Elvennék az emberektől a Pilis legszebb tavát, de ebből háború lesz
Minden egy közigazgatási határon múlik: a pilisszántóiak tópartja közigazgatási szempontból Csobánkához tartozik, ahonnan ide még út sem vezet. A távoli Csobánka önkormányzata egy luxuskabinokat építő cégnek passzolná át a védett, festői zöldterületet, amelyet legalább felerészben le is kerítenének az emberek elől. Felháborító történet a Pilisből, aminek azonban még nincs vége: a helyi civilek ellenállást hirdetnek. A Válasz Online megvizsgálta a jogi hátteret és arra jutott: akár meg is menekülhet a tó.
Önkormányzati választások lesznek vasárnap, és ilyenkor a nyilvánosság a nagy kérdésekre koncentrál: a főpolgármester-választásra, a megyei jogú városok vezetőire. Csakhogy a több mint háromezer választás döntő többsége olyan „kis” ügyekről szól, mint amilyenről most lesz szó. Arról például, hogy kié egy tópart, amelyet az emberek évtizedek óta szabadon használnak, ahol sétálnak, kirándulnak, horgásznak, vagy nyaralókat vettek a közelében. Egy tópart, amely számukra a szépséget és a feltöltődést jelenti, egy vállalkozónak viszont fejlesztési területet, amelyből pénzt lehet csinálni, akár több száz ember életminőségét rombolva. És mit jelent egy önkormányzatnak? A vasárnapi választás legnagyobb tétje az lenne, hogy az ország minél több települését olyanok vezessék, akiknek egyértelmű: a feladatuk nem a természetrombolás kiszolgálása, hanem az emberek érdekeinek védelme.
A Határ-réti-tó esetében azonban a helyzet kissé bonyolultabb. A történelem szeszélye folytán a tavat használó emberek Pilisszántón vannak, a tópart viszont közigazgatásilag három településhez tartozik: a csücske Pilisszántóhoz, legjobban megközelíthető, parkosított északi oldala Csobánkához, déli része pedig Pilisvörösvárhoz. Az említett északi oldal tulajdonjogilag is Csobánkáé, bár ennek az elmúlt évtizedekben semmi jelentősége nem volt. A tó melletti, Pilisszántóhoz tartozó Plácskó üdülőtelep lakói és nyaralótulajdonosai közül valószínűleg sokan nem is tudták, hogy nap mint nap egy közigazgatási határon lépnek át, amikor kisétálnak szeretett tavuk partjára. Most azonban, amikor Csobánka önkormányzata döntött a telek hasznosításáról,
ez a több száz éves közigazgatási határ azt jelenti, hogy alig van beleszólásuk abba, mi történik a közvetlen környezetükkel.
A Határ-réti-tó a Pilis egyik legcsodálatosabb helye. A hegyek alatt fekvő, zölddel körülölelt tó festőien szép és végtelen nyugalmat, békét áraszt. Legszebb oldala pont az északi, ami olyan, akár egy történelmi angolpark: ligetesen ültetett facsoportok, tisztások, padok, csillogó víztükör kacsákkal. Olyan pontja ez a világnak, ahol látszólag minden rendben van. A táji szépség fogalmát nehéz definiálni, de mindenki azonnal látja, ha találkozik vele. A főváros körüli agglomerációban ráadásul egyre kevesebb hely van, ahol még megtapasztalható. Ahol a természet nem csak néhány utakkal, lakóparkokkal, logisztikai bázisokkal körülvett kockában vegetál.
Ehhez képest csak történelmi érdekesség, hogy maga a tó igazából mesterséges és viszonylag fiatal képződmény. Hivatalos neve Határ-réti-tározó és 1985-ben kezdték el építeni a hasonló nevű patakon, záportározó céljára. Közel negyven év azonban bőven elég volt ahhoz, hogy ez a kis duzzasztott tó mára teljesen természetes hatást keltsen, körülötte értékes élőhelyek alakuljanak ki.
Azt hihetnénk, hogy a szomszédos Plácskó üdülőtelepet is a tó hívta életre, de ez meglepő módon nem így van. A Transzvill nevű villamossági vállalat keresett 1969-ben a munkásainak helyet, ahol olcsó víkendházas telkeket vehetnek maguknak a főváros közelében, mivel többségük sötét, szűkös angyalföldi nyomortanyákon élt. A munkáscsaládoknak a jó levegő, a tágasabb tér, a kiskert önmagában is érték volt, ezért bármilyen domboldal megfelelt nekik, az is, amit Pilisszántó község a határában erre a célra felajánlott: egy nehezen művelhető, értéktelen földdarabot, ahova akkoriban még út sem vezetett. 1973-ra mégis kimértek itt 70 telket, aztán jöttek újabb üzemek, és becsatlakoztak a parcellázásba.
A korábban Transzvill-üdülőtelepnek, ma már inkább a dűlő régi helyi nevéről Plácskónak nevezett telep ma 570 telekből áll. Az első faházakat idővel tartósabb épületek váltották fel, a kertekben megnőttek és megöregedtek a gyümölcsfák, és idővel egyre többen állandó lakosokká lettek, bár hivatalosan az üdülőterületre bejelentkezni nehéz. Becslések szerint azonban legalább a telkek felén állandó vagy fél-állandó jelleggel laknak. És persze időközben lett egy tavuk is, amihez azért az ősközségben élők is könnyen kisétálhatnak. Az 1988-ban átadott tó sajátos vonzerőt jelent, az elmúlt évtizedekben a legtöbben már azért vettek itt telket, mert beleszerettek a környék szépségébe. Bekötőút is épült, amit részben közakadakozásból aszfaltoztak le pár éve, mert
a plácskóiakat valódi kis közösséggé formálta sajátos helyzetük.
Elsősorban velük találta szemben magát az a két vállalkozó, akik tavaly kitalálták, hogy az eddig szabadon használható tópart csobánkai tulajdonú telkére luxuskabinokból álló szálláshelyeket építenének.
A két gyerekkori jóbarát, Dévényi Viktor és Maliga Péter által létrehozott Treehouses Kft. eddig pozitív szereplőként látszott a nyilvánosságban. Első vállalkozásuk, a noszvaji tó mellé telepített, menő luxuskabinokból álló TreeHouses Noszvaj rangos nemzetközi építészeti díjat nyert és egyedi megoldásaival keltett feltűnést, de két évvel ezelőtt elkészült kapolcsi projektjük is elismerést kapott. Okkal, mivel a hazai turisztikai kínálatban eddig hasonló, alapvetően kétszemélyes, romantikus-természetközeli hangulatú, egyedi dizájnt képviselő szálláshelyek gyakorlatilag nem voltak. A luxuskabinok ára borsos, egy éjszaka körülbelül 100-140 ezer forint, vagyis nem az átlagembereket várják – de nagyon jó, hogy már a magyar vidéken is létezik ilyesmi, nem csak Ausztriában.
A cég terjeszkedni akart, ezért levelet írt minden önkormányzatnak, hogy van-e náluk hasonló fejlesztésre alkalmas, vonzó terület. Körülbelül negyven település jelzett vissza, köztük Csobánka is egy ajánlattal. Utóbbi, a Határ-réti-tó északi partja, megtetszett a vállalkozóknak. Akkor kellett volna a kocsival megfordulniuk, és gyorsan elhajtani, amikor meglátták, hogy hoppá, ez nem egy elhagyatott mezőgazdasági terület Kapolcs-Csórompuszta mellett, mint az előző projekthelyszín. Ennek a tónak a közvetlen közelében ott lakik és nyaral egy csomó ember. De nem tették, pedig nyilván észrevették a Plácskót. Mégis
inkább úgy döntöttek, hogy elveszik a területet a helyiektől, ha már Csobánka önkormányzata olyan készségesen segédkezne ebben.
Csobánkáról nézve a Határ-réti-tó nem látszik. Szó szerint sem: kitakarja a 410 méter magas Ziribár, amelyen nem vezet át út. A helyszínt három térképpel lehet a legkönnyebben elmagyarázni. Az első a három érintett községhez való viszonyát szemlélteti:
Jól látszik, hogy a földrajzi adottságok mennyire elszigetelik a tavat Csobánkától. A hegyeken út nem vezet át, a szóban forgó telek autóval csak úgy közelíthető meg, ha a csobánkaiak elmennek Pilisvörösvárra, aztán onnan a Pilisszántóra vezető közúton az arról nyíló bekötőútig. A busz is a közúton jár, Plácskóra nem jön be, de megáll a bekötőút torkolatánál (busszal egyébként az út majdnem egy óra Csobánkától a tóig). Érthető, ha Csobánkáról nézve ez az egész nem annyira fontos, nyilván messze nem tűnik olyan húsbavágónak, mint a leginkább érintett Pilisszántó felől. De azért két szempontot mégis figyelembe vehetett volna Csobánka vezetése, amikor arról döntöttek, hogy odaadják a tópartjukat a Treehouses Kft-nek.
Az egyik a jó szomszédságé: így kitolni a szomszéd községgel egyszerűen nem fair.
A másik pedig az, hogy a Pilis egyik legszebb tája mégis csak közös, ha nincs is Csobánkáról nézve annyira szem előtt, mint szeretett hegyük, az Oszoly csúcsa, azért negyedórás autózással kimehetnek oda ők is, akárcsak a budapestiek vagy bárki más, aki a természet élményére vágyik. Éppen ezért nem nagyon érdemes hangsúlyozni a települések közötti ellentétet – végső soron a tópart magánkézbe adásával veszítenek a csobánkaiak is, bár a legtöbbet a pilisszántóiak.
A következő térkép részlet Csobánka 2016-ban elfogadott helyi építési szabályzatából (HÉSZ):
Ezen már látszik a 0186/3 helyrajzi számú telek, amely a tó északi partján a Plácskó szélét jelző sorompótól a gátig tart, sőt enyhén ráfordul a gátra. Később részletesen szó lesz arról, mit jelent a sok színes vonal és csík, most elég annyit leszögezni: a telket kétféle övezetbe sorolták. Egyik fele a V-3 jelzésű vízgazdálkodási terület, vagyis maga a tó, ezzel nincs dolgunk, a másik fele a Kb-Sz jelű szárazulat a parton. Ez „különleges, beépítésre nem szánt sport, rekreációs és szabadidős terület”, ahol a HÉSZ szerint 3 százalékos beépítettség képzelhető el az értékes növényállomány figyelembe vételével. Csakhogy mint látjuk, a tóparttól számítva 25 méteres szélességben van egy sáv, amire beépítési tilalom vonatkozik, és észrevehetünk egy szaggatott kék vonalat is 50 méteres szélességben. Ez az úgynevezett mederkarbantartó sáv, amit a HÉSZ szerint közterületként szabadon kellene hagyni. Vagyis valójában csak a telek bal felső csücske az, amit a szabályozás megalkotói alkalmasnak láttak egy-két kisebb épület elhelyezésére, a telek egészének vagy egy részének lekerítését pedig kifejezetten tiltották.
Tegyük hozzá:
ez a szabályozás alapvetően nem rossz, de azért a Kb-Sz övezeti besorolás már előrevetített valamiféle fejlesztési szándékot.
Csobánka képviselő-testülete a határozatban, amellyel tavaly jóváhagyta a Treehouses Kft-vel kötött megállapodást, arra hivatkozott, hogy főépítészük 2015-ös tanulmányában a terület turisztikai-idegenforgalmi hasznosítását tartotta célszerűnek, a község 2020-as gazdasági stratégiájában pedig hangsúlyosan szerepel a szálláshelyekből származó bevételek növelése. Mindez magyarázza, miért voltak a község vezetői nyitottak a cég ajánlatára: a fejlesztési szándék évek óta jelen volt.
A harmadik térkép a telek tulajdoni lapjának melléklete, amit némi magyarázattal egészítettünk ki:
Az 5,15 hektáros telket megosztja egy szaggatott vonal, attól délre rét művelési ágba sorolták, északra pedig szántónak minősül. A valóságban az előbbi a tavat jelenti, az utóbbi pedig a parkosított zöldterületet a parton (zavaró lehet a 0187 hrsz megjelenése, ez a csík a duzzasztás előtti régi patakmeder). Jól látszik, hogy a telken áll egy 80-as évekbeli gátőrház, ami /A jelzéssel külön helyrajzi számmal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy maga a földterület ugyan Csobánkáé, de a felépítmény a három önkormányzat közös tulajdona. A Treehouses Kft. kezdettől fogva igényt tartott a gátőrházra is, mivel ezt gondnoki lakásként, mosókonyhaként, kiszolgálóépületként hasznosítanák (a kabinokhoz valamilyen háttérre szükség van). Csakhogy Csobánka a másik két önkormányzat tulajdonával nem rendelkezhet, és Pilisvörösvár egyelőre nemet mondott az ötletre, így alapból meglehetősen kusza helyzet jött létre azzal, hogy Csobánka döntött a telekről, de nem dönthetett a házról.
A Treehouses Kft-vel 2023. november 7-én írt alá úgynevezett vagyonhasznosítási előszerződést Völgyes József, Csobánka polgármestere. Ez a dokumentum az egész ügy szíve közepe, ezért letölthetővé tesszük, de természetesen fent van a község honlapján is.
Feltűnhet, hogy egyrészt Csobánka nem adta el a telket, amit nem is tehetett volna meg versenyeztetés nélkül, hiszen közvagyonról van szó, másrészt viszont nem bérleti szerződést kívánnak a céggel kötni, hanem vagyonhasznosításit, ami a gyakorlatban a tulajdonosi jogok egy részét átruházza a hasznosítóra. Önmagában is aggályos, hogy mindezt nyílt pályázat nélkül tették meg: sok község esetében lehetne racionális gondolat, hogy bármilyen beeső vállalkozónak örülnek, de Budapesttől 20 km-re egy ilyen tópart turisztikai fejlesztésére lehettek volna más jelentkezők is. (Nem mintha ez kívánatos lenne, de ha már ez volt az önkormányzati szándék.) Lényeges az is, hogy előszerződésről van szó, a tényleges birtokbaadás csak a végleges, tizenöt évre szóló vagyonhasznosítási szerződés megkötése után történhet meg.
Jelen pillanatban a végleges szerződést még nem kötötték meg. Csobánka polgármestere kérdésünkre azt válaszolta: „A projekt tervezési szakaszban van. A végleges szerződés megkötése a tervezési folyamat befejezését követően várható, annak érdekében, hogy a szerződés – építészeti-műszaki értelemben is – pontos használati feltételeket tartalmazzon.”
Az előszerződés tehát egyfajta erős szándéknyilatkozat. A projekt műszaki tartalma az elmúlt fél évben is jelentősen változott, az előszerződésben még 12 kabin, kiszolgálóépületek, kiszolgáló utak, belső utak, parkolók, úszómedence és kerítés felhúzása szerepel, de március 5-én egy paprikás hangulatú lakossági fórumon Dévényi Viktor már csak hat kabin és egy nyitott, közösségi térként szolgáló kávézó felépítéséről beszélt. Azt is ígérte, hogy a tópartnak csak körülbelül a felét kerítenék le. Kérdésünkre a fejlesztő most azt mondta, terveik 90%-os készültségi szinten állnak. Ezután kezdődik meg a szakhatóságokkal való egyeztetés és az elvi engedélyek beszerzésének stádiuma. Mint írta, „természetközeli, kisléptékű fejlesztési koncepciójukat” már elbírálta egy nyolctagú tervtanács a csobánkai főépítész felkérésére, és támogatta azt. „A fejlesztési területnek több mint 50%-a továbbra is szabadon használható marad.”
A lakossági fórumon kivetített koncepcióvázlaton látszik, hogy a kabinokat a telek szélesebb északnyugati felére telepítenék, vagyis erre a most szépen parkosított területre:
Dévényi válaszából kikövetkeztethető, hogy ennek lekerítéséhez továbbra is ragaszkodnak, legalábbis ez olvasható ki abból, hogy „fontosnak tartjuk, hogy vendégeink privát zónája nyugodt környezetben maradjon”. A lakossági fórumon úgy fogalmazott, hogy „a kerítés nem zavarhatja a természetet, a vadak lejárhatnak a tóhoz inni” – ez valószínűleg kevéssé vigasztalja a plácskóiakat, akik nem annyira a borzok megközelítési lehetőségei miatt aggódtak, inkább azt fájlalják, hogy többé nem sétálhatnak a saját tavuk partján. Persze a módosított koncepció szerint sétálhatnának: a kevésbé szép, elkeskenyedő telekrészen.
A vállalkozó ezt a módosítást valamiféle kompromisszumnak gondolja, és úgy véli, a magasabb szolgáltatási színvonal, vagyis a kávézó lehetne a plácskóiak számára a vonzerő. A fórum légköre alapján nincs helyben senki, aki ezzel egyetértene.
A végleges vagyonhasznosítási szerződést Csobánka önkormányzata 30 napon belül köteles megkötni az építési engedély kiadását követően. Vagyis
a végleges szerződés megkötésének előfeltétele az építési engedély megszerzése, ami a vállalkozó feladata.
Ez megmutatja, hogy egyrészt Csobánka mostani vezetése rendesen megkötötte esetleges utódai kezét, hiszen ha a vállalkozó jelentkezik egy érvényes építési engedéllyel, akkor is alá kell írni a szerződést, ha esetleg új vezetés jönne, amely nem ért egyet az egész tervvel. Csobánkán a választás a jelenlegi polgármester, Völgyes József és Barócsi Zoltán, az MVM korábbi termelési és műszaki vezérigazgató-helyettese között dől el. Barócsi a képviselő-testület üléseiről vezetett blogjában élesen kritizálta a szerződés megkötésének módját és a tartalmát is, de önmagában azzal, hogy a tópartot hasznosítani kell, hogy a falunak bevételt hozzon, egyetértett.
Valójában azonban ez az ügy már nem az önkormányzati választásokon múlik, hanem az építési engedélyen. És egyáltalán nem biztos, hogy a vállalkozónak ezzel könnyű dolga lesz. A pilisszántói civilek ugyanis A Pilis Őrzői néven megszervezték magukat, és arra készülnek, hogy hatékony ellenállást fejtenek ki. Egyelőre túl sok segítséget a saját önkormányzatuktól sem kapnak, noha Pilisszántó vezetése a telekhez vezető út lezárásával, két beton virágládával örökre elvehetné a vállalkozó kedvét a tópart megszerzésétől, hiszen ebben az esetben autóval nem lehetne a telket megközelíteni. Erre azonban a település vezetése nem mutat hajlandóságot.
A civilek viszont már gyűjtik azt a jogi muníciót, amivel az építési engedély kiadása megakadályozható,
vagy az engedély megtámadható, és arra készülnek, hogy azokat a csobánkai rendeleteket is megtámadják, amelyek esetleg a HÉSZ módosításával nyitnának utat a beruházásnak. Álláspontjukat ebben a videóban foglalták össze:
Több tényező is megakadályozhatja, hogy a területre a vállalkozó építési engedélyt szerezzen. A legnyilvánvalóbb, hogy az építkezésre kinézett telekrész jelenleg szántó besorolású, mező- és erdőgazdasági hasznosítású földterületnek minősül, azaz művelési ág megváltoztatására irányuló eljárásban ki kell vonni ez alól. Az eljárást az előszerződés szerint a vállalkozónak kell lefolytatnia, Dévényi válasza szerint „ez az építési engedélyezés részeként szintén egy elvi engedély formájában fog történni az illetékes szakhatóság döntésére”. (A vállalkozó szerint a művelésiág-változást kizárólag az építmények alatt és megközelítésükhöz szükséges mértékben szeretnék engedélyeztetni, ez azonban nyilvánvaló nonszensz.)
Magyarországon azonban termőföldet nem annyira egyszerű művelésből kivonni, és az ennek szabályai július 1-től még szigorúbbak lettek. Ha a vállalkozó kiemelt projektben akkumulátorgyárat szeretne építeni a Határ-réti-tó helyére, akkor persze nem lenne semmi probléma, minden segítséget megkapna, de amennyiben az állami szervek normális eljárást folytatnak le, akkor alapesetben a hatóságnak a föld minőségét kell megvizsgálnia. Ehhez a települési átlagot kell figyelembe venni, és ha ezt nem éri el az adott föld minősítése, akkor engedélyezhető a művelésből való kivonás. A tulajdoni lap szerint a telek a 4-es minőségi osztályba sorolt szántó. Nem tudjuk, hogy Csobánkán milyen az átlagos földminőség, de a község 2016-os környezetvédelmi programjában találtunk egy olyan mondatot, hogy a „szántók közül átlagosnál jobb minőségű az 1-4 közti minőségű osztályú földrészlet”.
Ugyancsak megtámadható a termőföld védelméről szóló törvény alapján bármilyen HÉSZ módosítás, ha beépítésre szánt területnek jelöl átlagosnál jobb termőföldet, vagy abban az esetben, ha a területfelhasználásra lehetőség van más, beépítésre már kijelölt övezetben.
Még erősebbek a pozíciók természetvédelmi szempontból. A korábban bemutatott szabályozási tervlap is ábrázolja, hogy a telek
- a Duna-Ipoly Nemzeti Park része
- Nemzeti Ökológiai Hálózat pufferterülete
- Ökológiai Folyosó kiterjesztésének javasolt területe.
Emellett nemcsak az 50 méteres mederkarbantartási sáv vonatkozhat rá, hanem az is, hogy a természetvédelmi törvény szerint „a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élőhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, valamint a vízfolyások hullámterében [tilos] új építmények elhelyezése”. Bár a Határ-réti-tó egyelőre hivatalosan nem tó, mindenképpen vizes élőhely, vagyis az 50 méteres tilalom önmagában is megáll.
A nemzeti parki védelem egyébként 1998 óta rajta van a telek tulajdoni lapján, és tulajdonképpen pontot is tehetne a jogászkodás végére,
hiszen nemzeti parki területen alapesetben tilos építkezni, kerítéseket kihúzni, utakat és parkolót betonozni, medencét ásni.
A nemzeti parkok egész egyszerűen azért vannak, hogy a területükön a természet érintetlen maradjon. Az építési engedély elbírálása során a hatóságnak szakvéleményt kell kérnie a nemzeti parktól, amely megvétózhatja a fejlesztést. Ez történt például a Csillebércre tervezett lakópark esetében, amelyről tavaly májusban írtunk: a nemzeti park ellenállása miatt nem kaphatott építési engedélyt.
Könnyen belátható, hogy a beruházás, még ha 15 évig az elképzelt módon működik is, idővel utat nyit a tópart beépítésének. Az előszerződés szerint a beruházó által elhelyezett felépítmények külön helyrajzi számra és a beruházó tulajdonába kerülnek: amennyiben befejezi a tevékenységét, ezeket nyilvánvalóan nem fogja tudni visszavásárolni a köz számára egy olyan települési önkormányzat, amely most körülbelül évi 20 millió forintos bevételért adja át a területet (a szerződésben fix, a szálláskiadásból származó bevétel 5,2 %-át kitevő hasznosítási díj szerepel, amit idegenforgalmi és iparűzési adó egészítene ki: nyilvánvaló, hogy ebben a konstrukcióban érdemi bevétele is csak akkor van a községnek, ha az üzlet jól megy).
Csobánka nem tudná az esetleg felhagyott házakat, medencét rehabilitálni, eltüntetni sem – borítékolható, hogy a telek eladása és végleges beépítése lenne az egyetlen reális megoldás. A Határ-réti-tavat, a festői tájat elnyelné a luxuskabinokkal utat törő szuburbanizáció. Márpedig a nemzeti parknak elsődleges feladata, hogy ezt legalább a saját területén megakadályozza, a kezdet kezdetén útját állja. Amennyiben az eljárás korrekt módon zajlik (értsd: a beruházónak nincs NER-hátszele), jó esély van rá, hogy ez fog történni.
A Határ-réti-tó ügye jó példája annak, hogy egy önkormányzat ott teremtett problémát, ahol nem volt. A tó jelenlegi állapota és tavaly év végéig fennálló hasznosítása ugyanis tökéletes. Erről máig meggyőződhet bárki, aki kisétál az ápolt, nemes és jórészt őshonos fákkal parkszerűen beültetett tópartra, amelyet még idén is lekaszált, rendben tartott az eddigi kezelő, a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ). Igaz, már csak szívességi alapon, mivel bérleti szerződését Csobánka tavaly felmondta. Ezeket a bérleti szerződéseket mindig egy évre kötötték, noha a MOHOSZ kezdettől fogva a tó tradicionális használója volt, és a telekre 2004-ig stabil használati joggal is rendelkezett. (A tó egyébként 1993-ban került az államtól a három önkormányzat tulajdonába.)
A horgásztársadalom kötődése a Határ-réti-tóhoz fontos tényező lenne egy természet- és lakosságbarát jövőkép kialakításában. A horgászat már a tó átadásának évében, 1988 tavaszán megkezdődött, a halállományt évről évre a MOHOSZ frissíti fel új telepítéssel, és a parkot is a horgászok hozták létre 1989-ben társadalmi munkában. Akkor ültették el azt a 120 facsemetét, amelyek közé most a luxuskabinok betelepednének, miután a horgászatot februárban az előszerződés megkötése miatt ultimátumszerűen megtiltották.
A horgászok most is szívesen visszajönnének. Ezt jelzi az általuk továbbra is lenyírt fű meg az a tény, hogy készek lennének a civilekkel szövetségben saját fejlesztési koncepciót letenni az asztalra. Olyat, ami minden környéken lakónak, horgásznak és kirándulónak kedvező. Nem csak annak a pár embernek, akik luxuskabinokban töltenének egy éjszakát a Pilisben.
FRISSÍTÉS:
Nem maradt eredménytelen a pilisszántói civilek tiltakozása a Határ-réti-tó partjának lekerítése és beépítése ellen. Június 26-án Csobánka önkormányzata közzétette a honlapján a Treehouses Kft. levelét, mely szerint
elállnak a projekt megvalósításától, és a vagyonhasznosítási előszerződés felbontását kezdeményezik.
Mint írják, vállalkozásuk alapvető koncepciója „az együttműködésről, a természetközeli élményekről, kikapcsolódásról, a csendről, nyugalomról és a békéről szól, mely nem egyeztethető össze a koncepciót ért támadássorozattal”.
A környéken lakók ellenérzéseinél valószínűleg többet nyomott a latban, hogy az építkezéshez szükséges engedélyek beszerzését rengeteg tényező akadályozta, és a tiltakozók elhatározták, hogy ezeket a lehetőségeket mind megragadják. A Pilis Őrzői civil szervezet két nappal korábban jelentette be, hogy több jogi procedúrát elindított az ügyben, így törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet nyújtottak be az előszerződés körüli szabálytalanságok miatt, és közérdekű bejelentést tettek a Földhivatalnál a közel negyven éve létező tóról, amely hivatalosan nem szerepelt a telek tulajdoni lapján, és aminek partjától számítva száz méteres védőtávolságot kell kijelölni.
Nyitókép: a Határ-réti-tó partja a gátról (fotó: Zsuppán András / Válasz Online)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt
