„Nem tudok még egy ehhez fogható nagy ügyet” – Nyáry Krisztián és Entz Géza a hátizsákos nemzetegyesítésről
Entz Géza művészettörténész és Nyáry Krisztián irodalomtörténész, kommunikációs szakember egyaránt részt vett a Ceauşescu-diktatúra idején a romániai magyarságot segítő akciókban. Az egykor az MDF-kormány idején a Határontúli Magyarok Hivatalát vezető Entz és a Demszky Gábor SZDSZ-es budapesti főpolgármesternek dolgozó Nyáry Nemzet a hátizsákban – Titkos erdélyi segítőakciók a Kádár-korszakban című új Válasz Offline kiadványunkban páros interjúban idézték fel a rendszerváltás előtt történteket, ezért voltak a lap bemutatójának vendégei. Az alábbiakban a velük készült pódiumbeszélgetést tesszük közzé podcast formájában. Az új Válasz Offline-t itt lehet megrendelni.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Ablonczy Bálint: Ma, 2025-ben milyen érzéssel lépitek át a román-magyar határt?
Entz Géza: Lényegesen különbözik ez az érzés attól, ami az 1990-t megelőző harminc évben volt. Különösen a diktatúra bukása előtti utolsó tíz év volt emlékezetes mindenkinek. Háborús határ volt, odafele és visszafele is fronton kellett átkelni. Ez jó ideje nem így van. Amióta Románia – nagy örömünkre – képes volt csatlakozni a Schengen-egyezményhez, meg végképp nem így van.
Nyáry Krisztián: Semmi okom nem volt rá, de csak az elmúlt két-három évben szűnt meg az addig jellemző gyomortáji rossz érzés a határ átlépésekor. Egyszer mondjuk elvettek tőlem hat liter oroszhegyi pálinkát, néha felsírok emiatt. Nem lehetett behozni, megpróbáltam, elvették, egészségükre. Talán Schengen bevezetésekor, amióta már meg sem kell állni, múlt el ez a rossz érzés. Régebben onnan tudtam, hogy átértem, hogy rosszabbak lettek az utak. Most onnan tudom, hogy hazaértem.
Stumpf András: Hogy ismerted meg azokat az erdélyi kortársaidat, akiknek szüksége volt átcsempészett fogamzásgátlóra?
Nyáry Krisztián: Szentesen voltam gimnazista, kollégista. Volt egy erdélyi származású nevelőtanárunk, unokaöccse korunkbeli fiú lehetett, átjöhetett meglátogatni a nagynénjét. Egy hétig ott lakott a kollégiumban, jól összebarátkoztunk. Aradi volt, első utunk hozzá és az ő barátaihoz vezetett. Megismerkedtünk és lett egy ilyen hálózat. Először nekik volt szükségük fogamzásgátlóra, gyanítom, hogy később eladták a feketepiacon, mert ott mindent el lehetett adni.
Stumpf András: Szerepel a kiadványban, hogy ez a Kádár-rendszer legjobb el nem mesélt története. Valóban így van?
Nyáry Krisztián: Az Erdély-járás több nemzedék közös élménye volt, arról szólt, hogy ugyanazt akarjuk. Nem is biztos, hogy minden nemzedéknek kijut egy ilyen élmény. Nem tudok még egy ehhez fogható nagy ügyet. Olyat, hogy az ország egyetért valamiben, ráadásul a szolidaritás van a középpontjában. Ha nemzetkarakterológiában kellene felsorolni jó tulajdonságainkat, az első ötben nincs benne a szolidaritás.
Entz Géza: Így van, ahogy Krisztián mondja, ez egy úttörő munka. Igen sokrétű megközelítésben foglalja egységbe ezt az egész történetet. A felhasznált rengeteg sztori nem válik sztorizássá, hanem korértelmező dokumentáció.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
