Beérett a narancs: Trump nagy ajándéka Orbánnak és a Roszatomnak
Komoly magyar kormányzati lobbizás nyomán az amerikai kormány eltörölte azt a szankciót, amely miatt Paks 2 építése fél évvel ezelőtt leállt. Problémák ettől még maradtak az évtizedes csúszásban lévő beruházással. Az orosz energiára alapozó magyar stratégia miatt néhány havonta washingtoni, brüsszeli és moszkvai különalkukra szorul az ország. Exkluzív háttér.
Vasárnap jelentette be Szijjártó Péter, hogy az amerikai kormány feloldotta azt a szankciót, amely akadálya volt az elmúlt hónapokban Paks 2 építésének. A Robert Lansing nevű amerikai kutatóintézet értesülése szerint a döntésért a magyar kormány nagyon komolyan lobbizott hónapok óta, egyszerre mozgatva diplomáciai, politikai és iparági kapcsolatokat is. A Rogán Antal személye elleni szankció feloldása után ez a második fontos gesztus, amelyet a Trump-kormányzat Magyarországnak nyújtott.
A történet megértéséhez vissza kell mennünk az időben tavaly év végéig, arra az időszakra, amikor Donald Trump már megnyerte az amerikai elnökválasztást, de még Joe Biden demokrata kormányzata volt hatalmon. Washington ekkoriban sok fontos intézkedést hozott az orosz-ukrán konfliktus ügyében, és ezek között volt számos orosz bank szankcionálása is. Köztük a Gazprombanké. Ez a lépés érzékenyen érintette a magyar energiaimportot, hiszen addig közvetlenül ennek a banknak kellett fizetni az orosz gázért, és ez a bank biztosította a garanciát a Paks 2 építésére lehívott orosz állami hitelre is.
Big, beautiful engedmény
Az amerikai kormány a tavaly novemberi bankszankciók mellé egymás után biggyesztett kivételeket. Ezek közé tartozott, hogy még a Biden-kormány engedélyezte számukra, hogy atomerőművi beruházások esetében tovább üzleteljenek a nagyvilágban, amennyiben 2024. november 21. előtt kötött szerződésekről volt szó.
Csakhogy a rendelet egyetlen ilyen atomerőművi beruházást kivett a kedvezményezetti körből: ez pedig Paks 2 volt.
Tavaly december 18-án és idén január 10-én is megerősítette az amerikai kormány, hogy a Gazprombank (és további számos orosz pénzintézet) nem vehet részt a magyarországi atomerőmű építésben. Ezzel elvágták a beruházást az orosz állami hiteltől, amelynek pedig az építkezés 80 százalékát kellene állnia.
Emiatt tavaly év végén lényegében leállt a paksi beruházás. Voltak technikai problémák is az ötös blokk munkagödrében, és ebből komoly elszámolási viták is keletkeztek (erről később lesz még szó), de alapvetően az amerikai szankció blokkolta a folytatást.
Iparági forrásokból azt is hallottuk: az oroszok felvetették, hogy esetleg le kellene állítani az egész projektet,
és azt is javasolták, hogy nyár végéig a felek alakítsanak ki valami konstrukciót az elszámolásról, ha nem javul a helyzet. Hivatalosan ugyan semmilyen döntés sem született a szerződés felmondásának kezdeményezéséről, de az óvatos gondolkodás elkezdődött erről is.
Ebben a hangulatban érkezett a hír Amerikából, hogy Paks 2 június 27-én lekerült az amerikai tiltólistáról. Technikailag az történt, hogy június 30-ával hatályát vesztette az a korábbi rendelet, amely az atomerőművekre vonatkozó szerződéseket kivette az orosz bankokat érintő szankció hatálya alól, és úgy hosszabbították meg újabb fél évre az érvényességét, hogy a Paks 2-ről szóló egyedi tiltás már nem szerepel benne.
Ez elvi lehetőséget biztosít az orosz hitel további részleteinek folyósítására, ami alapvető feltétele a munkálatoknak. A hitel egyes részleteit egyébként nem a magyar állam kapja a számlájára, hanem a fővállalkozó Roszatom, amely a saját költségeit és az alvállalkozók kifizetéseit fedezi ebből. A magyar fél csak jóváhagyja a kifizetéseket, amelyek a saját oldalán tartozásként jelennek meg az orosz állam felé.
Senki sem tudja, hogy mennyi lesz a vége
A beruházásra eddig közel 1 milliárd euró (400 milliárd forint) ment el: főként engedélyezésre, tervezésre illetve földmunkákra (ezek óriási léptékűek), és egy csarnok szerkezete is felépült. Csakhogy az már nyilvánvaló, hogy az eredetileg tervezett, és a beruházásról szóló szerződésben fix árként rögzített 12,5 milliárd euró kevés lesz. Azóta jelentős infláció volt, az alapanyagok és a munkabérek is jelentősen emelkedtek.
Nincs hivatalos becslés arról, hogy mennyibe kerülhet majd Paks 2,
de eljutott lapunkhoz egy részletes szakértői elemzés, amely 27,5 milliárd euróra becsüli a várható teljes költséget.
Az elemzés ugyan nem hivatalos irat, de készítői iparági szakemberek. Hallottunk óvatosabb becsléseket is, de azok szerint is bőven eléri a 20 milliárdot a teljes a beruházás, amennyiben tényleg megvalósul.
Tavaly év végén a magyar parlament megszavazta, hogy az eredeti szerződés árától el lehessen térni, figyelembe véve az inflációs és egyéb hatásokat. Felső korlátja így most nincs a beruházásnak. A kölcsönt 2046-ig kell kamatostul visszafizetni a mostani állás szerint.
A szankció feloldása sem garancia a könnyed folytatásra
Az amerikai szankciós engedményről beszámoló Kommerszant című orosz gazdasági lapnak nyilatkozó szakértő szerint a finanszírozás és az alkatrészek beszerzése még így is problémás lehet. Sok nyugati cégre lenne szükség alvállalkozóként és beszállítóként, de ahogy Szergej Rozsenko energetikai elemző fogalmazott (Kept Intézet, a cég 2022-ig a KPMG orosz kirendeltsége volt), a szankciók körüli állandó bizonytalanság sokakat visszatart a munkától. Ide tartozik, hogy a Roszatom elnöke amerikai szankciós listán van, úgyhogy nem életbiztosítás a vállalatával hosszú távú üzletet kötni. Persze ez nem minden nagyvállaltra igaz. A német Siemens Energy például nemhogy eltántorodott Pakstól, hanem egy trükkel egyenesen kikerülte, hogy a német kormány engedélyére kelljen várnia, hogy beszálhasson a munkába (erről itt írtunk részletesen), és a francia Framatome is érdekelt maradt a projektben.
Számos elszámolási vita is nehezíti a munka újrakezdését. Az egyik beszállító ellen például Oroszországban korrupciós eljárás indult, miután a cég vezetője megkente a Roszatom egyik főnökét. Az együttműködés leállítása a magyarországi beruházást is érinti. Itt azok magyar alvállalkozók nem jutottak a pénzükhöz, akik a kenőpénzezés miatt bajba jutott Orgenergosztroj nevű céggel szerződtek.
Ennél is súlyosabb vita, amelyről németországi forrásból értesültünk. Eszerint a Bauer Mélyépítőt nem fizette ki a Roszatom a talajmunkák után. A német cég összesen 215 milliárd forintnyi munkát nyert el Pakson (hogy ebből mennyit nem kapott meg, nem tudjuk). A Roszatom és a Bauer vitája összefügg annak a faldarabnak a leomlásával, ami miatt az 5-ös blokk munkagödrében az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) januárban leállíttatta a munkát, és csak két hete, június 16-án engedélyezte a folytatást. Az omlás miatti felelősségről komoly vita megy a háttérben. A Roszatom ezért, és más problémás esetek miatt is, részletes listát nyújtott be a magyaroknak, új költségek elismerését követelve.
Nem biztos, hogy ezek elismertetése előtt valóban folytatódhat az érdemi munka Pakson.
Honnan lesz üzemanyag?
Az is nagyon éles kérdés, hogy meddig tartható a paksi szerződés azon pontja, amely alapján az oroszok látnák el uránnal, azaz üzemanyaggal az új blokkokat. Az orosz energia kitiltásáról szóló, éppen szavazás előtt álló EU-s rendelet ugyanis a fűtőelemek importját is betiltotta volna az első változata szerint. Az elmúlt napokban a tagállamok ezt kivetették a szövegből (maradt a gáz és az olaj), itt a magyarok mellett más országok, például a franciák, németek és csehek is lobbiztak információink szerint az orosz uránimport fenntartásáért. Csakhogy az EU soros elnökségét kedden átvevő dán kormány brüsszeli forrásaink szerint arra készül, hogy valamilyen formában visszahozza a napirendre az ügyet. Ez a bizonytalanság is alapjaiban érinti tehát a beruházás technológiáját és az érvényes szerződést is.
A dánok törekvését segítheti, hogy az Egyesült Államok nagyon komolyan lobbizik azért, hogy az orosz fűtőelemeket kiszorítsa Európából. Azt szeretnék elérni, hogy a Westinghouse nevű amerikai cég váltsa ki a Roszatomot ebben az iparágban. Nálunk is komolyan lobbiznak ezért, március végén az amerikai külügyi tárca egy nukleáris ügyekben illetékes főtanácsadót küldött például Budapestre, aki Lantos Csaba energetikai minisztert is győzködte, hogy a meglévő paksi blokkokban mihamarább álljanak át a Westinghouse termékére.
Kivételek sorát kell kijárni újra és újra
Mint a cikk elején jeleztük, az amerikai kormány a Gazprom novemberi szankcionálásakor a magyar–orosz gázüzletet is majdnem ellehetetlenítette. Csakhogy, szemben a paksi beruházással, a Biden-kormány itt engedett a magyar kérésnek, és december 19-én engedélyezték Magyarországnak, hogy továbbra is fizethessen a Gazprombanknak a gázért. Az engedélyt idén márciusban a Trump-kormány meghosszabbította, de a mentesség májusban lejárt, és ezúttal nem jött több segítség. Mint Szijjártó Péter a múlt héten elárulta: azóta az OTP oroszországi leánybankja segítségével jut el a pénz a magyar MVM-től a Gazprombankhoz, de ehhez Putyin orosz elnök különleges engedélyére volt szükség.
Ami a mostani állás szerint csak októberig érvényes.
Mint látható, a magyar kormány hónapról hónapra küzd az orosz gázért, hol Washingtontól, hol pedig Moszkvától kell néhány hónapos haladékot vagy felmentést kérnie, hogy az üzlet mehessen tovább. A helyzetet tovább bonyolítja ezekben a napokban, hogy az EU-s intézményekkel is meg kell küzdeni most már az orosz gázért, mert hamarosan az Európai Tanács szavazni akar az orosz energiahordozók teljes kitiltásáról.
Az EU-s terv szerint legkésőbb 2027 év végéig fel kellene mondani az MVM és Gazprom közötti hosszú távú szerződést, ami a magyar fogyasztás felét fedezi. A magyar és a szlovák kormány közösen küzd a tiltás ellen, most éppen a legújabb, 18. szankciós csomag vétózásával fenyegetve (a meglévő szankciók meghosszabbítását viszont mindkét ország megszavazta). Az EU-s tagállamok többségének ez a 18. csomag igen fontos lenne, ez volna a legszigorúbb Oroszországot büntető európai intézkedés a 2022-es igazán komoly csomagok óta.
Friedrich Merz német kancellár kedden magabiztosan azt állította, hogy a szlovák kormányt meg fogják győzni, hogy álljon el a vétótól. Személyesen is részt vesz a tárgyalásokban, és még ezen a héten az Európai Bizottság küldöttsége Pozsonyba megy egyezkedni. Hogy a magyar kormány esetében mi lesz, arról nincs hír egyelőre, de reális, hogy a szlovákoknak adott ajánlat, ami valamiféle kompenzáció vagy kivétel lehet, nálunk is érvényesülhet majd. De mint látjuk, egyre nehezebb megoldani a vásárlásokat és egyre több fronton kell engedményekért kuncsorogni. December óta két amerikai és egy orosz rendeletet kellett megszerezni, és most jön csak a brüsszeli kör csak a gázért. A nehézkesen épülő atomerőműért úgyszintén megfeszített lobbizásra volt szükség, Washingtonban és Brüsszelben egyaránt.
Valahonnan kell áram
A szankciós probléma megoldása ellenére tehát továbbra is sok bizonytalanság van Paks 2 körül. Az eredeti terv szerint idén már működnie kellett volna az első új blokknak, jövőre pedig a másodiknak is, ehhez képest még csak egy nagy gödör van a helyszínen, és annak kivitelezési hibájáról is élénk vita megy a háttérben.
Viszont áramra szüksége lesz Magyarországnak. A most üzemelő négy paksi blokk a hazai fogyasztás közel felét biztosítja, de 2032 és 2037 között egyenként le kellene állítani őket, mert lejár az egyébként már meghosszabbított élettartamuk. Az MVM most vizsgálja, lehetséges-e ismét meghosszabbítani az élettartamukat, de ez is óriási munka, és legalább 1,5 milliárd euróba kerülne. Ráadásul jó eséllyel ehhez is orosz közreműködés kell, hiszen ezek szovjet erőművek, ott gyártanak hozzájuk alkatrészeket, ott ismerik legjobban őket. Viszont a hatályos amerikai szankciók új szerződések esetében már nem engedik az együttműködést az orosz bankokkal.
Jogi és politikai rémálomnak tűnik egy új nagy orosz nukleáris szerződést kötni ebben a világban.
Jelenleg a Magyarországon elfogyasztott áram 30 százaléka importból érkezik éves átlagban, de amikor csúcson van a napi fogyasztás, akkor ez télen 46, nyáron 40 százalékra is felmegy, a naperőművek rendkívül magas aránya miatt. Ez elég komoly kiszolgáltatottság, és ha Paks 1 blokkjait nyugdíjazni kell, illetve a 20-as évek végén be kell zárni a lignittel működő Mátrai Erőművet is, akkor ha besötétedik, szinte teljesen importra szorul majd az ország. A kormány három új gázerőmű építéséről döntött, ezek közül egyet kezdtek el ténylegesen építeni eddig. Ám ezek közel sem termelnek majd annyi áramot, hogy Paksot és Mátrát pótolják. Ráadásul az orosz gázra építő magyar energiapolitika sem látszik nagy magabiztossággal tarthatónak.
Ha a szankciók közötti evickélés marad a megoldás, és félévről félévre washingtoni, brüsszeli vagy esetleg moszkvai kivételekért, engedélyekért kell lobbizni, az elég vakmerő stratégiának tűnik a magyar kormány részéről. Viszont ha Orbán Viktor mégiscsak úgy döntene, hogy nem orosz nukleáris technológiára, gázra és hitelre alapozná az ország áramellátását, hanem más megoldást választ, akkor azon nagyon gyorsan el kell kezdeni dolgozni. Mostanában bőven 15-20 évig tart egy új atomerőmű felépítése a nyugati világban, és már 10 évünk sincs, ha Paks 1-et nem sikerül felújítani. De ott is csak a régi blokkok állapotának felmérése kezdődött el. Nagy munka pedig: 700 rendszerről és alrendszerről kell eldönteni, hogy cserélni kell-e őket.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump találkozója a floridai Mar-a-Lagóban 2024. július 11-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
