„Béke kényszer mellett születik, de az nincs” – meddig tart még a háború Ukrajnában?
Ismét az orosz–ukrán háborúról szól minden, miután nyilvánosságra került egy amerikai–orosz béketerv, amelynek elfogadására Ukrajnának egy hetet adtak. A hétvégén azonban amerikai–ukrán tárgyalásokat tartottak Svájcban, és a tervek módosulni látszanak. Miről szól pontosan a békemegállapodás-tervezet? Milyen elemeit lehet kénytelen Ukrajna elfogadni? Közelebb került-e a háború lezárása? HetiVálasz podcastunkban ezekről is kérdezi Vörös Szabolcs Takácsy Dorka Oroszország-szakértőt és Deák Andrást, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Mi volt a legmeglepőbb pontja az amerikai–orosz tervnek?
Takácsy Dorka: „A 28 pontot végigböngészve az embernek tényleg a hátán feláll a szőr. Ha személyes „kedvencet” kéne választanom, akkor az feltétlenül a háborúban részt vevők háborús bűnök alóli amnesztiája lenne az. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a 28 pont kidolgozásakor tényleg nem volt az szempont, hogy ez olyasvalami legyen, amibe Ukrajna bele tud egyezni. De nem ez volt az egyetlen olyan pont, amely a katonai megoldáshoz nem hozta volna közelebb a feleket, cserébe annyira megalázó kapitulációt kényszerített volna Ukrajnára, hogy gondolom, fel sem merült az, hogy ezt el lehessen fogadni.”
Deák András: „Ami engem meglepett, hogy ez ekkora pályát futott be az amerikai adminisztrációban. Ez talán még az oroszokat is meglepte, mert a legutolsó ilyen élményünk az volt, hogy az amerikaiak olajszankciókat szabtak ki rájuk. Oroszország pedig nemhogy újrakezdett valamit, hanem el tudott menni egészen odáig, hogy gyakorlatilag ez volt az első béketerv. Jogilag persze fércmű, de akkor is ez az első béketerv, amit letettek az asztalra, és nem orosz, hanem orosz–amerikai javaslatként került oda, és vitték el Kijevbe. Ami meglepő, az ennek a kezelése az amerikai adminisztrációban. Láthatóan az egész külügyi establishment – most már nem először – fogcsikorgatva kellett, hogy végignézze, ahogy Steve Witkoff ezt végigviszi. Ő adogat, a külügy pedig hárítgat – próbálja ezeket a kezdeményezéseket helyrerakni. Lesújtó képet fest ez az amerikai külpolitikáról.”
Kinek és milyen szankciókat kellene kivezetnie, ha Oroszországot – a 28 pontban foglaltak szerint – visszaintegrálnák a világgazdaságba?
Deák András: „Amerikaiak részéről viszonylag egyszerű: ott pénzügyi és az olajcégek elleni szankciók vannak, amik számítanak – meg talán a személyek elleni szankciók. De attól még, hogy ezeket feloldják, nem fognak tudni több olajat meg gázt eladni az oroszok, mert azt Európának kéne megvennie. Az európaiak erre mit mondtak volna? »Rendben van, feloldjuk a szankciókat, de lehet, hogy például az olajat meg a gázt nem engedjük be, mert mondjuk átalakítjuk vámmá.« Ez teljesen megfoghatatlan és kezelhetetlen kérdés. Békék nem békemegállapodások mellett születnek. Békék kényszerek mellett születnek, és jelen pillanatban nincsenek olyan kényszerek, amelyek megteremtenék egy béketeremtés érdemi lehetőségét – túl korán vagyunk ehhez. Tehát tárgyalunk róla, de valaminek még történnie kell ahhoz, hogy ebből béke legyen. A szankciók ügyében, amelyekről csak ez után beszélhetünk, teljesen homályban tapogatózunk. A Nyugat, ha úgy hozza a sors, akkor itt lehet szigorúbb, vagy lehet engedékenyebb, mert itt nincsenek már kialakult pozíciók.”
Mi várható a közeljövőben?
Takácsy Dorka: „Arra tippelnék, hogy a háború folytatódik ugyanígy. Nyilvánvalóan a pontos számokat nem ismerjük, viszont az látható, hogy jelenleg mindkét lakosság meglehetősen frusztrált, vannak nehézségek, de a törésponthoz való közeledés nem látható. Vannak nehézségek orosz oldalon, de ukránnak lenni sem könnyű most. Ám a közvélemény-kutatási adatokból továbbra sem az látszik ukrán oldalon sem, hogy most már minden mindegy lenne, már bármit elfogadnának, csak legyen vége. Nem ez látszik. A társadalmak támogatása úgy tűnik, hogy megvan. Hogy ez meddig marad így, az egy másik kérdés, de ha jósolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy amennyiben valamilyen sorfordító, valamilyen kulcsesemény nem történik, akkor ez fog folytatódni nagyjából ezzel az intenzitással.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
