Agyoncsapnák a virágzó magyar filmipart Trump vámjai
A Magyarországon forgatott nemzetközi filmes produkciók drasztikus leállását okozhatja, ha az Egyesült Államok valóban „vámot” vagy hasonló pénzügyi terhet vetne ki a területén kívül gyártott produkciókra, állítja vendégszerzőnk, Radnai Károly adószakértő. Az intézkedés hatása a magyar filmipar Covid-járvány idején tapasztalt visszaeséséhez lenne mérhető. Pedig a hazai filmipar felfutása az elmúlt negyedszázad kevés magyar gazdasági sikertörténetének egyike.
Van egy nemzeti kincsünk. Nem az ivóvízbázisra vagy az építészeti örökségre kell most gondolni, hanem valami sokkal gyakorlatiasabb dologra, ez pedig a magyarországi filmgyártás. Sokan a mai napig nem tudják, hogy Magyarország az elmúlt 20-25 évben egy igazi filmes nagyhatalommá vált, és ebben elévülhetetlen érdemei van többek között az Orbán-kormány és a Nemzeti Filmintézet hathatós támogatásának és azon belül is Andy Vajna filmügyi kormánybiztos stratégiai irányváltásának, amelynek gyümölcseit a producer halála után hatévvel is élvezi még a filmszakma.
A magyar filmgyártás elmúlt 25 éve és azon belül is az elmúlt 15 év a magyar gazdasági szerkezetváltás egyik legszínesebb, legérdekesebb és egyben legsikeresebb példája, megmutatta ugyanis, hogy akár a romokból is fel lehet építeni egy modern és prosperáló iparágat, ha van jó stratégia és kitartó akarat mellette. Azon ritka példák egyike a filmipar, amelyet
a politika nem úgy segített, hogy közben ki is akarta azt sajátítani magának, hanem csak a szabályozói környezetet tette olyan vonzóvá, hogy abban a piac igazi virágzásnak indult.
Huszonöt évvel ezelőtt a magyar filmgyártás a depresszió legmélyebb pontján volt, egy-két állami produkciót leszámítva szinte semmilyen gyártási tevékenység nem folyt, a teljes filmipari költés 2 milliárd Ft körül mozgott évente. Ez mára a közel 200-szorosára nőtt, azzal, hogy már a filmipar nem csak annak a közel 20 ezer filmipari szakalkalmazottnak, hanem a filmipar köré épült számos kapcsolódó iparágnak a megélhetését is biztosítja. Logisztikai cégek, díszletépítő vállalkozások, catering szolgáltatók, szállodák, építőipari beszállítók, eszközbérbeadásra szakosodott cégek és természetesen a filmeket közvetlenül kiszolgáló, valóban a világ legmagasabb technikai színvonalát biztosító stúdiók nőttek ki a semmiből, az évek alatt fokozatosan növekvő és biztos kereslet hatására.
A 2020-as évekre Magyarország (és ezen belül Budapest) elérte, hogy az egyetlen nem angolszász helyszínként bekerült a világ 10 legfontosabb gyártási helyszíne közé. Európában egyedül a brit filmipar, azon belül is London maradt talán egyedül fontosabb gyártási lokáció Budapestnél. Hol van már az az idő, amikor Prágához méricskéltük magunkat, mára már Berlin vagy Párizs is messze lemaradt Budapest mögött, ha a nemzetközi gyártási helyszínek méretét és versenyképességét nézzük.
A magyar filmgyártás messze meghaladja tehát azt a méretet amelyet egyébként a saját belső piaca indokolna, egy klasszikus nyitott gazdasági modellben működik, ahol a nemzetközi gyártók viszik a főszerepet. Ugyan az elmúlt években számos produkció érkezett keletről is, például Indiából vagy Koreából,
az igazi keresletet mindig is az amerikai filmipar biztosította, ez adja a gyártási költések gerincét, kb. 85-90 százalékban.
Magyarország tehát egy igazán éles, nemzetközi versenyben szerepel jól, bár közel sem mi vagyunk a legnagyobb halak, Kanada, az Egyesült Királyság vagy éppen Ausztrália még mindig több és méretében is nagyobb filmprodukciónak ad otthont, éppen az angolszász kultúra és nyelvhasználat biztosította előnyök miatt.
A filmipar mindeközben a magyar gazdaságban is egyre fontosabb szerepet játszott, amit jól mutat, hogy az elmúlt 25 év folyamatos és egyben gyorsuló növekedése következtében akár a GDP 1 százaléka közelébe is érhet idénre, és mindeközben (nem eltagadva, hogy a stabil 30 százalék állami támogatás megléte miatt jönnek a produkciók) rengeteg pénzt is hoz, számítások szerint bőven 40 százalék feletti államháztartási bevételt biztosítva, amely így jóval meg is haladja az állam által biztosított támogatás mértékét. Ez egyébként egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy a filmgyártás egy alapvetően fogyasztás-intenzív (tehát nem lassan megtérülő, vasba / betonba áramló) költés, a költségek elköltése már önmagában sok adókötelezettséget gerjeszt a gyártó és szállítói oldalon egyaránt, nagy hozzáadott értékkel bír, a földrajzi igények miatt alapvetően a magyar szállítói bázisra épül (vagyis a gyártást követően sem áramlik pénz külföldre), és rengeteg kapcsolódó iparág működését is finanszírozza, így az ún. GDP multiplikátor hatása is rendkívül magas.
A garantált állami támogatás biztosítása mögött pedig nincs valami kezelhetetlen és korlátlan állami kötelezettségvállalás, hiszen a rendszer szigorúan utófinanszírozású, a produkciók csak a pénz elköltése és a Magyarországon adóköteles költségek felmerülése, vagyis az adók megfizetése után juthatnak a pénzükhöz. Az állam tehát csak a már beszedett adókból ad vissza és nem előre finanszíroz, ez nem olyan, mint egy gyárberuházás támogatása, amelyből utólag remél majd adóban és GDP-ben megtérülő hasznot.
A magyar állam érdeke így jól találkozik a filmesek érdekeivel, minél több produkció, minél több gyártási költés, annál több államháztartási bevétel.
Éppen ezért hatalmas hullámokat vetve söpört végig a világsajtón Donald Trump minapi drámai hangvételű bejelentése, amelyben Hollywood haldoklásáról és arról az elképzeléséről ír, hogy 100 százalékos vámot vetne ki az USA területén kívül gyártott filmekre. „Más országok mindenféle ösztönzőket kínálnak, hogy a filmeseket és a stúdiókat elcsábítsák az Egyesült Államokból” – fogalmazott a saját közösségi oldalán, a Truth Social felületén vasárnap közzétett bejegyzésében.
Trump egyenesen nemzetbiztonsági fenyegetést lát a folyamatban, ezért felhatalmazást adott az illetékes kormányzati szerveknek, többek között a Kereskedelmi Minisztériumnak, hogy dolgozzák ki az intézkedés bevezetésének részleteit. A Fehér Ház egy később kiadott kommünikében jelezte, hogy az elnöki poszt ellenére a döntés még nem végleges: minden lehetőséget megvizsgálnak és az amerikai filmipar képviselőivel is egyeztetéseket kezdeményeznek az elképzelésről. A cél az, hogy Trump utasításának megfelelően „megvédjék” az ország gazdaságát és a filmes munkahelyeket, miközben Hollywoodot újra naggyá teszik.
Mit fognak megvámolni pontosan?
A tervezett intézkedés részleteiről jelenleg nagyon keveset tudni. Nem ismert például, hogy mikortól, milyen hatállyal és milyen költségek után vetnék ki ezt a pénzügyi terhet, ha egyáltalán kivetik. Az elnöki bejelentés alapján körvonalazódó intézkedés azonban nem csak emiatt vérzik rengeteg sebből. Az egyik ellenérv vele szemben az, hogy valószínűleg nagyon nehéz lesz betartani, illetve betartatni. A filmgyártási szolgáltatások ugyanis nem olyan egyértelműen megfoghatók, mint például egy termék előállítása, ahol a termék fizikai adottságai vagy a származási szabályok alapján mind a származás, mind az alkotórészek költsége visszakövethető. Ez egyrészt jelentősen megnehezíti a számítási alap meghatározását, másrészt kérdésessé teszi, hogy egyáltalán ki és hogyan szedné be az adót, hiszen ezek digitális úton és nem hajón vagy repülőn jutnak el az Egyesült Államokba.
A felsoroltakon kívül az elképzelés figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy az amerikai filmes produkciók nem csupán a kínált kedvezmények és egyéb ösztönzők hatására választanak más forgatási helyszínt. Ezt a döntést az adott film témájának függvényében a vizsgált ország egyéb adottságai, például építészete, kultúrája, természeti adottságai vagy időjárása is befolyásolhatja.
Hollywoodon nem ez segítene
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Trump helyzetértékelésének van némi alapja, csak az nem a hollywoodi stúdiók vagy az amerikai gazdaság megvédéséről szól. Magukat a stúdiókat és az amerikai gazdaságot egyáltalán nem kell megvédeni, ők a jelen helyzetnek ugyanis a legnagyobb haszonélvezői. Igen, az amerikai gazdaság is éppen, hogy a nyertesek között van, amit mi sem bizonyít jobban, hogy hozzávetőlegesen 15 milliárd dollárral többet exportál az elkészült filmek jogainak értékesítésén keresztül, mint amennyit importál a külföldi gyártások révén. Vagyis minden külföldön elért dollár megtakarítás közvetlenül az amerikai nyereséget és ezen keresztül a GDP-t növeli.
Az amerikai filmgyártást és a Los Angelesben dolgozó szakembergárda megélhetését valóban megtépázták az elmúlt évek, aminek sok összetevője van (Covid, író- és színészsztrájkok, infláció, megugró energiaárak, erős dollár, stb.), és valóban tény, hogy a korábbiakhoz képest kevesebb produkció készül az Egyesült Államokban, mert a filmes szakemberek és a stúdiók gyakrabban forgatnak külföldön. Jól leírja a folyamatot, hogy a 2010-es évekhez képest közel 40 százalékkal csökkent a filmgyártás és a tévés tartalmak előállításának volumene az országban. Emellett
az elmúlt három évben mintegy 18 ezer filmes munkahely szűnt meg, ezeknek a nagy része épp Hollywoodhoz köthető.
Nehéz lenne tehát tagadni, hogy a jelenség hátterében részben a külföldi országok, így többek között a Magyarország által kínált adókönnyítések és egyéb kedvezmények (is) állnak. Azonban nem csak külföldi országok, de más amerikai tagállamok is beszálltak a versenybe, így Georgia, New Jersey vagy New York állam is jelentős kapacitásokat csábított át Kaliforniából saját pénzügyi ösztönzők bevezetésével.
Látni kell továbbá, hogy a világ számos pontján gyártó amerikai stúdiók valószínűleg Trump filmes vámjának hatására sem térnének vissza. A dollár olyan erős, ezek keresztül pedig az amerikai bérek és szolgáltatások árai annyira megdrágultak az elmúlt 10 évben, hogy sokszor egyszerűen nem éri meg az Egyesült Államokban forgatni. Számítások szerint akár kétszeres forgatási költségekkel is számolni kell a konkurens helyszínekhez képest, talán innen is eredhet a kerek 100 százalékos vám ötlete. Ha pedig valakinek 60 millió dollárja van egy filmre, annak nem lesz hirtelen 120 millió dollárja, sem akkor, ha 100 százalék vámot próbálnának behajtani rajta, sem akkor, ha máshogy kényszerítik arra, hogy Amerikában forgasson. Vagyis ilyen kedvezőtlen feltételek esetén vagy teljesen elmaradna egy ilyen produkció, vagy volumenében és minőségében drámaian visszavágnák azt, így érdemben nem lenne több munkája a helyben maradó szakalkalmazottaknak így sem, másrészt épp a szolgáltatás lényegét, a tartalmat rombolnák, amely a nagy hozzáadott értéket és ezen keresztül az amerikai GDP-t rontaná súlyosan.
Nem meglepő módon tehát
Hollywood egyáltalán nem fogadta kitörő ovációval a bejelentett intézkedést, sokkal inkább a sokk és a hitetlenkedés érzése szakadt fel sokakban,
csakúgy ahogy a tőzsdék is árfolyameséssel reagáltak, hiszen ezeket az összefüggéseket azért nem olyan nehéz megérteni. A Trump kormányzatot segítő hollywoodi hírességek, élükön John Voight filmsztárral sem ezt a megoldást javasolták eredetileg, hanem ugyanolyan pénzügyi ösztönzők bevezetését Kaliforniában, mint amilyet más amerikai tagállamok és külföldi országok is bevezettek. Ahogy a CNN újságírója is fogalmazott, míg a szakértők a mézesmadzagot javasolták, Trump a bunkósbothoz nyúlt.
Veszélyben a nemzetközi filmipar
Bár Magyarország is a nagy vesztesek egyike lehet, az igazán nagy csapást nem is ránk, hanem Kanadára és az Egyesült Királyságra mérné egy ilyen horderejű változás, ezen belül is Kanada lehet az igazi nagy vesztes (és talán a célpont is). Az amerikaihoz nagyon hasonló angolszász kultúra, a nemzetközi filmgyártási trendekhez való korai alkalmazkodás, a földrajzi közelség, de az amerikaitól eltérő deviza és gazdasági szerkezet ugyanis Kanadát rendkívül versenyképes lokációvá tette már évtizedekkel korábban is. Emiatt lett Toronto az új New York, Vancouver pedig az új Kalifornia, számos gyártó cég telepedett le állandó jelleggel ezekben a városokban, és több független gyártó már úgy gyárt az amerikai piacra, hogy nincs is igazán amerikai jelenlétük. Az Egyesült Királyság pedig a magyarhoz hasonló módon, az amerikai bérgyártások adta állandó kereslettel tudta felfejleszteni a saját belföldi gyártási kapacitásait és eltartani azt az infrastruktúrát, amelyet a brit piac egyébként önmagában nem tudna finanszírozni, hiába nagyságrenddel többen lakják, mint Magyarországot.
Már maga a bejelentés is egy bizonytalansági tényező, egy kezelhetetlen és nehezen kalkulálható kockázat,
amelynek hatására sokan akár a betervezett produkciók halasztása mellett dönthetnek. Ez a bizonytalanság egészen addig fennmarad, amíg nem derülnek ki a pontos részletek és dátumok, tehát a filmipar egésze most a vesztesek között van.
A legnagyobb szerencsénk, hogy a belengetett javaslat – bár kétségkívül nekünk nagyon rossz – nem csak Magyarország ellen irányul és a legnagyobb kárt nem is nekünk, hanem magának Hollywoodnak okozná, ezért joggal bízhatunk benne, hogy a javaslat jelentősen felpuhul még a következő hetekben, ha egyáltalán lesz belőle bármi is.
A hollywoodi nagyok az elmúlt egy hétben intenzíven egyeztettek és több körben is találkoztak, hogy megvitassák hogyan lehetne a hajót a megfelelő irányba visszakormányozni. A hollywoodi stúdiók legnagyobb félelme nem csak az, hogy a költségek drágulása révén a már említett 15 milliárd dolláros kereskedelmi többletük a profitjukban már nem jelenik meg, hanem az is, hogy az amerikai vámintézkedésekre válaszul a többi ország is hasonló eszközhöz nyúl, csak sokkal fájdalmasabb módon: közvetlenül a filmjogok terjesztését akarnák majd megadóztatni, így még a jelenlegi nagyon kedvező kereskedelmi többlet is elfogyhat és más régiók exportpiacai értékelődnének fel. Bár ez most egy valószínűtlen forgatókönyv, de legrosszabb esetben az egész gyártási és jogkezelési folyamat is az Egyesült Államokon kívülre szerveződhetne, például Kanadába vagy az Egyesült Királyságba, így még a mostani helyzetnél is sokkal rosszabbul jönne ki a végén az Egyesült Államok.
Bár az amerikai elnök vámot említett a vasárnapi közéttett bejegyzésében, a fent leírtakból következően nem klasszikus vámintézkedésről beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy bevezetése esetén erre nem is vonatkoznának az Európai Unió egységes vámszabályai, így
elviekben lehetőség lenne arra, hogy Magyarország akár kivételt vagy kedvezőbb feltételeket kapjon.
Emiatt akár a magyar kormány is léphetne közvetlenül a kérdésben, hogy kialkudjon egy „special dealt” a Trump-adminisztrációval az egyébként valóban jó személyes és diplomáciai kapcsolatait kihasználva. Egy ilyen forgatókönyv esetén pedig Magyarország még akár a változás nyertesei közé is kerülhetne, bár véleményem szerint ilyen hazárdjátékot semelyik iparági szereplő nem szeretne magának és talán mindenkinek az lenne a legjobb (az Egyesült Államokkal az élen) ha nem változna semmi.
A szerző az Andersen Adótanácsadó Zrt. vezérigazgatója, valamint az Amcham adóbiztottságának az elnöke
Nyitókép: csatajelenet a Nemzeti Filmintézet új fóti stúdiókomplexumának megnyitóján 2025. január 30-án (fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
