Egy sort se írtam le úgy, hogy az ne történt volna meg – Vörös Szabolcs és Kovály Katalin a háborúról
Maradtak még magyarok Kárpátalján? Mennyit érdemes várni egy fronton felvett anyag cikké formázásához, hogy abban ne legyen indulat? A budapesti kormány politikája miatt másképp néznek a magyarokra Ukrajnában? Milyen hatása van a keletről érkező menekülteknek az ungvári divatra? Többek között ezekről beszélgettünk Kovály Katalin kárpátaljai geográfussal és Vörös Szabolccsal, az új Válasz Offline megjelenése alkalmából.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Az adásban hivatkozott, Ezer nap – Kelet és Nyugat háborúja című, legújabb kiadványunkat itt tudja megvásárolni.
Részletek a műsorból:
A magyar kormánynak egy nagyon sajátos felfogása van erről a konfliktusról az Európai Unióban, meg a NATO-ban. Amikor kint jársz Ukrajnában, akkor ez számít? Érezted azt, hogy magyaroznak, vagy bármit hozzáfűznek?
Vörös Szabolcs: Bizonyos dolgokat nehezebb volt megvalósítani, mert el kellett, hogy teljen idő, amíg az illetők rájöttek, hogy Magyarország is egy sokszínű hely, és nem biztos, hogy minden egyes lakója az egyenlő az ország miniszterelnökével. És egyébként még előnyt is jelenthet, hogy magyar vagyok, mert van egy olyan reflex sokakban, hogy na, akkor most elmondom, és akkor maga mondja el otthon, hogy mi ezt gondoljuk. Mindig az vége, hogy megköszönik, hogy ott voltam, hogy ezt csinálom, és hogy nyomon követem a sorsukat, erről írok és fotózok.
Kovály Katalin: Kijev és Budapest diplomáciai feszültsége azért az leszivárog a hétköznapok szintjére is, bár a kárpátaljaiak között nem érzékelem ezt a feszültséget. Ott megszokták az emberek, hogy minden családban vannak ukrán, meg román, meg szlovák és magyar rokonok. Ez így alakult a történelmi idők folyamán, és megtanultak együtt élni, tehát én egyéni szinten nagyon nagy ellentétet nem érzékelek. Ugyanakkor nekem is voltak olyan kárpátaljai magyar interjúalanyaim, akik azért mondták, hogy nem tesz jót a kárpátaljai magyarságnak mondjuk egy Orbán – Putyin találkozó.
Szabolcs, van egy olyan visszatérő mondásod itthoni étkezdékben, hogy „Ukrajnában szinte bárhol ennél jobbat eszem”. Miközben azt lehet hallani, hogy ott áramszünet van, nincs fűtés, nincs mindig folyóvíz az állandó orosz rakétázások és bombázások miatt. Közben mégis van valami életkedv, ami mégiscsak kikényszeríti, hogy az emberek jól is érezzék magukat?
Vörös Szabolcs: Ha az ember nem néz föl a volán mögül, és nem látja, hogy csak hadseregtoborzó plakátok vannak a köztéri hirdetési felületeken, akkor nem nagyon fogja észrevenni, hogy milyen brutális harcok folynak, ugyanis azok a magyar határtól több mint ezer kilométerre vannak. Amit említettél, hogy jókat lehet enni, ez való igaz. Megtanultak alkalmazkodni. Lvivben, azaz Lembergben, volt egy olyan étterem, ahova beültünk, és éppen áramszünet volt, és kihozták az áramszünet menüt, mert ugyanis olyan is volt, tehát mindenhez lehet adaptálódni.
Kovály Katalin: 2014-től az Euromajdan események óta dokumentáljuk a különböző szimbólumokat, amik megjelennek a köztereken, és pont ezek az óriásplakátok, amik a háború kitörése után katonákat toboroztak Ukrajna fegyveres erőihez, vagy más a háborús tematikához voltak köthetők, azok szépen lassan lecserélődtek, mondjuk a termálfürdőknek a plakátjaira, vagy a helyi gyárba toboroztak munkásokat, vagy egy éttermet reklámoztak.
Vörös Szabolcs: Egyébként Kárpátalja talán az egyetlen olyan ukrajnai megye, ahol nincs kijárási tilalom éjfélkor, vagy még korábbtól. Ez Ukrajna más részeiről odaérkezőket eléggé alaposan meg tudja lepni, hogy ezer nap után végre mondjuk kocsmázhatnak egy jót.
Szabolcs, az elmúlt bő két évben egyik lábad itt, másik lábad ott volt, és amikor itthon voltál, akkor is az ukrajnai dolgoztad fel, illetve készítetted elő a következő utat. Most viszont, hogy ezt a kiadványt összeraktad, volt valamennyi időd leszűrni bizonyos tanulságokat. Miről szólt ez a háború eddig?
Vörös Szabolcs: A szerkesztői szívemnek sokkal kedvesebbek azok az anyagok, amik egyéni történeteket dolgoznak fel, illetve az, hogy olyasmikre is hat ez a háború, amikre itthonról nézve nem biztos, hogy gondolnánk. Erről szól a kulturális fejezet, erről szólnak a nagyon-nagyon szép riportok, például a katonafeleségekről, akik mennek a férjeik után a frontra, szerintem az például egy egészen csodálatos anyag.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
