Ezer év legalja – a budapesti lengyel nagykövet távozásának kulisszatitkai
Július közepe óta nincs lengyel nagykövet Budapesten. Az ezeréves barátság mélyponton, kiút a két kormány ellentétes pozíciói miatt nemigen látszik. Mi vezetett ide? Lapunk az eseményeket közelről átélő forrásokkal rekonstruálta a történteket. Spoiler: egyszerre van igaza mindenkinek. És senkinek.
„Még az is lehet, hogy hazahívnak emiatt” – gondolta Lengyelország budapesti nagykövete 2024. december 19-én. Aznap derült ki – egy Mandinernek adott Gulyás Gergely-interjúból –, hogy Magyarország politikai menedékjogot adott Marcin Romanowski volt (2019-2023) lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek. „Esetében konkrét bizonyíték is van a tisztességes eljárás hiányára” – indokolta Gulyás, miért fogadta be a magyar kormány hatalomból kiszavazott lengyel szövetségese, a Jog és Igazságosság (PiS) tizenegy rendbeli bűncselekménnyel vádolt politikusát. Romanowskit az általa felügyelt, a bűncselekmények áldozatait segítő Igazságosság Alappal összefüggésben egyebek közt „az állami vagyonban kárt okozó szervezett bűnözői csoportban való részvétellel” gyanúsítják. Másképp fogalmazva:
a szuverenitásharcból ki sem látszó magyar kormány Budapestről tört pálcát a lengyel jogállamiság felett,
hiszen kerek perec elhangzott, hogy nem bíznak a lengyel bíróság tisztességes eljárásában. A lengyel ellenzéki politikus nemcsak menedékjogot kapott ráadásul, hanem áprilisban a kirakatba is kitették. A Szánthó Miklós-féle Alapjogokért Központ bejelentette, hogy Magyar–Lengyel Szabadság Intézete néven új szervezetet alapít. Amit Romanowski vezet. Az Intézet április óta egyetlen, a jelenlegi lengyel kormányt ekéző jelentéssel rukkolt elő, elérhetősége az Alapjogokért Központtal azonos, más munkatársai nincsenek, komolyan vehető tevékenysége nem látszik. Hacsak a május végi CPAC Hungary-n meg a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet konferenciáján való felszólalást vagy egy Mandiner-interjút nem tekintünk annak.
Mélypont
A nagyköveti jóslat bejött: Sebastian Kęcieket december 20-án határozatlan idejű konzultációra rendelték haza, Íjgyártó István varsói magyar nagykövetnek pedig tiltakozó jegyzéket adtak át a varsói külügyminisztériumban. Úgy tudjuk, Kęciek a közvéleménnyel egyidőben értesült a történtekről, vagyis a Romanowski-ügyet a feje fölött intézték. Ezügyben olyan pletyka is terjed Varsóban, hogy
a menedékjogról a legmagasabb szinten egyeztek meg: Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński PiS-vezér boltolta le,
a technikai részleteket Kovács Orsolya korábbi varsói magyar nagykövet intézte, noha ő ezt négyszemközt tagadta.
Akárhogy is történt, a tény, hogy Budapesten nincs lengyel nagykövet, jelzi: az ezeréves barátság történelmi mélypontra süllyedt. Magyar részről máig nem világos, egészen pontosan milyen bel- és külpolitikai megfontolások alapján. Közben pedig hivatalossá is vált, ami eddig csak de facto volt így: Sebastian Kęcieket július 15-i hatállyal végleg hazarendelte Varsó, Lengyelországnak így Budapesten ügyvivői szintű diplomáciai képviselete maradt csak. Az ide vezető útról azonban eltérő értelmezések jelentek meg.
A narratívák harcának alapja, hogy a közvélemény nem valami hivatalos közleményből, hanem Magyar Levente külügyi államtitkár július 16-i Facebook-posztjából értesült arról, hogy Kęcieket hazahívták. „Lengyelország végérvényesen hazarendelte magyarországi nagykövetét, ezzel hivatalosan is leértékelve a kétoldalú diplomáciai kapcsolattartás szintjét. A politikai viszony fokozatos romlása vezetett ehhez a sajnálatos lépéshez, ami példa nélküli a közép-európai partnereinkkel ápolt kapcsolatok történetében. Mindazonáltal ezt egy múló állapotnak tekintjük, ami nem fogja elrontani a magyarok és lengyelek között fennálló történelmi barátságot” – fogalmazott az államtitkár. (A „példa nélküli romlásban” felmerülő esetleges magyar felelősséggel, illetve a „múló állapot” megszüntetésének feltételeivel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Szijjártó-minisztérium sajtóosztályára, de választ cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.)
Az információt egy nappal később a lengyel külügy is megerősítette, felidézve Magyarország „máig megoldatlan barátságtalan lépését”, azaz Romanowski befogadását. Ugyanaznap azonban egy békülékenyebb hangú közlés is született, később pedig Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter is hasonlóról beszélt a lengyel köztévének: „A magyar fél állításával ellentétben
Kęciek magyarországi nagyköveti munkájának megszűnése nem jelenti a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok szintjének tartós romlását. A helyzet a »megszokott rotáció« eredménye.”
Amikor a két közlés hangulata közti ellentmondásra rákérdeztünk, Paweł Wronski lengyel külügyi szóvivő dodonai választ adott lapunknak: „2024 decemberében Kęciek nagykövetet határozatlan idejű konzultációra hívták Varsóba. Az okot a külügyminisztérium közleménye ismertette – ez azóta sem változott.” Most akkor történelmi mélyponton a magyar–lengyel viszony, vagy a nagykövetet egyébként is hazahívták volna? A kettő egyszerre igaz, ráadásul az egészet tovább bonyolítja a lengyel belpolitika.
Cseppek a pohárban
Noha – főleg a Brüsszel elleni harcban – szoros ideológiai szövetségesek voltak, a Fidesz és a PiS viszonya nem problémamentes. 2015-ös hatalomra kerülésük után Kaczyńskiék sokáig elnézték magyar partnereik oroszbarátságát – a pragmatikus viszonyra meg Magyarország energetikai kitettségére hivatkozva –, a nagyléptékű orosz–ukrán háború kitörése után azonban szabad szemmel látható repedések jelentkeztek. Emlékezetes példa volt, amikor a bucsai mészárlás után Kaczyński szemorvoshoz küldte az oroszok bűnösségével kapcsolatban hezitáló magyar miniszterelnököt.
Amikor pedig világossá vált, hogy a magyar kormány a 2022. áprilisi újabb kétharmados választási győzelem után sem változtat alapállásán, a kapcsolat tovább hűlt. „Valós remény volt, hogy a kampány lezárultával a magyar kormánypolitikában korrekció következik. (…) A magyar politikai osztály úgy véli, hogy Oroszország soha nem támadna meg NATO-tagállamot. Ez a geopolitikai valóság hibás értelmezése” – ezt például maga Sebastian Kęciek mondta a Válasz Online-nak 2023 júniusában. Az alig burkolt kritikát tartalmazó interjút egy az egyben közölte az – akkor még a PiS vezette külügy által felügyelt – budapesti lengyel követség. „Az általános meggyőződés valami olyasmi volt, hogy »a magyar–orosz kapcsolatok bár közeliek, de ha eljön az ideje, a magyarok mellénk állnak«. Aztán eljött az ideje – és nem álltak mellénk. A PiS számára ez, az Orbán-kormánnyal fenntartott kapcsolatba ölt befektetését tekintve, különösképp csalódást keltő volt” – mondta erről lapunknak áprilisban a varsói székhelyű Keleti Tanulmányok Központjának (OSW) Magyarország-szakértő osztályvezetője, Andrzej Sadecki. Világos volt tehát, hogy ha Magyarország nem változtat, a 2023. októberi lengyel hatalomváltás után csak rosszabbra számíthatunk. Ez történt. És történik.
Ha csak Sikorski lengyel és Szijjártó magyar külügyminiszter minapi X-párbaját nézzük, az utolsó, ami eszünkbe jut, hogy egymás szövetségesei vagyunk:
- „Orbán Viktor az Európai Unió legszegényebb országává tette Magyarországot, és most [az Ultrahang-interjújában] azzal fenyegetőzik, hogy kilép onnan. Nem rémít meg ez a fenyegetés, mert évek óta, Putyinnal együttműködve, szabotálja az EU-t. Ehhez vezet a lopás és a nacionalizmus” – írta július 18-án Sikorski.
- „Sikorski külügyminiszter nyilvánvalóan elvesztette józan eszét a háborús uszítással szemben” – reagált Szijjártó.
- „Péter, Budapestet a 20. században kétszer is leigázta a Vörös Hadsereg, így elvárnám, hogy némi együttérzést tanúsíts egy bátor nemzettel, amely ma ellenáll neki. Bevallom, inkább lennék Ukrajna támogatója, mint hogy Putyintól legyen kitüntetésem” – szúrt vissza Sikorski.
Hallottunk olyan visszaemlékezést is egy júniusi zártkörű varsói eseményről, amelyen Sikorski úgy fogalmazott, hogy „a magyarok mentálisan már kint vannak az EU-ból”.
Noha a magyar fél a háborúhoz fűződő ellentétes viszonyt igyekszik az elhidegülés okaként beállítani, a sérelemlista sokkal hosszabb. Magyarország Varsóból nézve afféle Belarusz lightnak látszik már a maga jogállamiságot lábbal tipró, oligarchikus rendszerével. Amely ráadásul ott akadályozza az uniós döntéseket, ahol tudja, Lengyelországnak złotysítható kárt okozva.
Az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásokat a tagállamoknak részben visszatérítő Európai Békekeret kifizetéseinek magyar blokkolásával a varsói kormányt eddig uszkve 500 milliós eurós kár érte.
Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy a Tusk-kormányt Brüsszel ültette Lengyelország nyakára. A hétvégén Tusnádfürdőn, a PiS-közeli Karol Nawrocki leendő államelnök júniusi győzelmére utalva, például úgy fogalmazott: „Lengyelország félig már visszatért.” A már említett Magyarország-szakértő Andrzej Sadecki mindezt úgy összegezte: „Nemigen maradt olyan, a biztonságot érintő európai ügy, ahol a lengyel és a magyar pozíció ne állna homlokegyenest szemben egymással.” Erre, a pohár utolsó cseppjeként érkezett tavaly decemberben a Romanowski-ügy. Egy tizenegy bűncselekménnyel megvádolt ember kimentése még a toxikus szájkaratéhoz képest is szintlépés volt.
Budapest–Bécs–Varsó
Ekkor Sebastian Kęciek helyzete már amúgy is egyedi volt. Noha a PiS-es volt lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki közeli munkatársa volt, mielőtt 2022 áprilisában megkezdte volna budapesti nagyköveti szolgálatát, saját minisztériuma a hatalomváltás után is elégedett volt a munkájával. Olyannyira, hogy miután Sikorski 2024 márciusában több mint 50 olyan nagykövetét hívott haza, akiknek kapcsolatát túl közelinek ítélte a PiS-szel, Kęcieknek mégis további egy évet ajánlottak Budapesten. Nem függetlenül attól, hogy épp akkor következett a magyar, aztán pedig – 2025 első felében – a lengyel uniós elnökség, így ezen a fronton nem hiányzott a komplikáció. Ebbe a mátrixba robbant bele Romanowski befogadása.
Aż azonnali konzultációra való hazahívás után tehát de jure továbbra is Kęciek volt a nagykövet, ám Magyarország területére – a lengyel külügy útmutatása szerint – nem lépett be, családjával ezért Bécsben volt kénytelen találkozni mandátuma július 15-i megszűnéséig.
Budapesti búcsúztatása ezért történhetett hat nappal később – amikor már eljöhetett Magyarországra.
Így igaz tehát egyszerre a két állítás: a mélypontra valóban a Romanowski-ügy lökte a kapcsolatokat, de Kęciek egyébként is most ment volna haza, hiszen erről szólt a felkérése – noha a szokásjog szerint a lengyel diplomaták is négy évet szolgálnak állomáshelyükön, ez pedig esetében 2026 tavaszán járt volna le.
Arról azonban nincs szó, hogy Varsó leértékelte volna a kapcsolatokat: úgy tudjuk, a lengyel külügyben már zajlik az új nagykövetjelölt felkészítése, ám mivel a kinevezéséhez államfői jóváhagyás kell – a politikai társbérlet pedig a júniusi elnökválasztás után is megmarad –, könnyen lehet, hogy Budapest is bekerül az említett több mint 50 állomáshelybe, amelyről Andzej Duda jelenlegi elnök és augusztus 6-án hivatalba lépő utódja, Karol Nawrocki, illetve a Sikorski-féle külügy közötti szkander dönt majd. Budapest egyelőre nem prioritás, hiszen olyan nagyköveti pozíciók vannak üresen, mint a washingtoni, a berlini vagy a római. Duda elnök ráadásul még nem fogadta el Sikorski Kęcieket felmentő kérelmét, így a helyzet tovább bonyolódhat. Vannak, akik ezért arra számítanak, hogy a budapesti követség akár a jövő áprilisi magyarországi választásokig is nagykövet nélkül működhet. Ezer év mélypontján Jacek Śladewski ügyvivő vezetésével is elketyeg addig.
Nyitókép: AFP/dpa/Geisler-Fotopress
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
