Csak nyilas és kommunista előzményei vannak a választópolgárok listázásának
A felülről gerjesztett, ellenzéki választópolgárokat céltáblára tevő hisztéria a magyar közélet új mélypontja. Olyasvalami, amit a leghatározottabban el kell utasítani, és aminek azonnal véget kell vetni. Vélemény.
Múlt héten újabb határponthoz érkeztünk. Általában érdemes óvatosnak lenni a totalitárius történelmi párhuzamokkal, de most nincs ok finomkodni: civil emberek politikai alapú és célú, nyilvános listázásának csakis nyilas és kommunista előzményei vannak Magyarországon. A rendszerváltás óta senki nem csinált olyat tudtukon és akaratukon kívül nem közszereplő választópolgárokkal, mint a hódmezvásárhelyi Promenad24 vagy a Magyar Nemzet. Vagyis lényegében a hatalom.
A sort a Mandiner kezdte. A mások mellett kollégáinkat is célba vevő revolvercikk ostoba volt és rosszindulatú, ráadásul – ahogy az adatvédelmi szakértő lapunknak megírta – személyiségi jogokat sérthetett, de még „csak” ismert, a médiában forgó embereke lőtt. A Fidesz-frakció szóvivője viszont már magánlakcímén kezdett kerülgetni egy „tiszás aktivistát” a lopott adatbázis alapján. Németh Balázs az erről forgatott videóban
a kötelező ukránozás mellett célzott arra is, tudja az illető telefonszámát és e-mail címét.
Itt tehát az történt, hogy a tizenöt éve alkotmányozó többséggel túlhatalmat építő pártfrakció kommunikációs felelőse rákospalotai panelházak között járkálva nyilvánosan üzente meg egy illegális lista alapján egy vélt ellenzéki választópolgárnak, hogy tudja, kicsoda és hol lakik.
A mélypontot a hódmezvásárhelyi Promenad24 és a Magyar Nemzet érte el. Az előbbi orgánum eljutott nem közszereplő civilek – köztük óvodavezető, sportoló, tanár és több vállalkozó, önkormányzati dolgozó – név és lakóhely szerinti listázásáig. „Árad az adat – itt vannak a nevek”, szól a szerző nélküli cikk címe, és tényleg lajstromban jönnek Csongrád-Csanád 04-es választókerületének polgárai.
hirdetés
A Magyar Nemzet pénteken egy száz százalékig törvénytelen térképet terjesztett, ahol utcára lebontva lehetett keresni a Tisza-alkalmazás letöltőit: többségükben nyilvánosságot sosem vállalt magánszemélyeket, egyszerű választópolgárokat, illetve az ő személyes adataikat. A „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában vagy a falujában” című, szintén szerzőmegjelölés nélküli cikkben linkelve volt egy bizonyos .ca domainen közölt, azóta elérhetetlenné tett térkép. A Magyar Nemzet a szöveget a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság közleménye után – mely szerint bűncselekmény közölni az adatokat – megváltoztatta, kivette belőle a linket. De maga a cikk, vagyis a buzdítás, hogy „mindenki” keressen potenciális ellenzéki szavazókat „az utcájában” és „a falujában”, most is elérhető.
Ahol Promenad24-ről és Magyar Nemzetről beszélünk, oda
mindenki nyugodtan helyettesítse be a Fideszt.
Ebben a pillanatban nem tudjuk – és lehet, hogy soha nem is fogjuk megtudni –, ki lopta el a tiszás adatokat. De az elmúlt hét napban pontosan láttuk, hogy kik és hogyan terjesztik, használják fel saját céljaikra, listázó és fenyegető tartalmakra: kizárólag a hatalmon lévő párt felületei. Ezért tehát senki más nem tehető felelőssé, csak a hatalom.
A fentieknek egyetlen párhuzama ismert a magyar történelemből: a zsidók, a rejtőzködő árdrágítók, a reakciós tanítók, az imperialista ügynökök és a szabotáló kulákok „leleplezése” volt ilyen. A nyilas és a kommunista sajtó annyiban kísértetiesen hasonlított egymásra, hogy mindkettő rogyásig volt szégyenlistákkal, állami vagy hatósági összeírásokkal és foglalkozási lajstromokkal, hogy hol van túl sok zsidó, reakciós és kulák.
Ezek formailag „közérdekű tájékoztatás” vagy példastatuálás címen jelentek meg, és a listákban szerepelt név, lakóhely, adott esetben birtokméret és az elkövetett „bűn” megnevezése is. A nyilasok „zsidó ügyvédeket”, „zsidó orvosokat”, „zsidó újságírókat” vagy „zsidó származású színészeket” soroltak fel, de ha a cél úgy kívánta, keresztényeket is. 1944 nyarán a Magyarság című mozgalmi lap azzal fenyegette a soron kívül kikeresztelkedő zsidók mellé álló keresztszülőket, hogy listázni fogja őket, merthogy „valószínűleg érdekelni fogja” a nyilvánosságot, „kik azok, akik a magyarság élet-halál harcának idején felajánlották ilyen értelmű szolgálataikat a magyarság első számú közellenségének, a zsidóságnak”.
A kommunista időkben a Dunántúli Naplóban volt „a falusi reakció emberei” rovat, más helyi lapok „a beadást elmulasztók névsorát” közölték vagy „a járás kulákjait, akik akadályozzák a termelőszövetkezeteket”.
A példákat vég nélkül lehetne idézni. És noha senki sem állítja, hogy azonos következményekkel zajlott egy 40-es, 50-es évekbeli listázás és a mai, de a célja mindegyiknek ugyanaz: megfélemlítés, eltántorítás, öncenzúra, morális nyomásgyakorlás. A téma valaha élt egyik legjobb értője, Hannah Arendt írta le, hogy a totalitárius logika lényege, hogy a politika behatol a magánszférába és eléri, hogy az ember többé ne magánszemély legyen, hanem a rendszer által kijelölt kategória egy tagja.
Bibó István pedig arra jutott, hogy a politikai hisztéria mindig akkor lesz úrrá egy országon, amikor a politikai ellenfél helyébe a másként gondolkodó ember kerül.
De bárki érezheti nagy teóriák és teoretikusok nélkül, ösztönösen is, hogy a mostani listázási, fenyegetési hullám a magyar közélet új mélypontja fél évvel a választások előtt. Olyasvalami, amit a leghatározottabban el kell utasítani, és aminek azonnal véget kell vetni.
Nyitókép: kuláklistázás 1949-ben a Romániai Magyar Szó c. napilapban (forrás: Arcanum)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
