Ha gond van a gyerekkel, gond van a társadalommal – az oktatás teljes átalakításának szükségességéről
„A tanítás teljes átalakítására van szükség. Ami nem is olyan nehéz. Csupán mindent fordítva kell csinálni, mint eddig!” – véli Gyarmathy Éva neveléslélektani és klinikai szakpszichológus. A szakértő vitaindítója a készülő Felforgatókönyv – a rendszerváltozás forgatókönyve – közoktatási fejezetének vitáján hangzott el október 25-én a Kossuth Klubban. A hozzászólás szerkesztett változatát közöljük. (A Felforgatókönyv elkészítését a Válasz Online-on kezdeményezte Lányi András, aki a vitasorozat indulásakor podcastunk vendége is volt.)
Status quo
A jelen oktatási rendszerbe kényszerített gyerekeknek semmi okuk és lehetőségük nincsen arra, hogy olyanok legyenek, mint akárcsak az ötven évvel ezelőtti gyerekek, és esély sincsen arra, hogy megfeleljenek az ósdi elvárásoknak. A gyerekek fejlődése főbb vonalakban persze nem változott meg, és kívülről nézve nem sokban különböznek a korábban iskolába járóktól. Talán emiatt erős a látszat, hogy beleillenek abba a kulturális evolúciót figyelmen kívül hagyó, fiktív, művi világba, amit az oktatás teremt. Pedig éppen azokon a területeken – információfeldolgozás, tudás, tanulás – amelyekkel az oktatás foglalkozik, a gyerekek fejlődése, képességei, érzelmei, motivációi jelentősen megváltoztak.
Egy adott kor gyermekei az adott kulturális, társadalmi, technikai közeg által formálódnak. Leképezik, ami körülöttük van, mert az agyuk automatikusan rááll a környezet megfigyelésére, utánzására, az adott világról alkotott képek, sémák kialakítására. Ez a tanulási képesség az emberi agy képlékenysége miatt rendkívül sokféle környezethez való alkalmazkodást tesz lehetővé.
A gyerekek számára az a normalitás, amibe beleszületnek. Egy gyorsan változó világban gyorsan tudnak alkalmazkodni, de ennek ára van: nem stabilizálódnak az eligazodást, alkalmazkodást biztosító alapvető sémák. A gyerekek számára azonban ez is normalitás. Nem értik, mi a baj velük, miközben a belső és külső világ össze nem illése állandó bizonytalanságot és feszültséget okoz bennük.
A jelen infokommunikációs kultúrában felfoghatatlan mennyiségű információ termelődik minden pillanatban. Megsokszorozódtak az infokommunikációs eszközök formái és száma, valamint az információátvitel sebessége.
Ma napi 74 GB információ bombázza a gyerekek agyát.
Ez nagyjából 16 filmnyi tartalom, amit a gyerekek különböző eszközökön keresztül kapnak: tévé, mobil, számítógép, reklámok, közösségi média. Az információmennyiség évente legalább 5 százalékkal növekszik, és a gyerekek agya folyamatosan alkalmazkodik a növekvő terheléshez. És ez csak az elektronikus információ! Közben ugyanis megsokszorozódtak a mindennapi életben adott lehetőségek – az élelmiszerek, játékok, háztartási eszközök, sportok és mindenféle programok. Vagyis sokkal több információból kell sokkal több döntést hozni. Mindemellett a korábbiakhoz képest jóval többféle toxikus hatásnak vannak kitéve a gyerekek, ami a fejlődő agy szempontjából jelentős tényező, hiszen mindezek egyéni hajlamosságtól függően különböző szinten enyhe agyi traumákat okoznak, ami kis mértékben, de megváltoztatja az agyi érési folyamatokat.
Mindezek oda vezetnek, hogy
a gyerekek fiziológiai, kognitív, pszichológiai és társas-érzelmi szinten is jelentősen eltérnek attól, amire az iskola számít.
Az alábbiak elsősorban a gyerekekre vonatkoznak, de az infokommunikációs társadalom minden tagját ugyanazok a hatások érik, életkortól függetlenül. A lényeges különbség, hogy a gyerekek esetében az alaphuzalozás, a szocializáció folyamata változott meg a környezeti hatások által.
Fiziológiai szint: A születés előtt, alatt és után az agyat ért enyhe trauma – korábban „minimális cerebrális diszfunkció (MCD)” – eltéréseket okoz többek között az észlelés, a beszéd, a tanulás, a kontrollfunkciók fejlődése terén. Nincsen konkrét funkciókiesés, csupán zavarok, amelyek egymásra épülnek, és kevert tanulási és viselkedéses zavarokhoz vezetnek. Jelenleg olyan mértékű a méreganyagok és vírusok által agyat érő rendszeres trauma, ami az MCD-hez hasonló zavarokat okoz az agy fejlődésében. Az eltérés elsősorban az evolúciósan újabb, prefrontális agyi régióban jelenik meg, és a végrehajtó funkciók érését késlelteti. A végrehajtó funkciók olyan agyi képességek, amelyek segítenek tervezni, figyelni, szabályozni a viselkedést és rugalmasan alkalmazkodni a változó helyzetekhez. A jó hír, hogy legalább nagyobb tere marad az implicit tanulásnak. Az implicit tanulás során észrevétlenül, tudatos figyelem nélkül tanul az ember. Ez főképpen a gyerekekre jellemző. Például a gyerek megtanul nyelvtani szabályokat használni pusztán a beszéd tanulása közben, de ilyen a kerékpározás, valamint a társas viselkedés elsajátítása is. Szokásos fejlődés esetén is csak 8-9 éves kortól kezd az explicit tanulás (amit az iskola elvár) működni, de csak akkor, ha a végrehajtó funkciók lehetővé teszik a tudatos koncentrációt, memorizálást stb. Csakhogy az idegrendszeri érés megkésése miatt az implicit tanulás foglalja le a prefrontális agyi területeket, és a végrehajtó funkciók érése nem megfelelő.
Kognitív szint: Az agy alkalmazkodik az információdús környezethez, így amikor információban szegényebb közegbe (például az iskolába) kerül a gyerek, ingerkeresővé válik – izeg-mozog, nem tud figyelni. A sok inger feldolgozása a gyors döntést és rövidtávú emlékezeti működéseket használja és így erősíti. Ráadásul minél gazdagabb az információs tér, annál kevesebb az egységnyire jutó figyelem, vagyis a gyerekek agya a felületes figyelemre huzalozódik, és így
a mai gyerekek egyre nagyobb arányban mutatják a figyelemzavar jeleit.
Az emberiség tudásának megnövekedésével a mindentudás lehetetlen vállalkozás. Bármely szakembert is lealázhat egy gyermek a könnyen megszerezhető tudással. Az információ elérhető, de a kontrollálatlan információhasználatnak nagy ára van. Ahogyan a sok és válogatatlan minőségű étel a gyomrot megterheli, és a táplálékfeldolgozás nem megfelelő, ugyanez történik az aggyal. A töméntelen feldolgozatlan információ elnehezíti, akadályozza a gondolkodást, rohasztja az agyat. Az agy benne marad az információkeresésben, újabb és újabb információra van szüksége.
Aktuálisan egy új, az eddigieknél még hatékonyabb infokommunikációs eszközök léptek színre, a mesterséges intelligencia alapú nagy nyelvi modellek (ChatGPT, Copilot, Gemini stb.). Az interneten való böngészéshez képest használatuk töredék agyi aktivitást kíván. Ez további kognitív fejlődési eltérésekhez vezet.
Pszichológiai szint: A gyerekek információszerzése kiszabadult a felnőttek kontrollja alól. Száz éve a család és a szomszédság adta a gyerekek információs terét, és az iskolával kinyílt a világ. Most a felnőttek nélkül is hozzájuthatnak olyan információkhoz a gyerekek, amiket a körülöttük lévő felnőttek sem ismernek.
Az iskola jelenleg az információs tér szűkülése a gyerekek számára, így érthetően nem motiváltak az ott folyó tanítás elfogadására.
Másrészről a felnőttek is elbizonytalanodtak a szerepükben. Ez nem most kezdődött. A tévés generáció (mostanra a nagyszülői generáció) esetében jelentkezett, hogy a gyerekek olyasmit is önállóan megnézhettek, láthattak, amit a körülöttük lévők nem. Aztán a „We don’t need no education”-generáció volt az első szülőnemzedék, amely saját tapasztalata által a gyermekeinek a korábbiaknál sokkal nagyobb szabadságot akart adni. A frusztrációmentes nevelés azonban szorongó gyerekeket hozott, mert a szülőktől nem kaptak egyértelmű mintázatot, amelyet saját sémákká alakíthattak. A gyerekek irányítják a szülőket, mert továbbra is aszimmetrikus a kapcsolat, csak a szerepek cserélődtek fel. A szülők igyekeznek a gyerekek minden problémáját megoldani, így gyakran tesze-tosza kis zsarnokokat nevelnek, akik nem tanultak meg másokhoz alkalmazkodni.
Társas-érzelmi szint: Az emberi agy úgy van bekötve, hogy beszélgetésen, játékon és kísérleteken keresztül tanuljon, vagyis a tanulása társas alapú. Az iskola azonban a versengésre épít, a gyerekeket elválasztja egymástól, vagy kooperatív tanulás címen egymáshoz köti őket. A lényeg, hogy
természetellenes társas helyzeteket alakít ki a tanuláshoz amellett, hogy semmilyen szinten nem foglalkozik azzal, a gyerekeket mi érdekli.
Pedig amikor azt tanulhatja, ami érdekli, azt kérdezheti, amire kíváncsi, akkor a tudatos, explicit tanulásra vált a gyerek. Az iskola olyasmire akarja motiválni a diákot, ami nem illik a belső világába (mert a külvilágba sem illik). Az össze nem illésből fakadó kudarcok feszültsége szorongáshoz, agresszióhoz vezet. Az amúgy is feszült külvilág mellé a gyerek saját meg nem felelési érzése társul, és így már sehol nincsen nyugalma.
A kiégés a gyerekek több, mint felét érinti (egy romániai kutatás szerint 66%-ot). Ez a fizikai, érzelmi és mentális kimerültség állapota, amely tartós stressz vagy túlterhelés következtében alakul ki.
Kiút, avagy amiért a gyerekek a gépeket választják
A gépek türelmesek, sikerben tartanak, így további tevékenységre sarkallnak. Érdekes kihívásokat adnak, és mint egy magántanár, arra válaszolnak, amit kérdeznek tőlük. Nem minősítenek, hanem megerősítenek. Lényegében kielégítik a három univerzális pszichológiai szükségletet, ami nem változott:
- Autonómia – a saját döntések szabadsága
- Kompetencia – a hatékonyság és sikerélmény megélése
- Kapcsolódás – másokhoz való érzelmi kötődés
Ezek kielégítése kulcsfontosságú a belső motiváció fenntartásához és a jólléthez. Az otthon és az iskola is képes lenne ezen három szükséglet figyelembevételével a gyerekeket maximális önfejlődésre bírni. Ha a gépek meg tudják tenni, akkor az emberek is meg tudják tenni mindezt, és meg is kell lépni, akármilyen messze is van ez a szemlélet a jelen felnőtt társadalmától. A változtatás nehéz, de nem változtatni azt jelenti, hogy végzetesen a gépek közel sem tökéletes világába szorítjuk a gyerekeket.
A jó hír, hogy egy gyorsan változó világban a legfontosabb kompetenciák éppen az alapvető emberi szükségleteknek felelnek meg:
- Önállóság – képes saját döntéseket hozni, felelősséget vállalni és cselekedni külső irányítás nélkül.
- Tanulási agilitás – kíváncsi, gyorsan és rugalmasan képes új helyzetekhez alkalmazkodni, tanulni a tapasztalataiból, és hatékonyan használni az új tudást a változó környezetben.
- Együttműködés – társakkal (akár a gépekkel) közös tevékenység, az ötletek, feladatok és felelősség megosztása a közös siker érdekében.
Mindezeket a jelen oktatási rendszer nemhogy erősítené, de szinte tudatosan leépíti, magára hagyva a gyerekeket és a szülőket egy senki által nem ismert világban.
A kulturális evolúciós hatások figyelembevétele
A kulturális evolúció az emberi kultúra folyamatos, történetileg változó fejlődési folyamata, amely során az emberek egyre hatékonyabban használják fel környezetük erőforrásait, és új tudás-, viselkedés- és technológiai mintákat hoznak létre, örökítenek tovább és alakítanak át. A nyelv kialakulása, az írás feltalálása, az internet elterjedése mind kulturális evolúciós mérföldkövek. A nagy nyelvi modellek használata egy újabb kognitív változás előszelét jelenti.
A kulturális evolúció mindegyik mérföldköve az agyi működések megváltozásával járt. Az emberi agy képlékenysége miatt képes az emberiség saját alkotásaihoz is alkalmazkodni. Újrahasznosítja a régebbi funkciókat, és kulturális alapú képességekre tesz szert. A digitális eszközök kulturális evolúciós hatása példátlan hatékonysággal befolyásolja az emberi lélek alapvető, időtállónak tűnő működésmódjait, de nem mindent.
Ha gond van a gyerekkel, gond van a társadalommal, amely az adott korszak kultúráját és eszközeit meghatározza, és a gyerekeknek átadja.
A nyelv kialakulásához évezredek kellettek, az írásbeliséghez évszázadok alatt alkalmazkodott az emberi agy, az internethez néhány évtized alatt idomult. Érthető a zavarodottság, hiszen egy emberöltőn belülre került a változás.
Az oktatásnak azonban nemcsak a gyerekek megváltozott fejlődése okoz gondot. A legnagyobb probléma, hogy a gyerekek jelenleg jobban különböznek egymástól, mint az ötven évvel ezelőtti gyerekektől. A jelentős és gyors változás fontos velejárója ugyanis a diverzitás növekedése. A Máté-effektus – akinek több van annak több lesz, akinek kevesebb, annak kevesebb – a nagy ingergazdagságban nagyon nagy különbségeket okoz aszerint, hogy a gyerek hol nevelkedik, milyen hatások érik.
Ezért a személyre szabott tanulási környezet létfontosságú. A tanítás teljes átalakítására van szükség. Ami nem is olyan nehéz. Csupán mindent fordítva kell tenni, mint ahogy most van:
- A gyerekek legyenek aktívak, nem a pedagógus, a pedagógus maradjon inkább mediátor, tanulásszervező.
- Különböző életkorú gyerekek vegyes csoportban, és nem életkorilag homogén csoportokban tanuljanak.
- A gyerekek fordulhassanak egymáshoz, segíthessék egymást, másolhassanak, utánozhassanak, megvitathassanak feladatokat párosan, vagy akármilyen csoportokban, akár önállóan és nem csak frontálisan tanulhassanak.
- A gyerekek a pedagógus által adott feladatok közül választhassanak, mivel nem kell egyformán haladni.
- A tanulnivaló a gyerekek érdeklődéséhez kapcsolódjon, nem a gyerekeket kell rávenni, hogy érdekelje őket olyasmi, ami nem érdekli őket.
- A tanítók fejlesztőpedagógiai ismeretekkel bírjanak, és ne szoruljanak külső segítségre az egyszerűbb, a normál diverzitásba illő fejlődési eltérések megoldásában.
- A tanárok legyenek mentálhigiénés szakemberek, akik az osztályt valóban közösségként tudják irányítani, és afféle önsegítő csoportként segítsék a gyerekeket egy bizonytalan világban való megküzdésben, hogy kevésbé alakuljanak ki súlyos mentális zavarok.
A nem ismert jövőre akarjuk felkészíteni a nem ismert gyerekeket. Elég nagy vállalkozás. Megér nagyon sok gondolkodást, vitát.
Nyitókép: gyerekfoglalkozás a debreceni Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium felújított és bővített általános iskolai épületében az átadóünnepség napján, 2022. június 16-án (fotó: MTI / Czeglédi György)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
