Kihunyt a magyar politika lila kísérlete – Momentum-nekrológ
Nem indul a következő választáson a Momentum, és ezzel kikopik a magyar politikából a legnyugatosabb párt. A megalakulása előtti, NOlimpia kampányhoz mérhetőt nem bírt felmutatni, következetlenségeit nehezen lehetett követni. Néhány hősies küzdelem, mint a zuglói például, nem volt elég a megmaradáshoz. A Momentum visszahúzódásáról röviden számolt csak be a sajtó, ezért fontosnak tartottuk komolyabban is véviggondolni a szerepüket.
Nem élte meg a tíz évet a Momentum. Legalábbis nehéz élőnek tekinteni egy pártot, amely 10 hónappal a választások előtt visszalép az indulástól. Valószínűleg bölcs döntés volt a tagságtól a visszavonulás, hiszen a szakkollégiumok világából 2017-ben indult politikai kísérlet kifulladt.
A Momentum értelmiségi pártként indult, és alapvetően az is maradt. Ebből a pozícióból utoljára a rendszerváltás idején lehetett Magyarországon sikerrel pártot építeni, akkoriban talán a kisgazdákon kívül az összes többi párt vezetői a tudományos világból érkeztek, vagy ahhoz kapcsolódtak. Mostanra az aktivista megközelítés látszik csak életképesnek, és a Momentum kísérlete, hogy maga is ilyen párttá váljon, teljes kudarcot hozott. A kordonok elleni tüntetések makacs ismétlése nem gerjesztett tömegmozgalmat. Utoljára az Index újságíróinak tömeges felmondásakor, 2020 nyarán volt képes több ezer embert megmozgató akció szervezésére a párt.
Az aktivizmus annak ellenére sem lett sajátja, hogy 2017-ben, még párttá alakulása előtt, egy utcai népszavazási aláírásgyűjtéssel, a NOlimpia mozgalommal vált ismertté a szervezet. Megpróbálták megismételni az akciót később országos népszavazási kezdeményezésekkel – például: ne lehessen két ciklusnál hosszabban miniszterelnök senki, egyszerre megpróbálva kirakni a közéletből Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet – de az újabb kérdéseik már nem mentek át a választási szerveken és a bíróságokon.
Fiatalok, szakkollégisták és a barátaik alapították tehát a Momentumot – mintha csak a Fidesz alapítását próbálták volna újrajátszani a 10-es évek végén. Az újabb hullámban érkezők azonban felmorzsolódtak az ellenzéki lét tehetetlenségében.
Kint is akartak lenni, de be is mentek
A 2018-as választás előtt a Momentum úgy döntött, hogy még csak tárgyalni sem hajlandó az ellenzéki koordniálásokról, visszalépésekről, úgyhogy ahol végül mégis visszaléptek a jelöltjeik (hat körzetben), ott ezt egyoldalúan tették meg, és nem kaptak érte cserébe semmit. A Fideszt és a régi ellenzéket egyaránt kritizáló pozíciójuk hasonló volt a mostani Tiszáéhoz, de első nekifutásra mérsékelt eredményt hozott ez a politika. Akkoriban volt a csúcson a Jobbik 20 százalékos népszerűséggel, és 10 százalék felett állt még az MSZP is. Hasonló taktikával készült az Együtt és az LMP is. A Momentumot övező nagy érdeklődés az olimpiai kezdeményezés után bő egy évvel tehát már el is elhalványult. Az első pillanat, amikor úgy tűnt, hogy új lendületet vihetnek a magyar ellenzék megszervezésébe, szertefoszlott. 2018-ban 3 százalékot szereztek, nem jutottak be a parlamentbe.
2019-ben az EP-választáson viszont 9 százalékot kaptak, amivel megelőzték a Jobbikot, az MSZP-t és az LMP-t is a 2018-as riválisaik közül.
A számukra kiemelkedő EP-s eredmény azonban épp olyan tünékenynek bizonyult, mint az addigra feloszlott Együtt 7 százaléka 2014-ben. Önállóan legközelebb 2024-ben indultak választáson. Kiábrándító eredménnyel.
2019 őszén, az EP-s eredménnyel a hátuk mögött viszont egészen tűrhető pozícióból mehettek neki az önkormányzati jelöltekért vívott osztozkodásnak a többi ellenzéki párttal. A fővárosban két kerületben lett polgármesterük (IV. és VI.), illetve egy időközben megyei jogú várossá emelt településen (Baján) is, továbbá lett egy főpolgármester-helyettesük is. Csakhogy ezzel bekerültek abba az ellenzéki iszapbirkózásba, amelyen annyira felül akartak emelkedni korábban. A 2022-es parlamenti választáson már a hatpárti ellenzéki összefogás részeként indultak, és így alapíthattak frakciót: tíz fővel, épp úgy, mint a Jobbik és az MSZP. Ezt részben még mindig a 2019-es EP-választáson elért 9 százaléknak köszönhették, hiszen az ottani erőviszonyok fontosak voltak a hat párt mandátumainak elosztásakor.
Ám azzal, hogy az előválasztáson a párt miniszterelnök-jelöltje az öt induló közül az utolsó lett, sokat gyengültek a pozícióik az ellenzéki blokkon belül az igazi kampány idejére. Súlyukat tovább csökkentette, hogy egyetlen parlamenten kívüli erőként kevesebb pénzt tudtak beleadni a közösbe, mint a többiek.
Valószínűleg volt szerepük Karácsony Gergely visszalépésében is az előválasztás két fordulója között, mert a főpolgármester számára váratlanul Márki-Zay Péter mellé álltak, ám a választási eredmény nem igazolta vissza várakozásaikat. A kint is vagyok, bent is vagyok-politika az ellenzéki blokkban mindegyik pártra jellemző volt, de a mindenkitől távolságot tartó ártatlanság ígéretével induló pártot teljesen kikezdte.
Zuglóban sikeresen, Kispesten sikertelenül próbálták leváltani a baloldali vezetőket; befogadták az LMP társelnöki posztjáról érkező Hadházy Ákost, majd hamar összevesztek vele. Elutasították Karácsony Gergely és a DK közös listás ajánlatát 2024-ben a fővárosban, de nem indítottak ellenjelöltet a főpolgármesteri posztért. Nehéz volt követni, hogy hol, mikor és kivel vannak.
A DK ellen készültek, de elmosta őket a Tisza
Ezzel együtt egészen 2024 februárjáig úgy tűnt, hogy a DK-val rivalizálnak majd az ellenzék legerősebb pártja pozíciójáért. Csakhogy jött a Tisza, és a Momentum sem az EP-be, sem pedig a fővárosi közgyűlésbe nem jutott be. Utóbbihoz mindössze még 144 darab szavazat kellett volna a 39 327-hez, vagyis hajszálon múlott, hogy a mostani budapesti politikai drámának már nem szereplői. Az EP-választáson a fővárosban 7,89 százalékot szereztek, de országosan így sem volt meg az 5 százalékuk.
Egyedül a mára eljelentéktelenített vármegyei közgyűlési szavazáson tudták a DK-val lejátszani az országos szintre várt küzdelmüket, mert ezen a pályán a Tisza nem indult. Pesten a listás szavazáson 20,8 százalékot szereztek (a DK 16-ot), és szerényen bár, de megverték a DK-t Csongrád-Csanádban, Győr-Moson-Sopronban, Hajdú-Biharban és Zalában is. Ám még így is csak a pesti közgyűlésben lett a Momentum a legerősebb ellenzéki erő, mert a Mi Hazánk szerezte meg ezt a címet az összes többiben. Ez sem ígért semmi biztatót 2026-ra.
Még úgy sem, hogy a tavalyi EP-választáson a külképviseleteken leadott szavazatok közel 13 százalékát szerezte meg a Momentum (ugyanebben a körben a Tisza 50 százalék feletti eredményt ért el). A jó szereplés a nyugat-európai nagyvárosokban azt mutatja, hogy
a párt karakterében egy sajátosságot sikerült felépíteni: a Momentum egyetlen jól azonosítható képe az lett, hogy ők a legnyugatosabb párt Magyarországon.
A kapitalista berendezkedés és az egyéni szabadságjogok érvényesülésének legkövetkezetesebb hazai támogatói voltak, amihez egyébként általában annyi is elég volt, hogy nem jöttek elő a piacgazdaságot korlátozó vagy rendpárti, az egyének döntési lehetőségeit csorbító javaslatokkal.
A politikában egy tett körítése a lényeg
Nem csak a nehéz döntésekből nem tudott jól kijönni a Momentum. A támadásokból sem. Óriási kormányzati kampány indult ellenük, amikor Fekete-Győr András az USR nevű román liberális párt elnökjelöltje mellett állt ki a 2019-es romániai választáskor, szemben az RMDSZ-es Kelemen Hunorral – ezután évekig románozta a kormánypárti sajtó a Momentum elnökét, Gulyás Gergely miniszter pedig egyenesen román ügynöknek nevezte. A momentumos politikus kezdetben visszaszólt a Fidesznek, aztán 2020 májusában már nyilvánosan nekiment az USR-nek, amikor a párt vezetője Székelyföld autonómiája ellen szólalt fel. Aztán a Momentum soha többé nem foglalt állást romániai politikai kérdésekben.
Eltelt öt év, és a Tisza sikeresen támadta Orbán Viktort, mert nem az USR egyik megalapítóját támogatta a következő választáson, aki mögé az RMDSZ is beállt, hanem a szélsőjobb indulóját. A Fidesz elnöke éppen úgy a saját európai szövetségi érdekei mentén pozícionálta magát 2025-ben a román kampányban, mint Fekete-Győr 2019-ben. Csak éppen a kritikák nyomán Orbánban fel sem merült, hogy magyarázkodjon, érvelni és vitatkozni próbáljon.
Egy másik érdekes párhuzam: Orbán Viktor 2007-ben csavarhúzóval lebontott egy rendőrségi kordont a Kossuth téren, és semmilyen eljárás sem indult ellene. Fekete-Győr 2018 decemberében ugyanazon a téren egy füstöt okádó pirotechnikai eszközt hajított el egy tüntetésen, a hivatalos vád szerint a rendőrsorfalat célozva. A momentumos politikust két év felfüggesztett börtönre ítélték, és megfosztották képviselői mandátumától. Ezek a történetek azért fontosak, hogy lássuk: az egyes politikusoknak sokszor nem a konkrét cselekedetei között vannak éles különbségek, hanem azok megítélésében, következményeiben. És a Momentum hajlamos volt rosszul kijönni minden éles helyzetből.
Amikor álomgyilkosnak nevezte a Fidesz a pártot a NOlimpia kampány nyomán, akkor is magyarázkodtak inkább: ők nem az olimpiai pályázat visszavonását követelték, hanem egy népszavazás kiírását. Nem voltak frappáns válaszaik a viták idején, és amikor utcai megmozdulásokat szerveztek az utóbbi két évben, nem tudtak elég erőt mutatni.
Örök vívódások
A pártnak sosem volt igazán erős vezetője, pláne nem olyan, aki alkalmas lett volna tömegek előtti szónoklatokra. Hét év alatt négy rendes és egy ügyvezető elnöke volt a pártnak, a vezető testületek tagjait sokszor teljesen lecserélték. Nem egyszer előfordult, hogy több, egymással komolyan versengő elnökjelölt indult a párt elnöki posztjáért, és nem sok szavazaton múlt a végeredmény. Ez egyrészt mutatta, hogy a Momentum demokratikusan működött, talán demokratikusabban, mint bármelyik másik magyarországi párt, hiszen a többi esetében általában biztosra lehet venni, hogy egy-egy elnökválasztásnak ki lesz a győztese. Ugyanakkor a vezérközpontú magyar belpolitikában ez kifelé gyengeségnek tűnhetett, és a másfél évenként új pályára állított, sok belső vitát elszenvedő párt következetlennek tűnt.
A Momentum országos nagy feltűnést sosem tudott kelteni, és fővárosban is leginkább csak a párttá alakulás előtt, a NOlimpiával. Egyetlen polgármesterüket választották újra (és még egy kerületben győztek) tavaly. Ez egyébként több, mint amit az LMP vagy az Együtt, vagy akár a Magyar Kétfarkú Kutya Párt valaha elért – hogy egy még vegetáló, egy megszűnt és egy aktív kispártot említsünk közvetlen riválisaik közül.
A Momentum belehalt abba, hogy miután a 2018-as parlamenti választáson nem tudott erőt mutatni, 2019-től elkezdett feloldódni az önmagával hadakozó ellenzéki blokkban.
Önálló karaktere alig maradt, utolsó érdemi figyelmet keltő politikai terméke a 2021-es előválasztáskor elhíresült „felcsúti per” volt, de annak meghirdetője, Fekete-Győr András elbukott vele. Azóta az önálló identitás keresése felemésztette a párt szellemi erőforrásait, a választók szélesebb csoportjait megragadó, vagy kisebb közösségeket nagyon érdeklő (lásd Kutyapárt) ötlettel nem álltak elő politikusai.
Ugyanakkor ne feledjük: volt egy rövid időszak a magyar politikatörténetben, amikor úgy tűnt, hogy a Momentum képes lehet összefogni a nyugatos orientáltságú erőket, és túllépni a kultúrharcos jobb–bal ellentéten. A Momentum az LMP-től, a Jobbikból és az Együttből is befogadott politikusokat, akik egészen komoly pozíciókat szereztek a pártban, márpedig ennyire széles koalíciót összefogni más előttük nem volt képes.
Biztos vannak a pártban olyan, sokat dolgozó és elkötelezett emberek, akik úgy érzik: Magyarország nincs olyan állapotban, hogy eltartson egy határozottan nyugatos, értelmiségi attitűdöt képviselő pártot. És biztos vannak olyanok is, akik úgy gondolják: sokkal több kreativitásra és terepmunkára lett volna szükség a sikerhez.
Nyitókép: az alaptörvény 15. módosítása ellen, a Momentum Mozgalom szervezésében tartott demonstráció résztvevői az Országház előtt 2025. április 14-én (fotó: MTI/Illyés Tibor)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
