„Az újságírókat meg kell védeni” – katolikus pap a véleményszabadságról és az új pápáról
Noha a HetiVálasz 277. adása XIV. Leóról és a pápaválasztásról szól, röviden a média veszélyeztetettsége is szóba került. „Ha egy újságíró becsületesen végzi a munkáját, és mégis retorzió éri, akkor meg kell védeni” – értelmezi az új egyházfő minapi, a véleménynyilvánítás értékéről szóló szavait Gájer László. A katolikus papot, teológust azért hívtuk, hogy a konklávéról, az egyház állapotáról és Robert Prevost személyéről, programjáról, első megnyilvánulásairól kérdezzük. Milyen örökséget vesz át XIV. Leó? Miért ütközött korábban J. D. Vance alelnökkel? Mit ér a politikai kereszténység? Műsorvezető: Borbás Barna, Laky Zoltán.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
A HetiVálasz 277. adását „A közélet átláthatóságáról” című törvénytervezettel kapcsolatos rendkívüli közleménnyel kezdtük. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak írott, hanem hallható és látható formában is világossá tegyük: a jogszabály ránk is célkeresztet rajzolhat. Műsorunk nem erről szól, de a véleményszabadság veszélyeztetettségét is érintettük.
„A bebörtönzött újságírók szenvedése kérdőre vonja a nemzetek és a nemzetközi közösség lelkiismeretét, és mindannyiunkat arra szólít fel, hogy védjük meg a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság értékét” – mondta XIV. Leó május 12-én, újságírók előtt. Véletlen-e, hogy a pápának lényegében az első, világi körben értelmezhető üzenete a sajtó és véleménynyilvánítás szabadsága mellett áll ki?
Gájer László: Benne lehet a véletlen is, hogy egyszerűen ez következett a pápai naptárban, de az is lehet, hogy Leó pápa szándékosan vette előre ezt a programot. Az biztos, hogy a katolikus egyház hagyományában és tanításában az elmúlt 50 évben az emberi jogok, illetve a tömegtájékoztatáshoz és a sajtószabadsághoz kapcsolódó emberi jogok is nagyobb hangsúlyt kaptak. A második vatikáni zsinat egyik dokumentuma, az Inter mirifica a tömegtájékoztatásról, a Dignitatis humanae pedig az emberi méltóságról szól. […] Éppen XIII. Leó pápa – akiről mai utódja a nevét kölcsönözte – volt az, aki már a 19. század végén írt a sajtószabadságról, például a Libertas Praestantissimumban, vagyis az emberi szabadságról szóló enciklikájában. Vagyis nem előzmények nélküli a mostani kiállás.
Leó pápa úgy fogalmaz, hogy „védjük meg a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság értékét”.
Gájer László: Jogosan beszél erről. Ha valaki valamilyen hivatásban van – akár pap, akár újságíró –, becsületesen végzi a munkáját, és mégis retorzió éri, akkor meg kell védeni, éljen bárhol a világon. […] Van ennek aktualitása, és nem csak Magyarországon.
Mennyiben volt más ez a konklávé, mint a korábbiak?
Gájer László: A 135 pápaválasztó bíborosból 108-at Ferenc pápa nevezett ki. Ennek alapján sok esélyét nem láttam annak, hogy konzervatív előretörés következzen be, mert egy szép, fontolva haladó, de tudatos építkezést láttunk a bíborosi kollégiumon belül az elmúlt másfél évtizedben, és Ferenc pápa jelentősen megváltoztatta a bíborosi kinevezéseknek a dinamikáját. Azt szerette volna, ha mindinkább érvényesül a világegyházi távlat: sokszor olyanokat nevezett ki, akiknek a székén előtte nem volt bíboros. Távol-keleti, afrikai székeket nevezett ki, vagy olyanokat, ahol a katolicizmus majdhogynem jelentéktelen: lett belgrádi, svéd és holland bíborosunk – miközben a milánói vagy a párizsi szék jelen pillanatban nem jár bíborral. […] A korábbi pápaság jobban tiszteletben tartotta a hagyományos székeket és az azokhoz kötődő bíbort. Ferenc ezt a fajta hagyományt kevéssé vette figyelembe. Így most ez a bíborosi konzisztórium meg Ferenc képére változott meg.
A kultúrharcos kérdésekben, amelyek megosztják az egyházat, nem pont a Ferenc által helyzetbe hozott perifériarégiók hívői, például az afrikai hívők állnak inkább a konzervatív oldalon?
Gájer László: Tény, hogy az afrikai közösségek, ahol még a többnejűség problémát jelent, egyáltalán nem kívánkoznak melegjogokkal vagy a melegházasság kérdésével foglalkozni. Ők tökéletesen elégedettek a monogám házasság intézményével. És ez sok mindenre igaz, például a cölibátusra is: az afrikai katolikus közösségek nem akarják eltörölni, mert ők rendet szeretnének és kiszámítható házasságetikát, a papi élet kiszámítható leírását. A déli félteke és főleg az afrikai közösségek katolikusai sokkal inkább konzervatívok.
Milyen állapotú egyházat vesz át Leó pápa?
Gájer László: Ferenc pápa teológiai és morálteológiai öröksége hagyott azért problémás pillanatokat maga után. Számomra az egyik ilyen az elváltak, újraházasodottak, rendezetlen házasságban élők áldozására vonatkozó Amoris laetitia, mely nehezen ültethető át a gyakorlatra. A következő probléma az áldások teológiája. Szabad-e megáldani egynemű párokat? Párokat szabad-e, vagy csak egyéneket? […] A szinodalitás kérdése sem volt egészen pontosan körülhatárolt Ferenc pápa idején, amit az is jelez, hogy hol szinódusnak, hol püspöki szinódusnak nevezték. Tehát maradtak itt nyitott kérdések, amelyeket az utódnak valamilyen formában le kell zárnia. […] Hozzá kell tenni, hogy egy ekkora közösségben eszméletlen sok probléma van. A római katolikus egyház globális szinten meg tud szólítani 1,4 milliárd embert, és nagyjából fel is tudja maga mögé sorakoztatni őket. Soha nem volt még talán a történelemben, hogy ilyen mennyiségű ember kövessen valakit, jelesül a katolikus pápát. Sok a probléma, de van remény is, hogy jó ehhez a közösséghez tartozni.
J. D. Vance amerikai alelnök – maga is katolikus politikus – bevándorlással kapcsolatos megnyilvánulásait Ferenc pápa bírálta, és ezt XIV. Leó is megosztotta – még pápasága előtt – a Twitteren. J. D. Vance az Ordo Amorist, vagyis a szeretet rendje nevű koncepciót alkalmazza arra, hogy igenis deportálni kell az illegális bevándorlókat.
Gájer László: Az Ordo Amoris történetesen pont ágostoni tanítás, amit a jelenlegi pápa valószínűleg jobban ismert, mint J. D. Vance. A tanítás arról szól, hogy nem mindenkit egyformán szeretünk; a férj a feleségét nyilvánvalóan jobban szereti, mint a szomszédasszonyát, és nyilvánvalóan jobban szeretjük a saját gyermekeinket, mint az afrikai gyerekeket. Van a szeretetnek egy ésszerű rendje. Előbb tartozom felelősséggel saját gyerekemért, mint egy afrikai kisgyerekért – de azért érte is felelősséggel tartozom. […] Nyilvánvaló vulgaritás ezt kiterjeszteni egy aktuálpolitikai mondandóra, hogy mi, amerikaiak az amerikaiakat szeretjük, a bevándorlókat meg nem.
Mit gondol a politikai kereszténységről?
Gájer László: Nekem megtérés nélkül politikai kereszténységre nincs szükségem. Egy barátom azt mondta erre, hogy „a politikai kereszténység még mindig jobb, mint a semmi”. Én nem vagyok ebben biztos. Lehet, hogy a semmi jobb. […] A hitnek mindig van egy kulturális, civilizációs, társadalmi összefüggése, melyet nem lehet kiiktatni, és nem is kell elmenekülnöd a remetelakba: a valóságban kell élned, és kell néha politizálnod kell és kulturális állásfoglalásokat is kell tenned. De sokadlagos kérdésekben nincs értelme elmerülni.
Leó pápa kilépése a Szent Péter-bazilika erkélyére megrendítő pillanat volt: az éppen csak megválasztott egyházfő a könnyeivel küzdött első beszédének elmondása közben. Mit árul el ez karakteréről és az előtte álló feladatokról?
Gájer László: Legendásan közismert, hogy mielőtt Ferenc pápa kilépett az erkélyre, egy bíborostársa odalépett hozzá, és csak ennyit mondott neki: „Ne felejtkezz el a szegényekről!” És ez meghatározta az egész pápaságát. Itt arról lehetett híreket hallani, hogy amikor már lehetett sejteni a végeredményt, Prevost bíboros a tenyerébe temette az arcát, mely gesztus azt üzente, hogy Isten elé lépett, hogy most mi fog következni. A megrendültséget én is éreztem, ugyanakkor azóta egy nagyfokú szabadságot is; Leó pápa olyan, mint aki jól érzi magát ebben a szerepben. Ő magáról azt mondta – és ez igaznak is tűnik – , hogy soha nem volt karrierista, hanem mindig elfogadta a feladatot, amit neki kínáltak. […] Lehet, hogy a könnyes szem után egy könnyed pápaság kezdődik. Biztosan nem így lesz végig, lesznek problémák is, de úgy érzem, hogy az új pápánk lubickol a szerepében.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
