Szörényi Szabolcs lassan triplán is halhatatlan
A tavaly elhunyt Szörényi Szabolcs szimplán az Illés tagjaként is kitörölhetetlen a magyar kultúrtörténetből. De most már nemcsak ezért: a Közlekedési Múzeum nevében Schneller Domonkos főigazgató ünnepélyesen átvette a zenész feleségétől, Rosta Máriától a Nyugati pályaudvar 80-as évekbeli állapotát megörökítő terepasztalt, amelyet férje több mint húsz éven át épített.
„Képzelje, halhatatlan lesz a férjem” – mondta a telefonba tegnap Rosta Mária producer, én meg csak annyit tudtam kibökni, hogy: de hiszen már az!
A tavaly elhunyt Szörényi Szabolcs szimplán az Illés tagjaként is kitörölhetetlen a magyar kultúrtörténetből, Rosta azonban másra utalt. Arra, ami ma történt: a Közlekedési Múzeum nevében Schneller Domonkos főigazgató ünnepélyesen átvette a terepasztalt, amelyet férje több mint húsz éven át épített.
Szörényi Szabolcs a hidegkúti házat, amelynek pincéjében a terepasztal látható, már úgy tervezte, hogy megvalósíthassa benne gyerekkori álmát. Teljesen nem készült el ugyan vele, de a múzeum által most „befogadott” Nyugati pályaudvar-résszel igen. Az tökéletes is minden részletében. 18 méter hosszú ez a szakasz, 1:87 arányú és minden élethű benne. Nem csak a vonatok. Az utolsó lámpabúráig bezárólag minden (a makett a ’80-as évek állapotát tükrözi). Még a sínek széleit is barnára festette az idősebb Szörényi-testvér, hogy csak a tetejük legyen fényes – ahogy a valóságban van.
Egyszer, vagy tíz évvel ezelőtt jártam már itt, de ma elmentem az átadóra. Pedig nem is vagyok vonatmániás. Lenyűgöz viszont az aprólékosság és odaadás, az elképesztő idő és energia, amelyet Szörényi Szabolcs a hobbijának szentelt. S főleg a tökéletes végeredmény. Szerencsére más is láthatja majd: elvileg először az Operával koprodukcióban állítják majd ki az Eiffel Műhelyházban. A vonatok és a világítás is működnek, digitálisan vezéreltek, szóval kisvonatra vágyó kölköknek is biztosan nagy élmény lesz.
Olyan kölköknek, amilyen Szabolcs és öccse, Szörényi Levente is voltak – akik villanyvasutat szerettek volna karácsonyra, de sosem kaptak. Ha elmentek anyjukkal a misére és jól viselkedtek, utána kiállhattak az Élmunkás hídra (ma Ferdinánd híd), nézni a vonatokat. Szabolcs már akkor szerelmes volt a vasútba – mesélte Levente az átadón. Az első villanyvasútját Szabolcs már az Illés-gázsikból vette 1965-ben, az igazán nagy munkának viszont a kilencvenes években látott neki, amikor már megvolt ez a ház és a terepasztal számára fenntartott pince. Ezt pedig már Putz Attila mondta el a mai átadón.
Azt meg érdeklődésemre Rosta Mária, hogy további tervei is vannak: a Szörényi Szabolcs Emlékalapítvány, amely fiatal, saját zenét játszó bandákat fog támogatni. A tervek szerint évente egyet, egymillió forinttal.
Szörényi Szabolcs tehát lassan zenészként, modellezőként és támogatóként – azaz háromszorosan is halhatatanná válik.
Persze egyszer is bőven elég. Ami a lényeg, hogy egy sokszínűen tehetséges ember a halála után is tud adni. Hanghordozókról zenét, kiállításon remek makettet, ifjú zenekaroknak meg pénzt – utóbbiakat már a felesége segítségével. Aki hangsúlyozta ma is: ő Szabolcs felesége, nem pedig az özvegye.
Egyértelmű: a gyász feldolgozása iszonyatosan nehéz, de annak alighanem a legjobb módja, ha másokkal jót tesz az ember a halott hagyatékából.
Itt most éppen ez történik. Ami: szép. Úgyhogy cseppet sem bántam meg, hogy jelen voltam ezen a mai eseményen.
Nyitókép: Szörényi Levente és fia, Szörényi Örs a múzeumi átadón (fotó: Stumpf András / Válasz Online)
Ezt a hírt nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
hirdetés
