A normalitás vége: önveszélyes játszmába kezdett a Fidesz
Aki az önkénytörvényt megszavazza úgy, hogy azzal a polgárok által már felajánlott egy százalékokat is elvehessék, hiába „visibál” majd alkotmányos alapjogokról, ha netán bukik ez a rendszer. Ezeknek a képviselőknek egyetlen érvük sem lehet majd, ha netán a „nép” törvény általi, visszamenőleges és teljes vagyonelkobzásra ítélné őket. Veszélyes játszmába kezdett a Fidesz. Vélemény.
„Ez nem Románia, hogy utólag találunk ki jogszabályokat. Tehát vannak jogszabályok, azokat be kell tartani mindenkinek.”
Két mondat, négy állítás. Kettő igaz, kettő hamis. Igaz, hogy ez nem Románia. Az is igaz, hogy vannak jogszabályok. Sajnos azonban nem igaz, hogy azokat be kell tartani mindenkinek, s főleg nem igaz, hogy nem utólag találják ki őket. Pedig öt hét telt csak el azóta, hogy a fenti két mondat elhangzott Orbán Viktor szájából. S most ugyanez az Orbán Viktor cáfol rá saját legfőbb, büszke állítására.
Ma döntenek ugyanis az illetékes parlamenti bizottságban a többek között Orbán által benyújtott önkénytörvény tervezetének fideszes módosító javaslatáról, amely szerint már az idén felajánlott egy százalékos támogatásokat is elvennék a nekik nem tetsző szervezetektől. (Eddig ugye „csak” az volt tervben, hogy jövőre már egyszerűen nem lesz a támogatható szervezetek névsorában, aki a magasságos önkényügyi hivatal halállistájára felkerül.)
Az új javaslatot azonban hiba lenne úgy kezelni, mint amely a független sajtóról, a civil szervezetekről, efféle unalmas úri huncutságokról szól. Persze, megácsolja az akasztófát nekik (nekünk) is, még gyorsabban, mint az eredeti terv (aztán hogy konkrétan kit húznak majd fel rá, eldöntik augusztusig), ám a lényeg most tényleg nem ez. A lényeg: noha a különbség néhány mássalhangzó csupán, a „polgári Magyarország” régen oly’ gyakran emlegetett ígéretének éppen ellentéte lett a megvalósult „orbáni Magyarország”.
Ez a jogszabályterv ugyanis éppen a polgárt veszi semmibe,
az adófizető saját pénzéről való döntési jogára pök szép hegyeset.
A kormány ugyanis, ha ezt így elfogadják, egészen egyszerűen elveheti a polgár pénzét, adójának felajánlott egy százalékát, amelyről május 20-ig a magyar törvényeknek megfelelően és annak tudatában rendelkezett, hogy a NAV eljuttatja majd azt az általa kijelölt helyre. Még visszaigazolást is kapott erről. Hivatalosat. Nos, kitörölhetné vele – ha még papíralapúak lennének ezek. Így még arra sem jók.
Nagyon hasonlatosan egyébként az alkotmányhoz. Amely, ha papíron védi is a polgárok alapjogait (például a visszaható hatályú jogalkotás ellen), azok a jogok bizony kikényszeríthetetlenek: az Alkotmánybíróságot megbízható politikai kinevezettekkel töltötték fel, és jogköreit réges-régen megnyirbálták. Jól emlékszünk: fél éve sem volt hivatalban az első kétharmados Orbán-kormány, amikor 2010 őszén visszamenőlegesen vetettek ki 98 százalékos adót a „pofátlan végkielégítésekre”. Az AB elmeszelte a nyilvánvalóan alapjogellenes rendelkezést, mire Lázár János közölte: a népakaratnak nem felel meg az AB döntése, ezért alkotmányt módosítottak, elvették a testület jogát a költségvetési ügyekkel összefüggő kérdések vizsgálatára, aztán elfogadták a törvényt megint, ugyanúgy.
Azért emlékszünk annyira jól, mert – noha akkor nem voltunk érintettek, nem volt semmiféle végkielégítésünk sehonnan –, pálfordulásnak nevezve a Fidesz húzását rögtön leszögeztük: a népre hivatkozás a legnevetségesebb kommunista érv, s az alkotmánytalan köztársaság, amelyet megteremtenek, nem az ígéret földje. (A publicisztikát csak a webarchívról tudjuk linkelni, tekintve, hogy Mészáros Lőrinc emberei megszerezték, majd eltüntették az internetről elődlapunk, a Heti Válasz honlapját.)
Az elv ugyanez volt tehát már 2010-ben is, a mérték és a következmények különböztek csupán. Egyrészt kisebb kört érintettek a végkielégítések, nem a teljes polgárságot rúgták arcon akkor. Most igen.
Az a nagyjából 1,8 millió ember ugyanis, aki tavaly rendelkezett az egy százalékairól, maga az állampolgárnál szűkebb értelemben vett magyar polgár.
A polgár, aki dolgozik, adózik, vannak számára fontos ügyek és közösségek, amelyeket támogat is. Tavaly a legtöbb pénzt a Partizán gyűjtötte egy százalékokból: az ország alternatív köztévéjeként működő szerkesztőség 416 millió forintot kapott 37 ezer felajánlótól. A friss kormánytervek azonban nem „csupán” néhány tízezer polgárt csapnak arcon. Azokat is, akik a Heim Pál Gyermekkórház alapítványának adták a százalékukat. Az ő pénzük, rendelkezésük sincs biztonságban, az ő akaratuk sem biztos, hogy teljesül. Az önkényügyi hivatal bárkit feltehet ugyanis a halállistára. Fellebbezésnek helye nincs.
A következmények most tehát jóval durvábbak lehetnek, mint 15 évvel ezelőtt. Most beszánthatnak szerkesztőségeket, például minket is, emiatt a publicisztika miatt is. Elég, ha valami kitartott trumpista amcsi haverjuk utal nekünk kétezer forintot, máris minden adott a listázáshoz és kivéreztetéshez. 2010-ben ehhez képest csak az volt akkori publicisztikánk következménye, hogy Lázár János megsértődött. Egyébként 2018-ban suttyomban eltörölték aztán a végkielégítések brutáladóját, így Lázár Jánosnak, láss csodát, már járt az a „pofátlan végkielégítés”, amikor a választások után távozni kényszerült a miniszteri posztról. Nos, így vonatkoznak itt a törvények mindenkire. Mindenkire személyre szabott készül. Akár visszamelőleges hatállyal is.
Értjük persze, hogy a kormány részéről mindez politikai játszma csupán. A cél egyrészt a napirend meghatározása, a Tisza témáinak háttérbe szorítása, valamint
Magyar Péter beleprovokálása valamibe, amit aztán veszélyes csürhének lehet mutatni a közszolgálatinak hazudott propagandatévében,
amely egyébként százszor annyiból működik (adóforintokból), mint amennyiből a támogatásokból élő Partizán. Ehhez jó lehet egy kis polgárpukkasztás, meg mondjuk ha elviszik Ruszin-Szendi Romuluszt bilincsben, koholt vádak alapján. (Igen, egészen egyértelműen koholtak a vádak: ha kémkedett volna vezérkari főnökként bárkinek, rögtön rács mögé kellett volna dugni. Hogy évekkel később jut eszükbe ilyen vád, épp amikor fontos ellenzéki szereplő lett az egykori főkatonából, az átlátszóbb, mint Orbán Ráhel szövege a saját lábon állásról.)
Ha Magyar Péter nem tesz semmit, gyengének mutatkozik és azért veszít. Ha tesz valamit, nagyon könnyű beküldeni három provokátort autót gyújtogatni. Akkor meg azért. A tojás ebben a gusztustalan állagú tésztában a velejéig hazug ukrán kémes történet. Rákenik a független sajtóra, Magyar Péterre, Ruszin-Szendire, Brüsszelre… hátha összeáll. A háborús riogatást meg azt a hazugságot is könnyedén hozzá lehet csirizelni ehhez, hogy duplázódik a rezsi, ha nem lesz orosz gáz. Rezsi, Brüsszel, háború: mindhárom témával nyert már kétharmadot a Fidesz, így összegyúrva pedig csupán tovább kell mesélni a bevált történetet. Akár működhet is jövőre. Persze csak ha sikerül a provokáció. Aminek a sikeréhez egyre durvább és durvább módszerek és intézkedések kellenek. Magyar emberek elhurcolása koholt vádak alapján, a független sajtó beszántása, a magyar állampolgárokkal kötött szerződés egyoldalú felrúgása – most épp ennek küszöbén vagyunk.
Kár volt ide eljutni – és nem csupán morális és állampolgári szempontból.
A Fidesz által kreált helyzet a Fideszre sem teljesen veszélytelen.
Ha netán, valami csoda folytán mégsem jönne be a számításuk és jövőre veszítenének, utána hiába visonganának már alapjogokról. Azok a képviselők, akik ma a bizottságban, később a parlamentben az önkénytörvény ma ismert formájára igennel szavaznak, jobb, ha tudják: ha buknak, a nép akaratának nagyjából az felel majd meg, hogy 25-szörösen fizessék vissza az elmúlt 25 évben szerzett összes bevételüket, minden szerzett tulajdonukra pedig visszamenőlegesen 98 százalékos különadót is kirójon az új Országgyűlés.
Aki tehát az önkénytörvényt megszavazza, a saját érdekével is szembe megy, nem csupán az országéval és magyar polgárok millióival. Ha jövőre lesznek itt valódi, demokratikus, tiszta választások, akkor ez a jogsértés egyszerűen túl nagy személyes kockázat a fideszes képviselők számára is – önsorsrontó agyalágyultnak kell lenni hozzá, hogy erre megnyomják az igen gombot. Kivéve, ha ők már tudják: a demokráciának legfeljebb a díszleteit tartják meg, a hatalom választáson valójában már nem vehető el tőlük többé.
Harmadik lehetőség…
Az sajnos nincs.
Nyitókép: illusztráció
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
hirdetés
