Ha nem védjük meg Semjén Zsoltot, olyanok leszünk, mint a NER
Ahhoz, hogy Semjén Zsoltot most bizonyítékok nélkül vádolják pedofíliával, ugyanúgy kellett megválaszolatlan kérdések sora a kegyelmi ügytől egészen a Szőlő utcáig, ahogy a tizenöt éve épülő NER egész mentalitása. Vélemény.
Meg kell védenünk Semjén Zsoltot. Nem mintha rászorulna. Ő az, aki a hatalom csúcsain csücsül, nem mi. Azon a csúcson, ahol elvtársai sosem látott megtorlást helyeznek kilátásba épp. Nekik nyomozó- és erőszakszervezeteik vannak, amelyek rögtön meg is jelennek annál, aki – igencsak felelőtlen módon egyébként – súlyos vádat fogalmazott meg Semjénről. Szóval nem, Semjén Zsolt nem szorul a védelmünkre. Ott van neki a TEK meg a testőrök meg minden. Mi fizetjük neki azt is.
Egyébként pedig: meg sem érdemli a védelmünket. Sőt. Semjén Zsoltnak semmilyen erkölcsi alapja nincs, hogy kikérje magának, ha bizonyítékok nélkül vádolják, ha pletykák terjednek róla országszerte. Nem azért nincs erkölcsi alapja kifogásolni ezt, mintha elkövetett volna bármit abból, amivel egy elemző megvádolta, meg amire egy ellenzéki politikus utalgatott neki a Parlamentben. Azért nincsen erkölcsi alapja Semjén Zsoltnak felháborodni, mert még arra sem figyel, akire úton-útfélen hivatkozik. Az illető egy bizonyos Jézus Krisztus, akiről evangéliumok számolnak be, s például ilyen szövegeket tulajdonítanak neki: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanúgy cselekedjetek velük.” Továbbá: „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?”
Ha Semjén valóban e mondatok szellemében él, akkor kénytelenek vagyunk feltételezni: kifejezetten vágyott rá, hogy vádolják őt is pedofíliával, mégpedig alaptalanul. Hiszen ezt teszi ő maga is másokkal. Évtizedek óta. „Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re!” – mondta húsz éve, de még most hétfői parlamenti „védőbeszédében” is lepedofilozott néhány tízezer embert.
Az mindenesetre, hogy Semjén dühödten kérte ki magának a vádakat, arra enged következtetni, hogy mégsem vágyott ezekre. Ez esetben viszont az válik egyértelművé, hogy régen kukába hajította az erkölcsi iránytűt, amelynek reklámarcaként tetszeleg. Amelyet követendőnek tart – de kizárólag mások számára. Az erkölcs márpedig nem ilyen. Az olyan, hogy vonatkozik mindenkire.
Akárcsak a jog.
Éppen ezért kell most megvédenünk Semjén Zsoltot. Az alapjogok lényege ugyanis ez: nem kell kiérdemelni azokat. Nem az emberi lény erkölcsi vagy bármilyen minőségétől függ, hogy járnak-e neki. Járnak. Mindenkinek.
Nem egy megítélésünk szerint erkölcsét vesztett politikus lelki világa miatt kell tehát kijelentenünk, hogy pletykák alapján senkit nem lehet bűnösnek tekinteni semmiért – hanem magunk miatt. Magunkon itt nem a Válasz Online szerkesztősége értendő – noha a sajnálatosan „Zsolt bácsi-üggyé” alakult történet részben egy általunk készített interjúval indult. De erről később. Magunkon most az ország egészét értjük. Amely könnyen törzsi háborúban találja magát, ha a valóság, a megalapozott információ végképp sehol sem fog számítani.
Ha mindenki azt hiszi el, amit el akar hinni, ha a tények, bizonyítékok (vagy azok hiánya) nem számítanak, akkor tényleg nem marad semmilyen alapja a kommunikációnak.
A NER-re pedig nem azzal lehet nemet mondani, ha az ember beáll a pletykaalapú megközelítésbe és Semjén fejét kívánja bizonyítékok híján is. Éppen azzal lehet, ha ezt a megközelítést nem fogadjuk el. Ez a rendszer ugyanis nem joganyag, nem is gazdasági rendszer. A NER valójában mentalitás. A lényege, hogy nem ugyanaz a szabály vonatkozik a kegyencre mint a körön kívülire. S ha valamin, hát éppen ezen kellene változtatni. De ha az erkölcs vagy a hazánk sorsa fölött érzett aggodalom túl magasztos eszmének tűnne, könnyen belátható: a pletykaalapú ítélkezés ingoványa helyett csupán önös érdekből is érdemes megmaradnunk a megalapozott tényekből levont következtetések szilárd talaján. Ahol bizonyítékok nélküli vádakkal tönkre lehet tenni valakit, ott ugyanis tényleg bárkit tönkre lehet tenni így.
Hogy a gyerekvédelem fontos kérdéséből mégis „Zsolt bácsi”-ügy lett, az, bár egyáltalán nem szerencsés, sajnos teljesen érthető. A Szőlő utcai ügy ugyanis úgy folyhatott hosszú éveken át, hogy a szakmabeliek többször jelezték: romlott alak vezeti az intézményt. Mégis lepattantak a hatóságokról, holott Juhász Péter Pál szinte már titkot sem csinált bűnös tevékenységéből – hatalmas, drága autók, amelyek már a Facebookon is megjelentek… Ha valaki nem bolond, csak akkor rázza így a rongyot, ha egyébként érinthetetlennek érzi magát. Ha pedig a kormánynak nincs és sosem volt takargatnivalója, nagyon gyorsan meg kellett volna válaszolniuk néhány kérdést. Ők is úgy jártak volna a legjobban, a májusi elfogás óta pedig erre bőven lett is volna idő. Például:
ki ragaszkodott annak idején Juhász Péter Pál kinevezéséhez a minisztériumban, a jelzések ellenére is? Miért tette?
Hogyan suhanhatott át a javítóintézeti vezető még idén is a kormányzat gyermekvédelmi csodafegyverének szánt átvilágításon? Védte-e valaki odafentről? Ha nem, csupán a rendőrség hibája, nemtörődömsége volt az oka, hogy ennyi ideig lehetett lányokat futtatni javítóintézeti igazgatóként? Egy évtizeden át nem kezdtek semmit a bejelentésekkel. Ha nem volt politikai vagy másféle felső védelme, konkrétan kinek a felelőssége állapítható meg a rendőrségen belül?
Válaszok máig nincsenek. Ahogy nincsenek arra sem, miért kellett kimenekíteni Kaleta Gábort, hogy aztán 400 ezer forinttal ússzon meg 19 ezer gyerekpornóképet. Arra sem, miért adott kegyelmet Novák Katalin a bicskei pedofil intézetvezetőt, Vásárhelyi Jánost segítő Kónya Endrének. Vagy hogy miként javasolhatták kitüntetésre az akkor egyszer már eljárás alá vont Vásárhelyit, akinek viselt dolgairól évekkel korábban pedig Balog Zoltán is tájékoztatást kapott. Arra sem, hogyan sétálhatott el szabadlábon a négy neveltjével is szexelő másodrendű vádlott ugyanabban az ügyben. Meg persze arra sincs válasz, kiknek adott még kegyelmet Novák.
Helyette támadás van és fenyegetés. Az állam képviselői már úgy sem tesznek, mintha bármi dolguk lenne a rájuk bízott, otthonban felnövő gyerekek valóságával. Arról már szó sem esik, ahogy a gyerekeket ért sérelmekről sem.
Megerőszakolt az otthon vezetője? Mi az ahhoz képest, hogy egy DK-s politikus, egy Facebook-elemző és kommentelők azt sejtetik, hogy „Zsolt bácsi”?
Orbán Viktor is megmondta, hogy vállalható a gyermekotthoni helyzet, meg hogy elég nekik 1500 forint napi háromszori étkezésre. Na de a „Zsolt bácsi”! Az vért kíván! És Kocsis Máté sosem látott „megtorlást” akar. Gulyás Gergely eközben börtönéveket követel a vádaskodóknak. Ezek szerint nehéz vasban szeretné látni párttársát: éppen Kocsis Máté volt ugyanis az, aki Jámbor Andrást alaptalanul vádolta pedofil bűn segédletével nem is olyan régen. Lázár János meg egyenesen kiherélné a pedofilokat – hogy pontosan kiket, azt Semjén kollégával inkább ne egyeztesse. Utóbbi ugyanis, mint már jeleztük, még most hétfőn is egyenlőségjelet tett a melegek (LMBT) és a pedofilok közé. Mindeközben Tuzson Bence sem tétlenkedett: ürgebőrre írt „jelentésében” nagy, titkosszolgálati akciót leplezett le. Észre sem véve: azzal, hogy a brit hírszerzést orrontja a háttérben, egyenesen Őfelsége titkosügynökeit, azt sugallja, hogy ezek a mindig profi James Bondok kiderítettek valami titkosat. Azaz, hogy mégiscsak lehet alapja a pletykáknak.
Bence bohóc ilyetén csetlés-botlása, nyakon öntve a hivatalos megbízása előtt már készen is lévő „jelentéssel” a Fővárosi Nagycirkuszban minden bizonnyal vastapsot érdemelne. Szorgalma meg kitüntetést. A hazug összeesküvés-elméletek gyártására és terjesztésére ugyanis ma már állami hivatalt tart fönt Magyarország. Neki mégis sikerült megelőznie az annak élén vicceskedő Tomi bohócot. Utóbbi úgy meglepődött ezen, hogy nem is jutott eszébe semmi frappáns, csak annyi, hogy mégis el kellene fogadni azt a jó kis önkénytörvényt. Mert a külföldi pénzek, meg a sajtó…
Úgy érzed, alaptalanul rágalmazzák az elvtársadat? Gyorsan rágalmazz meg valakit te is bizonyítékok nélkül! Ezt sikerült kifőzni tehát megoldásként.
A helyzet ezzel szemben az, hogy nincs itt semmilyen összeesküvés. Se nemzetközi, se hazai. A „Zsolt bácsi”-ügy organikusan épült fel, nincs neki szervezője, központja. Ezt már csak azért is magabiztosan jelenthetjük ki innen, a Válasz Online szerkesztőségéből, mert az a néhány mondat, amelyből a mára nagyra, de sajnos nem a megfelelő irányba növő történet szárba szökkent, nálunk jelent meg. Kuslits Gábor egykori intézetvezetőként hasábjainkon beszélt a gyermekotthonok állapotáról, a rendszer működéséről, meg arról: tíz éve jelezte már a rendőrségnek is, hogy súlyos gond van Juhász Péter Pállal, de nem történt semmi. Szeptember 8-án megjelent interjúnkban említette a politikusokról szóló, szakmai berkekben közkeletű pletykát is – pletykának nevezve azt, személyesen senkit meg nem vádolva.
Nem ő volt az első egyébként, aki említést tett a szóbeszédről: a szintén gyerekvédelmi szakember, volt otthonvezető Bercsák Nóra elsőként vállalta arccal és névvel, hogy beszél a súlyosabbnál súlyosabb rendszerhibákról. És arról, hogy bár Juhász Péter Pál ellen folyamatosan adnak le jelzéseket, de „ezek sorra visszapattannak”, merthogy „megfoghatatlan a fickó”. Talán azért, mert „felülről védik.” Az ő mondatát abból a júliusi interjúnkból nem kapta fel a sajtó, Kuslits Gáborét meg most igen.
Csakhogy: az a bizonyos sajtó egyáltalán nem gyanúsította meg Semjén Zsoltot semmivel. Kizárólag Káncz Csaba tett ilyet egy Facebook-posztban, hallomásra hivatkozva. Még Juhász Péter (nem a letartóztatott gyermekvédelmis, hanem a politikusból lett youtube-videós) névtelen betelefonálója is „Zsolt bácsiról” beszélt, hogy aztán a DK-s Arató Gergely sugalmazásnak is beillő kérdésként szegezze Semjénnek, hogy mégis ki lehet az illető. (A Semjénnel kapcsolatos célozgatás nem most, hanem évekkel ezelőtt, a Völner–Schadl-ügy egyik nyomozati anyagával kezdődött.)
Hogy az ügy mégis ekkorát durranjon, ahhoz nem összeesküvés kellett. Ahhoz hét dolog kellett. 1.) Megválaszolatlan kérdések sora kegyelmi ügytől a Szőlő utcáig. 2.) Egy, a furcsaságokra lehetségesnek tűnő választ adó pletyka terjedése bejegyzésekben, kommentekben. 3.) Egy interjú, amelyben a pletyka létezéséről is szó esik. 4.) Egy felelőtlen elemző. 5.) Egy a témában politikai hasznot szimatoló ellenzéki képviselő. 6.) Semjén Zsolt, aki a Parlamentben önként magára rántotta a bilit. 7.) Nagyon sok dühös ember, akiknek iszonyatosan elegük van már Semjénből, a főnökéből, meg az ő rendszerükből.
Ám még ha mi magunk is így volnánk ezzel, az alaptalan rágalmaktól akkor is meg kellene védenünk Semjén Zsoltot.
Sőt.
Akkor kell csak igazán.
Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
