Leválunk az oroszokról, kerül, amibe kerül – Deák András a háború új fázisáról
A tartalékaik elégtek, makroökonómiai modellváltás nélkül az oroszok nem tudják megoldani a háború finanszírozását – mondja a gazdasági hadviselés állásáról Deák András. Az energiapolitikai szakértőt azért hívtuk el podcastunkba, mert nemrég kiderült, hogy az Európai Bizottság teljesen kitiltaná az orosz energiahordozókat az EU-ból. A tervről Deák András azt mondja, ha ez megtörténik, gyakorlatilag nem marad érdemi kereskedelmi és külgazdasági kapcsolat Oroszország és Európa között. Az orosz energia immár a legmagasabb kockázati besorolásba esik, de a Bizottság tervét nem lehet pusztán a biztonsági okokkal magyarázni: itt újabb szankcióról van szó. Fájni fog-e Moszkvának? Hogyan váltjuk ki az orosz gázt és olajat? Ezekről szól a HetiVálasz 279. adása. Műsorvezető: Borbás Barna, Magyari Péter.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
A magyar kormány és az EU-s intézmények között súlyos viták jöhetnek nyár elején, mert az Európai Bizottság konkrét menetrendet írna elő az orosz gáz, urán és olaj teljes kitiltására. A Válasz Online már a bejelentés előtt megszerezte a brüsszeli tervezetet. Magyari Péter cikke itt olvasható. A másik (az adásban hivatkozott) cikk a rezsipánikoltatásról itt olvasható.
Részletek a műsorból:
Azzal, hogy az Európai Biztosság teljes leválást tervez az orosz energiáról, végleg vége az ősöreg ideának, miszerint az orosz források és az európai tudás összekapcsolása lehet a kontinentális egyensúly záloga. Ez eleve kudarcra ítélt kísérletet volt?
Deák András: Ha ezeket a szálakat elvágjuk, gyakorlatilag nem marad érdemi kereskedelmi és külgazdasági kapcsolat Oroszország és Európa között. Noha valaha az EU-bővítés idején, a 2000-es évek közepén, amikor csúcson volt, akkor mondjuk az orosz külkereskedelem több mint 50 százalékát vitte az EU, ez most lemegy egy számjegyű, 5 százalékos érték alá. Hogy ennek mi lesz a következménye, megjósolhatatlan. […] Ha az a kérdés, hogy mi romlott el Oroszország és a Nyugat között a 2000-es évek elejétől kezdődően, akkor a felelősségek különböző arányban pakolhatók az oroszokra és a nyugatiakra. Igen, Oroszország veszélyes ország, ami adott esetben háborúkat indíthat. Ez mindig benne volt a pakliban, de a Nyugat sosem vette igazán figyelembe.
Teljes naivitás volt bízni az oroszokban?
Deák András: A 2010-es évek elejéig indokolt volt bízni bennük, és ilyen mértékben függeni Oroszországtól, de attól kezdődően, ahogy ez a biztonsági és politikai kapcsolatrendszer egyre inkább felmorzsolódott és tönkrement, úgy vált egyre inkább indokolatlanná és túlzóvá ez a fajta függés. Ennek teljesen radikális újraírása történik most ’22 óta, amikor elmegyünk a nulláig.
Energiabiztonsági okból válunk le végleg az oroszokról? Vagy ez a szankciós háború része?
Deák András: Tisztán energiabiztonsági lépésként nem tudom értelmezni. Azt elfogadom, hogy az orosz energia a legmagasabb kockázati besorolásba esik. De más források is kockázatosak: Katar azért, mert a Hormuzi-szoroson belül, Irán mellett bármelyik nap beüthet a baj. Az Egyesült Államokat se gondolom teljesen megbízhatónak, ott is most fölvetődött, hogy exportvámokat fognak kiszabni. […] Szerintem ez a teljes leválási terv egy szankciós lépés, ami arról szól, hogy minél kevesebb orosz bevétel legyen, kerül, amibe kerül. […] Az árelőny, legalábbis esetünkben Magyarország felől nézve, még mindig az orosz gáznál és olajnál van. Erős üzleti érvek szólnak amellett, hogy minél több orosz olajat vegyünk, még most is. Az energiabiztonsági érv viszont nagyon az orosz energia ellen szól. Negyedik éve zajlik a háború, és még mindig harctéri területeken hozzuk át az olajunkat és a gázunkat is. […] Igen, a orosz leválás jelent némi drágulást, magasabb lenne az importköltség, ellenben nem kéne attól remegni, hogy lebombázzák az ukránok a török áramlat kompresszorállomását, vagy elzárják az olajat.
Az olajembargó fáj Oroszországnak?
Deák András: Fáj. A piaci kontextus az, hogy az oroszoknak nagyjából elfogyott a pénzük mostanra. […] Az idei költségvetésben már így is volt egy lyuk, a kiadási előirányzatot nem tudták lefedni bevételekkel, azt mondták, hogy majd lesz valahogy. Most azt lehet látni, hogy az olajár sem hozza ezt a 70 dolláros elképzelést, volt 51 dollár is az orosz Ural típusú olaj ára az elmúlt időkben, és a volumen is rogyadozik. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúnak vége lesz, ez azt jelenti, hogy makroökonómiai modellt kell váltani. Máshogy kell finanszírozni a háborút, az a kérdés, hogy Putyin ezt is vállalja-e.
Putyin azért nem állítja le a háborút, mert akkor vége a hadikonjunktúrának, és beszakad az orosz gazdaság?
Deák András: Adolf Hitlernek az volt a mániája, hogy ha egyszer leáll a második világháborúval, akkor nem lehet a német népet még egyszer háborúba vinni. Valahogy Putyin is így láthatja. Ez az utolsó esélye Ukrajnában, és hogyha most leállnak, akkor a későbbiekben ki tudja, hogy milyen lendülettel futhatnának csak bele. […] Hogy mi állíthatná meg Putyint? Gazdasági tényezők közül egy nagyobb olajáresés. A másik érv lehetne vele szemben, hogyha valami olyan katonai fenyegetés érné az oroszokat, adott esetben olyan fegyvereket kapnának az ukránok, amitől az orosz vezetés elgondolkodik. Ilyen forgatókönyv nincs az asztalon. Valami olyan kényszerítő körülménynek kéne felbukkanni a horizonton, ami miatt Putyin azt mondja, hogy na jó, hát akkor most már megállok. Ilyen közeli kényszerítő körülményt én ma még nem látok.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
