Tragikus látvány a szétdúlt Fertő-part, de lenne kiút a zsákutcából
Hat év után újra le lehet menni a Fertő egyetlen magyarországi partszakaszára. Az állam 11 milliárd forintot költött el a három évvel ezelőtt félbehagyott idegenforgalmi óriásprojektre. Látszólag katasztrofális eredménnyel: továbbra sincs strand és sétahajó-kikötő, a táj szétdúlt, a terület nyilvánvalóan rehabilitációra szorul. Az új miniszteri biztos, Barcza Attila békülékeny hangnemet ütött meg, és szóba áll a beruházást kritizáló civilekkel. Talán elkezdődhet a közös kiútkeresés, de a tópart helyreállítása még rengeteg pénzt és munkát igényel.
Május második hétvégéjén hat év szünet után újra le lehetett menni a Fertőhöz Magyarországon. 2018-ban strandolhattak utoljára az emberek a fertőrákosi vízitelepen, az egyetlen olyan partszakaszon, amely a határ innenső oldalán megközelíthető. 2020-tól kerítés és biztonsági őr akadályozta meg azokat, akik akár csak látni szerették volna közelről a tavat. Miközben Lázár János építési miniszter rendre arról beszélt: a magyaroknak is jár minden tóparti szolgáltatás, ami az osztrákoknál megvan, és idegen érdekeket szolgál, aki ezt akadályozni próbálja, hat éven át éppen az ellenkezője volt az igaz: ha magyarként strandolni, sétahajózni, horgászni, szörfvitorlázni vagy akár csak a parton fagyizni akart valaki, akkor Pátfaluba, Nezsiderbe, Fertőszéleskútra kellett mennie – azokra a burgenlandi településekre, amelyek a virágzó fertő-tavi idegenforgalomból élnek. Noha az itthoni part egy kis szakasza végre megnyílt, ez alapvetően ma is így van.
Az első hétvégén rengeteg jöttek el megnézni, hogy milyen lett a tópart, amelynek átszabására 11 milliárd forintot költött el eddig a magyar állam. Végre kiderült, mi rejtőzött a kerítés és a bejáratnál felhúzott, hírhedt betonfal mögött. Csak Örkény István és Efrájim Kishon szövegei tudnak ahhoz hasonló érzelmi hatást kiváltani, mint ez a groteszk korzózás a szétdúlt parton, ahol az ember nem tudja, hogy a látottakon sírjon vagy nevessen.
Elmélyülünk majd a részletekben, megnézzük, hogy az elkészült elemekből mi az, ami hasznos, és hol vannak a megoldandó problémák. De azért rögzítsük:
ha a magyar állam képviselői felgyújtottak volna 2019 Szent Iván éjszakáján egy tizenegymilliárd forintos pénzhegyet a tóparton, és egy koccintás után hazamennek, a kép most – legalább ránézésre – sokkal biztatóbb lenne.
Létezne a régimódi, de mégiscsak használható strand, kiköthetnének az Ausztriából érkező sétahajók, és állna az ikonikus, zsúptetős cölöpházak többsége. Mert kétségtelen, hogy a régi fertőrákosi vízitelepen volt mit fejleszteni, nagyon messze állt attól a színvonaltól, amit a hasonló burgenlandi üdülőtelepek kínálnak, a cölöpházak egy része pedig korábban leégett, ám a vízitelepnek volt sajátos hangulata és identitása, és látszott, hogy mit lehetne az adottságokból kihozni.
A helyzet most nehezebb: nincsenek már cölöpházak, nincs strand, nincs semmilyen szolgáltatás, még szilárd burkolatú út sincs. A megnyitott rész egy új vitorláskikötő az északi oldalon, ahova hosszú, murvás út vezet két magas drótkerítés között. Meglehetős gulághangulata van, ami csak a kikötőbe kiérve enyhül: itt legalább kiülhetünk az új móló mellvédjére, és nézhetjük a tavat, ami csodálatos, mint mindig. És magunkban vagy akár hangosan, feltehetjük a kérdést, amit a hétvégén korzózók közül sokan nyíltan ki is mondtak: mire, mégis mi a csudára ment el 11 milliárd forint?
Lázár János miniszteri tevékenységét nem nagyon szoktuk dicsérni, de a fertőrákosi projekt leállítása három évvel ezelőtt helyes döntés volt. Akkor részletesen elmagyaráztuk egy cikkben, hogy az eredeti projekt jelentős részben elhibázott volt, és főként teljesen téves léptékű. Ha mindaz megvalósul, amit az időközben megszüntetett és az építési minisztériumba beolvasztott Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt. tervezett, a Fertő-part a mainál kétségtelenül sokkal rendezettebb, de túlépített és steril lenne. Olyan idegenforgalmi kombinát, ahol koncentráltan túl sok szolgáltatás van jelen, miközben a táj harmóniáját többemeletes betonépületek bontanák meg, és a part hosszú szakaszát elzárná az emberek elől huszonhat, szorosan egymás mellé épített apartmanház. Emlékeztetőül a terv:
A civilek és a természetvédők által leginkább kifogásolt, nagy méretű épületek betonozása még nem kezdődött el, amikor a minisztérium leállította a projektet. Ezért írtuk három éve, hogy a Fertő-part kapott egy esélyt. Most is ez a helyzet: a part lehangoló látványt nyújt ugyan, de még összerakható egy észszerűbb projekt. Persze jobb lett volna, ha az elejétől organikusan, a tájkaraktert tiszteletben tartó, pontszerű beavatkozásokkal fejlesztették volna a területet, megőrizve minden értéket – azt, hogy az 1945-ben elpusztult, majd 1957-től újraéledt cölöpházas vízitelep ismét teljesen megsemmisült, és minden a nulláról kezdődik elölről, rövid időn belül már harmadszor, nem lehet jóvátenni. De a korábbi koncepció túlzásait le lehet faragni.
Erre mintha lenne is szándék, legalábbis ezt ígéri az idén márciusban kinevezett miniszteri biztos, Barcza Attila fideszes képviselő, aki részletesen válaszolt kérdéseinkre. Ez már önmagában hangnem- és talán szemléletváltást is jelez, ahogy a lezárt part részleges megnyitása és a beruházást kezdettől élesen bíráló Fertő Tó Barátai Egyesülettel való egyeztetés is. A lényeg persze nem a kommunikáció, hanem az, hogy milyenek lesznek a megszülető döntések. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a torzóban maradt projektet valahogy be kell fejezni.
A Fertő-part ilyen állapotban nem maradhat, akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy az eddigiek után újabb milliárdokat kell a területen elkölteni.
Lássuk, mi történt hat év alatt két légifotó segítségével. Az első 2021-ben készült, a régi vízitelep végnapjaiban:
Az idei felvételen kék feliratokkal jeleztük az elkészült elemeket, vörös színűekkel azokat, amelyek nem (vagy nem teljesen) valósultak meg:
A két felvételt összehasonlítva látszik, hogy az elvégzett munka oroszlánrésze vízépítés, tereprendezés és partfalépítés volt. Ez a magyarázata annak, hogy bár rengeteg pénz elment, nehéz megérteni, hogy mire. A vízitelep egy mesterséges szárazulat, amit a 20. század folyamán feltöltéssel hoztak létre a sekély tóban, a több kilométer széles nádasos zóna szegélyén. Ennek a szárazulatnak a határai jól kirajzolódnak a 2021-es légifotón is, látszik, hogy meddig tartott a nádas, és hol kezdődött ez az évtizedek alatt fás-ligetes területté alakult feltöltés, amin a strand és a kikötő található.
A mesterséges szárazulat a Fertő-Hanság Nemzeti Park része, de önmagában ökológiai szempontból nem különösebben értékes, lényegesebb, hogy az idegenforgalmat szolgáló létesítmények belesimuljanak az erősen horizontális, végtelen nádtenger által uralt fertői tájba. Annál is inkább, mert a tavat övező dombsorról a szigetre széles rálátás nyílik.
A cölöpházak ezt a tájkaraktert erősítették, a korábbi tervben szereplő, emeletes hotel, szintén emeletes ökocentrum és a modern apartmanházak viszont megtörték volna.
Az elmúlt években főként az történt, hogy a szárazulatot egy új övcsatornával teljesen leválasztották a nádasról, és ténylegesen vízzel övezett szigetté alakították. Hogy erre valóban olyan nagy szükség volt-e, ami megérte a rengeteg kotrással, iszaplerakással járó munkát, azon lehetne vitatkozni. Mindenesetre az övcsatorna ökológiai szempontból nem rossz: friss vizet juttat a sziget mögötti nádasnak, és új vizes élőhelyek jelentek meg mellette, különösen a sziget felőli oldalon, ahol egy sekély öblöt és egy kisebb tavat is létrehoztak a tervezett ökopark részeként.
Ugyancsak rengeteg földmunkával járt a nagyjából 300 férőhelyes északi kikötő létrehozása: ha megnézzük a 2021-es légifelvételt, látszik, hogy ennek a helyén, a Virágosmajori-csatorna torkolatánál feltöltött földterület volt, vagyis ezen az oldalon a szigetből lefaragtak. Az övcsatorna és az új kikötő miatt lehet azt mondani, hogy összességében 15 hektár új vízfelület jött létre. Csakhogy a látogató ennek inkább az ellenkezőjét érzékeli, mert egy kulcsfontosságú, nagyon szem előtt lévő területet feltöltöttek: azt a sekély lagúnát, amin egykor a cölöpházak álltak. A stégen álló épületeket valaha egy hosszú pallósoron át lehetett megközelíteni, ahogy az archív képen is látszik. A korábbi tervezők azt találták ki, hogy a lagúnát a máshonnan kikotort iszappal és földdel feltöltik, és a cölöpházak utódainak szánt modern apartamanházakat az új partfal mellé építik fel szorosan egymás mellé. Mindegyik előtt lett volna egy-egy stég is, amelyeknek a betonalapjai elkészültek, de szerencsére magukat a házakat már nem tudták felhúzni.
Hogy ez miért volt rendkívül rossz ötlet, azt talán magyarázni sem nagyon kell: a vízzel és a tájjal való szerves kapcsolat helyett keletkezett egy új, mérnökien sivár feltöltés, ami ráadásul anyagában is inkább tűnik köves földnek, mint iszapnak – legalábbis ami a felszínen látszik belőle, azon csak a legszívósabb gyomok élnek meg.
A terület egész északi részén, a tó felőli oldalon és az új kikötőben magas, acél partfal épült, ami kimondottan ipari jellegű, és valamivel takarni kellene. A lagúna felszámolása mögött meghúzódhatott az a gyakorlati megfontolás, hogy a vízre épült cölöpházak szennyvízelvezetését soha nem sikerült rendesen megoldani, a szabálytalanul barkácsolt, rossz csövekből gyakran folyt a lé a tóba. Erre nyilván megoldást kellett volna találni, de nem azon az áron, hogy a festői környezet elveszett. Ezen sem lehet már segíteni.
Végül sok földmunkával járt két iszaptározó kialakítása is az északi és a déli kikötő mellett. Ezek nemcsak a mostani beruházást szolgálják, hanem hosszú távon is alkalmasak a kikötőkből kikotort iszap elhelyezésére. A Fertőrákosi-öböl természeti adottságai miatt ezen a partszakaszon nagy mértékű az iszapfelhalmozódás, de az alacsony vízszint miatt mostanában az osztrák oldal kikötőit is rendszeresen kotorni kell. A strand esetében még kijelenthető, hogy az idelátogatók barátkozzanak meg a Fertő sajátosságával, a térdig érő mély iszappal – ez az osztrák strandokon sincs másként –, de a két kikötőt (meg az egyelőre hiányzó sétahajó-kikötőt) várhatóan négy-öt évente kotorni kell majd a biztonságos működéshez, és ehhez lerakók kellenek.
A beruházás ökológiai monitoringját végző dr. Kalmár Sándor természetvédelmi szakértő szerint az iszaptározók létrehozása a projekt egyik jelentős eredménye, mert korábban a kotróhajók a védett nádasra tolták rá az iszapot, amitől az tönkrement. A déli kikötő melletti tározó (egy háromszög alakú terület a tótól kőgáttal elválasztva) ökológiailag is kimondottan értékes, mivel itt sekély tavakat imitáló vizes élőhely jött létre. A szakember szerint az elmúlt években valóságos madárparadicsom alakult ki, 4-500 példányból álló csapatokat figyeltek meg, récék, kis lilék, nyári ludak, cankók költenek. Ezen fajok a fertőrákosi vízitelep környékén korábban egyáltalán nem voltak jelen, de a kutató szerint azzal számolni kell, hogy amint a területen újra erősebbé válik az emberi jelenlét, a változatosság csökkenhet. Ezzel együtt úgy látja, mind az iszaptározók, mint az övcsatorna mentén kialakított új élőhelyek tartós nyereséget jelentenek.
A 11 milliárdba belefért még közműépítés is, többek között egy modern, nagy kapacitású szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése, csakhogy három évvel ezelőtt pont ez a környezetvédelmi szempontból nagyon lényeges munka félbeszakadt. És ami elkészült, az se igazán jó úgy, ahogy van.
Barcza Attila miniszteri biztos ezekben a hetekben igyekszik egyeztetni minden olyan szereplővel, aki érintett a tó ügyében. „Elindítottam egy széles körű társadalmasítási folyamatot, amelynek során nyár végéig várjuk az írásos véleményeket arról, milyen fejlesztést képzelnek el a Fertőnél a megkérdezettek. Abban bízom, hogy ősz elejére már összeállhat egy konszenzusos javaslatcsomag, amit bevihetek a kormánynak. Éppen azért, mert ez az egyeztetés nem formális, hanem valóban kíváncsi vagyok mindenki véleményére, nem szeretném megelőlegezni a végét. De abban az előzetes beszélgetések alapján biztos vagyok, hogy a szállás funkciónak egyelőre nincs prioritása, szálloda és apartmanházak az első ütemben nem épülnek a tóparton. Ha már működik a terület, akkor lehet ezen a kérdésen újra gondolkodni, de csak ha megvan az egyetértés” – mondja.
A mindenkibe ezúttal a Fertő Tó Barátai Egyesület is beleértendő, vagyis azok a helyi civilek, akik kezdettől élesen bírálták a beruházást. „Évekig be se tehettük a területre a lábunkat. A Virágosmajori-csatorna mellett lopóztunk be, ahol a magas növényzet takart minket az őr szeme elől, és így próbáltuk megtudni, hogy egyáltalán mi történik a parton. Ha láttuk, hogy jön az őr, igyekeztünk kifelé” – idézi fel a nem is annyira távoli múltat Major Gyula, az egyesület elnöke. Ott állunk, ahol ez a kergetőzés zajlott a satnya fűzfák között, az invazív aranyvessző-rengetegben, ami az északi iszaptározó töltésén burjánzik.
„Az előzmények miatt természetesen bizalmatlanok vagyunk, de örülünk, hogy a miniszteri biztos meghívott minket a terület bejárására, és komolyan vesszük a feladatot: össze fogunk állítani egy írásos véleményt a projekt befejezéséről. Ehhez szakértőket is megkerestünk: a Turizmusfejlesztők és Tanácsadók Szövetsége Egyesületet kértük (TUTSZ) fel, hogy a turisztikai szakma részéről megfogalmazzák, hogyan látják a fenntartható idegenforgalom vízióját a Fertő tavon.”
A Fertő Tó Barátai Egyesület konzultációt is indított, hogy minél szélesebb körből kapjon információkat a valós igényekre. „A Te szavad – a Te tavad!” című kampány május 31-ig tart, a tó jövőképéről szóló kérdőívet addig lehet kitölteni a civilek oldalán.
Ha a béketeremtés és a kiútkeresés szándéka az állam részéről valós, akkor
azt biztosan ki lehet mondani: mindenki mielőbb strandot szeretne Fertőrákoson.
Sajnos, ez nem olyan egyszerű, és nemcsak azért, mert a régi strand összes épületét letarolták, és néhány meghagyott fa kivételével a terület is kopár pusztaság. Hanem mert ebből a kopár pusztaságból körülbelül egy méter magasan közműkiállások emelkednek ki. A következőkben röviden sorra vesszük a terület egyes részeinek helyzetét.
1. Strand
Mára némiképp homályossá vált okokból a fejlesztést úgy álmodták meg, hogy nagy mennyiségű iszappal akarták feltölteni azt a déli területrészt is, ahol az egykori strand található. Az új közműveket ehhez a tervezett szinthez igazították. Csakhogy a feltöltés nem történt meg, és nincs is tervben sehol akkora kotrás, amiből ez megvalósítható (vagy kívánatos) lenne. A szint tehát marad a régi, az elkészült kiállások viszont nem ehhez illeszkednek, így le kell őket süllyeszteni – a parkosítás mellett ez a „beugró feltétel” ahhoz, hogy újra legyen Magyarországon fertő-tavi strand a régi helyén. Szükség van kiszolgáló épületekre is: öltözőkre, zuhanyzóblokkra, mosdóra, néhány büfére. Arról egyelőre nincs döntés, hogy a korábbi tervben szereplő medencének van-e értelme, ez az egyeztetés során dől majd el, mindenesetre az osztrák strandokon jellemzően gyermekpancsoló szokott lenni a parton, nem teljes értékű medence, mert a fürdésre ott a tó.
Mindez a legtakarékosabb módon megvalósítva is több száz milliós beruházást jelent, ezért felvetődik a kérdés, hogy nem lehet-e máshol ideiglenes strandot kialakítani, hogy az átmeneti években is be lehessen menni valahogy a tóba. A lehetőségek limitáltak, mert az északi szigetrészen az új magas partfal miatt ez nem megvalósítható, de Barcza Attila szerint van egy olyan szakasz, ami szóba jöhet. Idén azonban már biztos nincs mód erre, mert egy ideiglenes strand megnyitása előtt alaposan át kell vizsgálni az építkezéssel megbolygatott medret, hogy biztonságos legyen.
2. Sétahajó-kikötő
A strand mellett ez a legjobban hiányzó funkció, hiszen a Fertő melletti településeket az osztrák oldalon mindenhol sétahajó-járatok kötik össze, és Fertőrákos ebből a hálózatból kihullott a hatéves lezárás miatt. A probléma ugyanaz, mint a stranddal: le kell süllyeszteni a túl magasra húzott közműkiállásokat és a bejáratnál egy közös parkolót is ki kell alakítani.
3. A betonfal
A terület bejáratánál, a Rákos-patak mellett felhúzott betonfalat Litkei Gergely zseniális videója tette országosan ismertté. A fal tökéletes szimbóluma annak, hogy mennyire félrecsúszott a fertőrákosi fejlesztés: tényleg olyan, mintha magától a természettől akarná elválasztani a vízitelepet. A funkciója sem látszik, magában áll a patakparton, ellenben borzalmasan ronda:
mintha a palesztin városokat Izraeltől elválasztó határkerítés egy darabja landolt volna a Fertő békés partján.
A hivatalos magyarázat szerint ez is az elmaradt feltöltés miatt készült, mert támfalként tartotta volna az odahordott földtömeget észak felől. Mindenesetre elég nehéz elképzelni, hogy ennyi föld került volna ide, és főként azt, hogy minek. Önmagában sem kellene a patakot, a terület egyik meghatározó természeti elemét egy betonfal mögé zárni.
Noha elindult egy ötletelés arról, hogy a betonfalat megpróbálnák valahogy „humanizálni”, például burkolattal ellátni, vagy a tetején egy magasan futó sétányt kialakítani, ha lehet saját javaslatunk, azt mondanánk: a radikális megoldások jobbak. Tényleg ciki visszabontani egy frissen elkészült falat, de akármit csinálnak vele, szörnyű és felesleges marad. Mellvéd magasságúra csökkentve újra viszont megnyílhatna a Rákos-patak látványa.
4. Északi kikötő
A megnyílt északi kikötő, amelynek úszóműveit Fa Nándor cége szállította, látszólag teljesen rendben van: ez az egyetlen a fejlesztésből, ami elkészült, és működik. De sajnos ez sem egészen igaz. A vitorlázás nem éppen a szegények sportja, és hozzátartozik az is, hogy kikötés után az emberek valamilyen szolgáltatást szeretnének: például egy bisztrót, ahol a parton ülve lehet enni egy pizzát és inni egy Aperol Spritzet. Ehhez képest a fertőrákosi kikötőben az ideiglenes kiszolgálóépület ma egy konténer, ami nem éppen a versenytárs burgenlandi yachtkikötők színvonala. Az eredeti tervek szerint a kikötőnek a nagyszálló adta volna a szolgáltatási hátterét, de ha ez nem lesz – és remélhetőleg tényleg nem lesz –, akkor egy tájba illő, magas építészeti minőségű, földszintes kiszolgálóépületre a szállodának kijelölt helyen mindenképpen szükség lenne, hogy az új kikötő sikeres legyen.
A szemfülesebbek észrevehetik, hogy a konténer vizesblokkja alatt egy tartályban gyűlik a szennyvíz. Rákérdeztünk a miniszteri biztosnál, aki megerősítette: valóban nem készült el a csatornahálózatnak az az ága, amely a kikötőhöz vezetett volna. Megkérdeztük, hogy kifizették-e ezt a projektelemet, de az ÉKM válaszából az derült ki, hogy nem: „a szennyvízcsatorna építési munkái során a kivitelező a munkák felfüggesztéséig nem kezdett bele ebbe a műszaki tartalomba, tehát annak kifizetése sem történt meg” – írták.
Ebből az következik, hogy a csatorna kiépítése errefelé még plusz forrást is igényel (miközben a déli területrészen a kiállások lesüllyesztése kerülne plusz pénzbe). Márpedig kiszolgálóépület nagyon kell, ezt Schneider István, a kikötőt üzemeltető Fertő Tavi Vitorlás Szövetség társelnöke is megerősíti. Elmondása szerint eddig a hajóhelyek harmada talált gazdára, de bíznak benne, hogy a kikötő jövőre megtelik, a horgászoknak szánt csónakhelyek viszont mind elkeltek, sőt újabbakra lenne szükség. A kiszolgálóépületben szükség lenne öltözőre, egy oktató-közösségi teremre, vizesblokkra, bisztróra, irodára, klubhelyiségre, és minimális (néhány szobányi) szálláshelyre a versenyek miatt, valamint kellene egy külön kikötőmesteri apartman is. És természetesen mindennek alapfeltétele egy működő csatornahálózat (ivóvíz és áram van a területen).
Az északi kikötő most teljesen nyitottan üzemel, a látogatók felmehetnek az úszóműre. Ez egyelőre elvárás a Vitorlás Szövetség felé, hiszen ez az egyetlen megnyitott területrész, de Schneider István szerint az üzemeltetést nagyon megnehezíti a teljes nyitottság. Hosszú távon az a hazai és nemzetközi gyakorlat, hogy az úszóműveket csak a hajótulajdonosok és vendégeik használhatják. A zártabb működéshez azonban az kellene, hogy máshol újabb parti területek nyíljanak meg.
5. Északi területrész
Ez a legnagyobb parti sáv, ami viszonylag olcsón rendbe tehető. A köves, sivár feltöltés tetejéről még hiányzik 30 centi humusz, az elkészült stégalapozások a miniszteri biztos tervei szerint vörösfenyő pallózással gyorsan befejezhetők. Az apartmanházak helyére kerülhetne például egy parkosított környezetben futó sétány – ezzel a part elbarikádozása is végleg lekerülhetne a napirendről. Ez a terület egyébként elbírna egy kilátótornyot, ahonnan rálátni a Fertő magyarországi öblére és a nádrengetegre, szabadtéri kondiparkot, játszóteret és más hasonló, parkba illő elemeket is. Mindez izgalmas és szép tájépítészeti feladat, akár pályázatot is ki lehetne rá írni.
6. Ökopark
Az úttól nyugatra eső fás, ligetes területet nagyrészt megkímélte az építkezés, itt maradt meg legjobb állapotban a természet. Ez az eredeti tervekben is ökoparkként szerepelt, és ezt a funkciót soha nem is kifogásolta senki. Sok pénz ehhez sem kell: tanösvény, madármegfigyelőhely, némi ökológiai szempontú környezetrendezés és a kerítés eltávolítása. A korábbi tervekben szereplő ökocentrumot elsősorban a mérete miatt kifogásolták a projekt bírálói, de az valószínűleg indokolt lenne, hogy a nemzeti park kapjon itt egy részben nyitottan működő, tájba illő, természetes anyagokból épült kutatóházat.
7. Déli területrész
A déli kikötő közel áll a befejezéshez, de a déli szigetrész nagy része most köves pusztaság, ahova rengeteg sportlétesítményt és kempinget terveztek; a part működéséhez ez a terület közvetlenül nem szükséges, talonban tartható tartalékzónaként. Addig is nyári ludak fészkelnek rajta nagy számban.
8. Hidak, övcsatorna
Az új övcsatorna látszólag elkészült, de közelebbről megnézve, ezzel sincs minden rendben: az északi ága most halott vízfelület, amit betöltéssel zártak el a tótól. Ez azt a célt szolgálta, hogy a földet szállító teherautók át tudjanak járni az északi iszaptározóba, de a betöltést mielőbb el kellene bontani, mert egy ilyen pangó, halott víz hamar mocsarasodásnak indul és berohad – pont azt a feladatát nem látja el, hogy a nádast friss vízhez juttassa. Nagyobb probléma, hogy hiányzik két híd is: az egyik a Rákos-patak torkolata fölött átívelve kötné össze az északi és a déli szigetrészt, a másik a bekötőutat hozná be az övcsatorna fölött. Ahhoz hogy a patak és az övcsatorna egésze jól működő vízrendszert alkosson, és mindenhol szabad áramlás legyen, ezeket a műtárgyakat meg kellene építeni.
A fentiekből is látszik: milliárdos tétel lesz a part élhetővé tétele még akkor is, ha pont a legdrágább és leginkább kifogásolt elemeket (szálloda, apartmanházak, sportlétesítmények stb.) sikerül a projektből kigyomlálni.
A fertőrákosi projektet torzóként hagyni a legnagyobb kitolás lenne Sopronnal, Fertőrákossal és minden magyarral, aki szeretné használni harmadik legnagyobb természetes tavunkat. Még az is, ami hasznos az eddig megépültek közül, mint a kikötő, a szennyvízhálózat és az övcsatorna, csak további fejlesztések és korrekciók után tudna igazán jól funkcionálni. A helyzetet az állam állította elő, és a megoldás is rajta múlik – elég tekintélyes méretű probléma keletkezett ahhoz, hogy végre tényleg elkezdjék keresni a kiutat a zsákutcából.
Nyitókép: korzózók a Fertő-parton 2025. május 12-én (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
