Két elaggott tározón múlik a Velencei-tó sorsa
Évek óta túlzottan alacsony a Velencei-tó vízszintje, bár ez elsősorban az embereket zavarja, és nem a természetet. A legfrissebb Válasz Offline-ban bemutatjuk a vízpólásra felmerült ötleteket, és amellett érvelünk, hogy elsősorban annak a két víztározónak az átalakítására lenne szükség, amelyeket a tó fölött építettek az 1970-es években. Ezek nemcsak műszakilag öregedtek el: az akkori vízbőségre optimalizált szisztémán is változtatni kellene. A jelenlegi állapot, amikor egy tucat homokzsákon múlik, mennyi víz jut el a tóig, egész biztosan tarthatatlan.
2022 őszére a Velencei-tó vízszintje annyira leapadt, hogy megszületett a mérések kezdete óta feljegyzett negatív rekord az agárdi vízmércén: 53 centiméter. Bár az elmúlt két évben a helyzet lassan javult, az ideálistól továbbra is nagyon messze van. Idén május elején a szint már közelített a normálishoz (125 centit mutatott május első napján), de a legtöbb víznek pont tavasszal kellene lennie a tóban, így ez még mindig elég rossz érték. Ha azt mondjuk, hogy az évnek ebben a szakaszában, a nagy nyári párolgási veszteség előtt, 170 centi lenne az ideális, akkor még mindig hiányzik a Velencei-tóból a szükséges vízmennyiség egyötöde.
Mindez elsősorban a tóban fürödni, horgászni akaró embereket zavarja. A szikes tavak természetes állapota, hogy időnként a vízszintjük nagyon leapad, a természet azonban ehhez képes alkalmazkodni, sőt, a nádas élőhelyeknek jót is tesz az átmeneti szárazság. Csakhogy a Velencei-tó a 20. század második fele óta nem működik természetes szikes tóként. A Kádár-korban nagy részét hatalmas beruházással üdülőtóvá alakították, állandó, kiépített partokat kapott, és azóta a használói stabil, magas vízszintet várnak el. Ezt az éghajlatváltozás miatt egyre nehezebb biztosítani.
Az 1970-es években épült a tó fölött az két hatalmas víztározó is, amelyek a fő problémát jelentik. A pátkai és a zámolyi tározók jelenleg üresen állnak, és nemcsak azért, mert nincs honnan feltölteni őket. Az akkori tervezők nem gondoltak két dologra: (1) hogy a víz tartósan annyira kevés lesz, mint manapság, (2) a tározók idővel olyan rossz állapotba kerülhetnek, hogy nem lehet belőlük vizet engedni a tóba. Jelenleg
mindössze egy rakás ideiglenesen lerakott homokzsák biztosítja, hogy a vízgyűjtő terület legjelentősebb természetes vízfolyása, a Császár-víz eljusson a Velencei-tóba. Ez groteszk, tarthatatlan állapot.
Hogyan lehetne a tározókat a megváltozott éghajlati, vízgazdálkodási körülményekhez igazítani? Érdemes-e máshonnan vizet hozni a Velencei-tóba, például a Dunából vagy a dunántúli karsztvízbázis megcsapolásával? Vannak-e kidolgozott megoldási javaslatok? Többek között ezekre a kérdésekre is választ talál az olvasó a legfrissebb bookazine-unkban.
A Velencei-tó ügye csak egy a sok közül, amelyet új lapszámunkban vizsgálunk. A klímaváltozás és az alkalmazkodás témakörét hat nagy blokkban, mintegy 40 kutató és gyakorlati szakember segítségével járjuk körbe – a vízügytől az energetikáig, az agráriumtól a városi zöldítésig. A 200 oldalas kiadvány megrendelhető a Válasz Online webshopjában.
Rendelje meg a Válasz Offline negyedik, klímaváltozással és alkalmazkodással foglalkozó számát közvetlenül tőlünk!
