A klímaváltozás és az állam leépülése is benne van, hogy szőlővész söpör végig Magyarországon
Egy kunsági Rajnai rizling-ültetvény teljes pusztulásán mutatjuk be, mekkora veszélyt jelent az aranyszínű sárgaság a hazai borvidékekre. A szőlővész híre csak nemrég jelent meg az országos sajtóban, de már két évtizede kódolva volt, hogy a baj előbb-utóbb bekövetkezik. Akkor bukkant fel a felmelegedés miatt a kórt terjesztő rovar hazánkban. Most már ott tartunk, hogy a hírhedt filoxérajárványhoz hasonló pusztítástól félnek a borvidékeken. A lapunknak nyilatkozó növényvédelmi mérnök három lépést sürget: összehangolt védekezést a betegséghordozó ellen, a baj melegágyát jelentő gondozatlan, gyomos szőlők felszámolását és – bármennyire fájó – a fertőzött tőkék megsemmisítését. Bónusz: találtunk egy parlamenti jegyzőkönyvet, melyben már kilenc éve is úgy beszéltek a szőlősárgáságról, mint amitől „az Úristen mentsen meg minket”. A járvány elleni állami felkészülésben mégis komoly hiányosságok mutatkoztak.
2006-ban új faj jelent meg a hazai növényvédelmi szakemberek rovarcsapdáiban. A ragadós elfogólapokon négy-öt milliméter hosszú, barnás-narancsos színű ízeltlábú akadt fenn: az amerikai szőlőkabóca. Sokat találtak belőle a Somogy megyei Csurgón, Barcson és a Zala megyei Csörnyeföldén is. A legnagyobb populációt a szerb határ mellett, egy elhagyott, gyomos szőlőültetvényben észlelték. A kutatók megfigyelték, hogy a szőlőkabóca déli szomszédunk felől, a határ menti zónában terjed észak felé természetes úton. Főleg a gazdátlanul-gondozatlanul burjánzó ültetvényekben érezte jól magát. A folyamat megállíthatatlan volt: 2010-ben már Eger környékén is megfigyelték az invazív rovart, és néhány évvel később feltűnt szinte az egész ország területén. Hogy ebben mekkora szerepe volt a klímaváltozásnak, arra cikkünk végén térünk ki részletesen.
Az elmúlt napok szőlővészről szóló cikkei leginkább egy növénybetegségre, az aranyszínű sárgaságra irányították a közvélemény figyelmét, de a helyzet kulcsa ez a pici rovar. Az amerikai szőlőkabóca ugyanis, bár önmagában nem kifejezetten káros, az említett kórság egyetlen ismert terjesztője. Vagy ahogy tudományosan mondják, vektora. És
a mostani baj – ahogy alább részletesen bemutatjuk – a rovar magyarországi feltűnésének pillanatban kódolva volt.
Az aranyszínű sárgaság sokkal régebb óta jelen lehet idehaza, mint a szőlőkabóca. A betegséget hívják fitoplazmának is, és ebből a megnevezésből könnyebb megérteni, mivel állunk szemben. A fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok, melyek a növényi szállítószövetek, vagyis a vízben oldott tápanyagokat továbbító hosszú, vékony „csövezet” között élnek. Télen általában a gyökerekbe húzódnak, majd tenyészidőben újra elárasztják a növényt. A genetika több mint negyven fitoplazmacsoportot ismer, de ezek közül csak néhány veszélyes a szőlőre, és egyedül az aranyszínű sárgaság fitoplazma okoz kritikus tüneteket, majd végül visszafordíthatatlan pusztulást.
Bár igaz lehet, hogy a fitoplazmák őshonosak Magyarországon, és arról is van feljegyzés, hogy az aranyszínű sárgaságot az aligoté és rajnai rizling fajtákon már a hetvenes években megfigyelték idehaza, de a kórokozó azonosításához szükséges laboratóriumi módszerek csak jóval később álltak rendelkezésre. Szemre felismerni – mint azt szőlész–növényvédő szakértőnk mindjárt saját példáján is elmondja – egyáltalán nem könnyű ezt a betegséget. A hazánkban jelen levő gyengébb fitoplazmát először 1996-ban mutatták ki molekuláris módszerekkel, amerikai laboratóriumban. Az ezredforduló környékén szórványosan megjelentek hírek arról, hogy „új szőlőbetegség támad”, de a jelenség elszigetelt maradt. A téma szakkutatókon és óvatosabb gazdálkodókon kívül senkit se érdekelt.
Mivel azonban az aranyszínű sárgaságot a környező országokban már dokumentálták, az amerikai szőlőkabóca pedig megállíthatatlanul terjedt a magyar vidéken, teljesen biztos volt, hogy a betegség és terjesztője egy idő után találkozik, és a hazai járvány berobbanása csak idő kérdése.
×××
Gáspár Gergely a szőlővész többszörös érintettje: nemcsak növényvédelmi mérnök és szaktanácsadó, de aktív szőlész is a kunsági borvidék Monor–Cegléd régiójának Monor környéki részén. És éppen tehetetlenül nézi végig az ültetvénye pusztulását. Azért kereste meg lapunkat, hogy vészjelzést adjon le. A mostani krízis ugyanis szerinte túlmutat önmagán: nemzetgazdasági és társadalmi következményei lehetnek.
– A téma néhány hete lépte át a tömegsajtó ingerküszöbét, de a baj itt nálunk már tavaly júniusban elkezdődött. Kimentem a tíz hektáros rajnai rizling ültetvénybe terepszemlét tartani, és akkor esett le: úristen, ez valószínűleg az – kezdi a beszámolót Gáspár Gergely. – Négy hektárról szinte azonnal látszott, hogy veszélyben van. Ahogy meglett a hivatalos NÉBIH-vizsgálat, és papírunk volt róla, hogy ez tényleg aranyszínű sárgaság, februárban ki is vágattuk. Majd jött a tavasz, és bíztam a maradék hat hektárban. Csak a történet végét mondom: szeptember elején a Pest Megyei Kormányhivatal főosztályvezetője a kollégáival együtt személyesen jött ki ellenőrizni a fertőzöttséget, így hivatalosan is kézhez kaptuk a számot: a tünetes tőkék aránya 97,5 százalék. Szüretelni nem kellett, mert alig volt néhány fürt a hat hektáron.
Értsék jól, ennek itt tényleg vége van – mondja az ültetvényről.
És hogy mik a tünetek, amitől az értő szemlélő gyanút fog? Az első jelek legkorábban a fertőzést követő nyáron jelennek meg: a szőlőlevél sárgul, kékszőlő esetében pedig vörösesre színeződik, majd besodródik jellegzetes háromszög alakban a fonák felé. A fürt elszárad, a vessző nem érik be. Ezek a látványos tünetek, amelyek képei bárhol megtalálhatók.
Ugyanakkor a legnehezebb kérdés az, hogyan lehetne a betegséget időben felismerni. Gáspár Gergely tapasztalatai szerint a fertőzés kezdeti időszakában, illetve bizonyos fajták esetében – például Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, bianca – a látványos tünetek csak nagyon későn válnak hangsúlyossá, vagy akár meg sem jelennek egészen a tőkék pusztulásáig. Eleinte annyit lehet észrevenni, hogy gyengül a hajtásnövekedés, nincsenek fürtök, vagy azok menet közben elhaltak. Aztán tavasszal a szőlő metszés után ki sem fakad. Holott a tünetek időbeni felismerése kulcskérdés ahhoz, hogy a termelő gyanút fogjon és bejelentést tegyen a hatóságok felé.
Az aranyszínű sárgaság fitoplazma ellen jelenleg nem létezik se vegyszer, se semmilyen kezelés;
a fertőzött tőke mindenképpen elpusztul.
Ahogy a növénykórokozók meghatározó többsége, a fitoplazma sem veszélyes az emberre semmilyen módon, tehát a borral együtt elfogyasztva sem.
– Ha megkaptuk a határozatot, hogy az adott tőkéből vett minta fertőzött, akkor azt ki kell vágni, majd el is kell égetni. Ez történt nálunk. Nemcsak néhány tőkével, hanem végül a komplett ültetvénnyel – vázolja Gáspár Gergely. Ha a tünetes tőkék részaránya meghaladja a 30 százalékot, az egész ültetvényt meg kell semmisíteni. Utána pedig a korábban fertőzött területen három évig nem szabad újratelepíteni a szőlőt.
Bár a szőlőkabócák egész életük során fertőzőképesek maradnak , a kifejlett egyedek az utódaikba nem képesek átvinni a kórokozót. A fitoplazma fennmaradását csakis a fertőzött szőlőtőkék biztosítják. Szabály szerint ezért kell a kivágás után még elégetni is őket.
Az állam a kényszerintézkedés után kártérítést fizet a kivágott tőkék száma és a terméskiesés mértéke alapján, illetve a tervek szerint az újratelepítés költségeiben is nagyobb részt vállalhat majd. A pontos mérték egyelőre nem ismert, de a ráfordítások ismeretében ez sok milliós tétel lehet hektáronként. – Most képzeljük el, hogy ki kell vágni és újratelepíteni országosan, mondjuk, 10 ezer hektárt. Összesíteni sem merem, mekkora költség lesz ez – mondja Gáspár Gergely.
Cikkünk lezárásakor az aranyszínű sárgaság a 22-ből 15 borvidéken jelen van, a 19 megyéből pedig 13-ban. A fertőzöttség az érintett térségekben nem egyenletes: több borvidéken kérdezősködtünk, a legtöbb helyen pontszerűen vannak fertőzött és karantén alá vont ültetvények. A legkritikusabb a helyzet Zalában, ahol – ahogy a 444 cikke bemutatta – a Bussay-pince ültetvényei majdnem teljesen megsemmisültek. Bussayék birtoka egyébként Csörnyeföld mellett van; pont ott, ahol az amerikai szőlőkabócát a szerb határzóna után először megtalálták 2006-ban. Az északi borvidékek, Tokaj, Eger és a Mátra egyelőre tisztának tűnik, onnan nem érkezett fertőzöttségi jelzés.
Teljesen pontos fertőzöttségi térképet ugyanakkor egyelőre nem lehet felvázolni, a NÉBIH honlapján sincs még ilyen. Folyamatosan alakulnak a hegyközségi szemlecsoportok, hogy még a lombhullás előtt bejárják a legveszélyeztetettebb területeket, és megállapítsák a fertőzés mértékét.
Sovány vigasz, hogy együtt szenvedünk Közép-Európával: Ausztriában Dél-Burgenlandban és Stájerországban a magyarországihoz hasonló helyzettel néznek szembe, és augusztus óta aggasztó hírek érkeznek Szlovéniából és Szlovákiából is.
– Alapvető probléma az elégtelen információáramlás. Első kézből tapasztaltam ezt nemrég. Egy konferencián épp az aranyszínű sárgaságról volt szó, fölszólalt előttem valaki, bemutatkozott, hogy a kunsági borvidéket képviseli, és köszöni szépen, tudomása szerint náluk nincs ebből probléma. A következő felszólaló én voltam. Bemutatkoztam, hogy jó napot kívánok, szintén a kunsági borvidékről jövök, és bizony nálunk hatalmas a probléma – meséli Gáspár Gergely, és nem győzi hangsúlyozni, hogy nem szabad félvállról venni a problémát. Főleg azoknak a termőtájaknak nem, ahol még nem eszkalálódott a helyzet.
– Ne féljünk kérdezni egymástól és osszunk meg minél több információt egymással! A tudáshiány és a rossz helyzetértékelés súlyos következményekkel járhat.
Ezt sajnos saját tapasztalatból mondhatom – figyelmeztet.
Mennyire érte felkészületlenül a gazdálkodókat és az államot a mostani vész? – kérdezzük a szőlész-növényvédőről. – Pontosan tizenkét évünk lett volna felkészülni. 2013-ban ugyanis már kitört egy járvány, amiből végül nem lett országos baj, de látszott, szakfolyóiratokban le is írták, hogy ebből akkora krízis lehet, mint amilyen a filoxéra volt a 19. században – mondja.
És valóban, az első robbanás 2013 augusztusában volt: a Zala Megyei Kormányhivatal Lenti községben gyűjtött levélmintákból és Kerkateskánd határában befogott szőlőkabócákból mutatta ki először az aranyszínű sárgaság fitoplazmát. A megbetegedés felbukkant Vas, Veszprém és Fejér megyében; több mint egyéves járvány kezdődött, melyben karanténnal, az érintett ültetvények tarvágásával és a kabócák elleni helikopteres permetezéssel is védekeztek.
Gáspár Gergely szerint tizenkét évvel ezelőtt világos kellett, hogy legyen, hogy ha egyszer megtörtént a hordozó rovar és a betegség találkozása, akkor abból bármikor újabb robbanás lehet. Ennek az ágazat összes szereplője és a minisztérium is tudatában volt.
Jó példa erre az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának a legutóbbi krízis után nem sokkal, 2016 februárjában tartott ülése, melyen meghallgatták a NÉBIH és a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének tájékoztatását. „Az aranyló sárgaság fitoplazmája gyakorlatilag az új filoxéravész, hogyha nem figyelünk oda. […] Tessék megnézni a fitoplazmával fertőzött területeket és a kabóca jelentős fertőzöttségi szintjét. Az Úristen mentsen meg minket attól, hogy ez a két történet összeérjen! Eddig nagyon nagy szerencsénk volt ebben a kérdésben” – mondta akkor Molnár Ákos, a Magyar Szőlőszaporítóanyag Termesztők Szövetségének alelnöke az Országgyűlés honlapján olvasható jegyzőkönyv szerint.
Ez tehát kilenc évvel ezelőtt volt.
Gáspár Gergely szerint igaz ugyan, hogy Európa tapasztaltabb és fejlettebb részén is küzdenek a bajjal, de van azért három mulasztás, ami a magyar állam, illetve az alá tartozó hivatalok, szervezetek számlájára írható:
1. A hatóság csak ott rendelt el a kabócák elleni kötelező védekezést, ahol megjelent a fitoplazma. (A vonatkozó, máig érvényben levő7/2001. sz. FVM rendelet erről szól.) A szakember szerint viszont országosan kezdettől fogva a kabócát kellett volna célba venni és elrendelni a kötelező védekezést, mert a fitoplazma magától nem okoz járványt. Évszázadokig együtt élt vele a gazdatársadalom komolyabb krízisek nélkül. A rovarvektor 2006-os jelenléte óta viszont állandó a járványveszély.
2. Tetemes méretű a nem művelt és gondozatlanul hagyott szőlőterület Magyarországon. Az amerikai szőlőkabóca Európában kizárólag termesztett szőlőn (Vitis vinifera) él és táplálkozik, de – ahogy cikkünk elején jeleztük – legjobb közege az elhagyatott ültetvény. Ilyenben találták meg először nagy számban hazánkban. A rovar fiatal lárvái leggyakrabban a talajra hajló levelek fonákán tartózkodtak, így azokban az ültetvényekben, ahol a zöldmunkák során az alsó hajtásokat eltávolították, a lárvák egyedszáma is kisebb volt. (Ezt a megfigyelést először Bán Gergely jegyezte le a Növényvédelem folyóirat egyik 2014-es számában.) További tény, hogy a rovar a gyomnövényként ismert bálványfán is jól érzi magát, tehát a borvidékek szélén, a rézsűkön, felhagyott ültetvényeken elvaduló, elgyomosodott szőlőterület tökéletes rezervoár számára. Gáspár Gergely szerint jogilag az osztatlan közös tulajdonok a burjánzó-erdősülő szőlők melegágyai. Az államnak a preventív védekezést ezekben is végre kellene hajtania.
– Nem véletlen, hogy a velem szakmai kapcsolatban levő gazdák egy része már nem azon gondolkodik, hogy mikor telepítsen újra szőlőt. Amíg a gondozatlan szőlők helyzete nem rendeződik, addig hatékony védekezésre nincs esély. Ehelyett azt kérdezik, mit telepítsenek a szőlő helyett – teszi hozzá növényvédelmi szaktanácsadó.
3. Hiányzó laborok, alulfizetett növényegészségügyi szakma. A szakember szerint növényvédő állomások messze nem tökéletes, de kiterjedt és elérhető rendszere működött Magyarországon tíz-tizenöt évvel ezelőttig. Akkreditált laborokba lehetett vinni a gyanús mintákat, ahol megfelelő szakemberek vizsgálták meg őket. – Most ez az ágazat is egyre fokozódó anyagi, ember- és kapacitáshiánnyal küzd. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalra terhelték a munka jó részét, de nincs elég labor, kevés a szakember, ők is alulfizetettek – mondja. Kulcsprobléma, hogy az aranyszínű sárgaság fitoplazmát szakmérnökként sem lehet pusztán ránézésre megállapítani, így valójában azt sem tudjuk, mikor „billent át” a járvány, és lett ennyire kiterjedt, mint amilyennek most látjuk. További probléma az alapkutatás hiányossága: a hazai szőlőfajták, és speciálisan
a kunsági borvidék jellemző fajtái – bianca, Zala gyöngye, aletta – nem lettek tesztelve a kórokozóra.
Ami a konkrét cselekvést illeti, a kormányzat mostanra legalább észlelte a problémát. Nagy István agrárminiszter csütörtökön már arról beszélt, hogy a szőlőkabóca ellen kell a leghatározottabban fellépni, és ősszel a legfertőzöttebb területeken, tavasszal pedig az ország összes szőlőültetvényén államilag végrehajtott permetezést végezni. (Október eleje a kifejlett kabócaegyed életciklusának a vége, a tojások augusztus közepe óta vannak jelen, így most leginkább a tojás elleni lemosó permetezés végezhető.)
A fertőzött ültetvényeket pedig, bármennyire fáj, tarra kell vágni. A franciák se tudnak jobbat. Márciusban fogadtak el egy törvényt, amely hatékonyabban hivatott büntetni azokat a gazdákat, akik nem tépik ki a besárgult szőlőtőkéket. Korábban 20 ezer euró és féléves börtön volt a büntetés, de ez irreálisan magas volt, a túlterhelt bíróságok évekig nem döntöttek, ezért nem volt visszatartó ereje. Az új jogszabály szerint 1500 és 3000 ezer euró bírság lesz kiszabhat; abban bíznak, hogy ez komolyabb elrettentő erővel bír.
Sürgős jogalkotói feladat a felhagyott, gondozatlan szőlők felszámoltatása, vagy legalább visszaszorítása Magyarországon. Az érdeksérelmek miatt ez elhúzódó folyamat lehet, de helikopteres permetezéssel ezeken a részeken is lehet eredményeket elérni.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ott sikeres a védekezés, ahol az ültetvények egységes kezelés alatt állnak és izoláltan helyezkednek el az olyan fertőző gócoktól, mint az elhanyagolt szőlők, vagy az iszalagos, égeres és bálványfás erdők – a szőlőkabóca ezt a három közeget szereti a szőlőn kívül – és erdőszélek.
Mindeközben, bármennyire is nagy a baj, nem lehet figyelmen kívül hagyni az ökológiai szempontokat. A kabóca ellen használható rovarölő szerek sajnos a hasznos élő szervezetek közt is pusztítást okoznak. – Nagyon nehéz idők előtt állnak a biogazdálkodók. Az ő művelésükben használt szerek hatékonysága gyengébb, rövidebb hatású, cserébe ezek drágább anyagok is. De nem szabad feladni a reményt, hiszen
Franciaországban és Olaszországban sem szűnt meg az ilyen típusú gazdálkodás,
holott régebben küzdenek már a kabócával és a sárgasággal is – mondja Gáspár Gergely.
További kérdés, hogy mi lesz a kis házikerti szőlőkkel, lugasokkal. Az előjelek nem jók. Szakértőnk a közelmúltban a horvátországi Trogirban és Hvaron szerzett tapasztalatot; azt mondja, az ottani lugasok nagyrészt fertőzöttek.
A növényvédelmi szaktanácsadó zárásként azt mondja: koordinált, előre gondolkodó és hosszú távú védekezési stratégia nélkül tényleg beláthatatlan pusztulás vár a hazai szőlőkre. Bárki is lesz kormányon jövő áprilistól, tudnia kell, hogy ez a vész ciklusokon átívelő problémahalmazt rak a mindenkori kormányzatra.
×××
Több szakcikket, témába vágó publikációt átnéztünk, mindenhol egybehangzóan állítják, hogy az aranyszínű sárgaság-járvány legfőbb közvetett oka a klímaváltozás. Federico Lessio és Alberto Alma olasz kutatók már 2004-ben bizonyították, hogy a kabócaimágók rajzáscsúcsainak kialakulásában nagy szerepe van a hőmérsékletnek: vizsgálataikban a legmagasabb napi középhőmérsékletek idején volt a legnagyobb a kifejlett alakok egyedszáma a csapdázáshoz használt ragacslapokon. Julien Chuche és Denis Thiéry francia kutatók pedig 2009-ben írták le a laboratóriumi kísérletet, mely szerint magasabb hőmérséklet esetén gyorsabb a szőlőkabóca lárvakelése, különösen a nőstények esetében. Vagyis egyértelmű összefüggés van a felmelegedés az amerikai szőlőkabóca terjedése között.
Hosszabb nyár, rövidebb és melegebb tél – ideális környezet a délről feljövő invazív rovarok terjedésének. Márpedig a napokban közölt cikkünkben bemutattuk, hogy a tavasz és a nyár 25-25 nappal lett hosszabb, mint 45 éve volt. Vagyis az év közel kétharmadát immár ez a két évszak tölti ki. Ehhez a kell alkalmazkodni, különben rég látott pusztulás vár a történelmi borvidékeinkre.
A klímaváltozás okairól, magyarországi hatásairól és az alkalmazkodás útjairól szól a nyáron megjelent nyomtatott kiadványunk, a Válasz Offline negyedik száma, mely több mint negyven szakértő, civil és gazdálkodó közreműködésével készült. Megrendelhető közvetlenül tőlünk.
Nyitókép: aranyszínű sárgaság fitoplazmával fertőzött szőlő (fotó: Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
