Nemzetpolitika Magyar-módra – a Tisza elnöke hamarosan Erdélybe és Délvidékre látogat
Amerikai, olasz és portugál kérések nyomán is döntött Orbán Viktor a magyarellenes George Simion támogatása mellett – tudta meg kormányzati forrásból a Válasz Online. Habár a miniszterelnök tihanyi beszéde nem rombolta le a Fidesz és az erdélyi magyarok közötti különleges kapcsolatot, két évtizede szokatlan helyzetet látunk: a politikai hibát kihasználva magyarországi ellenzéki szereplő kezdett el építkezni határon túl. Magyar Péterék hisznek abban, hogy jövő tavasszal fej-fej mellett lehetnek a Fidesszel a romániai magyar szavazók között. Ez egyelőre túl ambíciózus célnak tűnik. Most a nagyváradi látogatás nyomán az RMDSZ-szel kialakult feszültséget kell kezelni.
Idén a korábbiaktól kicsit eltérő lesz a csíksomlyói pünkösdi búcsú. A Kárpát-medence legnagyobb, egyszerre vallási és nemzeti szolidaritási rendezvénye persze ugyanolyan nagy élmény lesz az odaérkező több százezer magyarországi és erdélyi zarándok számára a zöldellő csíksomlyói nyeregben, mint máskor. A politikai kontextus azonban jelentősen megváltozott tavalyhoz képest, s ez a tény bizonyosan megjelenik majd a rendezvény akár ismeretlenek között is kialakuló beszélgetéseiben. Hatszázezer magyar szavazatnak is köszönhetően lett államfő Nicuşor Dan liberális Európa-párti bukaresti főpolgármester a szélsőjobboldali (önmeghatározása szerint „patrióta-szuverenista”) George Simionnal szemben a román elnökválasztás május 18-i második fordulójában. Utóbbit az erdélyi magyarságban igen népszerű Orbán Viktor magyar kormányfő lényegében támogatásáról biztosította, amikor május 9-én a tihanyi apátság felújítása alkalmából mondott beszédében leszögezte: „Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem: »Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.« (…) Teljesen egyetértünk. (…) Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a románok, mind a magyarok teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.”
A Nicuşor Dan megválasztásáért, s a politikai pályáját az úzvölgyi magyar katonatemető sírjain ugrálva elindító George Simion ellen kétségbeesetten mozgósító RMDSZ nem nyitott frontot a magyar miniszterelnökkel szemben. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Orbán Viktorral folytatott másnapi telefonbeszélgetésén a felek úgymond tisztázták a helyzetet. Eszerint a magyar kormány a legitim romániai magyar érdekképviselet irányát tekinti mérvadónak – mégoly gyengécske védelmi vonalat muszáj volt építeni, mert Erdélyben felháborodás és értetlenség fogadta a magyar miniszterelnöki szavakat.
Az ugyanis a kedves sületlenség kategóriájába tartozik, hogy Orbán Viktor „nem foglalt állást” a román szélsőjobboldali jelölt mellett.
Ezt nem csupán maga a beszéd cáfolja. George Simion pártja, az AUR ötszázezer példányban nyomott ki magyarnyelvű szóróanyagot a magyar kormányfő mosolygós fotójával. Mivel a diplomáciai tiltakozás elmaradt, biztosak lehetünk abban, hogy a gesztust a felek leegyeztették.
A magyar nemzetpolitika tavába dobott kő aztán további hullámokat vetett. Magyar Péter Tisza-elnök támogatóival május 14-én Budapesttől Nagyváradig tartó gyalogútra indult, hogy egymillió lépést tegyen meg magyar nemzeti lobogóval „a békéért és a magyar nemzet egységéért”, merthogy Orbán Viktor „kiállásával elárulta a külhoni magyarokat”. A tizenegy napos túra végén aztán a nagyváradi várban mondott a – hazai választásokon szavazó – romániai magyarokat megcélzó beszédet. Azaz – Török Gábor politikai elemző kifejezését használva – a Fidesz talán legvédetettebb ideológiai törzsterületére, a határon túli magyar világba, tágabb értelemben a nemzetpolitikába igyekezett betörni. E kérdést több mint két évtizede, a gyászos emlékű 2004. december ötödiki, kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta megkérdőjelezhetetlenül uralja a Fidesz. A témával kapcsolatos ellenzéki kezdeményezések, sőt politikusok erdélyi látogatásai is rendszeresen kínos kudarcba fulladtak.
A tihanyi beszéd okozta erdélyi orientációs zavar, Magyar nagyváradi látogatása, illetve Nicuşor Dan váratlan győzelme korábban nem tapasztalt helyzetet állított elő a nemzetpolitikai mátrixban.
A Válasz Online ezért az elmúlt napokban több mint féltucat magyarországi kormányzati, RMDSZ-es és tiszás forrással beszélt a történtekről. Két célunk volt: egyrészt fel akartuk tárni a ki nem kényszerített hibának bizonyult tihanyi beszéd forrásvidékét. Másrészt igazságot akartunk tenni abban a vitában, amely Tihany óta megosztja a honi közéletet. Vajon a magyar kormányfőt csodáló (és egyben Trianon miatt örömködő) George Simion támogatásával Orbán Viktor elveszítette az erdélyi magyarok szavazatait, akik jövőre inkább a Tiszára szavaznak? Vagy a tihanyi beszéd inkább csak egy zavaró lábjegyzet lesz a Fidesz és az erdélyi magyarok közös történetében? Emellett pedig azt is feltérképeztük, miképpen szeretné megszólítani a Tisza a határon túli – számosságuk okán elsősorban az erdélyi – magyarokat a 2026-as választások előtt.
Kiindulópontunk tehát a tihanyi beszéd, amellyel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy milyen megfontolások alapján támogatta Orbán Viktor az erdélyi magyarság politikai érdekképviselete, egyházai, és a szavazók ellenében is George Simiont. „Mindenkit meglepett, korábban nem volt az ügy napirenden” – mondja lapunknak a kormányzati külpolitikai döntéselőkészítésben dolgozó forrásunk. Szerinte jó irányba tapogatóztak azok, akik alapvetően uniós összefüggésben vizsgálták a kérdést. Orbán Viktornak valóban szüksége lett volna az európai állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban egy szövetségesre, akivel kölcsönös véd- és dacszövetséget kötve kimanőverezhetők a magyar kormánnyal szembeni esetleges újabb szankciók. Illetve végső esetben a hetes cikkely szerinti eljárás továbbléptetése is megakadályozható. A politikai atombombának számító szavazatijog-megvonásához ugyanis az érintett államon kívüli összes többi ország voksa kell; már egy vétó esetén sem lehet felfüggeszteni ezt a jogot.
Simion támogatása mögött ugyanakkor meghúzódott egy európai pártpolitikai megfontolás is.
Régi célja a magyar miniszterelnöknek, hogy szorosabbra fűzze az együttműködést a Giorgia Meloni olasz kormányfő és a lengyel PiS által dominált Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládjával – utóbbihoz tartozik Simion pártja, az AUR is. Az Orbán Viktor-féle Patrióták és a konzervatívok kötelékben repülése jelentősen növelné a magyar miniszterelnök mozgásterét, hiszen az Európai Parlamentben e két frakció létszáma (165 képviselő) jelentősen meghaladja a Néppárt után második legnagyobb szociáldemokraták 136 fős kontingensét. „Giorgia Meloni kifejezetten kérte Orbán Viktortól a gesztust” – mondja emberünk Simion támogatásának egyik meghatározó indítékát. Nem csak ő: a román neofasisztával jó viszonyt ápoló portugál Chega párt is ezt vetette fel a magyar miniszterelnöknek. Utóbbi esetben egyszerre érvényesül a politikai szolidaritás és a jövőbe való befektetés. A Chega ugyanis a Patrióták soraiban foglal helyet az Európai Parlamentben, nem sokkal a tihanyi beszéd után, május 18-án pedig a portugál előrehozott választásokon a második legtöbb szavazatot szerezte. Az orbáni logika szerint a Budapesten őt 2023-ban meglátogató André Ventura Chega-elnök kérésének teljesítése kifizetődik, ha előbb-utóbb a Chega hatalomra kerül. (Megkerestük az olasz miniszterelnökség sajtóirodáját és a portugál pártot is, hogy kommentálják értesülésünket, de választ nem kaptunk.)
hirdetés
„Végül ott az amerikai szál is: Trump és köre utálja az Európai Uniót, meg vannak győződve arról, hogy az ottani demokraták európai haverjai különféle hatósági eljárásokkal próbálják kiütni a nyeregből a MAGA-világgal jó viszonyt ápoló Le Pent és az AfD-t. Számukra ebbe a sorba tartozik Románia is, ahol tavaly decemberben az elnökválasztés első fordulóját megnyerő Călin Georgescut az alkotmánybíróság tiltotta el az indulástól. A republikánusokkal jó kapcsolatokat kiépítő Simion pedig látványosan Georgescuval kampányolt, megválasztása esetén utóbbi lett volna a miniszterelnök” – mondja kormányzati emberünk. Szerinte Trumpék szívesen vették volna egy ideológiai szövetségesük győzelmét, miután mind Kanadában, mind Ausztráliában az amerikai elnökkel kritikus erők diadalmaskodtak. Az amerikai kapcsolattal megbízott Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója csatornázta be a miniszterelnöknek a washingtoni óhajokat. Forrásunk szerint ez a fajta kormányzati politika a Kádár-korszakéhoz hasonlít, ahol a külügyminisztériumok bilaterális kérdésekkel, például kereskedelmi egyezményekkel szöszöltek. Az igazán kényes politikai kérdéseket azonban a szovjet blokkon belül a kommunista pártok külügyi osztályai tárgyalták le egymás között. Ezen analógia szerint
a nemzetközi trumpista mozgalommal kötelékben repülő Orbán Balázs pozíciója megfeleltethető az egykori MSZMP KB Külügyi Osztálya vezetőjének…
Az RMDSZ perspektívájából persze kevésbé ezek a nemzetközi politikai mozgások voltak az érdekesek. Nekik a beszéd elhangzása után a kármentés volt a feladatuk saját szavazóik között. A romániai magyar párt vezetéséhez közel álló forrásunk szerint leginkább a tihanyi beszéd George Simionnal való „mély egyetértésről” szóló kitétele verte ki a biztosítékot. Információink szerint a Kelemen Hunorral való tisztázó telefonbeszélgetésen a magyar miniszterelnök azt mondta az RMDSZ-elnöknek: azért dicsérte nyilvánosan Simiont, mert a román politikus a kampányban többször pozitívan nyilatkozott róla, s ezt a diplomáciai etikett szerint „illett” visszaadni. Kelemen Hunor pedig úgy tett, mint aki elhiszi ezt a mesét.
Mind magyar kormányzati, mind erdélyi RMDSZ-es forrásaink úgy vélték, hogy az ügy nem jelent végzetes törést a Fidesz és az erdélyi magyarok kapcsolatában. Legfeljebb a választásokon való részvételben mutatkozhat elbizonytalanodás. Kolozsvári RMDSZ-es körökből azt is hallottuk, hogy akár ötvenezerrel kevesebb szavazat juthat a magyar kormánypártnak 2026 tavaszán. (2022-ben a lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok, azaz a határon túli magyarok összesen 318 ezer voksot adtak le, ebből 264 ezer volt érvényes – 95 százalék ment a Fideszre). Az RMDSZ-szel és a Fidesszel is kritikus egyik vezető erdélyi értelmiségi azonban lapunknak „nevetségesnek” nevezte ezt az RMDSZ-es számítást. Erdélyben ugyanis a választási mozgósítást a magyar szövetség polgármesterei végzik, s ha a párt utasításba adja, akkor ők bizony mindent megtesznek a Fidesz-szavazatok maximalizálásáért. Márpedig egyelőre nem látszik törés a két formáció viszonyában. A környező országok és a magyar politika legfelsőbb egyeztető platformjának számító Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán tegnap elő sem került a Simion-ügy, az RMDSZ-es képviselők is a legnagyobb lelki nyugalommal hallgatták a „Brüsszelt” ostorozó, szokásos miniszterelnöki szavakat.
A Fideszhez, illetve Orbán Viktorhoz való erdélyi lojalitás azonban a közkeletű magyarországi vélekedéssel ellentétben nem csak a pénzről szól. Igaz, az sem kevés: a romániai Átlátszó portál összesítése szerint tavaly 36 milliárd jutott magyar állami forrásból Erdélybe, elsősorban sportklubokhoz, illetve az RMDSZ-hez köthető alapítványokhoz. (A történelmi egyházak most a korábbi években megszokottnál jóval kevesebbet kaptak.) A Fidesz romániai magyar támogatását egyrészt a párt több mint háromévtizedes építkezése indokolja.
Ennek egyik jelképe, hogy a mai tusványosi tábor elődjét 1989 szilveszterén találta ki helyi fiatalokkal egy kézdivásárhelyi házibuliban a Fidesz nemzetpolitikusa, Németh Zsolt.
Legkésőbb 1996 óta, amikor a román-magyar alapszerződés ügyében Orbán Viktor az akkori szocialista-liberális koalíció ellenében a jobboldali parlamenti ellenzék de facto vezetőjeként, az erdélyi magyarok védelmében ítélte el a Horn-kormány túlságosan megengedőnek ítélt politikáját, az ügy a párt egyik törzstémájának számít. Az erdélyi magyarok többsége pedig nemcsak a konkrét intézkedésekért (például a kettős állampolgárságért) hálás, hanem azért a védelmezői attitűdért is, amit a magyar kormányfő a közösséggel kapcsolatban tanúsított. Megfigyelhető bizonyos tanult tehetetlenség is. Bár Erdélyben is létezik elégedetlenség a Fidesznek akár a támogatáspolitikájával kapcsolatban is, még mindig a kormánypárt az ismerős, a megszokott – szemben kihívójával, amelyről még keveset tudnak.
A legérzékenyebb ponton ütött tehét nagyot a tihanyi beszéd: úgy tűnt, hogy a magyar miniszterelnök homályos nagypolitikai érdekek miatt egyszerűen feláldozza a George Simiontól okkal tartó erdélyi magyarokat. A lapunknak név nélkül nyilatkozó vezető Tisza-politikus éppen ezért gondolja, hogy már messze nem igaz a „Fidesz egyenlő erdélyi magyarok” politikai képlete. „A Nagyvárad felé tartó gyaloglásunkon, majd a helyszínen is rengeteg erdélyi magyar fejezte ki csalódottságát, a legtöbben a december ötödiki népszavazáshoz hasonlították Orbán Viktor tihanyi beszédét” – mondja emberünk. Ellenvetésünkre – a mégoly számos véleményből általános politikai következtetéseket levonni nagy hiba – azt mondja: a nagyváradi gyaloglást és a pártelnök ottani beszédét csak az első lépésnek tekintik, ki akarják használni a kedvező politikai körülményeket. „Terveink szerint Péter még júniusban ellátogat Erdélyben több helyre és a Vajdaságba is” – mondja forrásunk, aki szerint ma már minden erdélyi magyarlakta nagyvárosban megalakult helyi Tisza-sziget, a legváltozatosabb hátterű emberekből. A politikus úgy látja, a helyzet adott ahhoz, hogy jövő tavaszig jelentősen ledolgozzák a Tisza Fidesszel szembeni támogatottsági hátrányát, s akár fej-fej melletti eredményt hozzanak ki – Magyar Péter legalábbis hisz ebben.
Ez azonban a már említett mozgósítási sajátosságok, illetve az erdélyi magyar társadalom RMDSZ-es átfogása miatt nehezen működhet a szövetség legalább hallgatólagos támogatása nélkül. Márpedig erre csak akkor lehet számítani, ha az egyensúlyozás művészetét legalább a török kor óta gyakorló erdélyiek a jelenlegi támogatottsági adatok változatlansága esetén úgy látják valamikor az idei év végén, a jövő év elején: ideje megkezdeni a rugalmas elszakadást a Fidesztől. Ehhez azonban az kell, hogy az Európai Néppártban politizáló Tisza és az RMDSZ kapcsolata addig ne romoljon el. Magyar Péter nagyváradi beszédében fegyelmezetten tartotta is magát a kölcsönös megnemtámadáshoz, aztán a sajtótájékoztatón már a „Fidesz kémjének” nevezte az RMDSZ-t. A Szövetség nem késlekedett a válasszal, a magyarországi kormányzati propagandából jól ismert panellel arról beszélt, hogy a Tisza elnöke anno „lehallgatta feleségét.” Magyar Pétert alapvetően az zavarta, hogy az RMDSZ informálisan sem képviseltette magát a nagyváradi beszédén. A Szövetség viszont azt érezte, hogy nem teheti kockára a Fidesszel kialakult anyagi-politikai kapcsolatait egy mégoly jelképes gesztussal sem – ami már önmagában jelzi a korábban jóval autonómabb erdélyi magyar érdekképviselet kiszolgáltatottságát Budapestnek.
Nemzetpolitikai szempontból tehát az elkövetkező tíz hónap legnagyobb kérdése az lesz: vajon a Tiszának sikerül-e megvetni a lábát ott, ahol két évtizede egyetlen magyar ellenzéki pártnak sem sikerült?
Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
