Így kerek – Bős–Nagymaros lesz Orbán Viktor utolsó nagy árulása? – Válasz Online
 

Így kerek – Bős–Nagymaros lesz Orbán Viktor utolsó nagy árulása?

Lányi András
Lányi András
| 2025.07.01. | vélemény

„Három a magyar igazság: Orbán Viktor részéről jó dramaturgiai érzékre vall, amikor a saját bukása előestéjén ad még egy esélyt a környezetvédőknek, hogy némi szerephez jussanak egy ígéreteit meghazudtoló, nemzeti érdekeinket eláruló kormány eltávolítása körül. Azon leszünk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel” – írja Lányi András azután, hogy kiszivárgott: a kormány újra elővette Bős–Nagymaros tervét. Vélemény.

hirdetes

Körülnéz Orbán Viktor, mielőtt végképp búcsút mondana a hatalomnak: lázas ifjúságának melyik eszményképét nem árulta még el? Jogállam darabokban, demokrácia sárba tiporva, orosz függőség helyreállítva, helyi kiskirályok hatalma bebetonozva, államadósság az egekben… Mi volt még? Hopp, megvan! – csap a homlokára. Hát a gát a Dunán!

A néhai pártállam restaurációja nem volna teljes a technokrata önkény e monstruózus emlékművének befejezése nélkül: ennek még meg kell lennie!

Szaladj fiam, Czepek Gábor, egyenest Pozsonyba, írd alá hamar azt a szerződést a szlovákokkal! Tudod, amit a Nemcsók János kötött és amibe a Horn-kormány kilencvennyolcban belebukott. Engedjük el nekik a méltányos vízmegosztást és az ökológiai szempontok kitüntetett figyelembevételét, amit a hágai nemzetközi bíróság kimondott; törődjünk bele végre, hogy legnagyobb folyónkat a szomszédunk erőszakkal elterelte, vízvagyonunkat majd negyven éve ellenszolgáltatás nélkül használja – mindegy mire, lábáztatásra vagy áramtermelésre, lényeg, hogy jogtalanul -, sőt, szálljunk be ebbe a remek üzletbe, az elöregedő rendszer fenntartásába és felújításába sok-sok milliárddal magunk is, cserébe kapjuk meg az áram egy részét, ami a bősi turbinákon terem.

Körülbelül ennyi, ami kiszivárgott a szlovákokkal folyó alkudozásról, mert a diktatúra nem volna diktatúra, ha nem a fejünk felett, a nyilvánosságot kizárva árusítaná a nemzet vagyonát. Meg még annyi, hogy a szlovákoknak ez az üzlet sem elég jó addig, ameddig a magyar kormány váratlan engedékenységét kihasználva egy füst alatt ki nem zsarolják a Dunakanyarba tervezett második gát megépítését is. Ez az, ami nélkül a bősi (gabčikovói) erőművet nem lehet csúcsra járatni (a csúcsidőszakban termelt áram piaci ára ugyanis jóval magasabb). Ez az a gát, amit Visegrád és Nagymaros között egyszer már a Donaukraftwerke áldásos közreműködésével, hitelbe félig megépítettünk, majd le is bontottunk. Így vált a rendszerváltozás kézzel fogható jelképévé a történelmi tájba belerondított építmény eltávolítása. Ezt kell most Orbánnak visszacsinálnia. De miért kell? Büntetésből? Miféle titokzatos erő használja miniszterelnökünket felmosórongynak?

Az áramigényre történő hivatkozás komolytalan, ma még komolytalanabb is, mint volt a múlt században.

Tudnivaló, hogy egyedül a hazai napelempark tényleges átlagos teljesítménye 2600 megawatt körül mozog, a bősi turbináké pedig az átlag 300 megawattot sem éri el, és annak is csak a 40 százaléka jutna nekünk. A hazai szélenergia-potenciál mostanáig akadályozott hasznosítása vagy a geotermikus energiáé ennél egy nagyságrenddel több áramot biztosítana, és messze környezetkímélőbb megoldás lehetne. Azt vajon miért nem forszírozzák?

A dunai duzzasztógátak építése ellen kibontakozó mozgalom a nyolcvanas évek végén elválaszthatatlanul összekapcsolódott a Kádár-rendszer bukásával. 1998-ban a kapitálszocialista Horn Gyula szerette volna az ő sikeres hatalomátmentési programját betetőzni a bős–nagymarosi rendszer megépítésével az eredeti tervek szerint. A Duna Charta által szervezett tiltakozás szerepet játszott abban, hogy kormánya elveszítse a választópolgárok bizalmát, és a vízlépcsőellenes mozgalmat támogató Fidesz kerüljön hatalomra.

Három a magyar igazság: Orbán Viktor részéről jó dramaturgiai érzékre vall, amikor a saját bukása előestéjén ad még egy esélyt a környezetvédőknek, hogy némi szerephez jussanak egy ígéreteit meghazudtoló, nemzeti érdekeinket eláruló kormány eltávolítása körül.

Azon leszünk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel.


Nyitókép: tüntetés a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítése ellen Visegrádon 1989-ben (fotó: Fortepan/tm)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#Bős-Nagymaros#Duna Charta#Lányi András#Orbán Viktor#rendszerváltás