak a képviselők frakcióba való befogadása.
– Érdekes a procedurális vita, de a lényeg mégis csak az: az önök stratégiai partnere, a Fidesz a kisebbségi üggyel meglehetően ellenséges Patrióták soraiban ül, míg a Beneš-ügyben szintén akciózó ellenzéki Tisza önökkel együtt a Néppártban. Kissé megbolondult a politikai iránytűnk…
– Nem szűkíteném le a kérdést a Néppártra, mert az őshonos kisebbségek ügyének többpárti konszenzuson kell alapulnia – a Zöldektől egészen a jobboldalig. Ez eddig így működött, remélem, ezután is így marad. A kisebbségi frakcióközi munkacsoportban magyar részről ott van a Tisza, a Fidesz, a Mi Hazánk meg mi. Az a célunk, hogy a külhoni magyar kisebbségek ügyeit, kérelmeit, sérelmeit rendezzük és valóban nemzeti egységet jelenítsünk meg. Ezt egyébként az általam vezetett kisebbségi frakcióközi munkacsoportban is elmondtam. Ebben mindenkire szükség van, aki jó szándékkal közelít a kérdéshez – ezt azért kell hozzátennem, mert a magyar pártok közül a DK soha nem vett részt a kisebbségi érdekvédelemben, sőt ismét falakat húzna közénk. Nem kellene pártpolitikává silányítani ezt a küzdelmet, mert végső soron ránk, kisebbségben élő magyarokra hull vissza. Ami pedig a Fidesszel való kapcsolatot illeti, az szoros, az elmúlt évtizedek tapasztalatán, az Orbán Viktor kormányával való együttműködésen alapul.
– Fenntartható a nemzetpolitikai egység, ha a Fidesz az önökhöz hasonlóan néppárti Tiszát azzal vádolja, hogy „hazaáruló”, és vezetőjét a propaganda Manfred Weber Néppárt-elnök láncos kutyájaként állítja be?
– Budapest és az erdélyi magyarság közötti kapcsolat nem Brüsszelben épül, a kampányt meg el kell választani a valóságtól. Mi, RMDSZ-es képviselők együttműködünk a más frakcióban helyet foglaló magyar kormánypárttal. Ettől még nem vagyunk a Fidesz Európai Néppártba delegált kémei, ahogy azt Magyar Péter volt szíves megfogalmazni rólam és Winkler Gyula kollégámról Nagyváradon. Nehéz ilyen kezdés után szoros kapcsolatot kialakítani egy új politikai szereplővel.
– Az RMDSZ gyakran hangsúlyozza, hogy a mindenkori magyar kormánnyal működik együtt. Gondolkoznak B terven, vagy mindent a Fidesz győzelmére tettek föl?
– Mi Erdélyben legalább Bethlen Gábor óta gyakoroljuk a megmaradáshoz szükséges egyensúly- és kompromisszumkeresést. Az RMDSZ a Fidesszel stratégiai partnerségben áll, amely hosszú időre, közös munkára, eredményekre, bizalomra épít. Bízom abban, hogy akármi is történik, idővel mindig megtaláljuk a közösségünk számára legjobb utat. Akárki nyer, az alapvetések változatlanok: Brüsszelben a határontúli közösségek ügyét együtt kell képviselnünk, be kell illesztenünk a kérdést az ötvenmilliót tagot számláló európai őshonos kisebbségek keretrendszerébe.
Másrészt Bukarest és Budapest között az út mindig Kolozsváron át vezet.
Az elmúlt évtizedekben az RMDSZ bebizonyította: alkalmas a hídszerep ellátására, mert az erdélyi magyarság nem kerülhető meg a kétoldalú kapcsolatokban.
– Az RMDSZ is része a román kormánykoalíciónak, amely megszorításokat vezetett be, többek között helyiadó-emelésekre kényszerítve az önkormányzatokat. Emiatt Székelyföld-szerte tüntetnek a szövetség polgármesterei által vezetett városokban. Bizalmi válság alakult ki az RMDSZ és a választói között?
– Nem gondolom. Románia nehéz időszakot él át, ami a magyarságot is érinti. Valóban voltak ezer-kétezer fős utcai megmozdulások, de nem egész városok vonultak utcára. Ettől még nem lehet figyelmen kívül hagyni az elégedetlenséget. Az üzenetet megértettük, éppen ezért azt javasoljuk, hogy legyen nagyobb mozgástere az önkormányzatoknak a helyi adók kiszabásában.
– Nem pusztán az adók miatt tüntetnek Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön: általános az elégedetlenség a Székelyföld gyenge gazdasági helyzete, szegénysége, az elvándorlás miatt. A rendszerváltás óta ezeket a városokat általában RMDSZ-es politikusok irányítják, azaz nem lehet csak Bukarestre mutogatni.
– Sosem volt egyszerű a romániai magyarság politikai képviselete, hiszen ahogy az ország népességének 6 százalékát tesszük ki, úgy az RMDSZ a parlamentben is 6-7 százaléknyi mandátumaránnyal rendelkezik. Mindig azt kell mérlegelni, hol tudjuk jobban segíteni közösségünket. Nem látom be, hogy miért lenne most jobb ellenzékben, három szélsőjobboldali párt mellett. Sem adóügyekre, sem más témákra nem lenne ráhatásunk. Most meg van. Így például meg tudtuk védeni a magyar iskolákat az összevonásoktól, ami szórványterületeken lényegében felszámolta volna a kisebbségi oktatást. Vagy említhetjük a sikeresen blokkolt önkormányzati reformot, amely jelentősen csökkentené a magyarok által vezetett települések számát. Ezeket a védekező intézkedéseket csak kormányról tudjuk megtenni, s ez azzal jár, hogy ránk is hárulnak a kényelmetlen döntések következményei. De ez így volt korábban, 2012-ben, a gazdasági válság idején is, mégis itt vagyunk.
– A magyar állampolgársággal rendelkező és a választáson részt vevő erdélyiek elsöprő többsége a Fideszt támogatja, mozgósításukat tudhatóan az RMDSZ végzi. A mostani feszültség és a szövetséggel kapcsolatos elégedetlenség kihathat a választási részvételre?
– Azért nincs itt a végítélet! Nem tudok olyan mérésről, amely az erdélyi magyarság körében átfogó RMDSZ-ellenes hangulatot mutatna. A romániai megszorítások ügye és a magyarországi választás meg két teljesen külön házszám. Nem gondolom, hogy előbbi hat az utóbbira.
– Végül vissza a Beneš-dekrétumokhoz! Ha sikerülni megszavaztatni a szlovák kormányt elmarasztaló határozatát, ki aratja le a babérokat? Az RMDSZ, a Tisza, a Fidesz?
– Remélem, hogy a felvidéki magyarság, mert ez az ügy róluk szól. Az a legfelháborítóbb, hogy a kollektív bűnösség pecsétjével a nagyapákat, dédapákat jelölték meg, s még az unokák, dédunokák is elszenvedik ezt a megbélyegzést. Ezen kell változtatni, s ha sikerül, nagyon boldog leszek. A politikában a siker osztható, bőven jut mindenkinek, csak vegye ki a részét a munkából!
Nyitókép: Robert Fico szlovák miniszterelnök ukrán partnere, Julija Szviridenko érkezését várja a két ország közös kormányülése előtt Kassán 2025. október 17-én (fotó: Anadolu Agency/Németi Róbert)
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
