Bevásárlás Szerbiában: így néz ki, amikor Orbán is dörzsöli a tenyerét a szankciók láttán
Minden követ megmozgat a magyar kormány, hogy a Mol megvásárolhassa a szerb NIS olajvállalat részvényeinek többségét. Az amerikai szankciós politika kényszeríti a cég eladására az oroszokat, és úgy tűnik, hogy a szerbek inkább választanák a Mol-t, mint egy Emirátusokból érdeklődő mamutot. Elképesztő tárgyalások mennek három kontinensen a részvényekért. Bemutatjuk, hogyan megy a milliárdokra menő területfoglaló stratégiai játék Közép-Európában, vagyis mit jelent a vezetékek, a finomítók és a benzinkutak hálózata a régióban.
Lehet, hogy e cikk megjelenése napján, de az is lehet, hogy csak később derül ki, hogy a Mol megvásárolja-e Szerbia legfontosabb olajvállalatát, a NIS-t (Naftna Industrija Srbije). Január 14-én a szerb elnök Abu Dzabiban azt mondta: két-három nap múlva kiderül, hogy az emírségekbeli ADNOC, a magyarországi Mol, vagy esetleg a két cég együtt lesz-e a befutó. Szijjártó Péter másnap Belgrádban azt mondta, napok kérdése, hogy aláírják a megegyezést arról, hogy a Mol többségi tulajdont szerezzen a szerb olajvállalatban. Újságírói kérdésre hozzátette, nincs ellenére, ha az ADNOC is beszáll, de ha komolyan vesszük ígéretét, hogy a Mol szerez többséget, akkor az emírségekbeli óriásvállalatnak csak egészen kis rész juthat. Vasárnap, amikor lejárt a szerb elnök által ígért határidő, Aleksandar Vučić azt mondta, nehézségek hátráltatják a tárgyalások lezárását, de továbbra is reméli, hogy hamar eldől, mi lesz a NIS-szel.
Egészen bonyolult tárgyalássorozat megy a háttérben, ami a Mol szempontjából kiváló üzletnek ígérkezik, és az ukrajnai háború nélkül nem jöhetne létre. A Mol már 2008-ban is érdeklődött a NIS akkor privatizált részvényei után, de a szerb kormány akkor az orosz állami Gazprom Nyeftynek, a Gazprom leányvállalatának értékesítette inkább a vállalat 51 százalékát. Később az oroszok vettek még mellé további 5 százalékot, így most 56 százaléka van az orosz államnak a szerb cégben. Ez a pakett került eladósorba. Nem egészen 30 százalékot megtartott magának a szerb állam, a többit kisrészvényesek bírják.
A NIS működteti Szerbia egyetlen olajfinomítóját az Újvidék melletti Pancsovában, ez biztosítja normális időkben a szerb üzemanyag-szükséglet 80 százalékát.
Működtet még Szerbiában 1520 benzinkutat, és még néhányat Boszniában, Montenegróban és Romániában, de vannak vegyipari üzemei és némi érdekeltsége néhány olajmezőben, például Angolában. A vállalatnak több mint 13 ezer alkalmazottja van.
A magyar kormány komoly diplomáciai erőfeszítéseket tesz hónapok óta, hogy az üzlet létrejöjjön, Orbán Viktor november 26-án tárgyalt erről Szabadkán a szerb elnökkel, és másnapi moszkvai látogatásán is szó volt róla. Erről az orosz miniszterelnök-helyettes beszélt később, a magyar kormány akkor még szemérmesen hallgatott. Tizenkét nap múlva Szijjártó Péter visszament Moszkvába, hogy úgymond üzleti lehetőségekről tárgyaljon egy igen népes magyar delegáció élén.
Washington–Budapest–Moszkva–Belgrád-tengely (és talán még Abu Dzabi is)
Az üzlet azért bonyolult, mert a döntést az érintett cégek (NIS, Mol, Gazprom Nyefty) vezetőin kívül jóvá kell hagynia a szerb és az orosz kormánynak is, hiszen a szerb állam tulajdonos a NIS-ben, az orosz meg a Gazpromban. Továbbá szükséges az USA kormányának az engedélye, mert miatta került eladósorba a NIS, és csak az veheti meg, akinek Washingtonban ezt megengedik. (A szintén amerikai szankcióval sújtott Lukoil például hiába adta volna el nemzetközi eszközeit a svéd Gunvornak, a nagyszabású üzletet az USA megakadályozta, mert túl sok szálon kötődik a bemutatott vevő Oroszországhoz.)
A NIS-ben főrészvényes orosz céget még a Biden-kormány sújtotta szankciókkal, csak éppen a szerb érdekeltséget ideiglenesen rögtön mentesítette is a következmények alól. A Trump-kormány többször is meghosszabbította a mentesítést rövid időkre, de tavaly október elején bezárta a kiskaput. A NIS helyzete tarthatatlanná vált: a benzinkútjain nem lehetett VISA és Mastercard kártyákkal fizetni, és ami a legkínosabb, a pancsovai finomító nem tudott nyersolajat venni. Száz napig egy csepp olajat sem tudtak vásárolni. Decemberben elfogytak a finomító tartalékai, és félő volt, hogy januárban üzemanyaghiány lesz Szerbiában.
Ez végül nem történt meg, mert a NIS eladásától korábban mereven elzárkózó oroszok immár tárgyalási hajlandóságot mutattak. Így jött a képbe a két komoly érdeklődő, a Mol és az Emirátusok állami energiavállalata, az ADNOC. Erre hivatkozva a szerbek kijárták Washingtonban, hogy néhány napra adják vissza a mentességet. A pancsovai finomító így rendelhetett egy iraki és egy líbiai olajjal teli tankerhajót Horvátországba, ahonnan vezetéken most éppen érkezik olaj Szerbiába a NIS-hez. A lehetőség péntekig él. Ha nem lesz újabb hosszabbítás, akkor e szállítmányok feldolgozása után megint le kell állítani a finomítót. A Mol ugyan szállít valamennyi üzemanyagot Szerbiába hajókkal a Dunán, de ez közel sem fedezi az ország szükségletét. Az amerikaiak adtak még egy határidőt: március 24-ig van ideje a Gazprom Nyeftynek túladnia a részvényein.
Ha addig találnak olyan vevőt, akit Washington is elfogad, akkor tovább működhet a cég.
Az Orbán-kormány igyekszik kihasználni, hogy egyszerre ápol jó viszonyt az orosz, az amerikai és a szerb vezetéssel, így mindhárom félnél figyelembe veszik a lobbizását, hogy a Mol legyen a befutó. Az ukrajnai háború a magyar energetikai iparnak eddig is jó üzlet volt, a Mol által importált orosz olaj átlagára főként 2022-ben és 2023-ban jelentősen aláment a nyugat-európainak; és magyar kereskedők dízelt, áramot és földgázt is értékesítenek Ukrajnának. Hosszú távon azonban a háborús felfordulás legnagyobb lehetőségét a NIS többségének megszerzése jelentené a Mol-nak, amely így Szlovákia, Magyarország és Horvátország mellett a legfontosabb olajipari cég lehetne immár Szerbiában is.
Volt idő, amikor a Mol még menekült az oroszok elől
Érdekes, hogy mekkorát fordult a világ. 2008-ban még az oroszok vitték el a Mol elől a NIS-t. Aztán a következő évben az orosz állami Szurgutnyeftyegaz megvette az osztrák OMV-től a Mol 21,2 százalékát. Ezt a vállalat vezetése és a magyar kormány is rendkívüli veszélyként értékelte, és mindent megtettek, hogy az oroszokat távol tartsák a cég irányításától. Többek között megakadályozták, hogy a Szurgutnyeftyegaz képviselői részt vehessenek a cég közgyűlésein. Végül komoly nehézségek árán a magyar állam 2011-ben visszavásárolta a részvényeket, mintegy 500 milliárd forintért. Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kapcsolata csak ezt követően fejlődhetett szívélyessé.
A háború miatt kivetett nyugati szankciók nyomán viszont fordult a kocka, és most a Mol juthat olyan tulajdonhoz, amit az oroszoknak amúgy eszük ágában sem volt eladni.
És hogy még részletezzük a megváltozott kapcsolatokat: annak idején úgy kerültek a Mol papírjai Oroszországba, hogy az OMV befolyásszerzési kísérletét a magyar parlament visszaverte, egy azóta is példátlan nagykoalíciós összefogással. Ez volt a lex Mol, a magyar demokrácia történetének utolsó olyan törvénye, amit egy kormánypárti (MSZP-s) és egy ellenzéki (fideszes) képviselő közösen nyújtott be. A törvény nyomán legfeljebb 10 százaléknyi szavazati joga lehet egy tulajdonosnak a Molban, akkor is, ha ennél több részvénye van. Efölötti csalódásában adta el az OMV a részvényeit az oroszoknak. Ha most tényleg beszáll az ADNOC is valamilyen módon a NIS felvásárlásába, akkor áttételesen, de az OMV-vel is összebútorozik a Mol, hiszen az arab cég 2022-ben megvette az osztrák olajvállalat negyedét.
Vezetékek és finomítók
Egy olajvállalat akkor lehet igazán sikeres, ha minél nagyobb területet lát el egyszerre nagykereskedőként és kiskereskedőként is üzemanyaggal. A nagykereskedelmi pozícióhoz finomító kell, ahol az olajból üzemanyagot állítanak elő; a kiskereskedelmihez pedig benzinkutak kellenek. Jelenleg a Mol működteti Magyarország, Szlovákia és Horvátország összes finomítóját, mindegyik országban egy-egy létesítmény üzemel. Ehhez most még egy közeli ország, Szerbia egyetlen finomítója is csatlakozhatna, tehát
jelentősen növekedne a Mol által lefedett terület, ráadásul földrajzilag összefüggő vidéken, egymással szomszédos országokban.
Ugyanez igaz a kúthálózat esetében is. A Mol-nak kilenc országban több mint kétezer benzinkútja van most, ehhez jönne most még több mint ezer. Az üzemanyagon kívül a hot dogtól a kávéig csomó mindent el lehet ezekben adni, és a közös beszállítói hálózatokkal a bővülést remekül ki lehet használni. A NIS megszerzése tehát nagyságrenddel növelné a Mol által lefedett területet mindkét szegmensben.
Nagyon fontos a Mol terjeszkedése szempontjából az olajvezetékek elhelyezkedése is. A szerbiai finomítót jelenleg száz százalékban egy horvát tengerpartról induló vezeték látja el, amit a horvát állami JANAF üzemeltet. Igen, ez ugyanaz a vezetékes cég, amellyel az ukrajnai háború 2022-es eszkalációja óta csúnya vitái vannak a Mol-nak. A horvát vezeték Omisalj kikötőjéből ugyanis két irányba vezet: a déli ág Szerbiába, az északi pedig Magyarországra (ezt nevezik itthon Adria vezetéknek). A százhalombattai és a pozsonyi finomítót csak innen lehet nem orosz olajjal ellátni, márpedig az EU komoly erőfeszítéseket tesz, hogy az orosz olajtól eltiltsa a Mol-t. (Mostanra a Mol az egyetlen EU-s olajvállalat, amely orosz olajat vásárol és finomít, Százhalombattán illetve Pozsonyban.)
A magyar kormány Brüsszelben többek között azzal érvel az orosz olajimport fenntartása mellett, hogy a horvát vezetékes cég irreálisan magas árat kér az alternatív tranzitért. Amennyiben a szerbiai finomító is a Mol tulajdonában lenne, akkor a JANAF mindkét ágának végén ő lenne a vevő, és ezzel javulna az alkupozíciója. Igaz, hogy az orosz olaj totális EU-s szankciója esetén a horvátok nélkül nem jutna egyáltalán olajhoz, de a Mol nélkül a horvát vezetékes cégnek egyetlen ügyfele sem maradna, így tehát kölcsönösen revolverezhetnék egymást a másik teljes ellehetetlenítésével.
Ráadásul vezetékes szempontból lennének egyéb tervek is. Százhalombatta felől már most lehet nyersolajat szállítani vezetéken Pozsonyba, azaz a horvát tengeri kapcsolatra a Mol már rákötötte az ottani létesítményét is. Ez akkor is fontos, ha egyelőre mindkettőt elsősorban az orosz–belarusz–ukrán nyomvonalon menő Barátság vezeték látja el orosz olajjal. A magyar és a szerb kormány már 2023-ban megállapodott, hogy a Barátság magyar ágát összekötik Szerbiával. Szándékukat tavaly szeptemberben megerősítették, és a beruházás felgyorsításáról is döntöttek, a mostani menetrend szerint 2027 végére kell elkészülni vele. Ha tényleg megépítik, akkor már Szerbia felé is két vezeték megy majd. Az ugyan teljesen bizonytalan, hogy az orosz beszállítás meddig maradhat, de ha az oroszok nem lőnék az ukrajnai Odesszát, akkor a Barátságba az ottani kikötőből lehetne azeri vagy kazah olajat is tölteni.
Tavaly decemberben megkezdődött egy termékvezeték építése is Pozsonyból, ami főként dízelt szállít majd Magyarországra, jelentősen csökkentve az üzemanyag mostani szállítási költségét. Egy már létező, másik termékvezetéken pedig Tiszaújváros felől a Mol dízelt ad el Ukrajnába. Szijjártó Péter pedig a múlt héten Belgrádban azt ígérte, hogy ha a Mol megveheti a NIS többségét, akkor épül még egy termékvezeték is Százhalombattáról Szerbiába, azaz dízellel és benzinnel nagyobb tételben és olcsóbban lehet majd ellátni Szerbiát, mint most, ha valami baj lenne a horvát tranzittal. Vagyis már most bőven van terv a régiós kereskedelem fejlesztésére a Mol vezetésével.
De hogy jönnek ide az arabok?
Az ADNOC esélyeiről keveset tudni. Az biztos, hogy bejelentkeztek, hogy megvennék az orosz tulajdonrészt a NIS-ben, és mivel 24,9 százalékban az osztrák OMV-ben már benne vannak, hasonló hálózatépítő szempontjaik lehetnek, mint a Mol-nak. Az OMV a régió nyolc országában több mint 1700 kutat üzemeltet (sok helyen átfedésben a Mol-lal), és van három finomítója is: Ausztriában, Németországban és Romániában. Ráadásul az ADNOC is jól fekszik az oroszoknál: tavaly decemberben például kivásárolták a szintén szankciókkal sújtott Lukoilt az Emirátusok legnagyobb épülő tengeri gázmezőjéből, ahonnan hamarosan LNG-t készülnek szállítani óriási mennyiségben. Arról nem is beszélve, hogy az Emirátusok semmilyen oroszellenes szankcióhoz sem csatlakozott, sőt, Dubaj és Abu Dzabi számos olyan új kereskedelmi vállalkozásnak ad otthont, amelyeket az oroszok azért alapítottak, hogy kijátsszák a nyugati szankciókat. Már 2023-ban arról írt az üzleti sajtó, hogy sorban költöznek el Svájcból az Emirátusokba azok az üzletemberek, akik az orosz olajjal és gázzal kereskednek szerte a nagyvilágban. Az ADNOC főnöke pedig egyben az Emirátusok ipari minisztere is, aki az ország olajkitermelését is ellenőrzi. Vagyis messziről nézve nem indultak rosszabb eséllyel Moszkvában, mint a Mol.
Ráadásul az ADNOC a Mol-hoz képest egy másik ligában játszik, mert nem regionális szinten nagy, hanem a világ egyik legnagyobb olaj- és gázkitermelője, amely folyamatosan vásárol fel külföldi cégeket. Ambíciójukat mutatja, hogy máris bejelentkeztek Trumpnál: mennének befektetni Venezuelába is.
A szerb elnök és az energetikai miniszter nyilatkozatai alapján a belgrádi vezetés mégis inkább a Mol felé húzna,
talán éppen az említett vezetékes lehetőségek miatt, amelyek közül a két Szerbia felé tervezett cső (egy a nyersolajnak, egy az üzemanyagnak) a Horvátország felőli kiszolgáltatottságot enyhítené. Itt nem csupán gazdasági szempontok merülnek fel, hanem történelmiek is: harminc éve a két ország még háborúzott egymással, és a bizalom köztük továbbra sem mondható teljesnek.
Persze kérdés az is, hogy a Kreml és a Fehér Ház kit támogat inkább a két jelentkező közül. Valamiért az nem megy, hogy a szerb állam legyen a vevő. Hogy miért, arról Vučić elnök nem hajlandó beszélni, csak azt mondta el a sajtónak, hogy hiába ez lenne szerinte a legjobb megoldás, erre nincs lehetőség. Pedig pénz elvben lenne rá, az idei szerb költségvetésben van erre pántlikázott keret. Egy szerb közgazdász arról írt korábban, hogy jobb is így, mert ismerve az állami korrupció mértékét, úgyis csak szétlopnák az egyébként jól működő vállalatot.
A szerb állam esetében további szempont még, hogy ha az egészet nem is vihetik (vagy az oroszok vagy az amerikaiak ellenállása miatt), de azért 33 százalék fölé vinnék a tulajdonrészüket, legalábbis szólt erről néhány nyilatkozat kormányzati tisztviselőktől a szerb sajtóban. Ebben az esetben az a vevő lehet számukra jobb, amelyik megelégszik az orosz tulajdonrészből 51 százalékkal, és 5 százalékot átenged a szerb államnak. Az ambíció mögött szerb szakértők szerint az áll, hogy egyharmad feletti tulajdonnal néhány stratégiai döntést már meg lehet vétózni, például azt, hogy részvénytársaság helyett más formában működtessék tovább a vállalatot, amihez a részvényesek több mint kétharmadának az egyetértése lenne szükséges.
Mindenesetre sem Vučić, sem pedig Szijjártó nem zárta ki, hogy az ADNOC és a Mol végül valamilyen formában együttműködik majd a NIS megszerzésében.
Mennyi lesz és hogyan fizessen a vevő?
Felvásárláskor a legfontosabb kérdés az ár. Szerbiai és magyar elemzői becslések szerint az oroszok tulajdonrésze 1,4 milliárd dollárt ér. Ez 465 milliárd forint. Rengeteg pénz, de a Mol nincs eladósodva, könnyen jutna ekkora hitelhez. A probléma szerb forrásaink szerint leginkább az, hogy az oroszok állítólag legalább 2 milliárdot akarnak érte, arra hivatkozva, hogy az elmúlt években rengeteget raktak a cégbe, felújították a finomítót és a kutakat is. Csakhogy az orosz alkupozíció korlátos: ha március 24-ig nem tudják eladni, akkor semmit sem kaphatnak a cégért, és működtetni sem tudják majd. A hátralévő időben pedig lehetetlen új vevőt találni, egy ekkora cég átvilágítása több idő, mint ami addig hátravan, a Mol már január első munkanapján elküldte a szakértőit technikai bejárásra a NIS létesítményeibe.
Ha az oroszoknak nem sikerül márciusig eladniuk a részvényeiket, elvben még az is előfordulhat, hogy vészhelyzetre hivatkozva a szerb kormány államosítja a NIS-t, bár eddig ettől határozottan elzárkóztak, és ez egész biztosan nagyon elrontaná a hagyományosan jó szerb–orosz szövetséget. Vučić elnök vasárnap, a tárgyalások elhúzódásának bejelentésekor ismét elmondta, hogy a szerb kormány nem konfiskál, úgymond elvei ellen való lenne az orosz vagyon lefoglalása. Csakhogy ha nem lesz üzemanyag, akkor az a történelmi barátságnál fontosabb szempont lehet, úgyhogy nagyon nagy összegben nem érdemes arra fogadni, hogy ha meghiúsulna a mostani felvásárlási kísérlet, akkor biztosan nem húzna ilyen radikális lépést a szerb állam. Főleg, mert még idén előrehozott választást tartanak, amit a diáktüntetések megfékezése érdekében ígért meg Vučić. Aligha akarna úgy kampányolni, hogy közben jegyre porciózzák a méregdrága benzint az autósoknak.
Persze az oroszoknak is vannak még kártyáik ebben a játszmában. Moszkvából most éppen a földgázzal nyomorgatják a szerbeket. A szerb–orosz hosszútávú gázszerződés ugyanis tavaly lejárt, és azóta a Gazprom csak három hónapokra hajlandó meghosszabbítani. (Ugyanennek a Gazpromnak a leányvállalata a NIS orosz tulajdonosa is.) A most érvényes szerződés március 31-én jár le, és ha nem sikerül hosszabbítani, akkor Szerbia gáz nélkül marad. Az oroszok elvben azért óvakodnak a hosszabb távú elköteleződéstől, mert csak Szerbia kedvéért nem érné meg üzemeltetniük a Török Áramlatot, amin keresztül a gázt Szerbiának is eladják. Az EU 2027 novemberétől a szintén innen vásárló Magyarországot és Szlovákiát eltiltotta a vezetéktől, vagyis van némi alapja az orosz aggodalomnak. Ugyanakkor legalább az EU-s határidőig simán hosszabbíthatnának, úgyhogy vonakodásuk inkább arra utal: a NIS államosítását akadályozzák azzal, hogy lebegtetik a gázellátás biztonságát.
Szerb forrásaink szerint a legeslegnehezebb kérdés az, hogyan lehet kifizetni az oroszokat.
Az amerikai és az EU-s szankciók is tiltják ugyanis az üzletelést a Gazprom Nyefttyel. Elvben tehát közvetlenül az orosz anyavállalatnak nem lehet elutalni a vételárat. Keringenek mindenféle pletykák, hogy például az USA egy befagyasztott számlára tetetné a pénzt, amihez a háború végéig nem férhetnek hozzá az oroszok, de ez Moszkvának elfogadhatatlan. Állítólag felmerült, hogy egy szerb közvetítő céget kellene beiktatni az ügyletbe. Akármi is lesz a megoldást, abban az USA pénzügyminisztériumának vétójoga lesz.
Ha a Mol lesz a befutó, ahogy azt egyébként a Bem téren (a magyar külügyminisztérium épületében) és Belgrádban a legtöbben remélik, akkor az minden bizonnyal a választási kampány egyik témája is lesz. Aligha tartóztatná meg magát Orbán Viktor attól, hogy ne sajátos külpolitikájának elsöprő sikereként ajánlja a választók figyelmébe az orosz–amerikai–szerb–magyar megállapodást. Még akkor is, ha egyébként éles szavakkal szokta kritizálni azokat a nyugati üzletembereket, akik az ukrajnai háborún nyerészkednek. Ahogy például a szegedi háborúellenes gyűlésén mondta december 20-án: a háborút a fegyvergyárosok és a bankárok erőltetik, akik futnak a pénzük után.
Nyitókép: Aleksandar Vučić szerb elnök burekezni viszi Orbán Viktor Szabadkán 2025. november 27-én (fotó: AFP/Szerbia Elnöki Hivatala/Handout)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
