Tavaszi szél vizet áraszt: a legrosszabbtól megmenekültünk, de még mindig nagy a baj
Olyan volt az elmúlt pár hétben a csapadék, mintha csak rendelésre érkezett volna: a tavasz, a vegetációs időszak megmenekült a katasztrófától. Csakhogy ezt a pozitív kilengést már egy olyan hintán tapasztaljuk, amit folyamatosan húznak hátra: a talajvíz adataiból láthatóan a nagy trend még mindig a kiszáradás. Helyzetjelentés a téli aszály után.
A Dunán felbukkant a vészesen alacsony vízállást jelző Ínség-szikla, a Dráva, a Bódva, a Sajó és a Maros magyarországi szintje súrolta a negatív rekordot, a földeken a felső talajréteg aszályossága rosszabb képet mutatott, mint a szárazság miatt sokszor elátkozott 2022-es év azonos időszaka. Emberemlékezet óta nem láttunk ilyesmit télen és kora tavasszal – írtuk március közepi cikkünkben. Adatbázisokból kimutattuk, hogy a hideg időszakban 50–70 mm csapadék hiányzott a Tisza vízgyűjtőjén, és ha ehhez hozzávesszük a 2022-es aszály óta felgyűlt deficitet, akkor a kumulált csapadékhiány elérte a 200–240 mm-t is egyes a területeken.
A ritka jelenségnek számító téli aszályt együtt okozta az időjárás természetes változékonysága és a korábbi nagy szárazságok túlnyúló hatása. Szabó Péter éghajlatkutató lapunknak adott elemzéséből kiderült, hogy a hagyományos téli csapadékforrást jelentő, a Földközi-tenger felett kialakuló mediterrán ciklonok alig érték el térségünket, így nemcsak Magyarország területén, hanem a szomszédos Szlovákia és Ausztria hegyláncain is jelentős csapadékhiány alakult ki, minimálisra csökkentve a hóban tárolt vízkészletet.
Nemcsak a sokkoló jelent írtuk meg, hanem a reményteli közeljövőt is: „Biztos, hogy a következő két hétben a talajok nedvességtartalma jelentősen növekedni fog” – nyilatkozta éghajlatkutató szakértőnk.
Bejött. A Hungaromet 30 napos csapadékösszegeket mutató térképén látszik, hogy országszerte minimum 30–40, több helyen 60–70, sőt egyes területeken 100 mm körüli eső esett. Ez nagyon jónak mondható: az 1991–2020-as időszakot tekintve az évi átlagos csapadék 500–800 mm Magyarországon, a tájak közötti jelentős eltérésekkel (az Alföldön 480–500 mm, az Alpokalján felmegy 850 fölé is).
Vagyis pár hét alatt minimum az átlag „kiesett” országszerte:
Az elmúlt hetekben érkezett csapadék mennyisége mellett a formája és időzítése is ideális volt: a helyenként 80–100 mm-t is elérő mennyiség nem özönvízszerűen, hanem lassú, csendes, jó eloszlású esőkben érkezett, így alkalmas volt a beszivárgásra, a felszín alatti készletek pótlására. Ezt segítette, hogy elmaradt a máskor március utolsó napjaiban megérkező kora nyárias meleg, így a rengeteg veszteséget okozó párolgás sem fokozódott. Emiatt nemcsak az esőtérkép megnyugtató most, hanem az Országos Vízügyi Főigazgatóság aktuális talajvizszinteket mutató tájékoztatója is:
Elmúlt a veszély?
Tényleg olyan volt az elmúlt pár hétben a csapadék, mintha csak rendelésre érkezett volna. A tavasz, a vegetációs időszak lényegében megmenekült a katasztrófától. Márciusi cikkünkben ugyanakkor rögzítettük, hogy még a közeljövő jelentős talajnedvesség-növekedése sem garancia arra, hogy nem következik be egy 2022-eshez vagy 2024-eshez hasonló aszály.
Hogy miért nem, ahhoz nézzük meg a fenti téképet más időperspektívában! Az OVF talajvizszint-térképe bemutatja az eltérést a 30 éves, vagyis az 1991–2020-as átlagtól. Ez így fest:
Vagyis ha az aktuális helyzet jó is, az évtizedek alatt felhalmozott hiány hatalmas. Konkrét példával: a kiskunmajsai, 4252-es sz. kút 10,52 méter mély, aktuális talajvízszintje terep alatt 511 cm, ami 279 centivel alacsonyabb a 30 éves átlaghoz képest. A kerekegyházai 1387-es kút mélysége 6,38 méter, aktuális talajvízszintje terep alatt 519 cm, ami 270 centivel alacsonyabb a 30 éves átlaghoz képest. A sok negatív eltérés miatt piros a térkép, bár apró foltokban vannak rajta kékes részek is, ahol magasabban áll a víz a kutakban.
Érdemes megnézni a Hungaromet 90 napos csapadékösszeg-anomáliáját ábrázoló térképét is:
Ez azt mutatja, hogy az ország északi részein az elmúlt hetek szép mennyiségei dacára összeségében még mindig hiány van, a középső részeken is épp, hogy csak felette vagyunk a sokéves átlagnak.
Ezt példázza a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület minapi helyzetjelentése is: „A márciusi csapadék nélkül nagy bajban lettünk volna! Az elmúlt 20 évben eddig minden esetben volt egy bő csapadékos időszak. Ezért az a tervünk, hogy a helyben képződött csapadékvizet akkor kormányozzuk be a távoli vízgyűjtőről a szikes vizes élőhelyláncolatba, amikor az jelen van. […] Idén csak két vizes élőhelyen sikerült ezt elérni. Ez viszont azt mutatja, hogy még a jelentős mennyiségű márciusi esők sem tudták pótolni a talaj jelentős csapadékhiányát, ezért a tavakban a referenciavízszint nem tudott kialakulni csupán a helyi vízgyűjtőre hullott csapadékból” – írják.
Vízhelyzet a folyókon
Márciusi cikkünkben grafikonon mutattuk be a Tisza Szegednél mért vízhozamát három év összevetésében. Most nézzük meg ennek folytatását! A 2023-as év eleje (január 1. – április 2.) a kék görbe, a 2024-es a lila, a piros pedig a mostani, 2025-ös. (A függőleges tengely a vízhozamot [Q] jelöli, vagyis hogy egy másodperc alatt hány köbméter víz folyik át a Tisza adott keresztszelvényén. Adatok forrása: data.vizugy.hu)
A vízhozam majdnem eléri a 2024-es év azonos időszakának szintjét, és jóval elmarad a 2023-astól. A piros görbén szépen látszik, mikor érkezett a csapadék. Ugyanakkor a január–márciusi vízhozamkülönbséget már semmi sem pótolja vissza, márpedig első blikkre látható, micsoda különbség van a görbék között.
Érdemes megnézni a Maros Makónál mért felszíni vízhozamát is:
A Maros vízhozama nem javult akkorát, mint a Tiszáé: mind a 2023-as, mind a 2024-es görbe alatt marad, noha az éltető eső itt is kiugrást okozott. A Maros esete azért is érdekes, mert ebből a folyóból származik a víz Magyarország legnagyobb öntözőrendszeréhez a Mezőhegyesi Ménesbirtokon, és Lázár János a téli aszályt látva további öntözésfejlesztésekért kampányolt.
Végezetül a Duna centiméterben mért felszíni vízállását is bemutatjuk, összevetve a 2023-as, 2024-és 2025-ös szinteket január 1. és április 2. között. Ez azért tanulságos, mert március 10-én délután a vízállás Budapestnél 94 cm alá csökkent, kibukkantva a Szabadság hídtól nem messze fekvő Ínség-sziklát.
Most az látszik, hogy helyreállt a dolgok rendje: szinte teljesen megegyezik a vízállás a korábbi évek értékeivel. A gond itt is az, mint feljebb, hogy a görbékkel érzékeltetett téli-kora tavaszi veszteséget már semmi sem adja vissza, és a Hydroinfo előrejelzése szerint a felszíni vízállás 150 cm környékére csökkenhet a következő egy hétben.
Konklúzió
Az időjárás természetes változékonysága miatt lehetetlen előrejelezni, hogy mekkora aszály lesz nyáron. De hogy egyáltalán ne legyen, ahhoz még tetemes mennyiségű késő tavaszi vízpótlásra lenne szükség csapadék formájában – erről szól a fenti piros talajvíztérkép. Erre az esély most alacsonynak tűnik, bár az segít, hogy a párolgást fokozó nyárias meleg idén később érkezik. (Most hétvégén még fagyok is várhatók.)
A szezonális, hathavi előrejelzések szerint – melyeket márciusi cikkünkben idéztünk – nyár elejéig még változékonyabb lehet az időjárás, akár átlagos vagy azt meghaladó csapadékkal, de a legtöbb modell szerint a július és az augusztus kifejezetten száraznak ígérkezik.
A téli, tavaszi aszály után most pozitív kilengést tapasztalunk a vízhelyzetben, aminek mindenféleképpen örülni kell. De a képhez hozzá tartozik, hogy ezek a kilengések eleve rosszabb pozícióból jönnek. Mintha egy olyan hintán ülnénk, amit közben folyamatosan húznak hátrafelé.
Nyitókép: a Duna alacsony 2025. márciusi vízállása Budapestnél (fotó: Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
