„Aki itt él, nem tud nevetni a cirkuszban” – a szélsőjobb dönti el Lengyelország jövőjét
Az ország és a kormány közeljövőjét is meghatározó elnökválasztás elé néz Lengyelország. A vasárnapi második kör előtt nincs egyértelmű favorit, még úgy sem, hogy mindkét jelölt a szélsőjobboldal kegyeit kénytelen keresni. Ez papíron a konzervatív ellenzéki jelöltnek kedvez. Csakhogy történt valami egy kocsmában. Tényleg egy kocsmában.
Meglehet, vasárnap este sokan úgy kiáltanak fel: egy sörözés döntött el mindent.
Rögtön elmondjuk, miért, ám előtte a kontextus.
Lengyelországban május 18-án tartották az elnökválasztás első fordulóját. A lengyel államfői poszt nemcsak azért fontosabb, mint a magyar, mert közvetlenül választott, hanem azért is, mert
- az elnök kezdeményezhet törvényalkotást;
- vétózhat jogszabályokat, ennek felülírásához 3/5-ös parlamenti egység kell (azaz hatásosan akadályozhatja az olyan, szűk többséggel rendelkező kormányok munkáját, amilyen a mostani);
- ő írja alá a nemzetközi szerződéseket (vagy léptetheti ki azokból az országát);
- a lengyel alkotmánynak az elnök jogköreit rögzítő egyik cikkelye, a 133-as szerint „kívánatos a köztársasági elnök, illetve a miniszterelnök és az illetékes miniszter együttműködése a külpolitika terén”; ez márpedig akár fel is jogosíthat a kormányétól eltérő külpolitikai agendára egy megfelelően ambiciózus elnököt;
- munkájának biztonságpolitikai dimenziója is van a hivatalán belül működő Nemzetbiztonsági Irodán (BBN) keresztül.
Mivel a jelenlegi elnök, Andrzej Duda kitöltötte a lehetséges kétszer ötéves ciklust, a mögötte álló, jelenleg ellenzéki Jog és Igazságosságnak (PiS) új jelöltet kellett keresnie. Tavaly novemberben jelentették be, hogy ez a pártonkívüli Karol Nawrocki, a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) 42 éves elnöke lesz. (Az IPN itthon leginkább a PiS-kritikus Lech Wałęsa elleni ügynökvádak idején szerepelt a hírekben.) Nawrocki ellen Donald Tusk miniszterelnök négypárti kormánykoalíciójának három pártja is ringbe szállt:
- a Polgári Platform (PO) vezette szövetség Rafał Trzaskowski varsói főpolgármesterrel,
- a Harmadik Út Szymon Hołownia Szejm-elnökkel,
- a Baloldal pedig Magdalena Biejat szenátusi alelnökkel.
Mindhárman várakozáson alul teljesítettek: a Nawrocki bejelentésekor a felmérésekben még 10-15 százalékkal vezető Trzaskowski végül szűk 2 százalékkal (31,7 vs. 29,5) húzta be az első fordulót, a 2020-ban még majd’ 14 százalékot szerző Hołownia most szűk 5 százalékot szerzett, Biejat pedig 4,2-t.
„Nawrockit alábecsülték a felmérések. Sokan ugyanis nem válaszoltak a szociológusok kérdésére, zömében olyanok, akik nagyon erősen kötődnek a PiS-hez.
Ilyen hirtelen pedig, főleg a 2015 és 2023 közötti kormányzásuk idején zajló agymosás után, nem lehet oldalt váltani. Nawrocki Jarosław Kaczyński PiS-elnök jelöltje, a szavazók pedig azt teszik, amit Kaczyński mond nekik. Trzaskowski problémája, hogy túl közel áll – a PiS-szavazók szemében vörös posztó – Tuskhoz, és nem határolta el magát markánsan a kormány vitatható döntéseitől. Nem mondta ki, hogy »én másképp fogom csinálni a dolgokat« – ami nem csoda, hiszen kampánycsapata a Tusk-kormány tisztviselőiből áll” – magyarázza lapunknak Renata Mieńkowska politológus, a Varsói Egyetem oktatója.
20 százalék mindenki ellen
Az igazi meglepetés azonban nem Nawrocki, hanem a szélsőjobbos Konföderáció jelöltje, a 14,8 százalékkal végző Sławomir Mentzen Szejm-képviselő (és vállalkozó – utóbbi még fontos lesz), illetve a tőle is jobbra álló, a Konföderációból januárban kirúgott Grzegorz Braun EP-képviselő (6,3 százalék) volt. Az első forduló után tehát világos volt a képlet:
Lengyelország következő elnöke az lesz, aki a 21 százaléknyi szélsőjobbos szavazatból többet képes becsatornázni az eddigi mintázatok alapján 2-5 százalékkal nagyobb részvétel mellett zajló második fordulóra.
(A május 18-i első kör 67,3 százaléka eleve részvételi rekord a harmadik köztársaság történetében.) Olyanokat kellene tehát meggyőzni, akik szavazatukkal a rendszernek mutattak be, és elegük van a 2005 óta nézett Tusk–Kaczyński-meccsből.
Tehát akkor a sörözés.
A meglepetésember Mentzen múlt kedden kiállt a sajtó elé közölni: azt a jelöltet támogatja a második fordulóban, amelyik elfogadja nyolcpontos ultimátumát. Ami a következőkből áll:
- Nem írok alá semmilyen törvényt, amely emeli a meglévő adókat, járulékokat, díjakat vagy új adóterheket vezet be.
- Nem írok alá semmilyen törvényt, amely korlátozza a készpénzforgalmat, és őrzöm a lengyel złoty értékét.
- Nem írok alá semmilyen törvényt, amely korlátozza a lengyel alkotmányban biztosított szabad véleménynyilvánítást.
- Nem engedem, hogy lengyel katonákat küldjenek Ukrajna területére.
- Nem írok alá olyan törvényt, amely ratifikálja Ukrajna felvételét a NATO-ba.
- Nem írok alá olyan törvényt, amely korlátozza a lengyelek fegyverhez való hozzáférését.
- Nem egyezem bele, hogy a Lengyel Köztársaság hatásköreit az Európai Unió intézményeinek adják át.
- Nem fogok ratifikálni semmilyen új uniós szerződést, amely gyengíti Lengyelország szerepét, például a szavazati jog gyengítésével vagy a vétójog megvonásával.
Az ultimátum elfogadására Mentzen a jelölteket élő beszélgetésre várta. Nawrocki ment elsőként, múlt csütörtökön, és aláírta a nyolc pontot. Különösen az ukrán NATO-tagság ellenzése váltott ki komoly kritikákat, habár Nawrocki korábban is mondott olyanokat, hogy amíg nincs közös álláspont az Ukrán Felkelő Hadsereg által 1943-ban elkövetett, 100 ezer lengyel halálával járó volhíniai mészárlás ügyében, addig nem tudja elképzelni Ukrajna EU- vagy NATO-tagságát.
Sikorski a házban
Trzaskowski a Nawrockival folytatott tévévitája másnapján, szombaton járt Mentzennél, és ugyan nem írta alá az ultimátumot, de beszélgetésüket a békés egyet nem értés hangulata lengte be. Olyannyira, hogy Trzaskowski meg is hívta opponensét egy sörre. Méghozzá Mentzen szülővárosába, Toruńba, ráadásul a saját (v.ö.: vállalkozó) főtéri kocsmájába, a Pub Mentzenbe. Ahol a közeli Bydgoszczból véletlenül odatévedt Radosław Sikorski külügyminiszter várta őket – aki épp Trzaskowski kihívója volt a legnagyobb kormánypárt elnökjelöltségért folytatott 2024-es előválasztásán. Az „Egy olyan Lengyelországért, amely egyesít, nem pedig megoszt” című videót, amelyen Sikorski lejattol a szélsőjobbos politikussal, a Twitterén már több mint 11 millióan látták.
Za Polskę która łączy, nie dzieli. #WygraCałaPolska @trzaskowski_ @SlawomirMentzen pic.twitter.com/GOKurHrWq8
— Radosław Sikorski 🇵🇱🇪🇺 (@sikorskiradek) May 24, 2025
A hack pedig működni látszik.
A lengyel pártok ugyanis, elszoktunk már ettől itthon, nem direkt parancsuralmi rendszerben működnek. Hasonlóan Tuskék Polgári Koalíciójához és a Jog és Igazságossághoz, a Konföderáció is különböző platformok és – adott esetben egymással vívó – érdekcsoportok szövetsége. Náluk ráadásul még annyira sem érvényesül a központi akarat, mint a két nagy pártban, mert a platformok világnézete legalábbis széttartó: libertariánusok ülnek együtt monarchistákkal, szabadpiac-fetisiszta konzervatívok az ukránellenes antiszemitákkal. Nem magától értetődő tehát, hogy Mentzen szavazatai egy az egyben konvertálhatók PiS-támogató voksokká. Egyáltalán nem véletlen, hogy Sikorski ült abban a toruńi kocsmában: lengyelországi identitáskérdésekben (abortusz, LMBT-jogok) a külügyminisztert a konzervatívabbak közé sorolják. És hogy ennek még így is az az optikája, hogy a balközép kormánypártiak a szélsőjobbnak gazsulálnak? Egyszerű szükségszerűség: ha nem nyernek meg közülük eleget, teljesen esélytelenek.
„Aki Lengyelországban él, nem tud nevetni a cirkuszban”
– sóhajt fel a politológus, Renata Mieńkowska.
Az egyenlet tehát most ez: Nawrocki ugyan aláírta Mentzen pontjait, de azzal, hogy Mentzen leült vele sörözni, Trzaskowski sem maradt szavazhatatlan a billegő szélsőjobbosoknak. Azzal a korsó világossal Mentzen ráadásul úgy nyomta rá a kóserpecsétet Trzaskowskira, hogy az nem köteleződött el az ultimátuma mellett.
Emiatt aztán biblikus PiS–Mentzen beszólogatás kezdődött. Adam Bielan, a PiS EP-képviselője és éceszgébere hétfő reggel – vélhetően a sörözés-gate hangulatfordítását érzékelve – átkozódni kezdett: „Ha a Konföderáció vezetője nem veszi elejét Trzaskowski megválasztásának, minden döntéséért felelős lesz.” Ezt Mentzen önérzetesen kérte ki magának: „A szándék, hogy Nawrocki támogatására kényszerítsenek, megmutatja, hogyan tekint a PiS a Konföderációra: mint egy csatolt részre, amellyel azt tesz, amit akar. Csak a holttestemen át! (…) Minél előbb felfogja ezt a PiS – minél hamarabb elfogadja a valóságot –, annál hamarabb kerülheti el az olyan kretén kijelentéseket, mint Bielané.” Visszavágás helyett a címzett pár órával később elnézést kért, mondván, „senkit nem akart érzelmileg megbélyegezni”.
A kevésbé elutasított
Nem tudni, a jobbos marakodás mennyit hozott a kormánypárti jelöltnek az első forduló után a kockás papíron még jobban álló Nawrockival szemben. A legutóbbi kutatás 51-48-at mért a javára, és ami még lényegesebb: 36 százalék tartja kizártnak, hogy Trzaskowskira szavazzon, míg Nawrocki esetében ezt 41 százalék állítja.
Az biztos: vasárnap sorsdöntő választás következik. Ha Nawrocki nyer, Donald Tusk saját ellenzéke szupervíziója mellett lesz kénytelen kormányozni – Traskowski részéről aligha kell tartania kellemetlenkedéstől –, ami megágyazna egyébként is törékeny koalíciója felbomlásának. Legkésőbb 2027-ben, ugyanis ha Nawrocki tényleg lehetetlenné teszi a munkát, az előrehozott választás sem elképzelhetetlen. „Ha viszont Nawrocki veszít, a PiS is szakadhat, hiszen Jarosław Kaczyński megérzései megint nem jöttek be. Kézenfekvő, hogy Mentzen elvigye a süllyedő hajóról menekülőket, miközben az sem egyértelmű, mik a távozó Duda elnök további szándékai” – mondja Mieńkowska.
A sorsfordító hangulatra jellemző, hogy a román elnökválasztás két döntőse személyesen is megjelent Varsóban. George Simion először még saját kampánya részeként járt Nawrockinál (és Duda elnöknél), majd kedden Rzeszówban, a CPAC Poland nevű rendezvényen festett fel apokaliptikus víziót: „Ha ti nem győztök, a következő Magyarország lesz! Orbán Viktor is elveszíti a hatalmát, és egész kontinensünk, az egész Európai Unió diktatúrává válik” – bátorította focihuligán kollégáját. [Nawrocki Tusk szülővárosának focicsapata, a Lechia Gdańsk ultrája volt – a szerk.] Nicușor Dan ezzel szemben vasárnap szólalt fel a Trzaskowskit támogató, beszédes nevű Patrióták Nagy Menetén, miközben Nawrocki támogatói egy másik útvonalon vonultak a fővárosban. Maga Donald Tusk múlt heti tévéinterjújában így árazta be a választást: „A politika ritkán ilyen egyértelmű. De most az: a jó a rossz ellen, emberi jogok az erőszak ellen, háború és béke, káosz vagy rend. Vagy egy világos, Nyugat-barát, európai irány – vagy Oroszország és a Nyugat közötti ingadozás.” A PiS-es jelölt elleni legfrissebb vád, hogy a sopoti Grand Hotel biztonsági őreként prostituáltakat intézett a szállóvendégeknek. Nawrocki tagad.
Rafał Trzaskowski ezzel szemben maga az unalmas politikai mainstream. Ellenfele csak elnökhelyettes úrnak hívja – utalva erre azzal, hogy pártjának elnöke Donald Tusk, akinek ő csak a beosztottja. Szemére veti: hiába vezeti Varsót 2018 óta, a főváros nem egyelő az országgal. Állítását erősíti, hogy ha veszít, akkor Trzaskowski sorozatban a második elnökválasztást bukná el. Csakhogy a lengyel közelmúlt ismer olyat, aki főpolgármesterből lett államelnök: Lech Kaczyńskit 2005-ből.
Vasárnap este kiderül, 20 évvel később is lehetséges-e még ilyesmi.
Nyitókép: érdeklődők nézik Rafał Trzaskowski és Karol Nawrocki tévévitáját Varsóban 2025. május 23-án (fotó: NurPhoto/Aleksander Kalka)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
